Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-19 / 16. szám

6 BLANKA PAULÚ és a mesebeli aranyhal A csehszlovák sífutönők kétségkívül a világ élvonalába tartoznak. A közelmúltban véget ért vi­lágkupa-sorozatban hárman kerültek a legjobb tíz kö­zé: Kvéta Jerlová harmadik, Blanka Paulü negyedik, An­na Pasiarová pedig kilence­dik lett. A nemzetek verse­nyében pedig Norvégia és a Szovjetunió mögött har­madikok lettünk. Nagy siker ez kétségkívül, ezért nem árt, ha visszapillantunk a siker egyik kovácsára. Blanka Paulü (a képen), a csehszlovák válogatott tagja 1954. március 31-én született. Vrchlabyban. Blan­ka nemrégen megszerezte a 13. országos bajpoki címet. Sízni még iskolás korában kezdett, először a pionír-, majd az ifjúsági, végül pe­dig a felnőtt válogatott tag­ja lett. A falunl vllágbajhokságon ,ts részt vett 1974-ben. Ek-‘ kor még nem töltötte be 20. életévét, de két érmet is szerzett. Az öt kilométeres távon második lett, a híres szovjet sífutónő, Galina Ku- laková mögött, a csehszlo­vák váltó pedig Bartoáová, Svoboda, Sekajová, Paulü összetételben a harmadik helyen végzett. Egy újságíró nemrégiben tréfásan megkérdezte Blan­ka Paulától: — Ha a mesebeli arany­halat sikerülne kifognia és az hajlandó lenne teljesiteni három kívánságát, mit kér­ne tőle? — Az első kérést elhall­gatom, mert az a magánéle­temre vonatkozik, a máso­dik kérésem az lenne, hogy egészséges legyek, a harma­dik pedig, hogy a szarajevói téli olimpián az egyik érme hozzám kerüljön. — Hogyan készül a téli olimpiára? — Az Idény végén rövl- debb pihenőre megyek. Ak­tív pihenés lesz ez, minden nap teniszezem, kerékpáro­zom, majd napi egy órát ed- zek is. Nyáron négy-öt órát fogok edzeni, az előkészü­letek alatt pedig öt-hat órát. Ha megkezdődnek a verse­nyek, naponta három óra lesz az edzésadag. — Fntott-e már ütvén ki­lométert? — Az ötven kilométeres távot nem egyszer megtet­tem már siléceken, de csak edzés céljából. Babonás? — Kicsit. Tudniillik, ha reggel felébredek, s egy­szerre úgy érzem, hogy az­nap sikerülni fog a verseny, ez az érzés nem hagy el a verseny végéig. Csak ritkán szoktam tévedni. Néhány amulettem is van. — Próbálkozott már az al­pesi versenyszámokkal? — Hogyne, kétszer is. Csak lassú voltam. Minden elismerésem az alpesi síző- ké. Hogyan sikerül olyan bámulatos gydrsaságot kifej­leszteniük? — Milyen üsszetételfi vál­tóban szeretne futni? — Honfitársnömmel, Kve- toslava Jeriovával és két norvég futónővel. Brit Pet- tersennel és Anne Jahren- nal. — A sízésen kívül milyen sportot szeret még? — A tájékozódási futóver­senyt, mert erdőn át vezet a pálya, és a női atlétikát. — A tavalyi eredmények közűi melyek tették önre a legnagyobb benyomást? — A brit’ Dave Thompson I világrekordja tíztusában. Va­lamennyi eredménye nem egy országban orszájjos csúcs lenne. Lapzártakor érkezett a hír, hogy Blanka Paulü az egész idényben nyújtott tel­jesítményével megnyerte a sífutónők csehszlovák kupá­ját. A SPORTOLÓK BÉKÉT AKARNAK PrAgabs, „Egész sportpályafutásom kapcsolatban áll a Dukla Praha egyesületben a hadseregbeli sporttal. A Duklában töltöttem a legeredményesebb sporto­lói éveimet, s ma kezdő edzőként a kaiapácsvetők- kel foglalkozom. Mint katona.sportoló, minden­ki másnál jobban el tudom képzelni egy atomka­tasztrófa következményeit. Ez a látomás pedig olyan borzasztó, hogy jobb nem belegondolni. Spor­tolóként bejártam az egész világot, s lépten-nyo- mon tapasztaltam az egyszerű emberek békeóhaját; különösen ott, ahol pusztított a háború vagy ahol miatta közvetlen- rettegésben élnek. A baráti had­seregek spartakiádja alkalmából 1977-ben .Kubá­ban járva ellátogattunk a Jósé Marti nevét viselő pionírtáborba. A boldog gyermekarcok — fehér, kreol, fekete, sárga bőrű gyermekeké — valami­képpen a világ ifjúságát szimbolizálták. Békében élnek, tanulnak» sportolnak, de az USA partjainak közelsége, a Guantánamón levő amerikai katonai támaszpont mégis állandó rettegésben tart Ja. őket Kuba, bár messze van tőlünk, de a mi érdekünk is,, hogy innen, erről a támaszpontról ne pattanjon ki egy atomkatasztrófa szikrája.“ Jaroslav Brabec, volt súlylökö bajnok, a Duk­la Praha edzője Apr of i er k ö I c s ö t kell me <9 vált ózta t n i Az ökölvívás fézfias sportág. Jóllehet. kesztyűs kézzel űzik, a szárítóban időről időre súlyos, nemegyszer há­lánál végződő baleseteknek vagyunk tanúi. Az egyik legutóbbi áldozat a könnyűsúlyú Duk Koo Kim, aki a hivatásos öklözök világbajnoki címéért folyó küzde­lemben Ray Mancinival szemben'a 14. menetben a pad­lóra került, és többé magához sem tért. Korábban a szorító' csillagának tartott váltósúlyú profi. Sugar Ray Leonard volt kénytelen örökre visszavonulni, mert olyan súlyos szemsérülést szenvedett, hogy könnyen elveszt­hette volna a látását. Ezek a sajnálatos esetek természetesen felborzolják a kedélyeket. A közvélemény egy része az ökölvívás betiltását követeli, mások különféle szabálymódosításo­kat javasolnak. Mielőtt rátérnék az említett esetek kapcsán folyó vitára, nézzük, hogy válóban olyan bru­tális sportág-e az ökölvívás, mint ahogy azt egyesek beállítják. Vajon elkerülhetók-e a súlyos sérülések vagy nincs ellenük védekezés, s az egyetlen megoldás, hogy a mosdóvtzzel kiöntsük a gyerekeket ts, betiltsuk az ökölvívást,' milliók kedvenc sportágát és szórakozá­sát? Hogy olvasóink ts tájékozottak legyenek a kérdés­ben, idézünk Engelbrecht Istvánnak, a világhírű edző­nek, az •írásából magáról az ökölvívás mibenlétéről, ve­szélyeiről, az amatőr és a -hivatásos ökölvívásról, mert a kettő •ugyebár nein ugyanaz. Az ttkölvívás szép sportág, ha a tiszta versengés vezérli. Lapunk jövő számában azzal foglalkozunk,: hogy mit tett a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség a sportolók testi ép­ségének óvása érdekében.. iSVfING ÉS ERVEBEK Az ökölvívásban három ütőtáv van: a külharc, a közelharc- és a belharc- távolság. A Ifülharcban egyenes ütésekkel tá- . madunk, a közelharcban rövid egye­nesekkel és horogütésekkel, a bel- harcban rövid horgokat és felütése­ket visznek be az öklözök. Az egye­neseket nyújtott karral visszük be, a horogütéseket derékszögben hajlított, felütést pedig hegyes szögben hajlí­tott karral kell elhelyezni, alulról fölfelé. A horogütést a közeli belharcban oldalról, az ököl szabályos ütőfelUle- tével — az ujjtövek bütykeivel és közvetlen környékükkel — helyezzük el az ellenfél állcsúcsára, állszögleté- re és fő ütőerére. Van még egy úgynevezett „swing“ — -nyújtott horog vagy lengő —, ame­lyet diszkoszvető-mozdulattal ütnek a profik —, de az Ilyet tiltják az ama­tőr szabályok. A swing . rendkívül veszélyes, nem lehet az ököl szabályos felületével . ütni, hanem pofonsz'erűen, a hüvelyk­és a mutatóujj bütykeivel. Az ilyen ütésekkel, mint említettük, a profik­nál találkozunk, Uletve a képzetlen amatőröknél is, de velük szemben te^ hetetlenék a bírók, mert ha a mai bíróink ragaszkodnának a szabályok- megtartásához, és a beltenyerezö ök- lözöket. sorra kizárnák a szorítóból, úgy a meglévőknek több mint a fele nem Is léphetne a kötelek közé. Az ilyen lengő tehát rendkívül ve­szélyes az ellenfélre nézve, de ugyan­úgy, a támadóra Is, mert egy jól vé­dekező bokszoló elhárítással — alá­tartott karral — könnyen megállítja az ütést, és ugyanakkor, hüvelyk- és mutatóujjtörést idéz elő a ■ lengözö bokszolónál. Véleményem szerint a szövetség nagymértékben elősegítené az ököl­vívás humanizmusát, .ha kizárólag azoknak a kezdő ökölvívóknak enge­délyezné a szorítóba lépést, akik elő­zőleg vizsgáznak az 'ökölvívás .tech­nikájának és taktikájának elméleti' és gyakorlati' tananyagából, tanúbizony­ságot tennének pszichofizikai ráter­mettségüknek. Meglepő, hogy ilyen irányban még sehol a világon nem tettek lépést, és így mindenki bokszol, ahogy tud, a felületes ellenőrzés ezt lehetővé te­szi. Pedig már annyi halálos kime­netelű agyvérzést idézett elő a fatá­lis szabálytalan ütés, a lengő swing, hogy* talán meg sem lehet számolni. Csak egy hasonlat: mi lenne, ha a pilóták, az ejtőernyősök, az autóver­senyzők és vitorlázó repülök nem vizsgáznának, szerintem hasonlókép­pen veszélyes az ökölvívás is, ha tu­datlanok kerülnek a szorítóba. . Persze a sportágat nem lehet betil­tani csakúgy egyszerűen. Ha másért nem, azért, mert harcias és bátor If­júságot akarunk nevelni, akik nem rettennek meg a legnehezebb megpró­báltatásoktól sem. Nehéz elhatárolni, hogy melyik ütés a legveszélyesebb, az egyenes-, ho­rog- vagy a felütés. Természetesen a awinget leszámítva. Elmondhatom, hogy minden pontos, az ökölvívás technikájának megfelelően elhelye­zett ütés is igen veszélyes. Ezeket csak kizárólag jól képzett. és ráter­mett öklözök háríthatják el. A jól Irányzott ütés az állra, népie­sen mondva, „megrázza“ az ellenfe­let. Vagyis az állcsont molekulái át­viszik a rezgést a kisagyra, és ott az Idegrendszerben rövidebb időre (10—15 másodperc) megszűnik a vér­keringés, ami ájulást és mozgáskép­telenséget idéz elő. A hosszabban tartó eszméletlen ál­lapot megköveteli, hogy az öklözöl ■azonnal, kórházba szállítsák, hogy megállapítsák a sérülés súlyosságát, illetve fokét. A gyomorszájra elhelyezett ütés szintén vérkeringés! zavarokat Idéz elő, ami gyomorizorogörcsöt és áju­lást von maga után, a bokszoló ösz- szecsuklík a szorítőban, amíg a gör­csök el nem múlnak (általában 10—- 15 másodpercig tart). A jobbegyenes veszélyességét Joe Louis az életrajzában' így írta le: „Amikor Max Schmelinggel először bokszoltam; a nehézsúlyú világbajno- kl címet kellett megvédenem. S talán elhíztam magam romboló erejű hal­horgomban bízva, nem rohantam meg azonnal Schmellnget, hanem óvato­san vártam a kedvező alkalmat arra, hogy közelébe kerüljek, és bal horog­gal harcképtelenné tegyem. Csakhogy Ä wisiEim 1^0Of Schmelíngnpk is voltak taktikai el­képzelései. Miután jóval magasabb volt nálam, hosszú ^egyenesekkel Igye­kezett távol tartani magától. Már az első menet második percében hom­lokon talált egy irtózatos erejű jobb­egyenessel. Azonnal elsötétült előt­tem a világ, s mintha egy hatalmas kovácsmfihely ériési zűrzavarában ta­láltam volna magám, ahol. egy gőz- kalapács' újra homlokon csapott, az orkánsz;erű hangzavarban; elködösö- dött szemmel kerestem Schmellnget, magamban Ismételgetve, mi történik veled', joe, miért vernek, és ki ver ilyen kíméletlenül? Biztattam magam, hogy kibírjam a menet végét jelentő gongütésig, de erre nem került sor. A gőzkalapács harmadszor is homlokomra^ talált, és menthetetlenül az álmok világába szállított át. Max Schmellngnek pe­dig meghozta a profi ökölvívó nehéz­súlyú mezőnyének büszke világbajno­ki címét.“ CSAK A KESZTPÜ'A VÉTKES?: ' Dnk.Koo Kim ©sete a megszólalásig hasonlít Joe Louiséhez. A dél-koreai ökölvívó, sokáig állta Mancin! roha­mait, p.edig számos kemény ütésvál­tásra került közöttük sor. A végze­tes 14. menetben talán még. ádázabb volt a két bokszoló küzdelme,, mint az előzőekben. A sok évi ‘ mógflgye- lés szerint' ez annak tulájdonlthátó, hogy ' a versenyzőknek fogytán az erejük,, és minden eszközzel ilgyekez- nek eldönteni a. harcot. Elfelejtik vi­szont, hogy a fáradt ember rosszab­bul reagál az ütésekre,, és könnyeb­ben sérül. A szorltőblrő azonban nem talált okot a küzdelem félbeszakítá­sára, s így következett be a végze­tes ütés, amely, a halálba küldte Duk Koo Kimet. Mi-tehát'a megoldás? George Lu'mberg, az amerikai' or­vosok egyésülétéhek képviselője, bí­rósági' pszichiáter, a Lás "Vegas-i eset szemtanúja a következőket mondta: ,.Meg ;Iebetett-e akadályozni: halálát? Természetesen, csak ne érte volna né­hány ütés a • fejét., Az egyetlen lehe­tőség. ■ az. agysérülés megelőzésére, hogy, betiltsuk a fejre mért ütéseket.“ Másók a kesztyűt okozzák, és En- gelbrecht István Is nagy szerepet tu­lajdonít 'neki. ■ Ployd' Pattersdn volt nehézsúlyú világbajnok és Howard Cosell tévériporter egyenesen az amerikai kongresszushoz fordult az eset kapcsán. A volt' ökölvívó és a sportújságíró azt szeretnék elérni, hogy a kongresszus alapítson orszá­gos színtű bizottságot a hivatásos ökölvívás felülvizsgálására. Patterson azért szállt síkra, hogy a szabályzatok legyenek egységesek a hivatásos ökölvívók számára Ama- ríka-szerte, s : külön követelte, hogy tegyék kötelezővé a hüvelykujj nél­küli kesztyű használatát. „Nem sze­retném, ha beszüntetnék az ökölví­vást — mondta Patterson, aki 1956- tól 1959-ig és 1960-töl 1962-ig volt világbajnok. — Az ökölvívásnak kö­szönhetem, hogy kikerültem a né­ger gettóból. Kár lenne betiltani az ökölvívást, mert így sok fiatalnak nem nyílna alkalma kitörni onnan.“ Patterson és Cosell a képviselőház sportügyi albizottságának terjesztet­ték elő javaslatukat. Egy pár régi és új típusú kesztyűt Is felmutattak, és Patterson bemutatta a hüvelykujj nél­küli kesztyű előnyét. „A legtöbb sé­rülést nem az agy, hanem a szem szenvedi el“ — mondta. Hasonló véleményen van Janks Morton,^ Sugar Ray Leonard edzője is: „Ha azt szeretnék, hogy az ököl­vívás még biztonságosabb sport le­gyen, akkor a jövőben hüvelykujj nélküli kesztyűkét kell gyártani — mondta, és még tovább ment fejtege­tésében —, a meneteknek rövidebbek- nek kell lenniük, az egészségügyi el­lenőrzésnek pedig sokkal-sokkai szi­gorúbbnak.“ Ray Leonard szemsérüléséért Mor­ton a kesztyű hüvelykujját okolja és sfkraszáll azért, hogy a jövőben hü­velykujj nélküli kesztyűben öklözze­nek a sportolók. „Egyes sportolók azt állítják, hogy az ilyen kesztyűben könnyen eltörhetik a hüvelykujj — mondta. — „Felőlem akár havonta el­törhetik, csak a szemük maradjon ép­ségben.“ Az ismert edző úgy véli, hogy a kesztyűknek vastagabbnak kell len­niük, mert a küzdelem folyamán a benne levő filc szétcsúszik, és a pusz­ta ököl mind közelebb kerül a bőr­höz. Öt-hat menet után már mintha puszta kézzel ütnék egymást a bak- szolök, a kesztyű nem képez többé semmilyen védelmet. Az álló vizek mindenesetre mozgás­ba jöttek. Az Európai Hivatásos Ököl­vívó Szövetség után, amely már 1979- ben tizenötről tizenkét menetre szál­lította le a mérkőzések Időtartamát, Du Koo Kim halála után az egyik hi­vatásos szövetség, a WBC Is a tizen­két menet mellett döntött. Mórion azok közé. tartozik, akik helyeslik a kezdeményezést: „Tapasz­talatból tudom, hogy a sérülések nagy- része és a. súlyos következményekkel járó kiütések akkor történnek, ami­kor az ökölvívó már fáradt — mond­ta —, tehát a 10. és a 15. menet kö­zött. Szerintem az ökölvívás mint sport akkor sem veszítene jellegé­ből, ha mindössze 10 menetesek len­nének a. mérkőzések.“ Lehetséges, sőt talán még emelked­ne is a mérkőzések színvonala. Csak­hogy a profi ökölvívásban, ahol dol­lármilliók vannak a játékban, a kap­zsi vállalkozóknak mindez mellékes, ök minél nagyobb hasznot akarnak húzni, s ebbe belekalkulálják a bru­talitást, sőt a kiszolgáltatott spolto- l'ők életét is, merthogy ez fokozza a közönség érdeklődését. A sok rész­kérdés megoldása bizonyára jatuilást hozhat, de a teljes megoldás érdeké­ben a profierkölcsöt kell megváltoz­tatni. Külföldi lapok nyomán: PALÄGYI LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents