Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-12 / 15. szám

2 GAZDASÁGI ÉRDEK Az érdek általában az emberek tevékenységének ben­ső indítéka. Iát és rosszat egyaránt érdekből követ el az ember. Ez a megállapítás igaz akkor is, ha egy kis­sé durván hangzik. Az egyén és a társadalom alapvető érdekei közé tar­tozik anyagi szükségleteinek a kielégítése. E céiböl szervezi meg a társadalom az ájratermelés folyamatát, és fejti ki — az egyén is gazdasági tevékenységét, munkáját. A szükségletek színvonala, kielégítésük mértéke függ a gazdaság fejlettségi színvonalától és a társadalmi be­rendezkedés jellegétől, vagyis attól, hogy kinek a tu­lajdonában vannak a társadalom termelőeszközei, kinek az érdekében folyik a társadalmi termelés. A fent elmondottakból megállapítható, hogy az egyén és a társadalom anyagi szükségleteinek mind teljesebb kielégítése képezi a szocialista társadalom gazdasági érdekének általános tartalmát. Megállapíthatjuk továb­bá azt is, hogy a szocialista társadalomban a társada lom' és az egyén érdekei áltaiános tartalmukat illetően azonosak. Az érdekazonosság a szükségletek állandóan magasabb szinten való kielégítése terén azt is jelenti, hogy az egyén érdekelt a szocialista népgazdaság fej­lesztésében, a társadalmi termelés, a hatékonyság és a megtermelt javak minőségének állandó növelésében. Az általános társadalmi érdekazonosság azonban nem zárja ki az össztársadalmi érdektől eltérő osztály, ré­teg, csoport és egyéni érdekek létezését. Ezek összes sége képezi az adott társadalom érdekviszonyait. Az eltérő érdekek különböző forrásból fakadhatnak, így egyes társadalmi csoportoknak különböző elképze­léseik lehetnek a gazdasági fejlődés mikéntjét illetően, különbözhetnek érdekeik az elosztás hogyanjában és különbözők lehetnek az egyes ágazatok, területek fej­lesztéséhez kapcsolódó érdekek is. Amíg léteznek külön érdekek, addig szükségképpen léteznek érdekellentétek is. Ezek abban jelentkeznek, hogy az érdekek — különösen akkor, ha nem megfe­lelő a gazdasági szabályozás — korlátozzák egymást, bizonyos mértékig egymás, illetve a társadalmi érdek rovására érvényesülnek. Sajnos, elég gyakoriak az olyan esetek, hogy a gaz­dasági szabályozó rendszer fogyatékosságai következté­ben egyes vállalatok, de néha egész trösztök olyan érdekeltségi rendszerben dolgoznak, amely nem ösztön­zi őket a társadalmi érdek realizálására, vagy ami még rosszabb, szembe állítja őket a társadalmi érdekkel. Ilyenkor aztán természetesen a közvetlen csoportérdek érvényesül az össztársadalmi érdek rovására. Hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő, és hogy a gazdaság az objektiven létező érdekazonosság alap­ján dinamikusan fejlődjék, nagyon fontos az érdekvi­szonyok alakulásának állandó tanulmányozása, és an­nak alapján olyan szabályozó rendszer kialakítása, amely az egyéni és csoportérdekeket a lehető legszoro­sabban összekapcsolja az össztársadalmi érdekkel. Nap jainkban szintén tanái vagyunk az érdekeltségi rend­szer tökéletesítésének, amely a népgazdaság tervszerű irányítási rendszere tökéletesítésének keretén beiül folyik. . HARNA ISTVÁN mérnök, főiskolai docens SAVANYÜ ESŐ A kanadaiak már évek óta az amerikaiak „lappangó ökológiai agressziójának“ áldozatai. Kanada fölött a le­vegőt megengedhetetlen módon szennyezik az amerikai gyárak égéstermékei. A kártékony anyagok a levegő­ben lebegő vizrészecskékkel reakcióba lépnek, és „sa­vanyú esőként“ hullnak a földre. TAVAKAT MÉRGEZNEK Az USA területei fölött tapasztalható állandó lég­áramlások következtében a szennyezett levegő Kanada déli területeire kerül, és a „savanyú eső“ itt folyókat, tavakat és vetéseket mérgez. Csupán Ontario tartomány­ban négyezer vízmedencét mérgezett meg, s ezekben tömeges halpusztulást okozott. A kanadai kormány és a közvélemény állhatatosan — egyelőre azonban siker telenül — követeli, hogy Washington radikális intézke­déseket tegyen a levegőbe Jutó kártékony anyagok mennyiségének és töménységének csökkentésére. TILTAKOZÖ MOZGALMAK A „savanyú eső“, mint John Robert kanadai környe­zetvédelmi miniszter kijelentette, a természetes környe­zet beszennyezésének különösen káros formája — ez a. bioszféra mindent elpusztító betegsége. És ez a beteg­ség egyre terjed. A kanadai közvélemény tiltakozó moz­galma azonnali intézkedéseket követel a légszennyezés megakadályozására. Az egész országban tüntetések és tiltakozó menetek vannak. A Reagan-kormányzat azon­ban figyelmen kívül hagyja az északi szomszéd köve­teléseit. Ml több: az Egyesült Államok környezetvédel­mi hatósága legújabban több közép-nyugati üzemben felemelte a mérgező anyagok kéndioxid tartalmának maximálisan megengedhető felső határát. ELUTASÍTÁS A kanadaiak azt javasolták Washingtonnak, hogy 2000 körül csökkentsék felére a levegőbe kerülő kéndioxid- mennyiséget. Washington ezt a javaslatot kereken el­utasította, így az északi szomszéd követelései az Egye­sült Államokban süket fülekre találnak. Az eső nagy savtartalma globális gonddá vált. A kérdés lassan dip­lomáciai botránnyá tornyosul. Az Egyesült Államokban a közelmúltban bemutattak erről egy kiváló kanadai filmet, amelyet azonban a hatóságok hamarosan betil­tottak. íme, az amerikai demokrácia. A nemzetközi helyzet ős a Szov­jetunió külpolitikájának néhány kérdéséről szeretnék szólni. Ennek a sajtókonferenciának indí­téka az USA elnökének nemrég el­hangzott nyilatkozata. Ebben a nem­zetközi helyzet, az Amerikai Egye­sült Államok és a Szovjetunió politi­kájának néhány fontos kérdésével foglalkozott. Az elnök arról beszélt, hogy az Egyesült Államok, pontosabban a je­lenlegi amerikai kormányzat külpoli­tikájában igényes erkölcsi kritériu­mokhoz igazodik. Célja a népek jogai­nak, az Amerikai Egyesült Államok érdekeinek védelme, mégpedig a vi­lág bármely részében. Csakhogy az amerikai elnök mind­ezt sajátosan értelmezte és értelme­zi. Egy olyan állam, amely a háború, elsősorban az atomháború előkészíté­sére törekszik, nem igazodhat igényes erkölcsi kritériumokhoz. Minden be­csületes embernek nemmel kell vá­laszolnia arra a kérdésre, vajon véd- hetőek-e igényes erkölcsi kritériu­mok s egyidejűleg elökészíthető-e az atomháború, amelynek tüzében az em­berek százmilliói pusztulnának el. Te­kintettel külpolitikai tevékenységem­re, igényes erkölcsi kritériumok vé­delméről nem jogosult beszélni egy olyan kormányzat, amely nukleáris háborút készít elő, ami — számos po­litikusnak és csaknem minden tudós­nak helyes megállapítása szerint — az emberi civilizáció katasztrófáját jelentené. S most ejtsünk szót az amerikai ér­dekek védelméről. Jó lenne, ha itt az Amerikai Egyesült Államok törvényes érdekelnek védelméről, valóban an­nak védelméről lenne sző, ami az USA-t illeti. Csakhogy manapság ke­vés olyan ember akad a világon, aki ne tudná, hogyan értelmezik Wa­shingtonban az „amerikai érdekek vé­delmének“ fogalmát. Ügy tűnik, az amerikai érdekek szférájának nyilvá­nítják a világnak bármely olyan ré­szét, amelyben Washington nézete sze­rint kialakultak annak kedvező fel­tételei, hogy ott valamiféle erkölcsi, politikai s még inkább katonai-stra­tégiai előnyt vívjon ki. A szovjet emberek, országunk és vezetése sohasem tett semmiféle el­lenvetést az ellen, hogy minden or­szág külpolitikáját áthassa a népek A BÉKE ERŐIT n LEHET megfélemlíteni jogai, vagyis az emberi jogok védel­mének gondolata. Lenin óta a népek jogai, az emberi jogok védelmének ez a követelménye szerves része a szovjet külpolitikának. Tudjuk vi­szont, hogyan élnek vissza ezzel az önmagában helyes elvvel, ha a politi­kában más érdekek kerekednek felül. S mit kívánok mondani a ml külpo­litikánkról? A Szovjetunió külpoliti­káját pártunknak, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának kongresszusai, va­lamint központi bizottsági határoza­tai szabják meg. Ez kifejezésre jut számos akcióban, beleértve azokat a nagyszabásúakat, amelyek nyilván­valóan Ismertek az önök körében. Ki­fejezésre jutnak a vezető szovjet kép­viselőknek és elsősorban Jurij Vlagyi- mirovlcs Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a konkrét kérdésekkel kapcsolatos nyilatkozataiban, amelyek konkrét javaslatokat foglalnak ma­gukba. A szovjet külpolitika a békének, a népek barátságának, a más államok belügyelbe való be nem avatkozásnak a politikája, amelynek célja a feszült­ség enyhítése, a nemzetközi feszült­ség megszüntetése. Politikánk célja véget vetni az esztelen, lázas fegy­verkezésnek. Elsősorban rá kell térni a fegyverkezés korlátozásának és csökkentésének, majd a fegyverzet felszámolásának útjára. Nyugaton most, ki tudja, ml okból, nem szokás beszélni és írni az álta­lános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatról. Hangsúlyoznom kell, hogy a Szovjetunió a második világháború befejezése óta kőt javas­latot terjesztett elő, amelyek arany betűkkel fognak szerepelni, s — bát­ran mondhatom — már szerepelnek is a történelemben. Az első javaslat szerint nemzetkö­zt egyezményt kell kötni arról, hogy örök időkre betiltják az atomfegy­verek alkalmazását. A Szovjetunió második javaslata előterjesztette az általános és teljes leszerelés prog­ramját. Partnereink akkoriban feltet­ték a kérdést, hogyan valósítható meg az általános és teljes leszerelés, ha nem lehetnek biztosak gyakorlati meg­valósításában, vagyis — más szóval — felvetették az ellenőrzés kérdését. Ügy vélték, hogy ezzel a Szovjetuniót a falhoz szorítják. A Szovjetunió erre válaszképp ja­vaslatot tett az általános és teljes el­lenőrzésre, vagyis az általános, teljes leszerelés általános, teljes ellenőr­zésére. Ez a javaslatunk ma is érvé­nyes. Ismétlem, Nyugaton nem szokás erről írni, s ez nagy kár. Végső so­ron többé-kevésbé érthető, hogy miért nem akarnak erről írni. Hiszen ne­héz beszélni az általános, teljes le­szerelés, az általános, teljes ellenőr­zés jelentőségéről, ugyanakkor gya­korolni a háború előkészítésének po­litikáját, teljes gőzerővel folytatni a lázas fegyverkezést, és növelni a ka­tonai költségvetéseket. Említést tettem a két legjelentő­sebb szovjet javaslatról. Most azt sze­retném hangsúlyozni, hogy a Szovjet­unió az utóbbi időben is olyan lépé­seket javasolt, amelyek fölött elsik- lanl senkinek sincs joga, ha nem kí­vánja beismerni kétségbevonhatatlan és nyílt — Ismétlem, nyílt — hajla­mát a militarista politikára. Milyen lépésekről van szó? Először is a Szovjetunió egyolda­lúan kötelezte magát arra, hogy el­sőként nem alkalmaz atomfegyvert. Nem várt ezzel addig, amíg a többi nagyhatalom is ezt teszi. Ez határo­zott és merész lépés. A Szovjetunió kötelezi magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert, míg a többi nukleáris hatalom e tekintetben az ujját sem mozdítja. Nyugaton er­ről nem szívesen beszélnek, és ez nagy kár. Elhangzott ANDREJ GROMIKO Moszkvában tartott sajtóérte­kezletén HÁZTÓL HÁZIG hAztOl házig A konténeres órufnvarozás fontos helyet tölt be a KGST'tagállamok közlekedésében. Ez a módszer igen gazdaságos, a szállítmányokat háztól házig viszik minimális idfi alatt és jó állapotban. TERMELCKENYSEG Egymillió tonna árucikkre számítva a kon­ténerek 3,5—4 millió rubel megtakarítást ered­ményeznek, miközben 1500 dolgozó munkáját helyettesítik. A ki- és berakodás! munkáknál a termelékenység ötszörösére emelkedik, az ál­lásidő viszont a nyolcadára-tizedére csökken a vasúti járműveknél, ötödére-hatodára a közúti szállításban, harmadára-negyedére a vízi szál­lításban. A tagországok az összes közlekedési ágban nagy űrtartalmú, 10, 20, 30 tonnás spe­ciális konténereket alkalmaznak, számuk eléri a 80 ezer egységet. Kezelésükről csupán a vas­úti szállításban 150 pályaudvar gondoskodik. VONALAK X Kialakult és működik több nemzetközi kon­téneres vasútvonal. Ilyen a Moszkva — Varsó — Berlin, a Berlin Varsó, a Budapest r- Bra­tislava — Prága Drezda — Berlin — Rostock, a Lipcse Wroclav — Szosznoveo vonal. Ten­geri útvonalak is működnek: Rostock és Riga, Várna és Iljicsovszk között. A KGST-tagállamok között főként vasúton bonyolódik le a konté­neres szállítás. Most azonban emelni kívánják a többi közlekedési ág részarányát is. Ezért elő­irányozták, hogy 1985-ben a tengeri konténeres szállítás aránya eléri a 27,9 százalékot az 1980. évi 21,2 helyett, a folyami szállítás aránya pe­dig 2,1-rŐl 3,5 százalékra nőtt. célprogram — Legfontosabb távlati feladat a szállítási kapcsolatok intenzív fejlesztése. A megoldás­hoz nagy lehetőségeket tartogat a közlekedési együttműködésre vonatkozó hosszú távú cél­program. Ez előirányozza, hogy a KGST-áilamok közötti konténeres szállítások mennyisége az 1980. évihez képest két és félszeresére, 1990- ben pedig már a négyszeresére emelkedik. A hosszú távú közlekedési célprogram előirányoz­za, hogy a KGST-tagállamok kilenc új nemzet­közi konténervonalat és 156 terminált heylez- nek üzembe, s így ezek száma el fogja érni a tizenhetet, illetve a háromszázötvenkettőt. H. Gy. beiktatás Karol Mrocek, az SZLKP KB sajtőalosztályának veze­tője Gerstner Istvánnak, az alosztály dolgozójának, Ma rián Párkányinak, a SZISZ SZKB titkárának, és Rudolf Belannak, a Smena kiadó­vállalat igazgatőjáfiak jelen­létében beiktatta Csikmák Imrét az 0] Ifjúság főszer­kesztői tisztségébe. Ezzel egyidejűleg N. Zácsek Er­zsébetet kinevezték lapunk főszerkesztő-helyettesévé. ÁPRILIS 12. — AZ ÜRHAJÖZÄS NAPJA TELJESÜLT AZ EMBER VÄGYA T- IndulhatunkI — hallat­szott Jurl] Alekszejevics Ga­garin hangja a hordozóra­kéta csúcsán elhelyezett Vosztok — 1 űrhajóból. 1961. április 12-ét írtak, moszkvai Idő szerint 9 őrá 7 perc volt. A rakétamoto­rok hatalmas robajjal emel­ték a magasba a kazahsztá­ni sztyeppen fekvő Bajko- nurból az emberi civilizáció első képviselőjét, aki kiju­tott a világmindenségbe. Ez az ember egyúttal a világ első proletár államának kép­viselője volt. Az űrkorszak hajnalához értünk. Mindössze három és fél év telt el akkor azóta, hogy — 1957. október 4-én — felbocsátották az első mesterséges holdat, a tör­ténelmi nevezetességű Szput- nylkot. Az első lépést tehát a Szovjetunió tette. A meg­előző kutatások átfogó prog­ramjának megvalósítása u- tán láthattak hozzá az em. bér vüágüri repülésének megvalósításához. A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség 1981. április 12-ét az űrhajózás napjává nyil­vánította. Az első űrhajós mindössze 108 percet tar­tózkodott a világűrben, a mai szovjet ürhajösok már hónapokat töltenek az űrál­lomásokon. Gagarin úttörő érdeme azonban elvltatha­Jurij Gagarin szülei körében. Jövőre lenne ötvenéves. tatlan. Otjával felbecsülhe­tetlen értékű adatokat szol­gáltatott, mindenekelőtt o- lyan értelemben, hogy az űrhajó a repülés Idején mindvégig biztonságos, s az emberi szervezet elbírja a repülést. A szovjet tudomány kitö­rő sikere szinte leforrázta a tőkés köröket. Egyes nyu­gati lapok azzal próbálták „szépíteni“ a dolgot, hogy Gagarin hercegi származá­sáról írtak. De csalődnluk kellett, mert Jurij Gagarin maga cáfolta meg az állítá­sukat: „Egyszerű szovjet ember vagyok. 1934. már­cius 9-én születtem kolhoz- paraszti családban. Őseim között sem akadtak herce­gek, grófok. Apám ács volt, anyám pedig Zoját, Borlszt, Valentyint és engem ne­velt.“ Hát ilyen volt a kozmosz Kolumbusza, Ilyenek az egy­szerű szovjet emberek,

Next

/
Thumbnails
Contents