Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-12 / 15. szám

3

Riport a gútaí (Kolárovo) SZISZ Egységes Fölclművesszövetkezetrőf

H-i Amennyire eddig kedvezett az Időjárás, most annyira ellenünk fordult — mondta Koáík Albert, a gútal (Kolárovo) efsz elnöke. t— Az eső miatt már vagy két hete nem lehet a földekre lépni. Még szerencse, hogy a vetés nagy részén már túlvagyunk.

A gútal SZISZ Egységes Földművesszövetkezet ezerszáz tagja 7010 hektáron gazdálkodik. Az elnök elégedetten nyugtázta, hogy nem küszködnek munkaerőgondokkal, sőt válogatnak Is a jelentkezők között, s hogy a tagság közel egynegyede harminc éven aluli.

6— Divatba jött újra a falu. A fiatal családok, ha csak tehetik, építkeznek, s helyben keresnek munkát. A legtöbb községben találnak is a szövetkezetben, sőt még az Ipari üzemek között Is válogathatnak a fiatalok, mint nálunk Is. Aki pedig szereti a természetet, vonzalmat érez a mező- gazdasági munka Iránt, az nálunk köt kl. Igaz, a fiatalokat elsősorban a gépek érdeklik. így aztán egy nagyszerű, szakképzett traktorosokból, kombájnosokból, gépjavítókból álló gárdát sikerült összehoznunk. Ezek előtt a fiúk előtt szinte nincs lehetetlen. Külön kell értékelni a mezőgazda- sági fiatalok munkáját, hiszen a rengeteg előnnyel néhány nem éppen kedvező körülmény Is párosul. Itt, amikor beköszöntenek az idénymunkák, nem Ismerjük a nyolcórás munkaidőt, az állattenyésztésben nincs szombat, vasárnap, Ünnepnap, mégis... Az évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fiatalok nem riadnak vissza a nehézségektől, problémáktól, sőt szinte várják az újabb és újabb feladatokat; tudnak, szeretnek, akarnak dolgozni, alkotni. Még akkor is, ha néha mostohák a körülmények.

Ez utóbbi mondatot Igazából csak akkor értettem meg, amikor a „komáromi úton“, a város szélén megálltam a gépjavító részleg műhelye előtt. A hajdani malomépületből tíz évvel ezelőtt átalakított szerelőcsarnokban valóban nem nevezhe<tök Ideálisnak a munkakörülmények. Télen gond a fűtés, a világítás, arról már nem is beszélve, hogy a műhelyek felszereltsége sem kielégítő. Igaz, nyomatékosan hangsúlyoznom kell, hogy mindez saját megfigyelés, az ott dolgozó szakemberek nem panaszkodtak; jókedvvel, örömmel beszéltek munkájukról, csak később, amikor már meghittebbé vált közöttünk a beszélgetés, ejtettek néhány nehezményező szót.

Tóth Béla gépjavító, az Ifjúsági szervezet elnöke volt a kísérőm. A halk szavú, tagoltan, megfontoltan beszélő fiatalembertől először afelől érdeklődtem, miért is viseli a gazdaság a Szocialista Ifjúsági Szövetség Élsz nevet.

>— Gazdaságunk néhány évvel ezelőtt az ifjúságfalvl (Dedina Mládeíe) szövetkezettel egyesült, s Gúta lett a központ. A vezetőség úgy gondolta, olyan nevet kéne választani, amelyben benne van az Ifjúság, tehát az is, hogy Ifjú- ságfalvát annak Idején a fiatalok építették. így esett a választás erre a névre.

— Mit gondolsz, más a SZISZ nevét viselő szövetkezetben SZISZ- -elnöknek lenni, mint másutt?

összehasonlítási alapom ugyan nincs, de úgy érzem, hogy nem. Itt is ugyanolyan becsületes jó munkát kell végezni, mint máshol, itt is hasonló problémákkal küszködünk, mint a többi szövetkezetben, Szervezetünk ötvenhat taggal dolgozik, ami kevés, mert sokan vannak még SZlSZ-korúak, akik beléphetnének sorainkba. Egyik fontos tennivalónknak épp az ő bevonásukat tartjuk.

Ezek a fiatalok előbbrevalónak tartják az egyszerű, egyhangú szórakozást, mint a közösségi munkát, amelyhez elég gyakran társadalmi munka is párosul. De mostanában úgy látom, enged a jég, megmozdult valami Néhány fiút már megnyertünk, elsősorban a sikeres rendezvényekkel, mert igyekszünk népszerű, minél több embert érdeklő rendezvényeket szervezni: sítúrát a Tátrában, különféle sportvetélkedőket, kulturális programokat. S látom, hogy a még nem SZISZ-tag fiatalok között is egyre nagyobb az érdeklődés. Aki egyszer már eljött, jól

Ilyenkor bizony elkelne egy emelőszerkezet, amellyel a motor könnyen és gyorsan áthelyezhető. Ezen ők úgy segítettek, hogy készítettek maguknak „masinát“, de az nehézkesen, körülményesen mozog.

Eddig elég nagy volt a hajtás — mondta Nagy Laci. — A taTóth Béla: „Itt is ugyanolyan becsületes, jó munkát kell végezni, mint másutt.“

zetősége Időnként konkrét feladattal bíz meg bennünket, sőt azt is jelzi, hogy egy-egy feladat megoldásáért milyen pénzjuttatás jár, egészen más a helyzet. Idén az első három hónapban már nyolc újítás érkezett, amelyekből hét használható, s már eddig negyvenezer koronás megtakarítással dicsekedhetünk. S örvendetes az is, hogy nemcsak a műhelyben dolgozók törik a fejüket, hanem már két fejő is adott be elfogadható Javaslatot. Ott van például a ZD—6-os tejhűtő rendszer, amely- lyel éveken keresztül sok bajunk volt. Megtörtént, hogy hetente 7-8 ezer liier tej megsavanyodott. Mióta az újítást alkalmazzuk, ez a problémánk megszűnt. Én úgy érzem, nem szabad elvenni az emberek alkotókedvét, hanem mindenáron támogatni kell igyekezetüket, hiszen az emberi fantázia, le- i

leményesség kifürkészhetetlen, a Kürti Endre: „Örvendetes, hogy-ax tartalékok óriásiak, s ha jól gaz- utóbbi időben szárnyra kapott- dálkodunk az ötleteinkkel, akkor üjítómazgalom. előbb-utóbb a még fennálló gondok legnagyobb részét is kiküszöbölhetjük.

Végigjártuk a műhelyeket. Közben kísérőm megjegyezte, hogy a vezetőség tervbe vette egy új, modern műhely felépítését. Elsősorban nagyobb területre lenne szükségünk; udvarra, ahol a megjavított gépeket kipróbálhatnánk. A műhely a városban van, sokszor az országúton álló gépeinkkel akaérezíe magát köztünk, az máskor is betér hozzánk. így sikerült elérnünk, hogy a járás ifjúsági szervezetei között az élvonalban tartanak számon bennünket. Az „Egy szem se vesszen kárba“ mozgalomban elért kitűnő eredményeinkért néhány-hete vettük át a járási bizottság vándorzászlaját, a- melyet szeretnénk megtartani.

E rövid bemutatkozás után végigjártuk a javító-szerelő műhelyeket. Bélától útközben megtudtam még, hogyan dolgozik, él egy fla- talokhól álló szocialista munkahrl- gád a műhelyben. Az ezüst fokozatot már megszerezték, s most az aranyra pályáznak.

s— Hogy milyen a brigádélet? Ml gyakran találkozunk munkaidő után is, sőt néha a családtagokkal együtt szervezzük akcióinkat. Tavasztól őszig, sajnos, elég kevés nálunk a szabad idő, amin a vezetőség úgy igyekezett segíteni, hogy az Idénymunkák Idején kisebb munkacsoportok tartanak a hétvégeken szolgálatot.

Az első munkacsarnokban Nagy László szerelőt munka közben találtuk: egy tehergépkocsi motorját készült darabokra szedni.

vaszí Idényre már minden gépet előkészítettünk, sőt, már a kombájnok is készen állnak. Már csak az a munka nincs bevégezve, az a motor áll, amelyhez eddig nem tudtunk megfelelő alkatrészt szerezni. Elsősorban az E—516-os kombájnokkal voltak ilyen gondjaink. Sajnos, sok energiát áldoztunk arra, hogy Időben beszerezzük az alkatrészeket, amelyeket pedig nem tudtuk beszerezni, idehaza állítottuk elő; ügyeskedtünk, okoskodtunk, a lehetetlent Is megoldva. Most már jó érzés elmondani, hogy mindez sikerült, hogy a kollektíva leleményessége szinte nem Ismert határokat.

Mindezt épp jókor mondta, mert épp akkor lépett hozzánk Kürti Endre mérnök, aki az újításokért felelős. Az egykori kassal (Koäl- ce) Iparlsta jóleső érzéssel nyugtázta:

« örvendetes, hogy az utóbbi időben szárnyra kapott az újító- mozgalom. Eddig nálunk erre nem nagy gondot fordítottak. Bár az emberek eddig is kezdeményezőek voltak, de igyekezetükben nem karolták fel őket kellőképpen. A- mióta azonban a szövetkezet sedályozzuk a forgalmai, bár vigyáznak a fáradt olaj gondos lecsa- Nagy László: „Ä kollektfoa íelí« polására, mégis előfordul, hogy mén^essége. nem ismert hatdrtt* szennyezik vele a talajt. kát.'

A műhelyek után a malom hátsó udvarára mentünk, ahol a bádogosok, köztük Marosi Imre is dolgozik. ö két éve szövetkezeti tag, korábban a komáromi AgrostroJ vállalatnál volt alkalmazásban, a mesterségét is ott tanulta kl. Éveken keresztül utazgatott.

Gútal vagyok, meguntam az utazgatást, helyben akartam munkát vállalni. Itt a szövetkezetben megtalálom a számításomat, a munka után pedig gazdálkodni is lehet. Kaptunk kertet, a keltetőből Jutányos áron csirkéket Is.

A' bádogosok most a malacoknak készítenek száraz etetőket.

Azt mondták, munkájuk van bőven, nem panaszkodhatnak.

Húznak hozzánk a fiatalok mondta búcsúzóul az udvaron Tóth Béla. e— K különféle szolgál- tatások. Juttatások, üdültetések csábítóak. S ml örülünk, hogy nem vallunk szégyent, hogy a bizalom

kölcsönös. Marost Imre: „Itt a szövetkezetZOLCZER JÄN0S ben megíaMom a számításomit."’