Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-05 / 14. szám

5 Cs! önd van. Erdők égbe meredő fe­nyői ölelnek körül ebben a be- ' havazott belorusz tájban. A vakí­tóan fehér hő egyhangúságát sirhantok négyzet alakú fekete sírkövei törik meg. Drámaian. Meg kéményt szimbolizáló ha­ranglábak. Huszonhat kémény harangláb, amelyek az egykori belorusz falu, Hatlny huszonhat házának helyére épültek. Csönd van. Csak a szél süvít. Röpíti ma­gával a huszonhat harang harminc másod­percenként egyszerre Ismétlődő éles hang­ját. Félpercenként beleremeg az ember ezek­be a kondulásokba. Beleremeg a látványba: felégetett, legyilkolt falu, ahová többé nem tért vissza az élet. A falunak csak külső lé­nye maradt meg: a házak Imitált alapjai és kéményei. Meg a falu kútja. Ember már Ide lakni nem, csak emlékezni jár. Sokan jön­nek, egyre többen. Ezrek, tízezrek a világ számos pontjáról. Ahogyan Lldlcébe Is el­zarándokol az értelmes világ, úgy a Belo­rusz SZSZK fővárosától, Mlnszktöl 59 kilo­méterre levő emlékkomplexumba, Hatlnyba Is. Negyven éve egy behavazott kora tavaszi napon, amikor a náci csapatok már alapo­san megtizedelték Európa népeit, amikor már koncentrációs táborok százai álltak a Hatlny 149 lakójából csak hárman maradtak életben: a csecsemőkorú Viktor Zselobko- vlcs, a 12 éves Anton Baranovszkij és az 56 esztendős Joszif Kaminszkij. kontinens számos csücskében, amikor már városok, falvak váltak a földdel egyenlővé, amikor úgy tűnt, hogy az évek óta tartó vérontásnak sosem lesz vége, amikor ... ... amikor Johann Herder tizedes, a náci hadsereg büntetőosztagának egyik hű kato­nája „dicsőséges tettek“ véghezvitelét tűzte ki, hogy hazájának és Führerének érdeme­ket szerezzen, „mulatságot“ szervezett. SS- legényeivel Hatlny falucskát szemelte ki. Az eseményekről Így Irt naplójában: „A há­zakba gránátokat dobáltunk. A lángok ha­mar az égbe csaptak. Gyönyörű látvány volt. Az emberek jajveszékeltek, és ml nevet­tünk I“ Ártatlanok, védtelenek. Száznegyvenkllen- cen. Beterelték őket egy pajtába. A pajtát leöntötték benzinnel, majd felgyújtották... Aki a lángok közül menekülni próbált, azt lelőtték. A házakat kirabolták és felégették. De nemcsak Hatlnynak és lakóinak jutott ilyen sors. Belorusszia hatszáztlzenkilenc kisebb nagyobb faluja vált a hóhérok áldo­zatává: kétmillió-kétszázharmlncezer belo­rusz. Három év alatt a belorusz földön az ország minden negyedik lakója életét vesz­tette. A szövetségi köztársaság lakosságá­nak a száma csak harminc évvel a háború után érte el a háború előtti kilencmilliót. Idegi’i^vnyptőnk, az alacsony, törékeny Nylriii h'ilkfin beszél. Tisztelettudóan, meg- ren ppdjg már százatiszor, talán ezred­szer kísér itt külföldieket, és mondja el mindezt. Mégis. S azt Is tudom, a megren­dülést nem játssza meg. Itt az emberek a háborúval, a háborús emlékekkel, a múlt­tal sosem játszanak. Az érdemrendeket sem feltűnési vágybői tűzi fel mellére a szállo­dánk portása, vagy a bevásárolni Induló bácsika, vagy a feleségével étteremben va­csorázó férfi. Itt az emberek még mindig őszintén emlékeznek. Hiszen a veszteség fel­mérhetetlen, óriási: minden negyedik társuk halott. Minden család — minden szülő, min­den gyermek sirat valakit. Hatszáztlzenkl- lenc faluból száznyolcvanhatba nem tért vissza az élet. Ennek a száznyolcvanhat tér­képről letörölt községnek állít emléket a maga egyszerű drámaiságával Hatlny; pél­borokból, a felperzselt falvakból, városok­ból, nők gyermekek halomra gyilkolásából. A vérontásból. Szóljatok harangok! Konduljatok meg éj­jel és nappali Hangotok a szél szárnyán re­püljön északra és délre, keletre és nyugat­ra. Vigyen hírt a' brutalitás, az értelmetlen­ség eklatáns példájáról — soha többéi Hogy végre-valahára ne csak újabb sebek ne es­senek a világon, hanem hogy begyógyulhas­sanak a világ sebei: Vietnamé, Nicaraguáé, Angola, Kambodzsa, Salvador, sebei. Nylna emlékezik. A hatalmas beton em­lékfalnál azt mondja, hogy hazája földjén a németek 260 koncentrációs tábort állítot­tak föl. A fal, amely előtt állunk, jelzi, hol ÉRTÜK aHAR dául a Bajkl nevű falucskának, ahol 1944- ben a náci katonák a nőket elevenen el­égették, a férfiakat lelőtték, a gyerekeket éhes farkaskutyákkal tépették szét. Vagy ott van Krasznlj Bereg, ahol 8—14 éves gyere­kektől rendszeresen vért vettek, amíg tel­jesen le nem gyengültek. Utána a kutyák elé vetették őket. A hatlnyl harangok ér­tük Is szólnak. Harminc másodpercenként. És — mint azt egy tábla hlrdetil — meg- kondulnak mindenkiért, akiket a Föld bár­melyik pontján gyilkosok, zsarnokok hada pusztított el. A vietnami Mai Lal ártatlan­jainak jajkiáltását továbbítják, a paleszti­nok Szabra és Satlla táborainak 3500 lemé­szároltját siratják ... És ml jöhet még? Mi­re lesz még képes az ember? Hiszen ha a II. világháború elmúlt Is, ha Európában már harmincnyolc éve béke van, a világon még ■ mindig nem nyert létjogosultságot az embe­ri értelem, a vox humána. A békéi A világ még mindig nem okult, még mindig nem volt elég a pusztításból, a koncentrációs tá­hány embert gyilkoltak meg. Vltyevszk vá­rosban például négy koncentrációs tábor volt. A háború előtt 170 ezren lakták a vá­rost, amikor 1944-ben Vltyebszk felszaba­dult, a Vörös Hadsereg mindössze 170 em­bert talált életben. Nylna elhallgat. A harangok megkondulnak. Nylna az örök lánghoz vezeti csoportun­kat. Néhány lépésre tőlünk a pusztaságból három nyírfa mered az égbe. Nylna most talán még halkabbra fogja a szavát. — Minden negyedik belorusz testvérünk odaveszett a háborúban. A negyedik nyírfa ezért hiányzik. (...) Kérem, egyperces néma csenddel áldozzunk a háborúban elesett be­lorusz hősöknek — majd kisvártatva hozzá­teszi —, minden pusztítás elveszettjének. Csend. A harangok megkondulnak. ZOLCZER JÁNOS Száznyulcvanhat belorusz faluba nem tért vissza az élet. HETED Javier Pérez de Cuellar a TASZSZ hírügynökségnek adott nyilatkozatá­ban köszönetét fejezte ki Jurij An- dropovnak, az SZKP főtitkárának a moszkvai meghívásért. Megállapítot­ta, hogy a Szovjetunióban folytatott tárgyalásai lehetővé tették a nemzet­közi politika kulcsfontosságú problé. máinak áttekintését. A Jurij Andropovval folytatott eszme­cserénk során a legkülönbözőbb szempontokból ítéltük meg a fontos nemzetközi eseményeket és problé­mákat — mondotta az ENSZ főtitká­ra. — Aggodalmunkat fejeztük ki a feszültség fokozódása miatt. Úgy vé­lem, hogy ennek a kérdésnek, főleg a nukleáris fegyverkezési verseny korlátozásának komoly figyelmet kell szentelni — hangsúlyozta Pérez de Cuellar. — Meggyőződésem, hogy a moszkvai meghívás annak a bizalom­nak a kifejezője, amelyet a Szovjet­unió érez az ENSZ mint a feszült­ség enyhítésének eszköze iránt. Jlrlj Andropovval őszintén, nyíltan és ba­ráti légkörben beszélgettünk. Nagyra értékelem a nemzetközi problémák­kal kapcsolatos alapos ismereteit, gyors ítélőképességét. Rendkívül hasznos eszmecserét folytattunk. A találkozó jelentős mértékben segít majd tisztségem ellátásában — mon­dotta a világszervezet főtitkára. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára a megszállt Csiszjordániában levő Dzsanln városban előfordult tömeges gyermekmérgezéssel összefüggésben kijelentette, hogy a megszállt terüle­teken élő palesztin fiatalok fokozódó tiltakozó mozgalma elnyomására íz- . rael vegyi fegyvereket használt. A megszállt Csiszjordániából orvo­sok és oktatási dolgozók táviratokkal fordultak az ENSZ-hez és a Nemzet­közi Vöröskereszthez azzal a kérés­sel, hozzanak létre nemzetközi vizs­gáló bizottságot az eset részletes ki­vizsgálására. Az írástudatlanság fel.számolására indított, sorrendben immár a 8. or­szágos kampány véget ért Etiópiában. Az országos koordinációs és egyez­tető bizottság úgy döntött, hogy a 9. kampányt ez év április 4-e és au­gusztus 2-a között rendezik meg. A kormány eddig több mint 8 millió dollárt fordított az írástudatlanság felszámolására. Az országos akcióban összesen 24 500 tanító és népművelő kapcsolódott be. A 9. kampány so­rán több mint másfél millió embert akarnak megtanítani az írás és ol­vasás alapismereteire. Az etióp for­radalom győzelme óta az országban az írástudatlanok száma 92 százalék­ról 36 százalékra csökkent. A Közös Piac országai tovább bő­vítik kereskedelmi kapcsolataikat a fajüldöző Dél-afrikai Köztársasággal, 1981-ben az árucsere-forgalom értéke meghaladta a 14 milliárd dollárt, ez pedig az 1980-as évihez képest 20 százalékkal több. A Közös Piac statisztikai kimuta­tása szerint 1981-ben a pretoriai re­zsim legnagyobb kereskedelmi for­galmat Nagy-Britanniával (3,8 mil­liárd dollár), az NSZK-val (3,67 mil­liárd dollár) és Olaszországgal (2,2 milliárd dollár) bonyolított le. Dél- -Afríka legnagyobb megrendelőjének — a hagyományos gyémántimportnak köszönhetően — Belgium számit. Az ENSZ több határozatával ellen­tétben, amelyek kimondják a preto­riai rezsim elleni gazdasági bojkot­tot, jelenleg a Közös Piac és az USA bonyolítja le a Dél-afrikai Köztársa­sággal a legnagyobb kereskedelmi akciókat. Lengyelországban a biztonsági szer- vek letartóztiillák az ún. ..Szolidari tás“ és a „Független Diákszövetség“ volt funkcionáriusainak egy csoport- jót, mert állnmelleoes kiadványokat terjesztetlek, és a közrend elleni kü­lönböző akciókat készítettek elő. A biztonsági szervek az akció során három nyugatnémet gyártmányú of­szet nyomdagépet és különböző nyom­daipari berendezéseket, valamint sok illegális kiadványt koboztak el. A varsói vajdasági ügyészség megkezd­te a letartóztatott személyek tevé­kenységének kivizsgálását. Asszam, kelet-indiai szövetség) ál­lamban tovább folytatódnak a vallási és nemzetiségi zavargások. Az elmúlt napokban ismét 12 ember vesztette életét. A helyi nacionalista szerveze­tek kampánya által keletkezett rob­banékony helyzet továbbra Is ve­szélyt jelent a bevándorolt bengáll lakosság számára. Az elmúlt két hó­napban, nem hivatalos adatok sze­rint, háromezren vesztették életüket, és mintegy 300 ezer embert elűztek otthonából. Az incidensek azt mutat­ják, hogy a korábbi napok átmeneti nyugalma csak látszólagos volt.

Next

/
Thumbnails
Contents