Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-12 / 15. szám

I! IM

— Az eg^sz itt kezdődött — mutat az ablak alatt húzódó aszfaltozott kézilabdapályára. — Télen rendszerint palánkkal vették körül, lelocsolták vízzel, és jégpályának használták. Itt laktunk a közelben, az Iskola és a lecke elkészítése ntán rendszerint ide vezetett az utunk, fis aki megszerettette velünk a jégkorongozást, az a legidősebb fivérünk, Imre volt, megszállottja ennek a sportágnak.

Csehszlovákia legjobb jégkorongozójával, Vincent Lukáccsal (a képeken) és öccsével, Jozeffel a VSZ Koálce testnevelési egyesület elnökének Irodájában ülünk, és lassan megpróbáljuk összerakni egy fényes sport, karrier mozaikképét. .Ritka alkalom ez újságírónak, hogy egyszerre két ilyen kiváló sportolóval találkozhat. Ez az év ugyanis mindkettőjük számára rendkívül sikeres volt.

Vincent 49 góllal elnyerte az éppen véget ért I. liga gólkirályságát. Messze megelőzte vetélytársait éppúgy, mint az ún. kanadai pontozásban, amelyben a gólokat és a gólt megelőző leadásokat tartják számon. Itt 70 pontot gyűjtött össze az 54 pontos budéjovicei Lála előtt. Jozef sokáig vezette a legjobb „passzolók“ listáját, végül egyetlen pontkülönbséggel a brnói HavlíCek mögött a második helyre szorult. Akárhogy vesszük Is, egy fiatal játékos részéről ez Is nagy siker. Ráadásul bekerült a főiskolás válogatottba, amely Szófiában a Szovjetunió legyőzésével elnyerte a főiskolás világbajnoki címet. Bátyja, Vincent a nagy válogatott oszlopos tagja, mondhatnánk pillére.

Ennyi siker egy családban. És akkor még nem émlítettük a többi családtag sikereit. Mert ahogy beszédünk elején kitűnt, a legidősebb fivér, Imre oltotta beléjük a sport- szeretetet, és volt idő, amikor hármasban félelmetes csatársort alkottak. A csehszlovák jégkorongozás történetében ez volt az első és utolsó fivérhármas. Imre már korábban visszavonult. Azt rebesgették akkoriban, hogy a Lukáö fivérek klikket alkotnak, és ők szabják meg, ki és hogyan játszhat. Mérgezik a légkört, s ez árt a kassai jégkorongozásnak. Ha a LukáC-dl- nasztia kerül szóba, természetesen nem le hét elkerülni ezt a mozzanatot sem.

— Az egészből egy sző sem volt igaz — emeli fel a hangját a gólkirály bátyja vé delmében. — Egyszerűen ment nekünk a játék, és ahogy ilyenkor lenni szokott akadtak irigyeink. Még ma is sajnálom, hogy Imre visszavonult. Az az érzésem hogy még most is sok Jőt tehetne a csa pátert, és túl korán akasztotta szegre a korcsolyát. Támadösorunk vezetője, Jankó Faith egy évvel idősebb nála, és nézze meg, hogy játszik még mindig. Már hányszor vissza akart vonulni, de folyton rábeszélték, hogy maradjon még, mert szükség van rá. Be kell vallanom, hogy én is sokat kö szűnhetek neki. Korábban is játszottunk együtt, sokat tanultam tőle. Most viszont a támadások félépftéséböl vállal hatalmas

gozással. Megpróbáltam, és csodák csodájára, a lábam bírta és bírja azóta is.

Tizenegy éve játszik a VS2 színeiben kivéve azt az egy esztendő, amikor ténylege,- katonai szolgálatát töltötte a jihlavai Duk- lában. Szerencsés ember, mert ott bajnokságot nyert a csapattal, és kiváló koron- gozók között fejlődhetett. Csupán azt sajnálja, hogy öccse ugyanabban az időben a trencséni (Trenőln) Duklában szerepelt. Egyébként ez már a második gólkirálysága. Először két évvel ezelőtt 44 góllal győzött. Két ízben végzett a második helyen, és az örökranglistán lassan közeledik a négyszázadik góljához. Csupán az érdekes, ség kedvéért említem, hogy az örökranglistát Milan Novy vezeti 435 góllal, s mivel már visszavonult, plllanatnylilag Vincent a legesélyesebb arra, hogy befogja.

Még csak huszonkilenc éves, de vitrinjét már számos szép trófea díszíti. Többek között az 1977. évi világbajnoki aranyérem Eécsből, s egy ezüst Helsinkiből. Vajon emlékszik-e még, hogyan kezdődött a karrierje, s kinek a hálójába lőtte az első ligagólját?

— Kezdetben nem úgy teatett, hogy viszem is valamire. Apróbb termetem miatt a kölyökcsapatból „kiöregedve“ csak a mó. sodik ifjúsági garnitúrában kaptam helyet. Bántott a dolog, és még keményebben edzettem. Háromévi kemény munkával tor násztam fel magam az A csapatba. Aztán egyszer kimentem a VSS-Dukla tocimérkő- zésre, mert a foci változatlanul érdekelt. A félidőben l:0-ra veszítettünk, kedvetlenül otthagytam a mérkőzést, és a téli stadionba vettem az irányt, mert a felnőtt csapat este edzőmérkőzést játszott a világbajnokságra készülő svéd válogatottal. Alig léptem be az ajtón, amikor rám ripakodtak: „Hol kódorogsz, kölyök. Az edző már tűvé tett érted mindent.“ Nem értettem a dől got, de egy idő múlva rájöttem, hogy valaki nem jött el a csapatból, és jégre kell lépnem. Olyan zavarban voltam, hogy a bal cipőt a jobb lábamra húztam. Hogy mi történt a jégen, arról nehezen tudnék beszámolni, mert a mérkőzés után sem emlékeztem semmire. Másnap mindenesetre edzői utasításra átköltöztem a felnőttek öltözőjébe. Nem sokkal később belőttem az első gólomat az akkor utolérhetetlen Dzurillá- nak. Tretyjak hálóját azonban csak a tavalyelőtti Izvesztyija-tornán sikerűit bevennem először.

A jégkoronggal bejárta a világot. Számtalan ellenféllel csapott össze. Az arcán található sebhelyek kemény csaták emlékét őrzik. Bizonyára nem érdektelen, kit tart a világ legjobb jégkorongozójának, ki a példaképe, mi a véleménye a profi és a szovjet jégkorongozásról.

— A tragikusan elhunyt Harlamovot tartottam eszményképemnek és a világ legjobb jégkorongozójának. Lehet, azért, mert ö is olyan nyeszlettebb fiú vált, mint én.

: Mindössze 175 centi magas vagyok, és ez a mai jégkorongozásban nem a legjobb

ajánlólevél, már hallottam is velem kapcsolatban, bogy ezért nem viszem sokra. Személy szerint sohasem éreztem magam hátrányban, és csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy pillanatnyilag a szovjet vá. logatottban is van egy sor apró, de egészen kiváló legény, például Krutov, Larionov. A kanadai jégkorongozók jól csinálják a dolgukat. Hallatlanul kemények, de megjegyzem, nem durvák és alattomosak. A szovjet jégkorongozókat azonban fenntartás nélkül jobbnak tartom. Minden tekintetben jobbak, s az összmunkájuk egyenesen utolérhetetlen. Az az érzésem, hogy könnyedén megvédik a világbajnoki címüket.

' Kettejük közül Jozef a szótlanabb. Ez egyrészt a tisztelet jele Is bátyja iránt. Nyolc éve játszik az első osztályban, és lassan kezdik tisztelni az ellenfél védői és kapuvédői. Bátyja szerint már régen megérdemelte volna, hogy besorolják a válogatott keretbe.

— Tizenhét éves koromban kezdtem játszani a VS2 első csapatában — mondja a hórihorgas fiú. — Fivéreimmel, Imrével és Vincenttel leggyakrabban egy támadósorban szerepeltünk. Nagyon sokat tanultam tőlük. Egy évvel később már az ifjúsági válogatottban játszottam a kanadai próba világbajnokságon. Majd szerepeltem a két rendes világbajnokságon és Eurápa-bajnok- ságon is. Eddigi iegnagyobb élményem a szófiai főiskolás világbajnokság volt, ahonnan elhoztuk az aranyérmet. Ml tagadás, szeretnék egyszer a nagyválogatottban is játszani. Éppen ezért keményen dolgozom, ahogy azt a fivéreimtől tanultam.

A Lukáö fivéreket egyébként is kemény, kitartó embereknek ismerik. Kevesen tudják' róluk, hogy mindketten diplomások. Vincent bányamérnöki képesítést szerzett. Jozef a bölcsészkaron végzett. Példájuk bizonyítja, hogy a sport és a tanulás nem zárják ki egymást.

— A szüléink mindig is azt mondogatták, hogy csak sportoljatok és tanuljatok, ha valamire akarjátok vinni, s mi megfogadtuk a tanácsot — veszi át Ismét a szót az Idősebb jogán Vincent. — Igaz, hogy ebhez eszményi feltételeket is teremtettek nekünk. Éppen ezért gondolom, hogy a sport, sikerekhez legfontosabb a jó családi légkör. Feltétlenül írja meg, hogy nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, EviCká- nak, aki igazán megértő és jő társ. Csak azt sajnálom, hogy az idényben olyan keveset lehetünk együtt. Tudja, mikor vagyok a legboldogabb? Ha két forduló között ha. zajövök és a kislányom. Lenka azzal fogad az ajtóban, hogy apuci, gól! Szebb ez, mint amikor a telt lelátók kiáltozzák ugyanezt egy életbevágóan fontos gól után.

Szombaton kezdődik a jégkorong-világbajnokság. Reméljük, hogy a kis Lenka sokszor kiálthatja majd a tévé képernyője előtt, hogy apuci, gőll,

PALÄGYI LAJOS

Baran felvételei

részt. Kár lenne, ha visszavonulna. Még mindig szükség volt rá és Imrére is szükség lenne.

A Lukáö-dinasztia történetéhez tartozik, hogy azért Imre sem akasztotta teljesen szögre a korcsolyáját. Jelenleg az utánpótlás nevelésével foglalkozik, a tanulók edzője. Reméljük, hogy gazdag tapasztalatait és tudását sikerül átadnia a fiataloknak, ahogy korábban az öccselvel tette, és sok remek jégkorongozőt nevel Kassának és a válogatottnak is.

Különben a Lukáö család igazi sportcsalád. Igaz, a szülök sohasem sportoltak, de annál inkább engedték, hogy a gyerekek sportoljanak. A három fiúról már szóltam, de itt van még a két lány, illetve most már asszony. Márta húguk többnyire velük tartott, ha nyáron futballozni vagy télen hokizni mentek. S ha fiúnak születik, akkor egész biztos kiváló labdarúgó vagy jégk,orongozó válik belőle. De mivel lánynak született és jő magasnak, a kosárlabdánál kötött ki. Egész a válogatottságig vitte. Egyedül a másik lánytestvért Helénát nem éjtette bűvöletébe a sport. Végül azonban kerülő úton ö is a sportnál kötött ki. jelenleg a sportegyesület titkárságán dolgozik, és „hivatalból“ vagy inkább magán- szorgalomból az a feladata, hogy kiollózza az újságokból a bátyjairől szóló írásokat. Az utóbbi Időben van épp elég dolga, mert a Lukáö fivérek nevevel tele vannak az újságok.

Pedig Vincent majdnem 'a labdarúgásnál kötött ki. Jött azonban egy sajnálatos, de végül is szerencsés pályakorrekció és így lett belőle jégkorongozó, pontosabban kiváló jégkorongoző. Hogy is volt csak?

— Mint minden kassai srác, én is a labda bűvöletében éltem — mondja. — Reggeltől napestig kergettük. Ezért is kerültem a Lokomotíva kölyökcsapatába. Aztán az egyik mérkőzésen három helyen eltörtem a lábam. Felépülésem után továbbra is a labdarúgással próbálkoztam, de a lábam nem bírta a megterhelést. Eléggé elkeserített a dolog, mert sportolás nélkül el sem tudom képzelni az életem. Akkor jött Imre az ötlettel, hogy próbálkozzam a jégkoron-