Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-24 / 21. szám

/□ XXXI. évtalyam 1983. raá)us 24. Ara: 1.— Kis Almássi Erzsi minden reggel fél ötkor ébred. Csörgő ébreszti, aminek a hangját még négy év elteltével sem tudta megszokni. .Már hetedik éve utazik naponta a fővárosba s a há­rom év tanulási időt leszámítva, kez­dettől a belváros legnagyobb élelmi­szerüzletében dolgozik. Pénztárosnö. Több száz hasonló korú lánytársával ELÁRUSÍTÖNŐK együtt, akik a Csallóközből és más közeli vidékről utaznak naponta Bra- tislavába, hogy aztán hatkor-fél hét­kor, amikor az üzletek kinyitnak, fe­hér köpenyben, szép frizurával a pult mögé álljanak, a pénztárgép mögé üljenek — kiszolgáljanak. Kedvesen, készségesen. Erzsiké Dlóspatonyból (Orechová Potőn) utazik. Falujából még öten jönnek a reggeli buszon. Fél kettőig dolgozik, több ezer darab árucikket rak át egyik bevásárlókosárból a má. sikba, miközben több ezerszer leüti a kasszagép billentyűit. Mondja, a négy év alatt még mindig sikerült fi­gyelmesen, becsületesén végeznie munkáját: nagyobb tévedése, bakija nem volt. Fél kettő után aztán újra buszra száll, megint közel másfél órás utazás következik, délután négyre van otthon. S ott is van még tennivaló: akad bőven munka a ház körül, meg aztán olvasni, kézimunkázni is sze­ret. Bistriacky Teréz kicsit jobb hely­zetben van. 0 nem ingázik minden­nap, hiszen távolabbról, a komáromi járás egyik községéből, Imelyből va­ló. Munkásszállón lakik: hétfőn jön és pénteken vagy szombaton megy haza. Két éve dolgozik a külváros, Raőa egyik élelmiszerüzletében. Pénz­táros. Három évet kell ledolgoznia a fővárosban, ám azt mondja, annyira megszokta már ezt az életformát, a jó kollektívát, hogy valószínűleg to­vább Is marad. Mindkét lány azt mondja, hogy bár adódnak néhanapján lehangoló intri­kák — ezek mégsem szeghetik mun­f kakedvüket. Utaznak, dolgoznak, mert szeretik a munkájukat, s számukra i i ez a legfontosabb.-zolczer­, i M ájus 23-án ünnepli testvérlapunk, a Smena keletkezésének 35. évforduló­ját. Ebből az alkalomból feltettünk néhány kérdést a lap főszerkesztőjének, Helmut Vácha mérnöknek. — Kérem, jellemezze röviden a Smená- nak mint ifjúsági lapnak a küldetését. — Egyik legfontosabb feladata volt és még ma is az; egyesíteni a fiatalok igyeke­zetét a szocializmus építésére. A keletke­zés évében, 1948-ban ehhez társult még elő­segíteni Ifjúsági mozgalmunk egyesítését, megnyerni az ifjú nemzedéket a CSKP po­litikájának. Lapunk jelentősen hozzájárult az Ifjúsági vasútvonal építésének propagálá­sához, bemutatta az építkezések legjobbjait, felvetette és megoldásokat keresett az adó­dó problémákra. A Smena kivette részét az ifjúság politikai és világnézeti neveléséből. Küldetésünk, céljaink ma is változatlanok. Feladatunk a fiatalokat úgy nevelni, hogy kivegyék részüket a párt gazdasági és szo­ciális politikája eélkitüzéselnek teljesítésé­ből. Erre köteleznek minket a SZISZ III. és a SZISZ szlovákiai kongresszusának hatá­rozatai is. Az elmúlt időszakban fokozott figyelemmel kísértük a 14—18 évesek kor­osztályát, úgyszintén a munkásfiatalok, szakmunkástanulók problémáit. Emellett természetesen lapunk tudósít hazai és kül­földi eseményekről, a sportról, a kultúrá­ról. Jelszavunk nemcsak a fiataloknak írni, hanem főleg a fiatalokról. Jubilál a testvérlapunk Helmut Vácha, a Smena napilap főszerkesztője — Milyen fejlődési szakaszokon ment ke­resztül a Smena az elmúlt harmincöt esz­tendőben? — Több ilyen szakaszról beszélhetünk. 1948-ban keletkezésekor a Smena hetilap volt, majd később kétszer, illetve három­szor jelent meg hetenként. 1953 áprilisától napilap lett. 1966 januárjától publicista és szórakoztató mellékletként megjelent a Smena na nedefu (Vasárnapi Smena). 1977- ben mentünk át a jobb minőségű, ofszet nyomástechnikára. Ez amolyan „technikai“ szakosítás. Lehetne más szempontokból is szakaszokat szabni. Például hatalmas len­dületet hozott a lap életébe 1951-ben a munkás- és mezőgazdaságban dolgozó tudó­sítók beszervezése belső munkatársaknak Ez a tény új, valójában ifjúsági szellemet hozott a szerkesztőségbe és a lapba egy­aránt. Vagy beszélhetünk 1980-ról, amikor új profilt kapott a lap. Azóta még többet foglalkozunk a fiatalok problémáival, vagyis „Ifjúságiabbak“ lettünk. Ha a fejlődés sza­kaszairól beszélünk, nem hagyhatjuk ki a válságos éveket, 1968—69-et. Sajnos, ebben az Időszakban néhány szerkesztő „jóvoltá­ból“ a Smena nagyon negatív szerepet ját­szott ifjúsági mozgalmunkban és politikai életünkben általában. De ekkor is voltak a lapnál olyan újságírók, akik nem hagyták magúidat megtéveszteni, és a nehéz helyzet­ben is harcoltak ifjúsági mozgalmunk egy­ségéért és a párt politikájáért. Éppen ezért sikerült 1969-ben gyorsan megtisztítani so­rainkat, és a lap ismét az Ifjúsági szövet­ség teljes jogú orgánuma lett. A belsőleg konszolidált Smena fontos szerepet vállalt ifjúsági mozgalmunk újraegyesítésében. — Milyenek a Smena fejlődésének továb­bi perspektívái? — Ez lényegében a már elmondottakból adódik; az ifjúság mozgósítása a CSKP gaz­dasági és szociálpolitikai céljainak teljesí­tésére, a fiatalok törekvéseinek egyesítése a SZISZ III. és a SZISZ szlovákiai kongresz- szusa határozatai értelmében. Mindezt ter­mészetesen, vonzón, fiatalosan szeretnénk tenni, jól megírva, sokrétű tájékoztatással. Ehhez szükséges, hogy munkatársaink to­vább gyarapítsák mesterségbeli tudásukat, írjanak még meggyőzőbben, merítsenek a SZISZ-szervezetek gazdag tapasztalataiból, tartsák kezüket a lüktető élet ütőerén. — Köszönjük a válaszokat, és ezúton is kívánunk testvérlapunk munkaközösségének jó egészséget, eredményes munkát és sok elégedett olvasót az elkövetkező években.

Next

/
Thumbnails
Contents