Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-12 / 15. szám

Albin ßrunovsky kiállításáról, művészetéről

Ä dunaszerdahelyl (Dun. Stre- da) sárga kastély, a Csallóközi Múzeum adott otthont Albin Bru- novsky csodálatos, egészen a reneszánsz korba visszanyúló rézkarcait, hidegtűit, kőnyomatait bemutató kiállításnak. A tenyérnyi kis fehér falú helyiségekben nem állíthatta ki sokrétű munkásságának valamennyi darabját, de így erősebben. Jobban érződött a világhírű grafikus, festő művészi ereje, nagysága.

ÄZ előcsarnokban egy kis vlsz- szaplllantás. Szlovák költők verselnek az Illusztrációi. Egy valódi és egy képzelt antológia lapjai sorakoznak itt föl. Majd Ovidius ’Átváltozásainak a képei, Orpheusz és Eurüdiké stb. A legerősebbekkel méri magát, és az összehasonlításban Is megállja a helyét, hiszen nem kisebb egyéniség, mint Pablo Picasso csodálatos rajzai Jelentették már évtizedekkel ezelőtt és ma is Ovidius évezredes verseivel az Izgalmat. Brunovsky mellettük is ugyanolyan erős és ugyanolyan öntörvényű, mint a másik, már klasszikus mester.

Kz önálló lapok még ennél is többet nyújtanak, önálló gondolati világ, tömény filozófia és plasztikus, minden képzeletet felülmúló, sokrétű képi világ. Egyik-másik már-már szinte mítoszba hajlik. Soha sehol nem látott burjánzás, réteg rétegre rakódva, már-már téren és időn túli világ, de ugyanakkor megdöbbentően konkrét is, amely minden részletében hiteles és valódi. Kis nagyítómon keresztül nézem a képeket. Gombostű- nyi felületeken arcok, figurák tobzódása. Valami, amit általábaij tökélynek, a forma és a tartalom egységének is neveznek. Kép, szobor, történet, fiipzófia egyszerre egy papírlapon (Állandó birtoklási vágy).

Az előcsarnokból a másik terembe lépve a mában találjuk magunkat, vagy legalábbis a ma felé haladunk. Itt a legújabb rézkarcait, maratajt láthatjuk. A hölgy kalappal című, nagy feltűnést keltő ciklusa, amely annyi embert vonzott, amikor megjelent a képző- művészeti bolt kirakatában, s a- mely nagyon gyorsan gazdára talált, most is olyan frissen hat, mint akkor. És több puszta látványnál. Valami, ami játék és kegyetlen tréfa is egyben: jellemábrázolás. A hölgy kalappal hol egy dzsungelt, hol egy tükröt, hol pedig egy egész világmindenséget hord a fején, és kevélysége, kegyetlensége vagy éppenséggel nevetséges kicsinysége sejlik ki a kalap alól.

A Részeg hajó vagy ahogy a Csallóközi Múzeumban fordították ■— a Részeg gálya sorozat lapjai Rimbaud talán legmítikusabb versének képeit hívják elő ugyanolyan mítoszteremtő, ugyanolyan megrázó erővel, mint a költő a maga élményeit.

Aztán ismét néhány önálló lap következik, mint a Síkság, a Pihenés a fllagóriában. Az erdő szörnye és a csü'rhe stb.

A harmadik, kis helyiségben apró rézkarcok, maratok. Ex librisek a barátoknak vagy éppenséggel csak képzeletbeli valakiknek. Ügy is mondhatnám, hogy törmelék, morzsa. De micsoda törmelék, micsoda morzsa! Amit nem tudott vagy nem akart fölfogni a nagy lapokban, festményekben, azt ezen kis lapokra menekíti. Néha idő- szűke miatt, máskor felüdülésképpen fordul ezek felé a lapok felé.

'm.

van pedig amikor a gondolatokat menti, menekíti, de mindig tisztán és véglegesen. Egy-egy gyerektenyérnyi felületbe egész évszázadot sűrít bele, de ugyanakkor érzed, hogy minden tökélye és klasszikus ereje mellett itt van közöttünk, a máról beszél, rólad, rólam, magáról, a képzelete filmvásznán pergő képekről, amelyek mindnyájunk élményeiről, látomásairól, meghitt és ideges pillanatairól szólnak. Nincs szüksége, mint korábbi litográfián a nagy felületekre, nem kell a valóságot a maga méreteiben megragadni, mert közben sikerült a teret befelé tágítani, és itt minden, de minden megfogható, elmondható.

Számomra másért is érdekes ez a kiállítás: a művész közeledik élete nagy jubileumához. 1985-ben lesz ötvenéves, s nyolcvanötben lesz harminc éve annak, hogy elhagyta a Képzőművészeti Főiskola padjait. Vagyis: ezt a mostani, méreteiben ugyan kis, de Jelentőségében nagy kiállítást mintegy bevezetőnek is tekinthetjük összefogó jubileumi kiállítása elé, és ha ez így van, akkor már most elmondhatjuk, hogy izgalommal várhatjuk az eseményt. A több nemzetközi kitüntetés és díj után a hazai, de a nemzetközi művészeti élet egyik felejthetetlen élménye lesz valamennyiünk számára.

NÉMETH ISTVÁN

ÍM| 9

ALEKSZANDR NY. OSZTROVSZKU

k világ drámaivodaírnának egyik jelentős egyénisége. Irodalmi alkotásai mellett nevéhez fűződik az orosz nemzeti színház megteremtése.

1823. április 12-én született. Ügyvéd apja leginkább a gazdag orosz kereskedők jogi képviselője volt. A fiatal Alekszandr Nylkolajevlcs is úgy határozott, hogy apja nyomdokaiba lép, ezért beiratkozott a moszkvai egyetem jogi karára. Nemsokára azonban a színház bűvkörébe került, különösen a moszkvai Kis Színház munkája érdekelte. Így aztán egyre kevesebb ideje maradt a tanulásra, végül otthagyta a jogi kart, tanulmányait nem fejezte be.

Az orosz színházak ebben az Időszakban a cárt köz- igazgatás hatáskörébe tartoztak. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a színházak műsorán főleg klasszikus tragédiák, szentimentális drámák és naiv kis zenés darabok szerepeltek, jobbára idegen vagy az idegenek által befolyásolt, jelentéktelen szerzők müvei. Nem jutottak a közönség elé az orosz realista drámairodaiam olyan neves szerzőinek a művei, mint Gogol vagy Grl- bojedov. Osztrovszkij a megoldást abban látta, hogy harcolt a magánszínházak megalapításának a jogáért. Ezek, mivel gazdaságilag is függetlenek voltak az államigazgatástól, maguk választhatták meg műsorukat. Igyekezetét végül siker koronázta, de addig hosszú időnek kellett eltelnie. Csak 1881-ben teremtődtek meg a feüéte- lek a magánszínházak alapítására. A szerzők gazdasági és társadalmi helyzetének javítására 1874-ben megalakította az Orosz Drámaírók és Operaszerzők Társaságát.

Tanulmányai megszakítása után bírósági írnok lett. Ez az állás, bár nem járt valami nagy anyagi haszonnal, egy előnye mégis volt. A bírósági akták révén lehetősége nyílt bepillantani a korabeli orosz kereskedők, földbirtokosok, értelmiségiek társadalmának áporodott, elmaradott világába.

Első elbeszélése 1847-ben jeleni meg nyomtatásban, de ez még nem keltett különösebb figyelmet. Közben Shakes- peare-t fordított, és egyfelvonásos darabokat írt. Első irodalmi sikerét az 1849-ben megjelent Holló a hollónak című komédiájával aratta. A mű hangvételében érezni Gogol Revizorának hatását. A szatíra eszközeivel veszt célba a patriarkális orosz kereskedőréteg önzését, kicsinyességét.

A Jövedelmező állás című darabja már egyértelmű siker. Az irodalomkritika felismeri Osztrovszkijban az orosz realista dráma nagy tehetségét.

legsikeresebb drámája, a Vihar 1860-ban jelent meg, de már egy évvel előtte bemutatták színpadon. Ebben a műben fellelhetők Osztrovszkij stílusának legjellemzőbb jegyei. Főhőse, Kátya a poshadt környezetből kitörni akaró, a változtatásra képes nő megtestesítője, aki élete árán is szembefordul a fojtogató kisvárosi élettel.

Későbbi műveiben a kapitalizálódó orosz társadalom legkülönbözőbb rétegeinek életét ábrázolja, életformájukat állítja vizsgálódásának középpontjába. A pénzhaj- hászókat, akik harácsolásukkal tönkretesznek, elpusztítanak minden tisztát és szffpet.

Negyvennyolc színművével, továbbá Shakespeare, Goldoni és Cervantes fordításaival elősegítette az orosz realista dráma és színház kialakulását.

A színházért hozott fáradságáért 1886-ban megkapta a legnagyobb elismerést: kinevezték a moszkvai színházak és színllskolák igazgatójának. Terveit azonban már nem tudta megvalósítani, mert még ugyanebben az évben meghalt. Életműve a világ színművészeiének eleven, szerves része.

Albin Brunovsk^: Részeg gálya II., 1980

M

a már senki sem vitatja, hogy a kul. turális lehetőségek megteremtése és a mind színvonalasabb szociális gondoskodás a mezőgazdasági üzemekben is kihat a termelési eredményekre. Ott, ahol , ezeket a kérdéseket nem másod- vagy harmadrendű kérdéseknek tekintik, nem okoz gondot a munkaerő biztosítása, a fiatalok megnyerése és megtartása. Találkoztam már olyan szakemberekkel is, akik a kulturális lehetőségek megteremtése és a termelési eredmények közé bátran egyenlőségjele! tesznek. De találkoztam olyanokkal is, akik szerint előbb a termelési eredményeknek kell olyanoknak lenniük, hogy lehetővé tegyék a kulturális élet feltételeinek megteremtését. Az utóbbiak is elismerik, hogy kulturáltabb munkahelyen jogosabban várhatók a jobb termelési eredmények, csu pán egy álfilozófiai kérdés gátolja őket a teljes valóság felismerésében: mi volt előbb, a tojás vagy a tyúk?

Szímön (Zemné] ezen már rég túlvan nak. Réges-régen felismerték, hogy a kettőt sem időben, sem térben nem lehet el választani. Az arányok helyes érteimezé sével és megtartásával odáig jutott a Ha ladás Efsz, hogy akár a termelési eredményei, akár a szövetkezetben zajló kulturá lis élet alapján példaképül szolgálhat szlo vákiai méretben is.

Balogh László, a szövetkezet elnöke a siker „titkát“ a következőkben látja:

— Szövetkezetünk 1971-ben egyesült az andódi fAndovce) és a kamocsai (Komo- őa) egységes földmüvesszövetkezetekkel. Az egyesítés előtt az egyik szövetkezetben sem

Kulturáltan élni és dolgozni

voltak a legjobb feltételek a kulturális élet megteremtésére. Természetesen a gazdasá gi eredményeik sem voltak olyanok, mint ma. Háromévi útkeresés után, 1974-ben kidolgoztuk az átfogó szociális és kulturális fejlesztési programunkat, amelyről elmondhatom, hogy szinte maradék nélkül teljesítettük valamennyi pontját. Minden ága zatban van szociális helyiségünk. Csupán egyet nem sikerült megvalósítanunk: Ka- mocsa üdülőövezetben fekszik, ezért sze rettünk volna ml is plonirtábort létesíteni, hogy a hegyvidéki szövetkezetekkel együtt működve megfelelő nyári üdülési lehetősé geket teremtsünk gyermekeinknek. Ennek megvalósítása objektív okok miatt késik, de nem mondtunk le róla.

Viszont minden részlegünknek van már szövetkezeti klubja, amelyeket önálló egy ségként kezelünk, s valamennyinek van sa ját költségvetése, munkájukat pedig szak képzett vezetők irányítják. E klubok nagy mértékben hozzájárultak szövetkezeti tag Ságunk kulturális igényeinek kielégítéséhez: Szorosan együttműködnek az egyes falvak politikai és társadalmi szervezeteivel, ami egyben a klubokban folyó munka folyamatosságának és színvonalának a blztoslté ka Is.

— Az elnök miben látja ezeknek a kluboknak a küldetését?

— A szövetkezeti munka szervezésében és Irányításában ma már igen jelentős sze repet játszik az agitáció és a propagácló. Klubjainktól felbecsülhetetlen segítséget kapunk ezeknek a feladatoknak a megva lósításához. Dolgozóink teljesítmenyének propagálása, a kiválók nyilvános magdicsé rése, a lemaradozók klpellengérezése olyan ösztönző, amit más eszközökkel nem lehetne elérni. Fontos szerepet töltenek be a kulturális élet szervezésében és irányításában is.

Klubjaink segítik a tagság politikai és szakmai továbbképzését is. Télen Itt szerveztük meg a politikai oktatásokat és a szaktanfolyamokat is. A Nemzeti Front szervezetei is otthonra találtak e klubok- .an, valamennyi rendezvényüket a klubok vezetőségével együtt szervezik, itt tartjuk meg az egyes részlegek munkaértekezleteit és évzáró gyűléseit is. Nagyon sok érdekes és hasznos előadást tartottunk a télen ezekben a klubokban. Nagy volt az érdeklődés a Vöröskereszt és a Szlovák Nőszövetség helyi szervezeteinek rendezvényei iránt amelyeket szintén a klubokban szerveztek meg. De nem feledkezünk meg a legkisebbekről sem, a pionírok valamennyi nagyobb rendezvénye is a szövetkezeti klubok prog- I ramját gazdagítja.

— Tudomásom ssorlnt nébAny BűkodTs. lő csoport is otthonra talált asakbon a klubokban.

— Szímől részlegünkben már gazdag hagyománya van a műkedvelő kúiturális életnek. A múltban szép eredményeket értek el az amatőr színjátszóink. lelenleg pedig a népi tánccsoportunk az, amely sok kel. lemes percet szerez fellépéseivel a falu lakosságának. A környéken is. J61 Ismerik, és több sikert aratott már az andódi nöl énekló csoport, Kamocsán pedig az irodalomkedvelők jeleskednek. Az ifjúsági szervezet szavaló! szinte valamennyi rendezvényünkön fellépnek, de járási és egyéb versenyeken is már eredményesen szerepeltek, sőt díjakat is hoztak haza.

— Azzal kezdtük ezt a beszélgetést, hogy mindez kihat a szövetkezet gazdasági eredményeire.

— Bátran merem álltanl, hogy igen. Ml mindent elkövetünk azért, hogy dolgozóink ne csak a biztos megélhetési lehetőséget lássák a szövetkezetben. Állításomat számokkal is alátámaszthatom: 1982-ben a szociális alapból fölhasználtunk 862 ezer koronát, a politikai nevelő munkára több mint 124 ezer, üzemi étkeztetésre 129 ezer koronát, üdülésekre és kirándulásokra 189 ezer koronát, sportcélokra pedig majdnem 60 ezer koronát költöttünk.

Ez a gondoskodás azt eredményezte, hogy tőlünk nem menekülnek a fiatalok sem. Tagságunk átlagéletkora jóval az országos átlag alatt van.

KAMOCSAI IMRE