Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-12 / 15. szám
8 A címben feltett kérdésekkel színészek, előadók szüntelenül szembekerülnek. A szövegválasztásnál, a művészi produkció előkészítésének időszakában, s az előadás során is, újra meg újra. A színház és az előadóművészet alapvető kérdései ezek, amelyekre nem szavakkal kell válaszolni, hanem eszmei és esztétikai értékekkel: művészettel. Mindez természetesen amatőr művészekre, szavalókra és prózamondókra is vonatkozik, hiszen az öntevékeny jelzőnek manapság jórészt szociológiai tartalma van. Ilyen értelemben lehet beszélni amatőr művészetről, tehát olyan együttesekről, amelyeknek tagjai nem hivatásszerűen, hanem szabad Idejükben alkotnak, többek között szavalnak vagy éppenséggel színházi előadásokat hoznak létre. Ezeket a megállapításokat azért Irtuk le, hogy az amatőr művészeti mozgalommal kapcsolatos társadalmi és szakmai elvárásainkat jelezzük. Ilyen kritériumok alapján értékeljük hazai magyar rendezvényeinket is, ahol az amatőr jelző már szintén nem adhat felmentést a halvány teljesítményekhez. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy az idei első fontosabb szlovákiai magyar amatőr rendezvényen, a nyugat-szlovákiai kerület klsszínpadainak, szavalóinak és prózamondóinak fesztiválján, Dunaszerdahelyen (Dunajská Stre- da) nyugodt szívvel alkalmazhattuk a fenti kritériumokat, mert sem a szavalók, sem a prózamondók, sem pedig a klsszínpadok nem találtattak könnyűnek. Különösen a szavalók és a prózamondók IV. és V. kategóriájának versenye volt színvonalas, örültünk annak, hogy ebben az esztendőben már nemcsak a gimnáziumokból, hanem a szakközép- iskolákból is érkeztek versenyzők, s a felnőtt szavalók között bratls- lavai és nyltrai egyetemi hallgatókat és két pedagógust s láttunk. Élményszámba ment Vas Ottó elöádása, aki bravúrosan mondta el Babits Esti kérdését. Ugyancsak kellemes meglepetést jelentett a szenei (Senec) Bárdos Ágnes teljesítménye. Ö Kertész 'Ákos Makrájából adott elő egy részletet — szuggesztív erővel. A középiskolás szavalók közül Jelenet a komáromi gimnázium műsorából MIT, MIÉRT, HOGYAN? már hagyományosan Gáspár Tibor tanítványai remekeltek. Héger Rudolf döbbenetes erővel adta elő Szilágyi Domokos Rekviemjét. Prózamondásban pedig az ugyancsak komáromi Weszelowszky Judit csillantotta fel Tamási Áron ízes prózájának erényért és több rétegét. Valóban kár, hogy a verseny- szabályok értelmében csak három- -négy versenyző juthat el a Jókal- -napokra, mert teljesítményük alapján még legalább öten továbbjutást érdemeltek volna. Másnap, a klsszínpadok versenye során jegyzetfüzetembe a felkiáltójelek mellé olykor kérdőjeleket is írtam. Itt már ugyanis hullámzóbb volt a színvonal. A legnagyobb meglepetéssel e napon egy hetényi jChotln) munkásfiatal, Vörös Lajos autószerelő szolgált, aki monodrámát adott elő. önmagában is bátor vállalkozás ez, hát még ha figyelembe vesszük, hogy kollégájával, Szalal Miklóssal, Defoe Robinsonja, tehát ismerős irodalmi alkotás alapján írtak szöveget. Vörös Lajos előadásában nem a kiegyensúlyozottan élő magányos embert látjuk, hanem azt a Robinsont, aki felfokozott ideg- és lelkiállapotban igyekszik elviselni a magányt, minden megpróbáltatást. Az Izgalmas előadás ott ér véget, amikor megjelenik Péntek, tehát Robinson társra lel. Izgalmas produkciót láttunk még akkor is, ha Vörös Lajos színészi eszközei egyelőre nem olyan gazdagok, hogy harminc-negyven percen át új és új megoldásokkal érzékeltesse Robinson harcát önmagával és a környezettel. A tehetséges fiatalembernek minden adottsága megvan ahhoz, hogy még árnyaltabbá tegye ezt. az előadást. A fesztiválon két magyar tanítási nyelvű gimnázium irodalmi színpadát láttuk. Érdemeikről hosz- szasan lehetne írni, hiszen Gáspár Tibor és Vas Ottó tanítványai immár két évtizede rendszeresen részt vesznek fesztiváljainkon. Mindkét pedagógus több száz Iro- dalmat-művészetet kedvelő fiatalt, kitűnő előadókat nevelt az eltelt évek során. Idei előadásuk is hírnevükhöz, rangjukhoz méltó volt. A komáromiak a diákszínjátszás legszebb hagyományait elevenítették fel Pállya Istvánnak, a 18. századi magyar szerzőnek Ravaszy és Szerencsés című komédiájával, amely bő lehetőséget nyújt rendezőnek, színésznek egyaránt a jellemábrázoláshoz, a helyzetkomikumok kibontásához. A komáromiak éltek is ezzel: látványos, mulatságos, jó színészi teljesítményre épülő előadást láthattunk tőlük. A kifogástalan előadáshoz még apró simítások kellenek. Ügyes dramaturgiai beavatkozással kurtítani kellene a szövegen, s így a cselekmény szálai sem lennének annyira szerteágazók. Jobban ki lehetne használni a színpadi rekvlzltumokat is. Az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad Ady Endre verseiből állította össze a Vívódások című műsorát. Előadásuk a költő versel révén általános emberi dilemmákról szól. A produkcióban ezúttal is Vas Ottó dominál. Azon kellene elgondolkozni, nem lehet- ne-e a kórus átgondoltabb mozgatásával még tartalmasabbá, vizuális szempontból pedig változatosabbá tenni a műsort. A hetényi Csokonai Kisszínpad Kiss Péntek József vezetésével évek óta Izgalmas, intellektuális dilemmákat is felvető műsorral lép fel. Ezúttal Hubay Miklós Búcsú a csodáktól című drámájából készítettek kisszlnpadi változatot. Őszintén szólva a műsorfüzetet olvasva világosabbnak tetszett a rendező szándéka annál, amit később a színpadon láttam. A színpadi játék még eléggé kusza, borzas, nincsenek „olvasható“ jelenetek, nem tiszta a rendező szándéka, hangsúlya. Hiányzik az a történelem- szemlélet, amely felfedezi a parabolákat, s mindezt a színpadon érzékeltetni Is tudja. A másik komáromi csoport, a Petőfi Irodalmi Színpad műsorában Juhász Ferenc műve révén, a legidőszerűbb emberi problémáról, a háború és a béke kérdéseiről vallott, örvendetes, hogy a korábban nagy sikereket elért Kiss Mihály rendező ismét jelentkezett. Az előadás látványa és zenéje méltó volt a tapasztalt rendezőhöz. A rendezés eszközei és a színészi játék azonban még több kívánnivalót hagyott maga után. Elsősorban az eredeti rendezői ötleteket hiányoltuk, amelyek fölerősíthet- ték volna Juhász Ferenc vízióit. A kisszlnpadi mozgalom nálunk' a nyugat-szlovákiai kerületben a legerősebb, s ezért az itt látott együttesek közül minden bizonynyal nemcsak a győztes jut el á Jókal-napokra. Ezért is érdemes tovább dolgozni az előadásokon, újfent föltenni az említett alapvető kérdéseket, hogy az országos fesztiválon és máshol még tisztább válaszoknak, vagyis művészi élményt nyújtó előadásoknak tapsolhassunk. SZILVASSY JÖZSEF Vas Ottó az Ipolysági színpad előadásában (ÍSyökeres Syörgy felvételei)] F ilmpanor áma Magyar Xenia Berlin, 1946. A háború következtében gyökérte- lenné és magányossá lett két ember véletlenül találkozik. Egyikük Xénia, a bárhölgy, a másik, a férfi „Henry bácsi“, a kiöregedett ökölvívó. Mindketten a jövő nélküli „nincs“ határán élnek. Találkozásuk vonzódássá, majd szerelemmé alakul, és a két ember egymás segítségével megpróbálja kiharcolni és megtalálni új, igazi és végleges helyét a háború utáni társadalomban. Ez azonban nem Is olyan könnyű. Dieter Schubert érdekes filmnovel- tájából a DEFA filmstúdiójában egy fiatal rendező, Ulrich Weiss készített filmet. Sáfár Anikó személyében magyar.szinésznőt kért fel a női főszerepre. A forgatás alatt a Henry bácsi, címmel szerepelt film férfi főszereplője Michael Gwisdek. Ulrich Weiss a Berliner Zeitung munkatársának azt mondta: „Sáfár Anikó nagyszerű választásnak bizonyult. Még többet nyújtott, mint amit előzetesen látott szerepel alapján vártam tőle. Jól irányítható, igen tehetséges és nagyszerűen alkalmazkodni tudó színésznő.“ A képen: Henry és Xénia — azaz Michael Gwisdek és Sáfár Anikó. Kétszer Innokentylj Szmoktunovszklj két új fllmszere- péről kaptunk hírt. A világhírű szovjet színész, a moszkvai Művész Színház tagja nemrég fejezte be a Késéi szerelem című Osztrovszklj-szinjáték tévé- filmváltozatának forgatását. Szmoktunovszklj még pályakezdőként 1946-ban az északi Norilszk város színházában már játszotta ennek a nálunk kevésbé Ismert Osztrovszklj-műnek egyik szerepét, Dor- mldontot. Most az „idős“ főszerep, Margarltov várt a művészre. Az Osztrovszkij-filmet Leonyid Pcsol- kln rendezte. A cirkusz világába, artisták közé visz Innokentyij Szmoktunovszklj másik filmje, amelyet az ogyesszal műteremben forgatnak. Címe: Egy sátor alatt ketten. Képünkön: Innokentylj Szmoktu- novszkij mint Ivanov, Csehov drámájában. AMATŐRÖKNEK Egyre nagyobb tömegeket vonz a népi hagyományok, szokások, munkamódszerek gyűjtése. Az amatőr gyűjtők legnagyobb problémája, hogy nincs akitől tanácsot, megfelelő segítséget kapjanak. Ezért (vagy ezért is) a CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) járási szervezete tavaly megalapította a néprajzi szakkört; vezetőjük Llszka József, a járási múzeum munkatársa. Tulajdonképpen hogyan Jön létre egy Ilyen szakkör, hogyan propagálják? i— Amikor tervbe vettük a szakkör létreíiozását, meghívókat küldtünk az Iskolákba olyan személyeknek, akikről tudtuk, hogy szeretik az amatőr néprajzkutatást. 54 CSEMADOK munkatársai kinn voltak az évzáró taggyűléseken, és Itt ts beszéltek a kör munkájáról. Jelenleg tizenegy aktív, tagunk van, akik tényleg nagy lelkesedéssel és odaadással dolgoznák. Hogyan folyik a munka a szakkörben?] <— Rögtön az elején módszertant előadást tartottunk. Itt Ismertettük a tagokkal a munkát, megbeszéltük és elosztottuk egymás között a témaköröket. Első kiszállásunk színhelye Ktsújfalu (Nová VleskaJ volt, november 20-án. Ezen a vidéken főleg a szőlőtermesztésnek vannak hagyományai, tehát ezt a témát dolgoztuk ki részletesebben. Gyűjtöttünk még régi mondákat, meséket. Mindenki a saját témakörében végez gyűjtést, amelynek eredményét aztán otthon feldolgozza. Ha a téma olyan, hogy fényképezni Is kell, akkor képekkel Illusztrálva öt példányban adja le a legközelebbi összejövetelen. Ígéretet kaptunk a CSEMADOK Központi Bizottságától, hogy a néprajzi közleményekben az arra érdemes munkákat megjelenteti. Milyenek a legközelebbi terveik? Szeretnénk Ismét Klsújfalura menni további anyagért. Áprilisban tervezünk egy utat Klsgyar- matra (Sikeniökaj. A néprajzkutató számára minden falu érdekes, a legérdekesebbek mégis azok a falvak, amelyek messzebb fekszenek a központtól, tehát elszigeteltebbek. Az Ilyen helyeken jobban megőrződtek a népszokások, hagyományok. Szeretnénk egy tájházat is létrehozni, de ez még csak távlati terv. Egyelőre Klsújfalu népi hagyományainak gyűjtését és feldolgozását tartjuk legfontosabb feladatunknak. KAMONCZA MÁRTA
