Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-19 / 16. szám

7

SINKA ISTVÁN VERSEI

Elrejtett szeretők

Félálomban is látom őket, a tornácalfas vén tetőket: milyen szelídek, mily idősek; kibírnak négy-öt emberöltőt.

De védik az asztali, őrzik a bölcsőt, s rejtenek szép. nagyszerű szeretőket; kéményükben szeleket ríkatnak, s ha valakit halálba ringatnak, megüzenik: uhuval hirt adnak.

... Félálomban is látom őket, a szelíden hű vén tetőket, kik mindig ölelnek s vigasztalnak s rejtenek szép nagyszerű szeretőket;

Kivirágzott pásztorbot

Ki látott olyan pásztorbotot, aki, míg g pásztor dalolt, gyökeret vert s földbe állott; a belsejéből hangok jöttek s a fölhasadt bot kivirágzott. .?

lm az én alakjaim is

meghaltak már... de annyi terhe

mindennek a síron fölül,

hogy ha én nem szólnék: följajdulva

mindnek zokogna d nyelve...

Boldog patak

Alkonyo.dik. Hat vén cseléd halászik. Csendes a patak.

'Kl most a sarkukra lépne, zsandár nincs. A kék víz szabad- Matyójuk, botjuk szerteszét. Korsójuk a földbe ásva hűsöl. Csecses Piros cserép.

Csillag villog és szabadság.

Nevet a volt-szolga csapát.

Hasuk alfáig ér a víí.

S markukban az első halak ragyognak, mint isten pénze. Csend. És az esti magasból vijjogva suhog egy vércse: villan ... Bs két bodzafa virágzik, bibójuk pattan.

S hat volt cseléd meztelen, és halat fog boldog patakban.

MIKUS BALÁZS: Vizek partján

eszenbej fia, Dzselal leszereléséig már fi nem sok volt hátra. „Ojévkor haza- * engednek“ — írta, majd levél érkezett: „Egyelőre benn tartanak, talán májusra otthon leszek.“

„Nincs mit tennünk, fiacskám, a katonaság ilyen. AAkor jössz, ha engednek. A május még talán jobb is — vigasztalták.

— Ha a hazautazásod még tovább elhúzódik — írták a levélben —, ne feledkezz meg rólunk, írjál gyakran, néhány sorral is beérjük.“

Béke volt ugyan, és jól tudták, hogy fiuk fegyelmezett, példamutató katona az egyik alakulatnál, mégis minden levele ünnep és öröm volt a családban. Ilyenkor mosolyogtak, mindenki jókedvre derült.

A leveleket rendszerint Dzselal húga, a nyolcadik osztályos Peri szokta felolvasni. A szülök figyelmesen hallgatják, majd nehézkesen, kicsit küszködve maga Heszen- bej kezdi újra. Felesége, Szelime —bár az imént értek a levél végére — egyre kérlelt:

— Hangosabban, apjuk, hogy mi is hall- jukt — így jelzi, hogy az egészet elölről szeretné hallani.

Dzselal levelében minden második, harmadik szó után a „kedves Mama és Papa“ megszólítás Ismétlődik. „Jól vagyok, és kívánom, hogy a Góndvíselő tartsa meg magukat is Jó egészségben. írják meg, rni újság a faluban!“

„Csak te légy egészséges, az aggódás úgjyls majd elemészt bennünket“ — sóhajtoztak a szülök a sorok olvasása közben, mintha csak hallaná a fiú, amit mondanak: „A faluban minden a régi, az emberek jól vannak“ — tudatják vele.

Az igazsághoz tartozik, hogy ez utóbbi sort Peri nem magától irta le, Heszenbej erOsködött egyre: „Hadd értesüljön a fiú a falu dolgairól.“ Ha Perl irt, a maga sajátos stílusában fogalmazott: „Olyan, mintha itt lennél, felejthetetlen bátyuskám, fogadd e rózsaillatot és komszomollsta üdvözletemet.“ Egy alkalommal Szelime rosszallóan meg is jegyezte:

— Ugyan, kislányom, minek cifrázod ennyire?

— Mit írjak hát?

— írd így: kedves bátyám, ölellek, csókollak. Ügy érzem, mitnha valóban a nyakadba borulhatnék.

— Én ilyet nem írok — restellkedett Peri, és kedvesen elmosolyodott.

Szellmének egyszerre csak vágni kezdett 02 esze:

— Hát ha szégyened, írj az én nevemben

— és már mondta is: — „A faluban nincs nap, hogy esküvő ne lenne. Adja Allah, hogy a tiedre se várjunk sokáig.

— Ne tömd a legény fejét effélékkelt — fakadt ki Heszenbej.

■— Gondolod, hogy ezen fog járni az esze? Ugyan már! Ellenkezőleg, így jobb...

— tartott ki makacsul az asszony, hogy övé legyen az utolsó szó.

Heszenbej bosszúsan csóválta a fejét.

— Nekem magyarázod, hogy milyen a katonaélet? Minden porcikájával a parancsnokára kell figyelnie, ha tanulni akar, különben a háborúban, ahelyett, hogy ö lőne az ellenség közé, őt fogják lepuffantani.

Apja szavára Peri hirtelen elhallgatott. Egy korábbi levélében ugyanis megírta a bátyjának, hogy az öreg tanító fia Gend- zséből hozott feleséget magának. Nagy lakodalmat tartottak. Mindenfelől érkeztek vendégek. Még a nénje is ideutazott Bakuból. . .

Eltűnődött, milyen is, amikor az ember gondolatai elkalandoznak. Aznap az iskolában történt, hogy az irodalomtanár kérdezett valamit, amire nem tudott válaszolni. így aztán a tanár az egész osztály előtt összeszidta:

— Hol jár az eszed? Talán Aleppóban aludttejet árul?

A

kislány erre keserves zokogásban tört ki. Még otthon ts látszott rajta, hogy majd kisírta a szemét. Bár rosz- szul esett a tanár dorgálása, nem neheztelt érte. Mindennek padtársa, Zehld volt az oka, aki szünet nélkül lökdösődött, hogy a tűz. égesse, meg, és egyre azt sugdosta;

NERIMAN SZÜLEJMANOV:

Az első szerelem visszhangja

„Nézd a tanítót, leette levessel a zakója hajtókáját."

„Szegény bátyus, a parancsnok majd ösz- szeszidja öt is, ha nem figyel oda a kiképzés alatt“ — szomorodott el, ahogy erre gondolt.

Öt-tíz nap rnúlva Dzselaltól újabb levél érkezett, ezúttal anyja nevére címezve: ■

,Jíedves Mama! Tiszteltetem mindnyájukat, és kívánok jó egészséget. Ha jó hírt akarnak hallani felőlem, hát tudatom, hogy minden a legnagyobb rendben van.

De minek titkolnám az igazat, adjon AI-. lah maguknak jó egészséget. Bn egy kicsit betegeskedtem. Egy nővér ápolt, aki egy percre sem hagyott magamra. Gondolják el, ha ő nincs, akkor már végem van. így azonban egykettőre felépültem. Makkegészséges vagyok.“

A szülök csak most, a sorok végére érve nyugodtak meg. Sietve válaszoltak.

„Fiacskám, vigyázz magadra nagyon, öltözz melegen! Ha meleg fehérnemű, gyapjúzokni kell, csak írj, és küldünk. Szerencsére gyapjúnak bőviben vagyunk. Még a tavalyihoz sem nyúltunk, s a napokban is megnyírunk vagy tíz juhot.

A lánynak pedig, aki támaszod volt ott a messzi idegenben, minden jót kívánunk. Legyen boldog az élete, teljesüljön minden vágya!“

Nem sokáig kellett várni a válaszra. Dzselal egy teljes füzetlap mindkét oldalát teleírta, s még a következőn is folytatta:

„Levelüket magkaptam, aminek igen megörültem, kívánom, hogy maguk is boldogságban éljenek. A nővérnek átadtam üdvözletüket. Nem is sejtik, milyen örömet szereztek vele. Megkért, mondjam meg, iisz- teltett magukat, és a legjobbakat kívánja, köszönjük meleg szavaikat.“

Miközben a levelet olvadták, Szellme titokban az ujjába harapott, és a férjéhez fordult:

— Te, apjuk, mit ír ez a fiú folyton erről a lányról?

Heszenbej sak mosolygott, és vállat vont.

Máskor még aznap válaszoltak Dzselal levelére. Sőt Heszenbej maga adta postára, hogy minél előbb megkapja a fiú. Most azonban egy kicsit húzták az időt. Három nap is beietellett, míg megírták a választ. A lányt egy szóval sem említették. Ügy gondolták, múltkori levelükben már megköszönték, hogy gondját viselte a fiuknak. Mi egyebet írhatnának? Intették: „Vigyázz, magádra, törődj az egészségeddel."

Beszámoltak a faluban történtekről, megírták, hogy a kolhozelnököt, Mekbali kisit leváltották, és kitették a szűrét. Sem a faluban, sem a szovhozban nem jutott munkához. így aztán ez a már nem fiatal ember hajnalban indul, este jön haza, olyan messzire jár dolgozni. Még a tegnapi beosztottjai sem köszönnek neki. De ami igaz, az igaz, sok gondot okozott a falunak. „Fiam, te még fiatal vagy, lehet, hogy nem értesz ehhez. Nyilván nem találkoztál még ilyesmivel. Tudom, nálatok a hadseregben nem fordulhat elő. Ott mindenki tudja, hol a helye. Igyekezz, hogy ne legyen rád panasz. Úgy szolgálj, hogy a parancsnokod is lássa,.,“

M

ár feladták a levelet, amikor Szelime közölte férjével, hogy mégiscsak üdvözölni kellett volna a lányt ■ is. Biztosan örült volna. Heszenbej elgondolkozott, majd sajnálkozva megrázta a fejét, — Hát bizony hibáztunk.

— Bátyusnak rosszul fog esni — korholta őket Peri,

■ Szelime látta, hogy-az urát nagyon bántja a dolog, jr - : — Annyi baj legyen! Legközelebb nem feledkezünk meg róla — nyugtatta meg.

Történt aztán, hogy Dzselal fél hónapig nem írt, és Szelime a levél érkezte előtt különös álmot látott.

— Mintha valamilyen hegy mögött álltam volna. Hogy hol, nem tudom. Nem láttam sem barátot, sem ismerőst, akitől megkérdezhettem. Körös-körül autók. Mintha az egyikbe be akarnék szállni. De hiába intek bármelyiknek, mind továbbmegy. Hangtalanul úsznak el mellettem, mint a csillagok. Bn meg moccanni sem merek. Félek, hogy elgázolnak. Egyszer csak azt látom, hogy egy fehér ruhás lány tart felém. Olyan szép, hogy az ember rajta felejti a szemét. Napnál, holdnál fényesebben tün- dökllk. Odajön hozzám, és megáll. „Hová, hová, nénike?“ „Katonalátogatóba jöttem, a fiam szolgál itt, s ez az én bánatom^ nem a tiéd." „A nevét tessék mondani! „Dialog!“ „Csak nem az édesanyja?“ ,fie bizony, lelkem!“ — válaszoltam nyájasan. „Tessék velem jönni!“ „Áldjon meg az ég!“ — hálálkodtam boldogan, és követtem. Belém karolt. Ahogy jobban szemügyre vettem, az a lány jutott eszembe, akiről Dzselal írt leveleiben. Mintha már találkoztunk volna. „Te lennél az a lány?“ — kérdem. 0 meg rám néz és nevei. „Hogy az ég áldjon meg, miért nem ezzel kezdted?“ — Biztosan levelet kapunk bátyustól — fejtette meg elsőnek Peri az álmot. Bs valóban, másnap megérkezett Dzselal levele. Szelime boldogan bizonygatta, lám ő megálmodta. Nem tudja, hogy s mint, de mindent előre megérez.

A fiú azonban egy szóval sem említette levelében a lányt. A legvégén csak úgy, mellékesen jegyezte meg, hogy újra találkoztak, és a lány kérte, hogy adja át üdvözletét és jókívánságait.

— Allah tartsa meg jó egészségben! — fohászkodott Szellme:

Az igazat megvallva, már tetszett neki a lány. „Az életben is olyan kedves teremtés lehet“ — hajtogatta.

— Te, apjuk, a lány tudni szeretné, hogy vagyunk.

Heszenbej azonban mindezt csak asszonyt fecsegésnek vélte, és válaszra sem méltatta, U levelek sem érdekelték túlzottan, : amiket rendszerint a lánya írt. Szerinte túl sokszor esik szó bennük kézfogásról, lakodalomról, és ezzel csak elterelik a fiú figyelmét. így aztán ügy döntött, hogy ezentúl saját kezűleg ír.

Egy alkalommal — noha Perl is jelen volt — Heszenbej maga látott íráshoz. Papírlapot tett maga elé. A toll azonban nem akart engedelmeskedni eldurvult ujjainak. Egészen elfelejtett írni. Régebben, mikor Dzselal még a világra sem jött, olyan beosztása volt, hogy meg sem tudott lenni

toll és papír nélkül. A szouhoz megátákü^ lása előtt, még a kolhoz Idejében, mint az egyik farm vezetője nyilvántartást vezetett a szarvasmarhákról. Bár dolgozott mellette egy rendkívül szerény, jóraualó könyvelőfé-/ le, akiben megbízhatott, és nyugodt lehetett, hogy semmiféle ügyeskedésben nem töri a fejét, ö is nyilvántartotta a tej-, vaf- és Safthozamot. A legapróbb számításokat ts feljegyezte magának. „Majd én mondom, te meg számold ki a számvetőn! Most pedig jegyezd te, s én majd összeadom!“ Megállás nélkül csattogtak a számvetö golyói, és ezzel azt érte el, hogy szegény fiú legszívesebben otthagyta volna a munkát. Később úgy alakult, hogy, mindketten végleg megváltak a farmtól. Azóta Heszeribej- nek nem sok dolga akadt a papírral meg á tollal. A szovhoz gyümölcsösét őrizte.

f

óliát tintába mártotta, és alig- kezdett írni, kilyukadt a papír.

Hozd a szemüvegem! Nincs egy töltőtollad?

— Hát nem mostanában szóltam, hogy elromlott, és vegyetek másikat?

— Kislányom! — fordult hozzá gyöngéden az apja. — Hiszen egy-két hete, hogy vettünk, vagy tán nem?

— Nem tehetek róla! Alig írtam párszor, és kiesett a belseje.

. Erre. már az apja sem tudott mit. válaszolni.

— Ceruzád csak van?

— Van hát! — nyúlt a táskájába a kislány.

Heszenbej, mint egy . kis elsős, györcsösen markolta a ceruzát. Végét a szájába vette, aztán íráshoz látott. Lásson rótta a sorokat, és közben mindent széttagolva ismételt.

Felülre óriási betűkkel leírta a megszölí- táct: „Kedves Fiam.“

— Tegyél utána felkiáltójelet!

A kislány ott állt apja mögött, és leste, mit ír. Most a „Fiam" szóra bökött. .

— Mondom, tegyél utána felkiáltójelet! Heszenbej engedelmeskedett. Néhány sornyi üdvözlés következett, de aztán elakadt. Csak tartotta kezében a ceruzát. Megvan! Elmeséli a fiúnak, mi történt a faluban. „Fiam! A boltvezetőnél hiányra bukkantak." Még le sem írta jóformán, felesége rámor- duit:

— Ezt meg minek írod meg?

— Miért ne írnám? Hadd tudfa, mt történik itthon, a falujában!

— Olyasmit írj, aminek örülhet!

— Nem baj, ha erről is tud. Legalább eszébe vési, hogy a becsület mindennél drágább — vélelkedett Heszenbej, és folytatta az írást. Amint kész lett, nyelve hegyével megnyalta a borítékot, és leragasztotta. Ügy határozott, hogy ilyen komoly hangú levélben a lányról nem ír.

Bppen dologidőben voltak. Nagyban folyt a gyümölcsszuret. ■

Egyre csak szedték és rakták autóra, de mégsem akart vége lenni, Ilyenkor Hészen- bejnek is. sok dolga akadt. Néha még arra sem jutott ideje, hogy hazaugorjón. Hol a felesége, hol a lánya vitte ki hozzá a gyü^ mölcsösbe az ételt. Egy alkalommal a kislány már messziről kiabált felé:

— Papa, levél jött Dzselaltól, és fényké. pet is küldött!

Heszenbej megörült a hírnek.

— Mutasd, milyen rajta a fiú?

A kislány azonban komolyan rázta a fejét.

Nem rnagáról, a lányról küldött. Nézd, 5 az! — nyújtotta át apjának a képet a levéllel együtt.

Heszenbej kézbe vette.

— Nem ts tudom, ez a fiú katonának vonult be vagy talán... Az én időmben a fegyver volt az asszonyunk. Azt öleltük áU munkban. Ma már a katonaság ts más. Hiszen még egy nadrágra valót sem keresett meg.

Estére járt, amikor hazaindult, hogy megtanácskozza a dolgot feleségével. Vajon 6 mit szól hozzá, mi a véleménye? Ahogy belépett a házba, látja, hogy a lány és a fiú képe már egymás mellé illesztve és közös keretben függ a falon.

NAGY AGNES fordítása