Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-12 / 15. szám
7 A zöld köpönyeg korszaka; ahogyan Marianna fél fordulattal érte nyúlt, és leakasztotta az örökös félhomályban sínylődő vasalkalmatosságről. Jóformán még külön életet éltek, amikor elfordította a kulcsot a zárban. Elszántan, sietve átvágott a Dohány utcán. Mindez igaz volt. Az az átkozott éretlenzöld vászonkabát vagy micsoda, és az, hogy két hónappal a megismerkedésünk előtt a lány felvágta az ereit. Így mondta: „felnyisszan- tottam". Bs ugyanaz az éretlenjeid mosoly, mint általában, amikor a múltjáról beszélt, amely nem volt különösebben érdekes. Nyolc-tíz sivár és laza szerelmi kapcsolat az osztálytársakkal, a tanárokkal és a várasba qyülemBár tudta, hogy Marianna köréhez tartozik, kerülte a bemutatkozást. Viszont, ami késik az nem múlik. Emília ezután jelent meg az életük színpadán. Eleinte díszletként. Marianna lakásán, az utcán a kávéházban. — Ne zavartassátok magatokat — mondta, miközben arcán átsuhant a jól ismert luciferl mosoly. — Ne zavartassátok magatokat ... Bs Emília ebből az alaphelyzetből észrevétlen magabiztossággal türemlett mindinkább előtérbe. Ha úgy tetszik: kettejük közé. Idővel egyre gyakrabban kisajátította Panek Oszkárt. A várost járták. Ittak. Beszélgettek. VAJKAI MIKLÓS: A szerelmi háromszöi lő vendégmunkásokkal. 'Az ilyesmi megviseli az embert, mondta Marianna, és Panek Oszkár bólintott. Bs igaz volt az is, ahogyan a fiúkhoz közgledett. ö, az a visszafogott elszántság. A lány naponta kétszer letusolta magát. A haját agyonfésülte. Jól szabott ruhákat választott. Az összképet viszont elrontotta a va- cakzöld vászon micsoda és a fancsali fizimiskája. 'Ahogyan a vászonkabátjáért nyúlt, majd elfordította a kulcsot a zárban, és átvágott a Dohány utcán, másra sem gondolt, mint arra, hogy egy napon Panek Oszkár is eltűnik, libbenő, szétfoszló árnnyá, semmivé lesz, és ő... Schenker Marianna magyar — angol szakos főiskolai hallgató ismét egyedül marad. Szerette ezt a fiút, mert szüksége volt rá, imádta, mert kellett valaki, akinek elburukkolhatta a félelmeit. Marianna verseket írt, Bs sok évvel később, amikor Pahek Oszkárnak eszébe jutott a metszözöld vászonköpönyeg időcellája, még emlékezett az efféle sorokra: Kitin-vázamból kibújva merre fussak hová rejtsem el kidülledt szememet szól a házbizalmt kezében portvls agyonnyomta a lelkiismeret. Hónapok teltek el, eltelt fél év is, amikorra Marianna oldódni látszott. Egy óvatlan pillanatban Panek Oszkár megsejtette, hogy kettejük kapcsolatát végérvényesen majd a lány bontja fel. Most, hogy tisztes Időtávlatból emlékezhetett, úgy érezte, hogy a viharosnak és rapszódikusnák tűnő egyíittlétük nem volt több az őszt legyek méla helyváltoztatásánál. 'Apró kis rebbenések, rövidke röppenések, sok kicsi és vacak este a Botor Szív teraszán, a Press- vári Lótusz fénybúrál alatt, a Qú- nyárd folyó partján elhintett séták, s egy-egy utazás Pestre, Tónkra és Prágába. Persze évek múltával a lejátszott mérkőzés izgalma is szertefoszlik. bizonyára ünnepnek számított az első igazi randevú. 'Az első, lélegzetelállító csokor, "ámelyet a lány huszadik születésnapjára vásárolt. f bbe a kicsi m'dgánvlíágba 'az elkövetkező nyáron ^ egy harmadik személy lépettbe. 'Mindketten emlékeztek arra 'az estére, amikor a Központi Parkban a város kamarazenekara hangversenyezett. A fiú mellett egy nagy kontyú lány ült. Haioványkék vagy kékesszürke ruhát viselt. A fiú egy sikeres csellel ugyan kiszakította magát e bűvös körből és feleségül kérte Schenker Mariannát, de röviddel a házasságkötésük után ismét felbukkant a lány. Ott ült az asztaluknál, vaskos lábát keresztbe vetve. Panek Oszkár egyhangú, zsíroskás arcát bámulta. „Mintha faggyúval keneget- te volna.“ Az ifjú férj a játszma kimenetelére gondolt, de ez még sokáig nem következett be. H étvégeken és egyéb munkaszüneti napokon Emília volt az egyetlen vendégük. Bs amíg Marianna bevásárolt, takarított vagy főzött, esetleg egyéb teendőit végezte, a lány a férfival beszélgetett. Volt, hogy sétáltak. Máskor Gunyárd megye érdekességeit látogatták. Panek Oszkár később egy esős vasárnapi délelőttön kihajította a lányt. — Elment... — mondta Marianna. Sajnálom, 'de minduntalan beleakaszkodlk az életünkbe. Nem tehettem mást, Marianna. Tudod, hogy nem tehettem mást. Marianna az ablaknál állt. ÍA távozót figyelte. Az elkövetkező hónapok egyre seszínűbbek lettek. Mindketten arra a harmadikra gondoltak. A távollevő hiánya egyre nőtt. Amikor a kis Felíciával sétáltak, vagy betértek a kisváros kimérésébe, vagy Panek Oszkár a készülő novellájáról beszélt, Juan Rul- fo írói világáról, Gúnyárd megye ősi kultúrájáról, vagy otthon maradtak, amikor Marianna a kislányukkal volt elfoglalva, vagy éppen az ebédet főzte, s kiszólt az alumínium színű konyhából:-— Tálaival Az arcukra volt írva. ■ A mozdulatukba, a viselkedésükbe volt oltva. Annak a harmadiknak a hiánya kísértette őket. Még akkor is kísértett Emília nemléte, amikor új és szűk lakásuk megtelt látogatókkal. Amikor Panek Oszkár átlépte a konyha küszöbét, szerette volna látni a lányt. Prémgallérú nagy- i kabátban, amint azt mondta vol- ; na; — Megjöttem! S Marianna összecsapta volna a tésztás kezét: Ni csak! Emíliái ■— Mondd csak, milyen volt? — kérdezte egy alkalommal a felesége. ■— Olyan, mint a többi női ■— Ha egytől tízig pontozhatnál, akkor...? I — Nem, nem! Nem olyan, mint ; a többi... Hiszen minden ember ' más. ■— Milyen volt, mondd? 0 hallgatott egy ideig, majd azt mondta: — Nem emlékszem rá. >— De emlékszel! Milyen volt? — Nem volt igazán jó nő... Az alakja? ■— Nem volt igazán jó. , A keble? — Hagyd ezt az idétlenséget. ■— Ki vele! — Akár a kukoricacsövek... De puhák ... — Bs ott...? Ott milyen volt? Panek Oszkár nem válaszolt. Maga sem értette az egészet. Azt, hogy röviddel ezután elköltözött Mariannától. Örvösgúnyárdon, egy jelentékte- ■ len és arctalan mezővárosban bérelt szobát. Maga sem értette az egészet, például azt, hogy a negyedik vagy az ötödik napon betoppant Emília, és azt mondta: — Szia, megjöttem! S az arcán a jól ismert, krétás vagy milyen mosoly .. MiR HUSZONÖT £VE Hihetetlen, hegy már huszonöt éve nincs közöttünk Víléz- slav Nezval. Vagy csak talán én nem vettem észre, nem vet- . tem tudomásai a halálát? Akkor, ifjúkoromban, az ötvenes évek derekán minden egyes megnyilatkozása esemény volt: Esemény volt összegyűjtött műveinek a megjelenése, szavaltuk a béke-poémáját, felszólalt az Írószövetség kongresszusán, a Ma még lenyugszik a nap az Atlantisz felett című drámája egyszerre volt varázslat és perfelújftás is, klasszikus tragédia és modern dráma, de ugyanakkor mesejáték is. A gonosz zsarnok uralkodót megfojtja a szerelme, mert pusztulásba vitte a csodálatos virágzó szigetet. Nezval az atomháború ellen tiltakozott. VÍTEZSLAV NEZVAL: Éjszakák Ej borított arany kast az este lomjaira katedrálisok és műtermek fekete tornyaira porfír-erejü gátakra gigantikus ágyucsövekre ágaskodnak az udvarokon szinte a holdtól kövémeredve ablak-recsegés palota-bügás nemesi por csillogott kis kápolna-rácsokon mint napfény ravatalon százszoros árkádokból morajlott sötét zongora fehér apácamenet olvadt a liánok virágaiba Csengő csilingelt álmosan s dobogott szüntelen és nem láttam mind e szépet csak vakon sejthetem akár a holdkóros aki tenger fölött tántorog mikor a háztetőn botorkál ahol villámhárító ragyog s ahol Időnként rózsa robban mint gránát füstölög Velence gondolát fölött Granada hermelinje fölött sűrű olaj-zápor mögé mely üvegek fényét szennyezi rezeda- és szalmavtrág-zápor mögé mely csillagporát permetezi nem kondul a harang és nem zendít zsoltárt a hárja 6 az a visszafénylő pillantás mint kalcedon szilánkja Akkor éjszaka én is mentem mint aki magának csavarog és engedtem hogy behintsen e forró csillaghomok az éj trópusion rengett kegyetlen lélekharang dalán éj koporsók dobogástálan vonulása éj hiábavaló karaván Ki oltotta el a kertek lámpáit és hova lett a városok fénye ki gyújtott rubin kanócot a menyasszony ágya fölébe ki okozta hogy eb vonít a gazos keresztúton ki örül e pánikon e gyalázatos zűrzavaron ki rakott kévére kévét ki látott álmot oly tragikusan ki öntött a holdba vért hogy fröcsköl mágikusan ki ontott szét sötét mécset ki tartja kék lámpa boltozatát ki énekli fekete függöny mögé bújva bűnbánatát 0 te vagy az én kísérteti éjem háromszoros árnyhozó bebalzsamozott szerető gyümölcstől illatozó véres üdére alkonypír te árny kit az ugrás megölt te holttest aki holdsugárban marcangolod csípőd s benyúlnak mindennapjaimba hasis-szemölcseid s hangodat visszhang töri szét mely felfúvódik és eltűnik te halál-lant aki ragyogsz csillagos zenekarban téged adtak testvéremül a végzet istennői hajdan Almom a háztetőkön táncol mint hlsztérika s lélekharangon folytatódik a Beethoven-muzsjka néma virrasztásom elalél mint nő csókmámorában elszunnyad s aztán tovább iramlik arai\y hámban a karmazsin prérire a lótuszevők honába a korall kertbe a mágusok előcsarnokába Ej borított arany kast az este lombjaira katedrálisok és műtermek fekete tornyaira az éj trópusion rengett kegyetlen lélekharang dalán éj koporsók dobogástalan vonulása éj hiábavaló karaván WEÖRES SÁNDOR fordítása Pihenő Egyszer az éjszaka sötétjén felriat}tam Csíllagfényes hegyek forrásai között vígan füttyengető csavargó-hangulatban mint aki a harangszó előtt is megszökött Öröm bizsergetett mint a lábadozókat Frissen tört gally volt a felségjelem Mily titkos hatalom vitt a sűrű bozótnak — Ó táguló tüdőm ökölbe zárt kezem 0 kristály levegő hogy ittam illatod Gyémánt remeghet így holdfénybe-áztatott Mint csillagok a fagyban elmém tisztán sugárzott S boldogabb voltam itt mint száműzött király ha pásztorok között míg zeng a pasztorál a pásztorlányra ismer, kit még csak festve látott Barkarola Ellobban az 'Ünnep zokognak a brácsák táncolva repülnek a vízen a bárkák 6 csók-suhogás csónak-suhanás Ö Márta legyél te legyél a szerelmem Ellátván az ünnep alig hunyorog már ropják a szerelmek vak lampionoknál 0 Mária maradsz-e mara'dsz-e örökre enyém _________________.Tandorl Dezső fordításai
