Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-03 / 18. szám

A pénzt békés célokra

Furcsa, de én a béke, a háború és a fegyverkezés kérdései fölött rendszerint hosszabb külföldi utazásaim alatt gondolkodtam el különösebben. Például Mexikóban, ahol tizennyolc éves koromban az olimpián rajtoltam, és azután még négyszer vpltam ott magaslati edzőtáborban. Mexikó csehszlovák szemmel nézve az óriási különbségek országa, s e kontrasztok a mifélén- ke,t valósággal sokkolják. A szánalmas viskók, piszkos szegénykórházak, kolduló gyerekek mellett fényűző paloták állnak. Még borzalmasabb látványt nyújtanak hegyekben álló indiánfaluk.

Az ember az ilyen élmények hatása alatt kezd el gondolkodni, hogy ml mindent tehetnénk az emberiség e számkivetettjei érdekében, ha nem költenénk oly sokat fegyverkezésre. Mi mindent tehetnénk az életszínvonal javításáért, az egészség- és Iskolaügy vagy akár a sport terén. Nyugtalansággal figyelem, hogyan halmozódnak fel földünkön a fegyverek, különösen a nukleáris fegyverek. Pedig egy esetleges nukleáris háborút senki sem élne túl. Ezért örömmel fogadok minden kezdeményezést a fegyverkezési hajsza megállítására, a háború veszélyének elhárítására. Ezért különösen örülök annak is, hogy a béke-vllágközgyűlést éppen nálunk, Csehszlovákiában rendezik.

JOZEF PLACH?, érdemes sportmester

Tízéves az újságírók csapata

Gólzáporos győzelem a nyitányon

Április huszonnegyedikén, vasárnap délután kezdte még tizedik, jubileumi évét a csehszlovákiai magyar újságírók válogatott futballcsapata. A találkozóra Eberharden (Mallnovo) került sor; az ellenfél a helyi öregfiúk jó'képességű együttese volt. A toliforgatók imponáló, ötgólos győzelmet arattak a mindvégig korrekten futballozó helyiek fölött, akik nagy igyekezetükben egy tizenegyest is kihagytak.

Az 5:0-ás győzelem váratlan, ds teljesen megérdemelt volt, mivel az újságírók valamennyi csapatrésze kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Remekelt a kapus Fehér Antal, átlagon felüli teljesítményt nyújtottak a Gergely testvérek, Szllvássy, Palágyl és Gál. Megtették a magukét a többiek is, különösen Racskó Csaba, aki két gólt lőtt. Szinte hibátlanul játszott a jobbhátvéd Mészáros Károly, de színvonalas volt Balajti, Kövesdl, Lacza és az örökmozgó Nagy László teljesítménye is. Még mindig megbízható a középhátvéd posztján Ferenczy Péter, a fedezetsorban pedig Racskó Zoltán.

Az újságírók a jubileumi idényben több mérkőzésen szerepelnek Dől-Szlovákia községeiben és kisvárosaiban. A tizedik év egyetlen szépséghibája: alig akad utánpótlás, a toll Ifjú bajnokait nemigen vonzza a pálya, a mozgás, a mérkőzések után szövődő kapcsolatok tájainkon.

A félidőben Gál pompás góljával vezettek az újságírók, a második játékrészben Racskó újabb két gólt lőtt, a végeredményt Ferenczy és Nagy dugói alakították ki.

(bt)

MATTHEWS:

^add jaßszon a gyermek ..."

Str Stanley Matthews, minden id6k egyik legnagyobb labdarúgó-egyénisége, az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatában elsősorban a fiatal labdarúgók képzéséről beszélt. Megfogalmazta hitvallását: „Hadd látsz- szón a gyermek!“

— Nem hiszek az elmélet felsőbbrendűségében, soha nem is hittem — mondta a 68 éves Matthews. — Ha egy kezdő labdarúgó tehetséget árul el, hagyni kell, hogy kibontakozzék. Szomorúan tapasztalom az Egyesült Államokban, ahol magam is foglalkozom srácokkal, hogy a serdülő mérkőzéseken az edzők otUállnak az oldalvonal mellé, és véglgordítják a találkozói, taktikai utasításokkal elárasztva a 10-12 éves gyermekeket, Türelmesen kell viselkedni a fiatalokkal, hiszen formájuk, zsenge koruk miatt, napról napra változik.

Matthews a maga tdejben a legnevesebb brit játékos volt, sportágában elsőként ütötte lovaggá a királynő. Harminchárom évadot játszott végig, ötvennégyszer öltötte magára a válogatott mezt, s 1965-ben, 50 éves korában vonult vissza a nemzetközi szerepléstől.

— Nem szeretek nagy fiúkkal foglalkozni, sok baj van velük — mondta Matthews. — Azf hiszik, hogy már mindent tudnak. Sokkal jobban kedvelem a 10-12 éveseket, ebben a korban még helyes irányban alakítható a jellemük.

Matthewstől megkérdezték, hogy mikor válik labdarúgó-nagyhatalommá az Egyesült Államok.

— Már harminc éve, amikor még játszottam, azt jósolták, hogy rövidesen fellendül a futball az Államokban, s még ma is csak a kezdeténél tartanak....

Amikor hazája, Anglia labdarúgóéletéről esett szó, a követ kezőket mondta:

— Visszaesésre utat a nézőszám állandó csökkenése. Azt is tapasztalom, hogy a játékosok csillagászati ősz- szegekért futballoznak. Nem szólom meg őket ezért, sőt boldog vagyok, hogy érvényesíteni tudják jogaikat. Rövid a játékospályafutás, s ezalatt kell biztosítani a jövőt — mondta befejezésül Matthews.

A

mikor kihirdették az első spar- takiádot, és ismertették a felkészülés tervét, azt hittem, hogy a fiatalok nem fogadják túlságosan nagy lelkesedéssel. De amikor megkezdődött a felkészülés, egyre csökkent az aggályoskodók száma. Beszélgettünk a gyakorlatozókkal, el- jároga ttunk közéjük, és csodálkozva tapasztaltuk, nagy lelkesedéssel csinálják.

— Korábban kellett volna kitalálni, akkor ma már a legkisebb faluban sem lennének ügyetlen mozgású gyerekek. Megtanulják a szép mozgást, a ritmust, és Igen sokan kedvet kapnak egyéb sportágakra is — mondta egyik fiatal oktatónő. — Én is szívesen tornászom velük együtt.

Pedig az első spartakiádra való felkészüléskor még elég döcögősen ment minden. Merevek voltak a gyerekek, hosszú ideig tartott, míg megtanulták a gyakorlatok ritmusát, nehezen sikerült összehangolni a gyakorlatokat, kicsi volt a kezdők mozgáskészsége, alapvető fogalmakra kellett őket megtanítaniuk az oktatóknak, s lám, mire eljöttek a nagy napok, a helyt, körzeti, járáísl, kerületi spartaklád Ideje, már elég olajozottan fördültek a gyakorlatok, az első bemutatók is nagy sikert hoztak.

Az első spartakiádot öt évre rá követte a második. Ez jóval kevesebb gonddal járt. Azok a gyerekek is, akik csak a nézőtérről figyelték társaik igyekezetét, beletanultak a mozgás ritmusába, a kísérőzene melódiájára emelgették lábukat, kanjukat, fejlődtek a gyakorlatozók, kialakult az oktatók népes gárdája, modernebb, ritmlkusabb lett a zene, szemre tetszetősebb, összehangoltabbak a gyakorlatok, színvonalasabbak a szövegejt, és egyre nagyobb létszámban jelentkeztek a tornázók. Nemcsak a nagyobb városokban, hanem a kisebb falvakban is. Ilyen minőségbeli javulásról beszélhetünk a további spar- takládokon. Már nemcsak az Iskolás fiatalok gyakorlatoztak, hanem a kisebbek is. Csemetéjüket elvitték gyakorlatozni a szülök, nagyszülők, és országos mozgalommá fejlődött a testnevelés nagy seregszemléje.

Az első spartakiádra való felkészüléskor megkérdeztük Török Rózsitól, a dunaszerdahelyl (Dun. Streda) járási felkészülés egyik jelentős személyiségétől, mit vár a kicsi falvak gyakorlatozóitól.

— Igyekszünk lépést tartani >—< válaszolta egyszerűen.

S ez sikerült neki, de tartották a lépést másutt is, az egész országban. Kedvezőnek bizonyult a spartaklád nevelő hatása. Az egyik oktatónő dicsekedett, hogy a spartaklád kitűnő fegyelmező eszköz is.

— A mi Iskolánkban elég sok a cigány származású gyerek, ezek pedig élnek-halnak a zenéért, a zenére való gyakorlatozásért. Ha valamelyik rakoncátlankodlk, csak azt kelt mondanom, hogy kihagyom a spartakiád- ból, máris megvan a foganatja.

Az 1955-ös esztendő nyara minden várakozást felülmúló sikert hozott. Ez a siker spartakiádról spartakiádra

Spartaklád kilencedszer

nőtt. Külföldről számos látogató érkezett azzal a céllal, hogy megtekintse a bemutatót. A nézők százezrei látták ezer meg ezer sportoló felvonulását és tornáját. Az első sparta- kiádon kitárult az Aranykapu (ez volt akkor a legfiatalabbak gyakorlata), özönlött a gyakorlatozók hada, egymást követték a szebbnél szebb bemutatók. Az első spartaklád sikere eloszlatta a kétségeket, minimumra csökkent a kétkedők száma. A sportpályákon, az újonnan épült stadionokban végigsöpört az elragadtatás vihara. „A szépség tengere hullámzik a zöld gyepszönyegen“ — írták a lapok. Egészséges nemzedék, az ország színe-java vonult fel a spprtpá- ■ lyákon. Lelkes fiatalok és talán még lelkesebb idősebb ■ nemzedék. Tornászok és oktatók. Ámuldoztak a látogatók. Ilyennek álmodhatta valaha Li- buáa a jövő városát a Moldva partján. A boldog tavasz, a Vetés, az Oj holnap felé elnevezésű gyakorlatokon a felvonuló tornázók serege tölruHHKweisNiMMaHaaHMMaaHMaHHBi

. tötte meg a strahoví stadiont.- BátraB,- j elszántan lépkedtek A holnap felé, a I Virágzó réten át, a Béke dala című számok dallamára síi 1980 a nyolcadik spartakiád éve ! volt. Tomboló lelkesedés, nagy-nagy ■ sikerek. És most küszöbön áll a kilencedik seregszemle.- Erre kezdik meg a felkészülést, a Csehszlovák Testnevelési Szövetség KB alapozó- és szabadidősport-bizottságának rend- i kívüli ülésén április 5-én kihirdették a kilencedik spartakiádot, mégpedig , 1985-re, az ország felszabadulásának

! 40. évfordulójára.

— Mindent megteszünk, hogy éppen olyan szép és emlékezetes legyen, mint az eddigiek — mondta Miroslav Cervenka, a spartakiád legfőbb szlovákiai testnevelési felelőse; — Sőt, azon teszünk, hogy még eredményesebb, még szebb, még látványosabb legyen, mint az eddigiek.

: MÉSZÁROS JÓZSEF

Gyökeres György felVi

OLIMPIAI BÄJ1V0K - OTTHON

Kevés kisváros büszkélkedhet olimlpal bajnokkal. Szene (Senec) ezek közé tartozik. Az 1952-es helsinki olimpia kalapácsvető bajnoka, Csermák József Szencen született, s -a minap a CSEMADOK helyi szervezete klubjának meghívására hazalátogatott. Élvezetesen számolt be eddigi életútjáról, sportpályafutásáról.

Tizenkét évesen került el szülővárosából a magyarországi Tapolcára. Már tizenöt évesen munkába állt a helyi bazaltbányában, ahol csillés lett. A nyolcórás műszak alatt harmincnyolc és fél köbméter követ is megmozgatott. Ebben az Időben ismerkedett meg Győrben a későbbi sportsikerek eszközével, a kalapáccsal. Napjait ezután a munka és a sportolás töltötte ki. Olimpiai bajnok akart lenni. Még az ebédszünetekben is dobálta a kalapácsot. Rövidesen

j jelentkeztek az eredmények. Né- j hány hetes edzés után, élete ejsö versenyén túldobta a 21 métert. Mindez még 1949-ben történt. Ké- i sőbb vasúti alkalmazott lett. Itt már a munka nem volt olyan nehéz, több energiát fordíthatott a kalapácsvetésre. Eredményei rohamosan javultak, 1951-ben —

mindössze egy évvel a helsinki olimpia előtt már 51 méternél tartott — még mindig ifikorban. Az olimpia évében 57 méter körül dobált. Az olimpiára Tatán készült. Formája akkor érkezett a csúcsra, amikor a legszükségesebb volt. Az olimpiai stadion dobóköréből Csermák József kalapácsa repült a legmesszebbre. Eredménye: 60,34 méter, aranyérmet és olimpiai bajnokságot jelentett a számára.

A bajnok édesanyja, miután tudomást szerzett fia nagy sikeréről, otthon, Tapolcán „lelépte“ azt a távolságot, amit a kalapács a levegőben megtett.

A szenei olimpiai bajnok összesen öt olimpián járt, háromszor versenyzőként. A mexikóin edzői minőségben volt ott. Tanítványai: Zslvótzky Gyula, Lovász Lázár és Eckschmidt Sándor első, harmadik és ötödik helyezést szereztek.

A sikeres klubest második részében Csermák József a hallgatóság kérdéseire válaszolt. Elmondta, kiknek köszönhette kezdeti sikereit, indíttatását. Dr. Papp Pált embersége miatt emlegette, Balog Lajost pedig azért, mert ilyen rövid idő alatt megtanította vele a kalapácsvetés technikájának bonyolult mozgáskombinációját. Az érdeklődök bepillanthattak az egykori nagy versenyek kulisszatitkaiba, s megtudhatták, milyen fontos szerepe volt már másfél évtizeddel ezelőtt is a lelki felkészítésnek. Az olimpiai bajnok korán befejezte versenyzői pályafutását. Makacs gerincsérülése akadályozta a további sikerek elérésében. Sérült gerince már nem bírta a kalapács 300—350 kilogrammos húzását.

Csermák 'József sokszor járt Csehszlovákiában; versenyzőként, magánemberként egyaránt. Barátai, rokonai élnek itt. Élménybeszámolója, s ezzel az egész klubest, méltán aratott nagy sikert, mert szavaiból kicsendült az emberség és a sportszeretet. A találkozó végén az olimpiai bajnok megmutatta ararnyérmét, melyet a lelkes klubtagok kézről kézre adtak.

Kép és szöveg: BÁLAJTI ARPAD