Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-04-12 / 15. szám
4 aranybrigAd A sellyel (Sala) vegyi kombinát, a Duslo laboratóriumában 1971-ben alakult meg az Ifjúsági szocialista brigád. Lapunk azóta már többször Is beszámolt róla,- ezért ha azt Írom, hogy a brigád közben elnyerte az aranyfokozatot, senki sem lepődik meg ezen. A gyárban éveken keresztül ök az elsők az Ifjúsági brigádok között, kiváló teljesítményükhöz nem fér kétség. Sok pontot gyűjtenek ösz- sze alapos, következetes munkájukkal, társadalmi tevékenységükkel, s ezzel természetesen a laboratórium, sőt az egész üzem is nyer. A laboratóriumban nehéz dolga van az újságírónak, mert ott alig tudnak egy kicsit Is szabadulni a munkájuktól, így akadozik a beszélgetés. Odaállok hát Tóth Anna mellé, és figyelem, hogy mit Is művel. — Ne haragudjon — mondja Anna —, de most nem nagyon van Időm. Kinn már biztos megtöltötték a tartályt, és várnak, hogy elindulhassanak. Addig, amíg én nem készülök el ezzel az elemzéssel, nem hagyhatják el a gyár területét. — Miért? — kíváncsiskodom. — Nézze, a ciszternában levéltrágya van. Ennek a folyadéknak a minőségét, összetételét csak addig tudjuk megállapítani, amíg az autó el nem hagyta a kombinát területét. És nekünk tudni kell, mit engedhetünk ki az üzem területéről. Ha nincs meg a kellő minősége, nemcsak hogy nem kapjuk meg érte az előirt összeget, hanem meg Is büntethetnek... — Elő szokott ez fordulni? — Nemigen, vagy legalábbis nem gyakran, de akármikor megtörténhet, ezért kel) nekünk pontosan és következetesen ellenőrizni gyártmányaink minőségét — mondja, miközben Illa folyadékot csöpögtet a kémcsőben lévő levéltrágyamintába. Az átlátszó Illa folyadékot pontosan kell adagolni, mert e laboráns különben nem tudná megállapítani, hogy valójában milyen Is a levéltrágya összetétele. E vegyületet tovább hígítja, forralja, majd átszűri. Majd megismétli a műveletet, s ha mind a két vegyelemzés ugyanazt az eredményt adja, megírja a szállítólevelet, I és- ezzel -a- bizonylattal már kiengedik I a tartályos járművet a kapun. Beletelik tlz-tlzenöt perc Is, amíg mindezt elvégzi. A barátnője kétszer Is szól, nem fejezte-e be a munkát, mert neki is dolga van. Kintről, ahol folyamatosan töltik a járműveket, vonatszerelvényeket, ugyancsak folya- , matosan érkeznek a minták, és ők a lehető leggyorsabban elvégzik a vegy- elemzést. Ezért nem Is tartom fel őket, hanem Viera Mrázová asszonnyal, a vezető műszaki ellenőrrel beszélgetünk a brigád munkájáról, feladatairól. A beszélgetésen jelen van )án Hlavinka mérnök, az új munkaformák elnevezésű részleg vezetője, az ifjúsági szervezet szocialista brigádmozgalmának az Irányítója Is. Arról beszélgetünk, hogy tulajdonképpen milyen fontos a laboratórium munkája, s miért Is örülnek annak, hogy Ilyen jó a brigád, ök a kapocs — vallják — a külvilág és a gyár között, mert Itt a laboratóriumban tisztázódik, milyen minőségű termék hagyja el a gyárat, meg az Is, hogy nem csúszott-e be valami hiba a termelési folyamatba. A minőség pedig számos összetevőtől függ. Sok múlik például a nyersanyagon, az energiaellátáson, a gépek állapotán és az emberek hozzáállásán. Különösen fontos ez a ragasztónál, mert az további alapanyagokat Is tönkretehet, selejtbe küldhet. — Hogyan Is jött össze ez a brigád? — kérdem. — Már az Iskolából Is csak a legjobbakat vesszük tel — mondja Viera Mrázová —, utána pedig arra törekszünk, hogy mindenki több művelet pontos elvégzésére Is képes legyen, hogyha valaki kiesik, ami a fiatal anyáknál nem ritka dolog, bárki helyettesíteni tudja. Megvan a régi törzsgárdánk, így az újak egv ösz- szeszokott, jó gárdát találnak Itt. Mindenki egyért, egy mindenkiért, ez volt kezdettől fogva a jelszónk, ami be is vált. Ma már kicsit nehezebb lépést tartani, de megpróbáljuk. Közös kirándulásokon veszünk részt. Itt nemcsak a brigád tagjai lehetnek jelen, hanem a családjuk Is. Patronáljuk a seredi gyermekotthont, és akár ők jönnek hozzánk, akár ml megyünk el őhozzájuk, mlndlg vlaszük a saját gyerekeinket Is. — Mivel főleg nőkről van szó, így természetes számukra, hogy szép, gondozott, tiszta környezetben dolgozzanak. Kl-kl maga gondozza a környezetét, a gyár berendezését. Itt nálunk csak a folyosókat meg a mellékhelyiségeket takarítják fizetett takarítónők, a többivel, a laboratóriumokkal, a műszerekkel a lányok törődnek. — Megérdemelték tehát az első helyet. — Igen, rászolgáltunk, ehhez nem fér kétség — mondja Ján Hlavinka mérnök —, a kombinátban vagy száz- kilencven szocialista munkabrigád működik, így nem könnyű az Ifjúsági brigádok között sem kivívni az elsőbbséget. Annál Is Inkább, hogy nem egy kollektíva megpályázta ezt a helyezést, mint például az „antioxidant“ részlegen dolgozó lókai János mérnök vezette Ifjúsági szocialista munkabrigád, amelynek tagjai pedig mindenre képesek. Hogy mást ne mondjak, vagy három és fél millió koronával túlteljesítették a tervet. A „íabáko- sok“, ahogy ml mondjuk, egyelőre tartják a helyűket, a tapasztalatuk és az akaratuk révén továbbra Is méltók rá. Közben, míg mindezt megtudom, újabb laboratóriumi munkahelyre jutok, Katarina Trilová mellé. Mondanom sem kell, hogy ő sem hagyja abba a munkáját. Sőt, közben bejön a részlegvezető, Czeglédy Károly mérnök, és még külön Is figyelmezteti, ha már beszélgetünk, vigyázzon, nehogy valami elkerülje a figyelmét. Trilová azok közül való, akik nagy kitartással dolgoznak. Miközben mindenfélét kérdezgetek tőle, ő nyugodtan, aprócska kanállal szedegeti a műtrágyát, és gondosan, pontosan leTÖTH ANNA méri az egyik mérlegen a századgrammokat, majd áttéve a másik mérlegre, az ezredeket Is pontosítja. Nem siet. Itt nem Is siethet. Amikor már az ötödik mintát veszi sorra, kifakadok: — Mondja, szokott maga hímezni? — De Igen, hogyne — válaszol, és )AN hlavinka mérnök OLINKA BALA20VA csodálkozik, hogy miért Is kérdek Ilyen furcsaságot, majd hozzáteszi, hogy mindig Is szívesen vette kezébe a tűt, sőt nemrég harmadik díjat kapott a gyár kézimunka-kiállításán. — De miért kérdi? — Mert Ilyen óriási nyugalommal és türelemmel végzi a munkáját... — Csak magamnak tennék rosszat ha sietnék — magyarázza a módsze rességét —, hiszen ha elhamarkod nám, elölről kellene kezdenem az égé szét. A műszak pedig olyan rövid.. — Sor kerül azért erre Is? — Néha, de ritkán. Legalábbis nem szabad, hogy előforduljon. Katarina Trilová Cabajből származik, 1973-ban érettségizett a gyár szaktanlntézetében, azóta Itt dolgozik. Kezdetben még bejáró volt, de közben kapott lakást, és így nem kell naponta utaznia. Olinka Balóíová az összekötő feladatát látja el a gyártás és a laboratórium között. A gyár pedig egyre nagyobb, a távolságok nem hogy csökkennének, hanem nőnek. Van olyan részleg, amely két és fél kilométerre van a laboratóriumtól. Korábban 6 Is kint dolgozott az egyik részleg laboratóriumában, műszakokba beosztva, de mert a gyerekek Iskolába járnak, a férje pedig aktív sportoló, kérték, hogy helyezzék ót a központi laboratóriumba. így került tehát Ide. Itt sokkalta Jobb. Ha jó a járművük, általában nincs Ilyen hajsza, mint ma, legföljebb a hideg, nyáron meg a meleg gyötrl őket. NÉMETH ISTVÁN A szerző felvételei iliiiiiiilÄ iifiiÄiiÜi KATARINA TRILOVÁ KLUBLIGA Azt hiszem, a mai ember nemcsak nézni és hallgatni szereti a vetélkedőműsorokat, hanem maga is szívesen próbára teszi tudását, ügyességét. Az elmúlt napokban a SZISZ Érsekújvár! (Nővé Zámky) járási Bizottsága Klubliga címmel egy érdekes vetélkedő járási lor- duléját szervezte meg. — Hogyan született ez a vetélkedöműsor? — kérdezem a SZISZ járási bizottsága alelnökétől, Milan Zá- vodntktól és titkárátúl. Silver Mellentől. — A tél kivételével a fiataloknak minden évszakban van valami elfoglaltságuk. Nyáron az Idénymunkák, ősszel segítenek a betakarításban, tavasszal meg a turisztikát helyezik előtérbe. Már régóta törtük a fejünket olyasvalamin, ami télen is érdekesebbé, változatosabbá tenné a klubéletet. A lótl (Veiké Lovce) SZISZ- alapszervezet már tizenegy éve rendezi sikerrel a „Szomszédok vetélkedője“ című műsort a szomszédos falvak között, s mi Is úgy gondoltuk, miért ne szervezhetnénk a járás valamennyi alapszervezete között Klubliga címmel vetélkedőt. Három-négy falu alkot egy körzetet, s ezekben felváltva kerül sor a vetélkedőre. A kérdéseket Irodalomból, sportból, kultúrából, történelemből válogat- .tuk össze és ötödik témakörként az akkor éppen időszerű évfordulókkal kapcsolatos kérdések alkották a vetélkedő anyagát. Minden héten más-más falu szervezte meg a vetélkedőt, és az a háromtagú csoport, amely a vetélkedők során a legtöbb pontot érte el, bejutott a járási fordulóba. Ha valamelyik falu nem vállalkozott a vetélkedő megszervezésére, öt pontot levontunk a végső eredményükből. Meg kell még jegyezni, hogy ez a vetélkedő kizárólag a téli hónapok ban zajlott, novembertől márciusig tartott. Ebben az Idényben tíz csoport jutott be a járási döntőbe, amelyet a múlt héten rendeztünk meg. A körzeti fordulóktól eltérően itt csak ügyességi versenyszámok voltak. A résztvevők összemérhették tudásukat, ügyességüket a képzőművészetben, éneklésben, mozgáskultúrában, vers- és prózamondásban. — Meg voltatok elégedve a fiatalok érdeklődésével, hozzáállásával? — Adódtak kisebb problémák, de ezektől eltekintve ml a zsűri tagjai úgy vettük észre, hogy a fiatalok örömmel fogadták a vetélkedőt. Lelkesedéssel, odaadással szervezték, készültek az egyes témákra. Nekik Is jó volt, hogy kellemesen és hasznosan tölthetik az estéket. Volt olyan falu, például Kisújfalu (Nová Vieska), ahol egyenesen meglepett bennünket a jó szervezés és a színvonalas válaszok. — Az idén is sor kerül majd a Klubligára? — Igen, tervezzük, és reméljük, sikerül megvalósi tanunk. Természetesen szeretnénk jobbá tenni, még több fiatalt bevonni a versenybe. Minden körzeti forduló után levontuk a tanulságot, és összegeztük a ta pasztalatokat, ml az, amivel elégedettek voltak a fiatalok, mit kell még tökélete siteni a jövőben. Főleg Párkány (Stűrovo) környékén húzódoztak a fiatalok benevezni a versenybe. Volt o- lyan szervezet, amely azért nem képviseltette magát, mert a résztvevők késő este nem tudtak volna hazajut ni. Legközelebb úgy próbál juk megválasztani a verseny színhelyét, hogy ebből a szempontból Is megfelelő legyen. Kamoncza Márta