Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-17 / 20. szám
5 •• Ü lök a Lipcséből Torgau íelé haladó vonat egyik fülkéjében, szinte szégyellem magam. A fülke minden utasa kivétel nélkül olvas. Az öregségében Is bájos arcú, ősz hajú nagymama talán az unokájához utazik látogatóba, ezért lapozgatja a gyerekeknek szánt Frösit; a kiskatona képes folyóiratokat, a férfiak napilapokat olvasnak. Én, olvasmány híján nézem az elsuhanó tájat, s próbálom összegyűjtögetni mindazt, amit eddig az NDK-bell Torgau- ról olvastam. Képzeletben magam elé vetítem a 22 000 lakosú városka képét, de Inkább csak történelmi események, bédekkerl adatok Jutnak eszembe. És az olvasó emberek lát- ■ tán egy könyv: Eric Knight Légy hű önmagadhoz című könyve, amelyet régen kerestem, véletlenül találtam rá, a második világháború Idején Játszódó fájdalmasan szép történetet villámgyorsan elolvastam. Második világháborús eseményt idéz Torgau Is. Itt, az Elbánál egyesült 1945. április 25-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontja az amerikai hadsereggel. Lehet-e hát a városnézést máshol kezdeni, mint ott, annál a történelmi pontnál? Zegzugos utcácskák, helyreállított polgári lakóházak mentén, a reneszánsz kastélyt megkerülve vezet az út a folyó partjára. Méltóságteljesen hömpölyög magas, vastag védögát közé szorítva az Elba. Vize piszkosszürke, azonban nem Ipari üzemek szennyétől, hanem a porflr- tól, amelyre a város épült. Leülök az egyik part menti padra, nézelődöm és emlékezem. Igen, az ott. Jobbra a vasúti híd, balra, kissé távolabb a közúti, újjáépítve, nagy forgalmat bonyolít le mindkettő a széles folyón a túloldal meg a város között. Ezeket robbantották fel, szinte a háború utolsó napjaiban, teljesen értelmetlenül a visszavonuló fasiszták. Ez csak egyetlen példa az őrült pusztításból, amelyre ragadtatták magukat. Gyereksereg érkezik a partra, egymás kezét fogva, délelőtti sétájukra jöttek errefelé az óvodások. Ahová lépnek, vérüket ontott seregeknek jeltelen hantjain lárnak. Kavicsokat dobálnak a vízbe, körülfogják az emlékművet, felmásznak a padokra. A két tanítónő szeme persze folyton rajtuk. Szeretetteljesen és védőn. Már-már idilli ez a kép: a szépen öltözött, Jól táplált óvodások meg a háborús emlékmű. A gránitoszlop fölött a kibomló zászlókkal, a béke lobogóival. A béke megtestesítői pedig Itt, a rakoncátlan klscslkőkként szaladgáló, ugra-bugráló gyerekek. Lassan kettes sorokba terelik őket a tanítónők, pillanatokon belül helyreáll a rend, hiába, a német precizitás már gyermekkorban hat. SzedelőzkOdöm én is, csak még egy pillantást vetek a folyóra, az újjáépített hidakra, az emlékműre. Az Elba fölött magasodik Torgau várkastélya. Hatalmas reneszánsz építmény. Mindhiába próbálom eltalálni hány szobája, hány helyisége is lehet. S mivel még sohasem laktam várkastélyban, s feltehetőleg nem is fogok, tájékozatlan vagyok abban ts, hány szoba dukált a XV. században egy torgaul méltóságnak, ha már kas- télyépítésbe fogott, ezért inkább a portásnál tájékozódom. Hétköznap van, nincsen turlstaldény, gyér a látogatottság Is, így feltűnő készséggel és egyszerűen, könnyen, érthetően magyaráz a bácsi. Bizony mintegy háromszáz helyiséget foglal magába az épület, meg a kastélytemplomot, amelyet Luther avatott tel, mint Németország első evangélikus templomát. Ma számtalan hivatal. Intézmény, zeneiskola működik falai között, és persze a helytörténeti múzeum. Felmegyek a döngő falépcsőkön, csöngetésemre nyílik az ajtó, a pénz- tárosnö jegyet ad, s elém teszi a képeslapok, diafelvételek, prospektusok egész választékát. Leesik az állam a bőség láttán, nehéz a választás, s ugyanakkór eszembe jut, hogy hány, de hány helye van szép hazánknak, ahová tódulnak a turisták, s Jó, ha egy két képeslapot vásárolhatnak. KIA Városháza épülete lei imm iöisäi? választok néhány városképet meg a szovjet-amerikai emlékműről készült dlafelvételt. A múzeum tárlata a város múltját, helytörténetét mutatja be. Az egyik helyiségben valósággal megrökönyödöm. Páncéllovagok állnak glédában előttem. Vicces kedvemben megemelem az egyik sisakrészét. Üres, semmi vész, nyugodtan nézelődhetem, egyedül vagyok. Különösen szép darabok kínálják Itt magukat, a kézzel festett meisseni porcelántól á csodálatos mívű, mesterien megmunkált kardokig. A polgári szobabelsök láttán elképzelem, milyen jó lenne odahaza egy Ilyen faragott szekrény, aztán gyorsan elállók a gondolattól, mert eszembe jut a tisztántartása. Ugyan, kinek Is lenne Ideje ezeket a rovátkákat, faragványokat tisztogatni?! Külön részleg foglalkozik a város kialakulásával az ősközösségtől a feudalizmusig. Torgau ugyanis érdekes történelmi múltra tekint vissza. Először a szlávok emeltek Itt várat, majd Bölcs Frigyes uralkodása alatt folytak nagy építkezések a városban. Ekkor épült ez a kastély Is, amely a választófejedelmek egyik legkedvesebb rezidenciájának számított. Régen volt ez, a XV. században, azóta a kastélyt átépítették, alakítgatták, de Jellege, monumentális volta megmaradt mind a mai napig. A kastélyudvar legszebb látványosságai a csigalépcsők, a kis és nagy csigalépcső, amelyek valóságos építészeti remekművek. kár lenne elszalasztani az alkalmat, s fel nem mászni az őrtoronyba. Gyönyörű körpanoráma nyílik Innen a városra. Szinte Idevllágítanak a Markt, a vásártér legszebb építményei, a hófehér falú patika, a városháza, az üzletek, a llsztmérlegház. Ha meg balra nézek, a háborúban elpusztult, de újjáépített hidak jelzik sűrű-sűrű forgalmukkal, hogy zajlik az élet, mindenki munkálkodik, teszi a dolgát. S ott, távolabb, a történelmi városrésztől egy kőhajításnylra már az új, a modern Torgau élete lüktet. Magasba nyúló lakóházak, tágas udvarokkal, sportpályákkal övezett Iskolaépületek, s az Ipari létesítmények; a vasöntő, a gépgyár, az üveggyár, a kőedényüzem. Leérve az őrtoronyból átvágok a hatalmas kastélyudvaron. Most üres, csak néhány kerékpár árválkodik ott gazdájukat várva. Nyáron azonban ^ok itt a turista, a rendszeresen megrendezett nyáresti hangversenyeket pedig ugyancsak sokan látogatják. Elképzelem az elegáns zenészeket, az ünnepi környezetet, a zene szárnyalását a nyári csillagos ég alatt. Nem is olyan nehéz, mert a nyitott ablakon Chopin-dallamok szűrődnek ki, a mester egyik mazurkáját játssza a zeneiskola valamelyik növendéke. Egy-két év múlva talán már itt az udvaron is alkalma nyílik zenélni. A címeres mellvéd alatt kilépek a kapun. Felnézek rá, micsoda magassági Alattam meg a kastélyárok, micsoda mélység. Biztonságban érezhették magukat a bentlakók, senki sem merészkedett ezen keresztüljutni. S élve nem is Jutott volna átl A kastélyárokban ugyanis mindig és napjainkban Is hatalmas barnamedvék tanyáznak. Mindeddig több mint száz medve volt lakója a kastélyároknak. Most persze, mindenki kedvesen nézegeti a két példányt, klflldarabokat, kekszet dobálnak nekik, de egykor bizony a hatalom, a megközelíthetetlenség, mindent legyőző és megtörő erő példaképei voltak. Szűk kis utcácskák, ülőpadkás házak sorai, kovácsoltvas cégtáblák nyújtanak bőséges látnivalót a város legjelentősebb műemléke, a Szűz Má- rla-templom felé vezető úton. Ezt a XI. századból való bazilika elrendezésű, román stílusú templomot, most restaurálják. Körülállványozva az épület, szünetel benne a szertartás Is. Szerencsémre a belső építési munkák miatt nyitva volt az egyik bejárat, besettenkedtem hát, s megcsodáltam Lucas Granachnak tizennégy segítő szentet ábrázoló festményét, s Luther feleségének síremlékét. Egvéb- ként a nyári Luther-ünnepségekre, amelyekre lázasan készülnek NDK- -szerte, hiszen a prédikátor, hitvitázó születésének 500. évfordulóját ünnepük Idén, megújul, rendben lesz ez a templom is. Az emeletes állványok egyikéről mondta ezt biztatón az építőmester, s ismerve a németek adott szavát, akár mérget Is vehetek rá, hogy így lesz. A Markt, a piactér — bár ma már egyetlen piaci kofa, árus sincs itt, s csak a megnevezés él tovább — napközben Is forgalmas. Szürke gránitkockáin fiatalok, öregek, nők, férfiak cipője kopog, s padokon pihennek, olvasnak, beszélgetnek az emberek. „Nincs új a nap alatt“ — gondolom, miközben tapintatosan kikerülöm az egyik pádon csókolózó fiatal párt. A tavaszi, simogató napsütésben különösen szép a piactér. Nyugati oldalát teljes egészében az 1563 és 1565 között épült Városháza foglalja el. Az erkélyét érdemes közelebbről Is szemügyre venni, csodálatos fafaragásainak minden motívuma külön figyelmet érdemel. Délidő van. A városháza pincéje felől orrcsiklandozó illatok terjenge- nek, s csalogatnak befelé. Odabent a hangulatos, helyi jellegű étteremben sok a vendég, minden asztal foglalt. Sorba kell állni, a főűr feljegyzi hányán vannak az újonnan érkezettek, majd ahogy felszabadul egy-egy asztal, a megfelelő számú hellyel, odavezeti a vendégeket. Lassan sorra kerülök én ts. A mellettem levő asztalnál megpillantom a csókolózó Ifjú párt, éppen távozni készülnek, fizetnek. Öt-öt márkát tesznek le egyenként az asztalra, a fizetőpincér vlsz- szaad néhány pfenniget. S ők azon nyomban osztozni kezdenek; „egy tizes a tied, egy az enyém, két egypfen- niges az enyém, kettő a tiéd.. Talán mégis van új a nap alatt? Jóllakottan bandukolok az állomás felé, közben szüntelenül figyelek, mert nem lehet betelni a város középkori hangulatával. Ezt a jellegét hangsúlyozzék még a mostani újjáépítésekkel Is. Megtartanak, felújítanak, rendbe hoznak minden házat, oromzatot, erkélyt. Inkább hangsúlyozzák, mint eltüntetik a múlt — a reneszánsz, a gótika — Jegyeit. Az egyszerű, közönséges lakóházakon éppúgy, mint a középületeken. A szovjet katonák temetőjében már virítanak a tavasz első virágai. Friss koszorúk Jelzik, hogy nem feledkeznek el a hősi halált halt katonák emlékéről. Eszembe Jut az Elba-part, a hidak, a 38 évvel ezelőtti események, a kastélymúzeumban kiállított, a pusztítást megörökítő korabeli, hiteles és hátborzongató' felvételek. Százszor legyenek átkozottak, akik mindezért felelősek. BENYAK mAria A Markt, a piactér egy része A szovjet-amerikai emlékmű az egyik híddal 'Sí’ , , A szerző felvételei Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátásának javításáról 1983— 1985-ben. A két vezető testület dön tésében rámutat, hogy a közszükségleti cikkek gyártásának növelése, választékának és minőségének javítása az életszínvonal emelése szempontjából az egyik legfontosabb feladat. A határozat átfogó Intézkedéseket tartalmaz a közszükségleti cikkek termeié sének növelésére, minőségének és választékának javítására. New Yorkban megkezdődött az ENSZ leszerelési bizottságának négyhetes ütésszaka. A tanácskozás fő napirendi pontjai a nukleáris katasztrófa elhárítása, a lázas nukleáris fegyverkezés megállítása és a katonai kiadások csökkentése. Az általános vitában a jóváhagyott napirendi pontokon kívül a leszerelési bizottság ülésszaka megvitatja azokat az ajánlásokat Is, amelyeket számára a leszerelési és biztonsági kérdésekkel foglalkozó független bizottság dolgozott ki. A bizottságot 17 ország polltl kai személyiségei alkották. Az ENSZ-közgyűlés javaslatára a leszerelési bizottság megtárgyalja a Dél-afrikai Köztársaság nukleáris poten ciáljának kérdését Is, amely veszélyezteti az afrikai országokat. Nagy-Britanniában megkezdődött a június 9-re ki Irt parlamenti választásuk előtti kampány. Ezzel kapcsolatban a Morning Star megállapítja: a briteknek 30 napja van arra, hogy megszabaduljon a „katasztrofális“ konzervatív kormánytól. „A Thatcher-kor- mány újabb öt éve elképzelhetetlen“ — szögezi le a lap kommentárja, amely felszólítja a dolgozók széles tömegeit a konzervatívok elleni harcra. Az ÚJ parlamenti választások a második világháború utáni egyik legfontosabb döntés elé állítják a brit közvéleményt. A konzervatívok politikája jelenleg szöges ellentétben áll a munkáspártiak alternatívájával, s minden jel arra mutat, hogy a választási harc rendkívül heves lesz. Ezt igazolta a William Whltelaw belügyminiszter és Michael Foot, a munkáspárt vezetője közötti tévévita. Míg a konzervatívok a megfélemlítés politikájára alapoznak, a munkáspártiak Jelszava a harc a munkáért, a szociális Jogokért és a lázas fegyverkezés megállításáért. Miközben a manilai elnöki palotában eredményesnek mondott tárgyalások folynak, a Fülöp-szigetek fővárosának utcáin nagy tömeg tüntetett a japán fegyverkezés ellen. Erről adott hírt a tokiói televízió, beszámolva Nakaszone japán miniszterelnöknek Ferdinand Mar- cosszal, a Fülöp-szigetek elnökével folytatott megbeszéléseiről. Manilában — akárcsak a már meglátogatott délkelet- -ázstai fővárosokban — Nakaszone ismét igyekezett eloszlatni az aggodalmat a japán katonai erőfeszítések fokozása miatt. A szigetország katonai erőfeszítéseit korábban hevesen ostorozó Marcos az értesülések szerint némileg elfogadta a japán magyarázatokat, az önvédelmet Japán Jogának nevezve. A Fülöp-szigetek elnöke emellett sürgette a kereskedelmi kapcsolatokban meglevő egyenlőtlenségek megszüntetését, a Japán piacok fokozottabb megnyitását.
