Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-11 / 2. szám

TIZENHÉT ÉVESEK

Németii Mária

O

lvasóink közül bizonyára csak kevesen tudják, hol működik Szlovákia egyetlen kereskedelmi szakmunkásképzője, az az iskola, ahol valameny- nyl kereskedelemmel kapcsolatos szakmát, többek között a kirakat- rendezést is tanítják. A község neve Nagykálna (Káiné nad Hro- nom), és félúton fekszik Léva (Levlce) és Ipolyság (Sahy) között.- Kívülről semmiben sem tér el a többi Iskolától, diákotthona, sportpályái, szaktantermel célszerűen egymáshoz közel fekszenek és egy komplexumot alkotnak.

Előbb megtekintjük a kirakat- rendezők szaktantermét, amely a laikus szemével nézve mindenféle limlommal van teli, de a tanulók számára bizonyára igen fontos kellékek ezek. Figyeljük, hogyan lehet pillanatok alatt méternyi anyaggal a legújabb divat szerint „felöltöztetni“ a divatbábut, hogyan lehet tavaszt, szeptember elsejei vagy nőnapi hangulatot varázsolni egy papír- és írószer- üzlet vagy dohánybolt kirakatába.

— Aki erre a szakmára Jelentkezik, Jól gondolja meg, hiszen munkáját a szó legszorosabb értelmében kiteszik a kirakatba, minden arra járó megbírálhatja, és hát egy üzletnek sem mindegy, hogy dicsérő vagy elmarasztaló szavak hangzanak-é el annak a címére, aki a kirakatot készítette és akinek a neve, ha a háttérben is, de azért ott van a kirakatban — mondja egy szuszra Dana KováCiková.

Miközben figyeljük, hogyan születik egy megadott témájú kirakat, meg kell hagyni, Dana tud i)ánni az ecsettel. Ismeri a különféle műanyaghulladékok — mert az Iskola a kirakatrendezéshez nagyon kevés alapanyagot kap, úgyhogy gyakran csak hulladékA iévai (Levlce) fárágban a TgMOS helyi gazdálkodási vállalat végzi a szolgáltatások zömét. Általában ki tudják elégíteni az Igényeket, csak a rádió- és tv-javftó részleg küzd gondokkal, hogy gazdaságosságát biztosítani tudja. Erről beszélgettani Snrányi Lászlóval, a részleg vezető- jéveL

1— Azzal kezdeném, hogy Járásunkban kilenc Javítóműhelyünk van, amelyekben több mint ötven szerelő dolgozik. Lényegében minden elektronikái készüléket meg tudunk Javítani, amelyet a lakosok behoznak. A gondot főleg az okozza, hogy egyre rosszabb az alkatrészekkel való ellátás. Így néhány berendezést képtelenek vagyunk határidőre megjavítani.

^ Ha a szükséges pótalkatrészek meglennének, nagyobb teljesítményre lennének képesek?

t— Erre a kérdésre nem lehet határozott Igennel vagy nemmel válaszolni. Azt azért el kell mondani, hogy korábban ez a részleg a legjobbak közé tartozott a vállalatban. Mindig száz százalék felett teljesítettük a tervünket, amiért több elismerést is kaptunk. Ha Javulna a pótalkalrészek- kel való ellátás, biztosan elégedetkai dolgoznak —, díszítőelemek adta lehetőségeket, és ha már minden kellék együtt van, akkor Dana fantáziájának valóban csak a jó ízlés szab határt.

Rajna Kati és Németh Mária óra- és ékszereladók lesznek, és habár tanulmányaikat csak az idén fejezik be, a főváros, Bratislava ékszerüzleteiben már tavaly, sőt azelőtt is láthattuk őket a pultnál. Mint mondják, a szakgyakorlat alatt sokat tanultak. Idősebb, tapasztaltabb munkatársaik foglalkoztak velük, mindent megmutattak nekik, kérdezősködhettek reggeltől estig, az üzletvezetők mindig készségesen, türelmesen válaszoltak.

— Ez volt az igazi iskola, és mér alig bírjuk kivárni, hogy végezzünk, mert nagyszerű dolog a pult mögött állni szépen felöltözve, és meglepni a vevőt egy-egy szakszerű válasszal. Meglepni, mert sajnos, nem minden üzletben árusítanak szakemberek, igazi kereskedők. Sokan kitanulják ezt a szakmát, az igaz, egy ideig maradnak is, de aztán elpártolnak máshová, és aki a helyükbe lép, nem biztos, hogy minden téren szakember, és öregbíti-e szakmája Jó hírnevét.

A lányok — egyikük bratislaval, a másik nagymegyeri származású — úgy beszélnek a több ezer koronás ékszerekről, mint a zöldségesbolti elárusítók a krumpliról, a textilesek a zsebkendőkről. Számukra minden, még a legnagyobb ékszer is csupán áru, amelyet el kell adni.

— Tavaly eladtam egy csodaszép sárga-piros arany karkötőt

tebbek lennének velünk az ügyfeleink is.

Még mi keliaae a jobb taljesit- méayhaz?

í— A legnagyobb baj, hogy nomcsiaik a pótalkatrészek hiányoznak, a munka Is kevés. A múltban mi szereltük a községi és a váróéi hangszórókat, valamint a reprodukciós berendezéseket Ez elég munkát adott de sajnos az utóbbi időben a telére csökkentek a megrendelések.

— Orvosolható ez a belyzot?

A Járási nemzeti bizottság kulturális szakosztályával az 1983^s évre 1400 000 korona értékű gazdasági szerződést kötöttünk, de kapacitásunk ezzel is csak körülbelül félig lenne kihasználva. Vállalatunk vezetősége keresi a további megoldásokat. Ha mást nem, legalább valamilyen termelőmunkát kellene vállalnunk, hogy kapacitásunkat teljesen és gazdaságosan kihasználhassuk— A szolgáltatásokban erre már nem nyílik lehetőség?.

13 ezer koronáért. Az üzlet vezetője megdicsért az egész kollektíva előtt, s azt mondta, ügyes kereskedő lesz belőlem.

— Emlékszel-e ennek a vásárlódnak az arcára?

— Hát hogyna emlékeznékl Középkorú hölgy volt, nem véletlenül tévedt be az üzletbe, tájékozott volt, nem lepte meg a magas ár, azt mondta, már régebben keres ilyen karkötőt; ajándékba szeretné. Most, már sajnálom, hogy nem érdeklődtem legalább a megajándékozott kora felől, de hát bármennyire közlékeny is a vásárló, azért én mégiscsak a pult túloldalán állok, és nem lenne helyes, ha visszaélnek ezzel a bizalommal.

— Munkánk abban különbözik a többi elárusítóétól — veszi át a szót Kati —, hogy jobban kell ügyelnünk a biztonsági előírásokra. Ez nem azt Jelenti, hogy most a vásárolni szándékozókban eleve az enyves kezű érdeklődőket lássuk, és meggátoljuk őket abban, hogy közelebbről is szem- ügyre vehessék azt az árut, amelyet szeretnének megvásárolni. Tulajdonképpen az elárusítónak Jó emberismerönek kell lennie. Tudjon olvasni a vevő arcából, és már az első mondatok után érezze, milyen árut ajánlhat neki. Vannak megszállott „vevők“, akik nem vásárolnak, csak be-betekin- tenek az üzletekbe, nem tudnak betelni az ékszerek szépségével. Ez még nem lenne baj, de a folytonos értelmetlen kérdezősködé- sükkel nagyon fenntartanak, hátráltatnak bennünket.

^ Keressük a kivezető utat, de sajnos ebben az ágazatban egyre kevesebb a lehetőség. Ennek az az oka, hogy a rádlő- és tv-készülékeket gyártó vállalatok termékei rohamosan fejlődtek az utóbbi évtizedben. A készülékek minősége összehasonlíthatatlanul Jobb, mint a múltban volt. így kevesebbszer szorulnak Javításra, ami különben örvendetes, de nekünk pillanatnyilag gondot okoz, mert nem tudjuk elképzelni, hogyan, milyen szolgáltatásokkal használhatnánk ki teljes mértékben kapacitásunkat. Már eddig is száz százalékra ki tudtuk elégíteni a lakosok Igényelt.

— Nem merUlt még fel, hogy esetleg csökkentsék a kapacitásukat?

— Éppen ez okozza a legnagyobb gondot. Hasonlóan, mint az ágazat más vállalatai, a múltban, mi is Jelentősen gyarapítottuk fiatal szakmunkásokkal a dolgozók számát. Ma ott tartunk, hogy nem tudunk számukra megfelelő munkát adni. Ha nem történik valamilyen kedvező változás,

Mari és Kati annak elienére, hogy még nem kész szakemberek, tapasztalt elárusítók benyomását keltik bennünk. Szeretettel beszélnek munkájukról. Elárulták azt is, hogy minden óra- és ékszerüzletnek van trezorja, ahová éjjelre elzárják az értékes ékszereket, drágaköveket. Beszélnek az elárusítók közötti kölcsönös bizalom fontosságáról, hiszen egy-egy sok ezer korona értékű ékszer könnyűszerrel becsúsztatható a zsebbe vagy más rejtekhelyre, és természetesen az üzlet kollektívája fizeti. Ezért munkájukban mindennél fontosabbnak tartják a becsületességet.

Az iskolában nagyon sok a ta- nulnivaló, a legnehezebb tantárgyaknak az áruismeretet és a köz- gazdaságtant tartják, de ettől függetlenül azért lehetne mozgalmasabb közösségi élet az iskolában, diákotthonban egyaránt.

— Lányok, az előbb azt mond- tátok, az ékszer minden nőt megszépít. Viseltek-e ti valamilyen ékszert?

Kati és Mari összenevet:

— A körünkben lányok általában nem viselnek semmiféle ékszert, és az üzletben nem is szoktunk ajánlani a fiataloknak, viszont mindkettőnknek van aranylánca, szüléink ajándéka, de csak ünepélyes alkalmakkor viseljük. Szeretjük a bizsut, a csecsebecséket, az olcsó vékony ezüstgyűrűket, egyszóval mindazt, amit a tizenhét éves lányok viselhetnek.

Mit kívánjunk ezeknek a rendkívül rokonszenves lányoknak? Talán azt, hogy egyforma kereskedői elkötelezettséggel árusítsák a pár koronás óraszíjat és a sok ezer koronás, nemesfémből készült ékszereket.

Zácsek Erzsébet

Zolczer ]ános jelvételei

ikénytelenek leszünk néhány dolgozót, a vállalaton belül más munkaterületre áthelyezni. A létszámcsökkentésnek olyan arányúnak kell lennie, hogy a megmaradtakkal a kapacitás kihasználása százszázalékos legyen.

— Tudtommal más problémák is akadályozzák munkájukat. Például nincsenek megfelelő műszereik a javításokhoz.

— Az elektronika területéin ez országos probléma. Sajnos, nálunk nem gyártják azokat a mérőműszereket, amelyekre szükségünk lenne. Eddig külföldről hoztuk be, de megfeledkeztünk arról, hogy ezek sem örök életűek. A Javításukhoz nincsen szervizhálózat. A múlt hónapban meg kellett volna Javíttatnunk néhány műszert, hogy tovább dolgozhassunk velük. Annak ellenére, hogy csak kisebb javításokról volt szó, nem találtunk rá vállalkozót. Újak beszerzésére pedig nincs lehetőség. Nem azért, mert nincs rá pénzünk, a vállalat eló tudná teremteni a szükséges összeget, Inkább az a baj, hogy nincs, aki f"?ártsa és forgalmazza ezeket a készülékeket.

KAMOCSAI IMRE

Mérlegen a takarmány- termesztés

Németh János a dnnaskar* dahelyi (Ounajská Strada) Dukla Efsz növénytermeaz- tű mérnöke. Az ő feladata kitermelni a szOvetkesat állatállománya számára a megfelelő mennyiségű takarmányt. Ez pedig napa kis (eladat, hiszen a szövetkezet 1800 hektáron termeszt takarmányfélékat: ón- korrépát, repcét, napraforgót, szóját, silókukoricát, lucernát.

— Az előző évekkel ősz- szehasonlítva most sokkal jobb évet zártunk a tabar- mánytermesztésben. Ezt elsősorban Jól megszervezett munkával sikerült elérnünk, rugalmasan alkalmazkodtunk a körülményekhez, figyelemmel kísértük más szövetkezetek eredményeit, sikereit, és a lehető leggyorsabban tanultunk belőlük. A takarmánytetmesz- téssel foglalkozó szakirodalmat Is figyeljük. Legnagyobb problémánk, és azt hiszem, nemcsak a miénk, minden mezőgazdászé iá, hogy kiszámíthatatlan az időjárás.

— Úgy tudom, hogy a cukorrépa termesztésében értetek el legjobb eredményeket ...

— Igen, ez Így igaz. Jóllehet a cukorrépával van a legtöbb munka. A talajelőkészítéstől az eladásig figyelni kell. Mert nem közömbös, hogyan gyarapodik, s amint megjelenik az első gyom, cseloKeinl kell. De ml így Is túlteljesítettük tervünket. Persze még ezen a téren is várnak ránk feladatok, az Idén még jooban odafigyelünk a cukortartalomra, mert a cukorgyár eszerint osztályozza és fizeti a felvásárolt terményt

— A szövetkezet tavaly először termesztett szöját. Milyenek a tapasztalataitok?

— A termésátlagunk Jó volt, az idén, ha a lehető? ségeink engedik, más hibridekkel akarunk próbálkozni.

— Pröbálkoztatok-e valamilyen új termesztési módszerrel?

— Egyetlen termesztési technológiát sem változtattunk meg teljes mőrtákbeu, viszont korszerűbb vegyszerekkel kísérleteztünk, és sikerrel. Bevezettük az ún. Scherlng-vegyszerezóst, és elsősorban a Bétánál vegyszereket alkalmaztuk. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a vegyszerek Időbeni és rendszeres alkalmazásánaik. Elvünk: mindent mértékkel, s bizonyos növényre csak az előírt mennyiséget szórjuk, mert a túladagolás csak ártana a növénynek. Tavaly adódtak kisebb fennakadások, reméljük Idén Jobb lesz a helyzet. Szeretném azonban még egyszer fiang- súlyoznl, hogy elégedettségünk nagyon sok ember érdeme, és remélem, hogy továbbra Is legalább annyira a szivükön viselik majd a takarmánytermesztés "ond* Jalt, mint tavaly.

rAcz széllé BEATA

Rajna Kati

Minőség és gazdaságosság