Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-18 / 3. szám

A Babeta Tiláj;gá megy; az Egye­sült Államokba, Belgiumba, Angliába, Magyarországra, az NSZK-ba, Kana­dába, Iránba, s ki tudná megmonda­ni, hány országába menne még a vi­lágnak, ha készítői, gyártói győznék nagyobb kapacitással a munkát. Hi­szen a már hosszú évek óta világ- színvonaion, exportképesen eiőállitott termék iránt — amelynek igazi szü­lőhazája a Povaüská Bystrica-i anya- gyár — nagy ^ kereslet. Energiataka­rékos világunkban csengése van en­nek a névnek: Babeta. Talán nem vé­letlenül kapott ilyen női hangzású nevet, hiszen ez a szép formájú, ke­cses. mozgékony motorkerékpár száz BABETA SZÜLETIK kilométeren csak 1,8 liter üzemanya­got fogyaszt, és motorja is megbíz ható. Babeta világgá megy, miután a hu­szonnégy állványos szerelőszalagon a részekből egész lesz, a legtöbb alkat­részt pedig az üzemen belül állftják elő. Kétpercenként kerül le a szalag­ról egy-egy Babeta, amelyeket aztán a „faefuttatók“ kipróbálnak, megteszik velük az első százmétereket, hogy a következőket majd a világ útjain fus­sák. Babeta világgá megy: amióta az egykori gútai libalegelőn megépült a több száz embernek munkát adó gyár. Elsősorban fiatalok dolgoznak ebben a gyárban. S ha figyelembe vesszük, hogy olyan környezetben készül a vi­lághírű Babeta, ahol korábban az iparnak semmiféle hagyományai nem voltak, s azt is, hogy ezt a világpia­con helytálló terméket nagyrészt ti- zen-huszonévesek állftják e(ő, akkor még inkább jelentős sikernek örülhe­tünk.

Next

/
Thumbnails
Contents