Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-19 / 16. szám

5 Sevcsenko főutcája A Mangislak-félsziget, amely kelet feltH hatalmas tompa ékként hatol be a Kaszpl- -tengerbe, nem a legmegfelelőbb hely az emberi élethez. Kietlen hangulatú, szikes sztyepp, ahol ahol csak a tevetövis nő a hosz- szan elnyúló homokbuckák hajla­taiban. Az év öt hónapjában kímé­letlen hőség uralkodik, a homok gyakran hetven fokra is felforró sodik. Ha az ember elindul vala hová ebben a pokolban, egyórányi út is elegendő ahhoz, hogy a ví zen kívül semmi másra ne gondol­jon. BIRKATELELÖ A SIVATAGBAN A cári Időkben az „ezernyi út félszigetének" nevezték Mangis- lakot. A statisztika szerint akko­riban húszezer kibitka (ekhós szekér) vándorolt itt a pusztában. Még csak eszükbe sem jutott, hogy VIZET TERMEL A SZAPORlTÖ REAKTOR Mint kiderült, a félsziget az ás ványi kincsek valóságos tárháza Megtalálható itt minden olyan nyersanyag, amely szükséges ah­hoz, hogy Manglslak a szovjet vegyipar egyik legfontosabb köz­pontjává váljék. Ehhez azonban mindenekelőtt vízre, ivóvízre volt szükség. Kezdetben az édesvizet tankhajók hozták a Kaszpi-tenger túlsó partjáról. A szállítási költ­ségek miatt azonban a víz drágább már nem tud lépést tartani. A szakemberek szerint a megoldást a Volga vizének hasznosítása je­lentheti. Ebből a célból egy hasz­nálaton kívül álló kőolajvezetéket kívánnak felhasználni. Mivel a víz továbbításához jóval alacsonyabb nyomás szükséges, a kiszolgált kőolajvezetéket vízvezetékké ala­kítják, amelyen át napi hetven­ötezer tonna víz érkezik. A vízzel jól kell gazdálkodni, méghozzá úgy, hogy néhanapján locsolásra Is jusson. Mert különben ml len­A kincses félsziget A Manglslák-félszigeten sok a te­ve. letelepedjenek és tanyát verjenek ezen az isten verte vidéken. A múlt század közepén itt töltötte száműzetését Tarasz Sevcsenko, az ukrán nép nagy költője is. A cári hatóságok nem véletlenül száműzték éppen ide: azt remél­ték, hogy ezen az isten háta mö­götti vidéken a forradalmi költő minden kapcsolata megszakad majd a külvilággal. Hosszú időn keresztül a Man- glslak-félsziget fő nevezetességei a vándorló juhnyájak voltak. Er­ről tanúskodik a félsziget elneve­zése is: a kazah „man kislak" ki­fejezés birkatelelöt jelent, ami ar­ra utal, hogy még az igénytelen juhnyájak is csak télen merész­kedtek erre a sivatagos területre, mert más évszakban sem legelőt, sem vizet nem találtak itt. A csendes birkatenyésztő Manglslak nyugalmát a hatvanas évek elején az első kőolaj-lelőhelyek feltárá­sa bontotta meg. Ma a Mangislak-félsziget kőolaj­telepein csaknem tizenötmillió tonna olajat és gázkondenzátumot termelnek. Az olajfúrásoktól ösz- szeszurkált területről csővezeté­ken jut el az olaj a Kaszpi-tenger északi partján fekvő Gurjev és a közép-volgai Kujbisev feldolgozó üzemeibe. Az olaj itt az az alap, amelyre ráépült a területi terme­lési komplexum többi láncszeme: a kőolaj- és földgázfeldolgozás, a polimerek és a műanyagok gyár­tása. volt, mint az olaj. A vízellátás megoldását nem lehetett halogat­ni. A technika csodáihoz szokott embert nem lehet egykönnyen ámulatba ejteni. Mégis nehéz el­hinni, hogy a félsziget negyedmil­liós lakossága, városai, gyárai, kő- olajtelepei kizárólag tengervízből nyert édesvizet fogyasztanak. A félsziget központjában, Sev- csenkóban 1973-ban helyezték üzembe a világ első gyorsneutro­nokkal működő atomerőművét. Ez abban különbözik a hagyományos atomreaktoroktól, hogy az urán úgynevezett el nem égő válfaját a reakció során kitűnő nukleáris fűtőanyaggá, plutóniummá alakít­ja át. így tehát a reaktorba be­töltött fűtőanyag az égés követ­keztében nem csökken, hanem éppenséggel szaporodik. Innen ered a szaporító reaktor elneve­zés. Az erőmű energiájának egy része villamos áramot termel, a másik része pedig naponta 120 ezer köbméter tengervizet desz­tillál. Ehhez a mennyiséghez még mintegy százezer köbméter édes­vizet adnak a gázpakurás tenger­vízlepárló berendezések. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az atomenergia sótalanításl haszno­sítása nem éppen olcsó dolog, és az édesvíz előállítási költségei mindenképpen meghaladják a manglslakl lakosok által fizetett köbméterenkénti négy kopejkát. A DÍJNYERTES VAROS Egy ideig úgy tűnt, hogy ennyi víz már elég lesz a lakosság és az ipar szükségleteinek fedezésé­re, sőt még a parkok, terek, ut­cák locsolására és a szökőkutak üzemeltetésére is bőven jut be­lőle. Az utóbbi években azonban újabb problémák jelentkeztek a vízellátásban. A gyorsan fejlődő ipar vízigényének ugrásszerű nö­vekedésével a jelenleg működő só- talanító berendezések kapacitása ne ebben a tikkasztó hőségben a virágzó parkokkal, a csobogó szö- kőkutakkal, a botanikus kert nö­vényeivel, amelyek nélkül ilyen mostoha körülmények között tel­jesen sivár lenne az emberek éle­te. Erről a pluszról Sevcsenko la­kói nem mondanak le. A város egyébként elnyerte az Építészek Nemzetközi Szövetségének a díját. Ebben is nagy szerep jutott a meghitt, emberi környezet kiala­kításának. Az oklevél külön hang­súlyozza: „A hagyományos város­kép humanizálásának sikeres kí­sérletéért." Sevcsenko főutcáján látható a város mintegy két méter magas címere, benne a félsziget jelené­nek és jövőjének szimbolikus je­lel: fúrótorony, atom, hajó és ... kémcső. Az olajbányászat, az atomenergia, a tengerhajózás és a vegyipar képezi a területi ter- melöközpont négy pillérét. De vé­gül is egyik Iparág léte sem kép­zelhető el a kőolaj nélkül: az olaj itt mindennek az alfája és óme­gája. „OLAJHURKAT TALÁLTUNK!" Az utóbbi öt évben a mangisla- ki olajbányászat két legrégibb te­lepén, Zsetibajban és Uzenybep a kitermelés költségei csaknem megkétszereződtek. Ez elsősorban az itteni olaj sajátosságaival függ össze. A sűrű, nagy paraffin- és kátrány-tartalmú nehézolajat évről évre drágábban hozzák fel a fel­színre. „Olajhurkát találtunk!" — ez a mondat a geológusok jelenté­séből való, akik Zsebatij környé­kén az első olajat felfedezték. Va­lóban, itt az olaj a szokásostól el­térően nem folyik a csőből, még kevésbé tör elő szökőkút módjá­ra, hanem inkább klpréselődlk, mint a fogkrém a tubusból, és da­rabokra töredezik. A hagyományos módszerekkel az olajrétegnek mindössze tizenöt százalékát le­het csak kitermelni. így aztán az itteni lelöhe-lyek az új módszerek kipróbálásának valóságos gyakor­lóterévé váltak. Mindenekelőtt a Buzacsi-félszl- get olajmezőin vezetik be az új eljárásokat, amelyek segítségével az egyes rétegekből kioldják az ott felhalmozódott nehézolajat. Ez a terület a manglslak! termelő- központ fő köolajellátója.. A fél­szigetet keskeny, sekély vizű öböl választja el Manglslaktól. A kiter­melés feltételeit itt még az is ne­hezíti, hogy a Kaszpi-tenger felől fújó szelek bekorbácsolják a ten­gervizet az alacsonyan fekvő fél­szigetre, így időnként víz alá ke­rülnek az olajkutak. Ennek meg­akadályozására egy 32 kilométe­res védőgátat kellett építeni. A szivattyúk még a maradék víz el­távolításét végzik, de a kutak már olajat termelnek. Az előrejelzések szerint a kitermelést évi 12—13 millió tonnára lehet felfuttatni. Úgy tűnik tehát, hogy a két alapvető dolog, a víz és a kőolaj hosszabb időre biztosítva van. Ez pedig egyben a félsziget jövőjé­nek a záloga is. Bár nehezebbek lettek a körülmények, és magasab­bak a kitermelési költségek, az „olajhurka“ és a többi nyersanyag nem maradhat a föld alatt. A kin­cses félsziget feltárja tartalékait, és az ember egyre nagyobb része­ket hasít ki az egykor hasznave­hetetlennek hitt szikes pusztából. P. J­Foto: Csikmák Irwe Csehszlovák újságírók a helyi vendéglátókkal együtt megtekintet­ték azt az üzemet, mely a tenger vizét édesvízzé alakítja át. A szovjet kormány és a szakszervezetek központi ta­nácsa megvitatás céljából a lakosság elé terjesztette a munkakollektfvákröl és ezek szerepének az üzemek, in­tézmények és szervezetek irányításában valé növelé­séről szóló törvényjavasla­tot. A vita után a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa elé terjesztik a törvényjavasla­tot. A törvény leszögezi, hogy az üzemekben, az intézmé­nyekben és szervezetekben a munkakollektivák a szo­cialista társadalom alapvető elemei, és feladatuk a fejlett szocialista ' társadaiomban fokozódik. A törvényjavaslat, megfogalmazza a munkakol­lektivák általános jellemzőit és kapcsolataikat az állam­hatalmi ős Irányítási szer­vekkel. A törvényjavaslat egyes csikkelyei a munkakollekti­vák jogkörére térnek ki az üzemek Intézmények és szervezetek gazdasági és szociális fejlesztésének ter­vezésében, jogaikra a veze­tés és a szakszervezetek kö­zötti kollektiv szerződések megkötése során. A törvény- javaslat teljes összhangban a Szovjetunió alkotmányával meghatározza a munkakol­lektivák alapvető jogait és kötelességeit. Jogkörüket az üzemekben, intézményekben és szervezetekben. Allan MacEachen kanadai külügyminiszter washingto­ni sajtókonferencfáján kö­zölte: az USA arra kéri Ka­nadát, tegye számára lehe­tővé, hogy területén kísér­leteket folytasson cirkáló rakétáival. A kanadai kül­ügyminiszter George Shultz amerikai külügyminiszterrel és a kormány további kép­viselőjével folytatott tárgva lásat után elmondta, a Pen­tagon rövid Időn belül híva talosan is kérni fogja Kana­dától a rakétakisérletek en­gedélyezését Alberta tarto­mányban. Az amerikaiak szerint ebben a tartomány­ban a természet jellege ál­lítólag a Szovjetunióra „em­lékeztet“. A kanadai kormány még nem döntött, hogyan vála­szoljon a kérelemre. Nyug­talanítja az erősödő parla­menti ellenzék, de elsősor­ban a közvélemény elutasí­tása az amerikai törekvő sekkel szemben. A városi és községi kép­viseleti szervek 103 kpmmn- nista képviselője az ’ egész NSZK területéről nyílt levél­ben fordult a szociáldemok­rata párt (SPDj képviselői­hez, hogy a tanácsok kere­tében harcoljanak velük együtt az új amerikai köze­pes hatótávolságú nukleáris rakéták elhelyezése ellen. A portugáliai Albuffeira vánivban befejeződött a Szocialista Internacionálé XVI. kongresszusa. A tanács­kozáson egy sor dokumen­tumot hagytak jóvá a lesze­relés kérdéseiről és a világ különböző részein kialakult helyzetről. Nyilatkozatot fo­gadtak el, amely tartalmaz­za a Szocialista Internaclo- nálé javaslatait a gazdasági válság megoldására, és hangsúlyozza, hogy a gaz­dasági nehézségek megoldá­sa elválaszthatatlanul össze­függ a lázas fegyverkezés korlátozásának kérdéseivel. A kongresszui határozott lépéseket követelt a lázas fegyverkezés korlátozására, támogatta az európai lesze­relési konferencia összehí­vására tett javaslatot. HETED

Next

/
Thumbnails
Contents