Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-17 / 20. szám

4

a felvételikkel kapcsolatban, főleg azok a szülők, akik gyereke a Jeles bizonyítvány ellenére sem Jutott be a főiskolára. A magas túljelentkezések következménye volt a közbenjárás, a különféle ígéretek kikényszerítése az illetékes helyeken. Ezeket megelőzendő, 1977-ben határozatok sorozata született, amelyeket minden évben újakkal bővítenék. A főiskolai tanárok, minisztériumi alkalmazottak kötelesek visszautasítani minden ilyen Jellegű közeledést, és nem szabad fogadniuk az olyan ügyfelet, aki kéri, hogy védencét előnyben részesítsék a felvételin. Az ügyfélfogadást azért tiltotta be a minisztérium, mert mint kiderült, néhány dolgozó azért, hogy mielőbb megszabaduljon a fáradalmat nem ismerő szülőtől, megígérte, utánanéz az ügynek. Természetesen semmit sem tett a gyerek érdekében, de már ez az ígéret is rossz fényt vetett a minisztérium munkájára, s alátámasztotta azt a közvéleményben elterjedt hiedelmet, hogy csak az Ismeretség segít — s ez főleg olyan esetekben tűnt hitelesnek, amikor a gyerek, természetesen saját erejéből bekerült a főiskolára.

NEM KEll rElNI

Több mint 23 eser idén érettségiző diák szeretné főiskolán vagy egyetemen foiytat- ni tanulmányait. Közülük csupán tizenkétezren lesznek szeptembertől főiskolai hallgatók. Az SZSZK oktatásügyi minisztere, Ju- raj Buéa professzor sajtótájékoztatóján ismertette a jelentkezők főiskolánként! és egyetemenként! megoszlását, a felvételi vizsgák rendszerében foganatosított javaslatokat, és számos más, minden diákolvasónkat bizonyára érdeklő körülményekről tájékoztatta az újságirókat. Az alábbiakban összefoglaljuk a sajtótájékoztatón hallott fontosabb értesUlésekot.

A felvételi vizsgák hazánk valamennyi főiskoláján — a művészeti Irányzatokat kivéve — Június 13-án kezdődnek. A dékánok minden Jelentkezőt meghívnak a felvételi vizsgára. A vizsgaanyag alapját a gimnáziumi tananyag képezi, a főiskolák a Jelentkezőknek időben elküldték a vizsgák tézis- anyagát (nem a kérdések Jegyzékét, csupán a tárgykörök megjelölését). A kérdések, tesztek nem szakmai Jellegűek, tehát a tesztek éppúgy felhasználhatók a bölcsé- szeten, mint ^ természettudományi karon. A kérdéscsoportokat naponként váltják, ami érthető, hiszen például a bölcsészkarra jelentkező hatszáz fiatalt lehetetlen egy nap alatt levizsgáztatni. A tesztek eredményeit számítógépek értékelik, és a tanárok sem név szerint kezelik a felvételizőket, a kódok Jelzéseit, értelmét a kitöltött tesztláp mögött álló diák nevét egyedül a dékán ismeri, aki személyesen felel a felvételi vizsgák tisztességes lebonyolításáért.

Tisztesség, részrehajlás nélküliség, objektivitás. Hányszor megkérdőjelezték mindezt

A közelmúltban két olyan csalót lepleztek le a közbiztonsági szervek, akik a felvételi eljárásból üzletet csináltak. Egyszerű módszerrel dolgoztak: megfizettették a szülőkkel a felvételivel Járó „mellékkiadásokat“, ez az iskola Jellegétől függően 5—40 ezer korona között mozgott, és minden feladatuk csupán abból állt, hogy a felvételit követő napon feszült figyelemmel lesték, hogy a főiskola bejáratánál kifüggesztett Jegyzéken szerepel-e védencük neve a felvettek névsorában vagy nem. Ha szerepelt, szerencséjük volt, zsebre vághatták az előlegezett összeget, ha nem, akkor a bundapénzt vissza kellett adniuk. Senkit sem vesztegettek meg, mert mint kiderült, a főiskolán egyetlen befolyásos Ismerősük sem volt. Gyorsan akartak meggazdagodni, és érre a célra nagyon megfeleltek a hiszékeny szülök, a közhiedelemben elterjedt kétségek a felvételik tárgyilagossága körül.

Ennek megelőzése végett idén elsőként a felvételiző diák szerez tudomást a dékáni döntésről, felvették-e vagy sem; a főiskolákon, egyetemeken nem lesz kifüggesztve a felvett diákok Jegyzéke.

A felvételi vizsga célja a legjobb diákok kiválasztása, és az csak örvendetes tény, hogy ez a választék évről évre nő. Tavaly például az orvosi karra Jelentkezők több mint fele szinjeles volt, közülük bizony nagyon nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. A döntésnél mindig a felvételi vizsga eredménye a mérvadó. Az a Jelentkező, aki a két felvételi tantárgy egyikéből nem felel meg, semmiképp sem vehető fel. A „divatos“ karokon ez a szabály még szigorúbb. Fontos még a diák középiskolai. Illetve gimnáziumi tanulmányi eredménye, diákévei alatt kifejtett tevékenységének értékelése, tehetsége, érdeklődési köre, erkölcsi tulajdonságai, a szisz-ben végzett munkája stb.

Elterjedt vélemény, hogy döntő tényező a szülők politikai hovatartozása, párttagsága. Ez nem befolyásolja a felvételiző esélyeit. A szülők társadalompolitikai angazsáltsága, amely azonban nem szűkíthető le csupán a párttagságra vagy a pártonkivüllségre, csak akkor Játszhat szerepet, ha a felvételin két egyező pontszámot elért és a továblilakban is hasonló értékelésé Jelentkező között kell dönteni.

A felvett diákok szociális és osztálymegoszlása társadalmunk összetételének megfelelő: 64—65 százalékuk munkás-, illetve parasztszármazású. Megfelelő az ukrán nemzetiségű fiatalok képviselete Is a főiskolákon, ami sajnos nem mondható el a magyar nemzetiségű diákokról. Az oktatásügyi miniszter hangsúlyozta, hogy nem kielégítő a magyar nemzetiségű fiatalok érdeklődése a főiskolai tanulmányok iránt, úgyszintén az érdeklődés szakokkéntl megoszlása sem megfelelő. A továbbtanulásra Jelentkezőknek csupán az 5,5 százalékát teszik ki a magyar nemzetiségű diákok, míg a magyar tanítási nyelvű gimnáziumok és középiskolák 10—11 százalékkal részesednek Szlovákia középfokú oktatási intézményeiben. Különösen kevesen Jelentkeznek a műszaki főiskolákra.

Éppen- ezért úgy érezzük, hogy a mi feladatunk is buzdítani, biztatni diákolvasóinkat, bátrabban Jelentkezzenek főiskolai tanulmányokra.

ZACSEK ERZSÉBET

Emikor Veress Jánostól, a Sellyét (Sala) Efsz gépesítést ágazata vezetőjétől Sedlák Gábor felől érdeklődtem, szűkszavúsága ellenére nagyon sokat mondott róla: „A szó Jó értelmében vett nyugtalan ember, akt addtg nem adja ki kezéből a munkát, míg az nem tökéletes. Vannak ötletet, gondolatat, olyanok ts, melyeket már széles körben haszno^sttottunk..."

■— Hogyan választottál szakmát? — kérdeztem a gépjavító műhelyben Gábort, aki letéve kezéből a villáskulcsot, magában a választ fogalmazza.

— A Galántal Mezőgazdasági Szak- tanintézetben végeztem ’ gépjavító szakon, s nílvel a sellyel szövetkezettel volt tanulmányi szerződésem, hát ide Jöttem. Az indulás éveiben a hereszárítóban dolgoztam, majd a katonaság után a Javítóműhelybe kerültem.

— Vannak olyan emberek, akik nagyon keveset tesznek le a közös asztalra, mégis képesek agyondicsérnt magukat. Te nem így érdemelted kt tavaly a „Legjobb dolgozó“ címet.

— Én Is találkoztam az életben Ilyen magukat mutogató, „kivagyok“ emberekkel, de nálunk úgy alakultak a munkakörülmények, hogy könnyen lemérhető, ki mit és mennyit tesz le arra az általad említett asztalra. Ugyanis ha ha egy megjavított gépet kiküldők a mezőre, s hogy annak korábbi sebe felszakad e vagy sem, az már mérce. S az is, amikor elismernek, mert jó érgAbor

zés az, ha tudja az ember, hogy valamit megoldott,, hogy ez már nem keseríti tovább a szerelők, a mezőgazdászok életét.

í— Te mtnt elismert újító, milyen javaslatot tennél annak érdekében, hogy

hadd használjam a te szavaidat — ne keserítse az ötletekkel teli, munkájuk közben gondolkodó embereket.

— Elszorul az ember szíve, amikor évekkel ezelőtt előterjesztett és megvalósított újítást az illetékes gépgyár nem alkalmazza új gépein. Képletesen szóLva le kéne már végre bontani a kerítést a mezőgazdasági gépgyárak és a szövetkezetek szerelőműhelyei között. Mi ugyanis megpróbáltuk e kerítést átmászni, de nem Jutottunk a túloldalra. Az én Javaslatom: a korlátok kölcsönös lebontása, az együttműködés.

Mikor kollégáid szóltak rólad, felfigyeltem egy mondatra: „A Rehák — Sedlák-kettős kész betonptllér...“ Mi van e mögött a mondat mögött?

1— Egy ember, Rehák Ferenc. Tulajdonképpen amióta Ide kerültem, együtt dolgozom ezzel a nagy-nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező Idősebb munkatárssal. Tőle tanultam a szakma tiszteletét, a pontosságot. Nem ismer nem megoldható problémát.

Hallom, a magánéletben is jő barátok vagytok.

í— A szó szoros értelmében kiegészítjük egymást. Feri bácsi ugyanis gyerekkorától nagyothalló, így mivel engem megszokott, segítek neki a kommunikációban. ö viszont szakmai tudásával, tanácsaival viszonozza ezt. Talán ebből az együttes cselekvésből formálódott ez a szó: betonplllér.

A béke eszméire mondunk igent

Vas Csaba, a Dunaszerdahelyl (Danaj- ská Streda) Mezdgazdaságl SzakkHzép- iskola eisfis tanulója:

— Hatodikos voltam, amikor Alek- szandr Mezslrov: Vers egy fiúról című költeményét szavaltam az iskolai szava- iöversenyen. Nagyon szép vers. Egy kisfiúról szól, akit barátai egyszerűen csak „Fűllentönek“ hívnak. Senki sem veszi öt komolyan, teljesen hihetetlen történeteket talál ki. Egyszer azt álmodja, hogy lángol a föld, és zörögnek a fegyverek. Elmondja barátainak, akik persze most Is csak kinevetik. Eltelik pár év, a fiú katonaköteles lesz, elviszik a háborúba, és az egyik város ostrománál elesik. Beteljesedett tehát az álma, zörögtek a fegyverek, és lángolt a löld. A költő az első versszakokban leírja a boldog, gondtalan gyermekkort, ahogy álmodoznak, terveket szőnek, amelyeket majd felnőtt korukban megvalósítanak, aztán kitör a háború, és legtöbbjük meg sem éri ezt a kort. Nekünk gyakran mondogatják az idősebbek: „előttetek a jövő“. De hogy milyen lesz ez a jövő, rajtuk is múlik. Tudom, hogy a béke kérdése nem az egyszerű emberektől függ. De nem hiszem, hogy azok, akik közvetve érintve vannak ebben a kérdésben, az emberiség vesztét akarnák. Én tavaly Ilyenkor még idegeskedtem, ml lesz, ha nem vesznek fel a középiskolába, de sikerült a vizsga, felvettek. Nehéz volt megszoknom az új környezetet, az Iskolát. Most már jól érzem magam az osztálytársaim között, s együtt örülünk a nyári építőtábornak. Nagyon szeretném befejezni az iskolát, szeretnék békében élni, továbbtanulni és később majd dolgozni.

A Szlovák Nőszövetségnek jászfalun (Jasová) a TOS mellett működő alapszervezete a közelmúltban határozatot fogadott el, amelynek másolatát elküldték az Amerikai Egyesült Államok elnökének címére is. Jakab Mária, a nőszövetség üzemi szervezetének elnöke így nyilatkozott kezdeményezésükről:

— Amikor megfogalmaztuk a határozatot, sokan mondták, nincs semmi értelme, egy nagyhatalom és egy olyan politikus, mint Reagan, a ml kedvünkért nem fog változtatni elvein. A többség azonban támogatta Igyekezetünket, megértette, hogy a határozatban benne van az életfelfogásunk az esztelen fegyverkezés ellen.

Én gyerekként éltem át a második világháborút, borzalmait elsősorban filmekből és a szüleim elbeszéléséből Ismerem. Nagyon jól emlékszem viszont a háború utáni Időszakra, Iskolába csak néhanapján mehettünk, mert míg szüléink dolgoztak, ml a fiatalabb testvéreinkről gondoskodtunk, vagy segítettünk a házi munkákban. Lehet, hogy a fiatalok ezen most csak mosolyognak, valóban nehéz elképzelni, hogy a mai ötvenévesek gyerekfejjel nagyon kemény munkát végeztek a háború után. De ez másképp nem ment. A háború mindenünket elvitt, tönkretette nemcsak az épületeket, a termőföldet Is, '

Nekem Is vannak gyermekeim, sőt már két unokám Is. Leghőbb kívánságom, hogy a saját bőrükön sohase tapasztalják a háború borzalmait, és ezt kívánom a világ valamennyi gyerekének. Elképzelni is nehezen tudnám az olyan embert, aki ne akarná tiszta szívvel a vllágbékét, a nemzetek nyugodt egymás mellett élését, mégis akadnak ilyenek, és sajnos egyre kOvetelődzőbbek. Oe. a békeszerető emberek hangja azonban sokkal erősebb. Európában már 38 éve béke van, nem engedhetjük, hogy ennyi év ' szorgalmas munkájának gyümölcsét tönkretegye egy értelmetlen háború.

Lejegyezte: Kamoncza Márta