Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-29 / 13. szám
/□ XXXI. évfolyam 1983. március 29. Ara: 1,— Kés A VÁROS, AHOL ÉLEK... A város, ahol élek ... ...ma hajnalban napsütésre ébredt. Kikönyököltem az ablakomon, s a reggel szépnek tűnt. Sétára volt kedvem. Nekiindultam a Duna-partnak, ahol már rügyeznek a fák, ahová már kiültetik a virágokat, kirakják a padokat. Ahol már gyülekeznek a korláthoz támaszkodó szerelmes párok: tekintetük a folyó „habjaira“, meg egymásra réved. Boldogok, örülnek; egymásnak, tavasznak, jövőnek. A város, ahol élek ... ... szűk utcáival, apró tereivel, sugárútjaival, parkjaival tartogat emléket, meglepetést. A lakótelep napról napra' gyarapodik. A város épül. A város szépül. A város él. A város, ahol élek ... ... ma ünnepel. Ünnepel és emlékezik. Egy harmincnyolc évvel ezelőtti tavaszra, amikor pincék és óvóhelyek mélyéről emberek ezrei jöttek elő a napfényre, a szabadba. A szó szoros értelmében a szabadba. A város felszabadult. Újra élhetett. A város, ahol élek ... ... a fiatalok városa, a diákok városa lett. Főváros. A város, ahol még nem jártál. A város, ahol szeretsz élni. A város, ahol élek ... ... ma hajnalban napsütésre ébredt. Zolczer János RUDOLF FÄBRY: Beszélnem kell veletek 'Álmodom, nem haltam meg, bár szívem elcsendesült. Az élet lerakott kalászait nem siratom. Fejem felett a magas, csillagos égbolt terül. Ez hazám mennyezete. — A soktornyú város alattam. Mellettetek s mindenütt ott vagyok s élek ismét, harci zászló vagyok, melyet a tavaszi szél melenget. Dal vagyok, mely a világban békét, megértést hint szét. s mosoly a gyermekszemben. Beszélnem kell veletek. Hz életet védem én, örökké éber őrszem, sose tekintsetek halottnak, soha, sokat Hogy szépet álmodjam itt lent a szlovák földben, síromra, amit kérek, napfényes orgona. A halál igazi fialnak a rózsa semmitérö. A halottaknak virág nem kell, nem érzi illatát. Csak az élőt nevezi testvérének az élő, úgy jötterri.^ hozzátok, mint édestestvér, barát. * Jöttem, hogy szeressem várostokai, virágzó parkjait, a gyermekeket, a szabadságot, a népet, mely oly derék, hogy nézzem a Dunát s az életet, mely zajlik, s ha kell, újból meghaljak. Mellem pajzs lesz, mely megvédi Esküszöm, hogy amíg csak leválnak a tajgák felett az éjféli csillagokból vakító repeszdarabkák, bár várnak rám otthon, itt maradok veletek s örökkön magasra tartom a békének zászlaját. Üzenjétek meg anyámnak a messzi távolba, hogy könnyével ne öntözze kiskertünkben a nyírfát, mert kik elestek, azoknak szíve nem dermed meg soka, ha hálás testvérszív hevíti emlékművük gránitját. For'dította; FÜGEDI ELEK Április 4-én szabadult fel Szlovákia fővárosa, Bratislava
