Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-15 / 11. szám

Cs xett: engett a telefon. A vonal tulsö végén dr. Mag Gyula, a Csallókö­zi Múzeum Igazgatója jelentke­Albln Brunovskyt szívesen látnánk Itt nálunk a múzeumban. Kérdezd meg tőle, elJönne-e hozzánk, bár nem túlságosan bí­zom eljövetelében, hiszen a BIB-en nagy sikert ért el. — Mindenesetre megpróbálhatjuk — mondtam én, és még aznap elmentem kép­zőművészünkhöz. Akkor még nem tudta, hogy az idén tavaszai Budapesten lesz tár­lata a Csehszlovák Kultúrközpontban, azt viszont már tudta, hogy ősszel Moszkvába és Tallinba várják alkotásait. A biztonság kedvéért azért megnézte naptárát. — Mikor is? Tavasszal, lehet róla szó. Megkérdeztem tőle, ismeri-e a Csallóközi Múzeumot, Járt-e valaha is Dunaszerdahe- lyen (Dun. Streda]. Széles mosollyal válaszolt: — Hogy Jártam-e? Bizony Jártam, sőt egy-két hetet el Is töltöttem ott, és ml ta­gadás, nagyon kellemes emlékeim vannak azokról a napokról. Csodálkozásomat látva, mindjárt meg is magyarázta. — Főiskolás koromban, már az utolsó évet tapostuk, amikor társadalmi munkára mentünk különböző városkákba. Nekem Du- naszerdahely Jutott. Akkor még valóban nem tudtam, milyen. Feladatunk az volt, hogy plakátokat fessünk, meg jelszavakat a Járdára. Megérkeztem Dunaszerdahelyre, megismerkedtem az illetékesekkel, akik mi­után látták, hogyan dolgozom, szabadkezet adtak, azt rajzolhattam, azt festhettem, amit akartam. Remek volt, kiváló alkalom, hogy elsőizben szabadon megvalósítsam el­gondolásaimat, elképzeléseimet. Hálás vol­tam a szerdahelyieknek, azt hiszem ők is nekem, és ezért most nagyon szívesen lá­togatok el hozzájuk ismét, és szívesen vi­szem műveimet az egykori Sárga-kastély­ba. Udvariasan, kedvesen, felcsillanó szem­mel beszélt az egykori fiatal szerdahelyi brlgádos, aki közben érdemes művész lett ős koszorúként szedi a borostyánt. Albin Brunovsky nevét ma már világszinten Jegy­zik a képzőművészet terén. Kétszeres arany­almás a BlB-en. Ugyanezen a hiénáién 1967-ben aranyérmet kapott. Tiz évvel ké­sőbb 1977-ben az első Aranyalmát, majd a legutóbbin 1981-ben a másodikat. De már BRIiOVSKÍ - RIÄlllTÄS A SÄRGA- KASTÉllBAN Jóval korábban, 1982-ben kezdte szedni a „borostyánt", amikor is vietnami, malájt, őceánial-szlgetvllágl, ausztrállal meséket il­lusztrált remek kivitelben, és megkapta a Frafio Král-dIJat. A külföldi elismerések sem várattak sokáig magukra, Lugano, Pá­rizs, Ljublana, Lipcse, Bécs, Berlin, Mal- borg volt sikereinek egy-egy Jelentős. állo­mása. Mlliy és Hloínik tanítványa meste­reinek nyomdokában halad. Művészete egy­re Jobban kiforrott, ma már 6 adja át tu­dását, tapasztalatait tanítványainak. Művé­szetének, sikersorozatainak legutóbbi állo­mása a moszkvai és a tallinl kiállítás vol­tak a múlt év őszén. Ezeken a kiállításokon 167 grafikát, 51 illusztrációt és 12 lenyo- matot mutatott be, ezek a számok Jelzik a kél kiállítás méreteit. Most április 7-től Bu­dapesten mutatja be legjobb művelnek vá­logatását, ám mielőtt megnyílik a kiállítás, Albin Brunovsky ellátogat Dunaszerdahely­re is, ahol a Sárga-kastélyból lett Csalló­közi Múzeumban március 17-töl gyönyör­ködhetnek alkotásaiban a látogatók. Hogy ml a legszebb, ml a legérdekesebb Brunovsk^ művészetében? Sokan dicsérik a száraz tűvel készült, aprólékosan kidolgo­zott munkált, a gyerekek és a fiatalabbak körében illusztrációi aratják a legnagyobb sikert. Róla mondják, hogy még grafikái is színes álmok, hát még színes alkotásai. Jeles munkál legkiválóbb költőink, Válek, Feldek, Mihalkoviő, Stacho, SlmonovlC, Ko- vaieik — és így iovább — verselnek Illuszt­rációi. Közös nevezőre Jut a versek Írói­val, szinte az ő alkotásaiban is benne lük­tet a vers ritmusa. Örökös keresés, fel­fedezés, újra törekvés Jellemzi munkáját. Rajzai, grafikái, illusztrációi oly finomak, törékenyek, min t a kínai váza. Az élet szépségét, érdekességét, színességét tárják fel, azt, ami bennünk van, amit érzünk, látunk, és amire ez a fantáziadús művész meseszép álomvilágával felhívja figyelmün­ket. Felnőttek és gyermekek nyelvén szól hozzánk, és amit megcsodálnak a felnőttek, ámulatba ejti a gyermekeket. Ezért van si­kere Brunovsk^ művészetének. Ügy alkot, hogy a gyermekek könnyebben értik meg a verseket, a látottakat, mert mint Brunov- sky mondja: a gyermek lelki világa össze­tettebb, bonyolultabb. Művészi szinten ál­modik az aranyalmás művész is és áiomvi- lágát feltárja előttünk. Különös világ ez. Ezért érdemes megtekinteni a kiállítását. Mészáros József (A szerző felvétele) PHIL COLLINS Phil Collins ma az egyik legelfoglaltabb egyénisége a popvilágnak. Zenész, énekes, szerző, producens, és nem Is akármilyen. A harminckét éves, enyhén kopaszodó szakállas fiatalember 1971-ben a Flaming Youth nevű csoportból került, át a Gene- slsbe. ö volt az ötödik dobos akivel meg­próbált közös nevezőre Jutni a hírnevet ak­kor még csak kóstolgató együttes. Collins részt vett a Genesis harmadik albumának (Nursery Crime) felvételeinél, amely azután Igazi világsikert hozott a zenekarnak. Ek- Itorlban a Genesis föembere az énekes Pe­ter Gabriel volt, aki amolyan Igazi show­man, a csoport népszerűségét Is Javarészt neki tulajdonították. Ezért hatott bomba­ként 1975-ben a hír: Peter Gabriel több mint féltucat sikeres albummal a hátuk mö­gött, kiválik a zenekarból. A kiválás ténye sokak számára egyet Je­lentett a csoport feloszlásával. Hogy még­sem így történt, arról Phil Collins „tehet", aki azldálg csak a háttérvokált erősítette énekhangjával. Már következő albumukkal (A Trick Of The Tail) bebizonyította: ké­pes betölteni a Gabriel távozása okozta űrt. Az igazi meglepetés a koncertlátogatókat érte. Igaz, Collins nem használ maszkokat, excentrikus kosztümöket produkciójánál, mint neves elődje, de természetes mozgása. Jóízű humora folytán a közönségét az első perctől fogva kezében tartja. Persze nem véletlenül érzi otthonosan magát a színpa­don; már diákkorában Ígéretes tehetségnek tartották, gyermekszlnészként több filmben és musicalban Játszott. A Genesis felvételein a dobokat továbbra Is Phil Collins kezeli, a koncerteken azon­ban többnyire a szinesbőrű Chester Thomp­son helyettesíti. S hogy a gyakorlatból ne menjen ki, Collins 1976-tól mellékállásban rockot játszó Brand X ütőse. Emellett ön­álló album megjelentetésére is időt kerí­tett. Tavaly ősszel egy nagyszabású Genesis- turné befejezésekor Jelent meg második ön­álló albuma a Hello 1 Must Be Going (Sze- vasztok, mennem kell) című, amellyel ha­marosan feltornázta magát a nagylemezek huszas listájára, s a lemez még napjaink­ban Is előkelő helyezést foglal el. A ró­la származó You Can’t Hurry Love (A sze­relmet nem lehet siettetni) pedig óriást slá­ger. S hogy manapság sem pihen a babérjain, bizonyltja töbek közt, hogy a produceri munkával is megpróbálkozik. Legutóbb John Martyn felvételeinél bábáskodott. STRIE2ENEC SANDOR Ravasz Péter huszonhárom éves. Immár öt esztendeje dolgozik hivatásos könyvtá­rosként. Alkalmazottja volt a martint Ma- tica slovenská könyvtárnak, a bratislavai Egyetemi Könyvtárnak, jelenleg a dunaszer- dahelyi (Dun. Streda) Városi Könyvtárban dolgozik. Íme a vele készített riport monológja: — Az olvasás szerepe, miértje mindig változik, módosul. Amíg például az ötvenes­hatvanas években a szépirodalmon túl az általános műveltséget nyújtó szakkönyvek iránt is jelentős érdeklődés mutatkozott, ma már szinte teljességgel a szakiskolák pótolják ezt, viszont társadalmunkban új jelenségek is mutatkoznak. A néprétegek „vándorlására", az urbanizációs folyamatok­que, Csehov és sok-sok klasszikus nevét említhetném. Találkoztam olyan olvasóval, aki a komáromi hajógyárban munkásként dolgozott, és Dunaszerdahelyre utazott, hogy Balogh Edgár írásait beszerezze. Meg kell jegyeznem azt, hogy a szlová­kiai magyar irodalom belátható időn belül aligha tudja kellő súllyal, áttekintéssel ki­fejezni úgy, hogy olvasóinknak ne kelljen akár szlovák, vagy cseh alkotók munkáit is kézbe venniük. Ezért is jelentős figyel­met érdemel a Madách Lap- és Könyvkiadó ama kezdeményezése, hogy Rákos Péter, Rudolf Chmel és Vladimír Mlnáó alkotá­sait megjelentette. Elgondolkoztató tényekről is szólnom kell. Időszerű monológ ra, az ,fiirétegeződésekre'‘ gondolok. Még sohasem volt ily mértékű e jelenség. Es ez természetesen időszerűvé teszi a könyveit Ha a szlovákiai magyar nemzetiségű pol­gár Rimaszombatból (Rtm. Sobotaj, vagy Komáromból (Komárno) Prágába, Ostravá- ba, Havífovba települ, teljesen úf, léthely­zettel birkózik meg. Meg kell ismernie a szlovák, vagy a cseh nép mentalitását, nyel- vét, gondolkodásmódját. Ogy kell tevékeny­kednie, ahogyan az új alaphelyzet szabá­lyai megkívánják. Mielőtt tehát úf környe­zetébe, beleilleszkedne: a könyvért nyúl, hogy ismereteket szerezzen. Sosasem volt még a szlovákiai magyar olvasónak oly idő­szerű a hazai szerzők olvasása, mint éppen napjainkban, Duba Gyula, Bereck József, Vladimír Mináő és Rákos Péter munkái egy­aránt időszerűek. És sok más szerzőé is... — mert ezáltal futnak közelebb a csehszlo­vákiai valósághoz. A szlovákiai magyar olvasó: mivel saját világát ismerni akarja, a helyét, az alaphelyzetét felmérni szándé­kozik, természetes ösztönnel nyúl a cseh vagy a szlovák alkotók munkájához is. A kétnyelvűség reflexszerüen beidegzödik az emberbe. Elégedetten nyugtázom, hogy ama nép­réteg, amelyet mi annyira féltünk; a mun­kások, a mezőgazdasági dolgozók rétegét, szerencsénkre jó színvonalú könyveket ol­vas. A szóreúcoztató Irodalomnak ma sincs jelentős olvasótábora. Túl könnyű fajsúlya miatt nem hódít teret. Az olvasók inkább a színvonalas irodalmat' óhajtják. Ennek oka az, hogy az életük „igazolását“ csakis a jó alkotások adhatják vissza. Idős pa­rasztasszonyok Dosztojevszkijt, Fenákel Ju­dit szociografikus írásait olvassák, Remar­Gyakran elhangzik: a mai embernek nem sok ideje van az olvasásra, s ráadásul hat- ványozódlk a felgyülemlő ismeretanyag, amivel meg kell birkóznunk. Ha évi sza­badságra megyünk, vagy megbetegszünk, újra és újra nagy olvasót élményekben ré­szesülünk. Nem egyszer tapasztaltam, hogy sokan akkor fedezték fel a könyvet. Előfordult, hogy Magyarországra kerülő egyetemisták számára váratlanul fontossá lettek a szlovák alkotók. Amíg idehaza könyvközeiben, angol bűnügyi tévéfilmmel voltak elfoglalva, eszükbe sem jutott Rúfus, Lukáö és Mínáé neve. Es van egy égető problémánk is. A szlo­vákiai magyar olvasó magára van hagyva a könyvek, az irodalom világában. Nincs ismeretterjesztő fórum. Nincs egy rendsze rés, és széles olvasóközönségnek megjelenő kiadvány, amely az olvasókat segítene A lapokban megjelenő esetleges könyvismer­tetések nem pótolhatják a könyvismertető kiadványokat. Szólnom kell az olvasók ízléséről Is. A könyvek külalakja, borítólapja, formá­tuma nem befolyásolja az olvasók választá­sát. Viszont: néhány álmodern vagy „túl- korszerű" illusztrátor elriaszthatja az ol­vasót a kiadott műtől. A könyvtáros és az olvasó kapcsolatát is meg kell említenem. Az olvasó elsőd­leges joga eldönteni, milyen művet akpr elolvasni. Ezt meggátolni, vagy megváltoz­tatni nem szabad. Viszont nemegyszer az olvasó útbaigazítást is igényel. Ezzel a könyvtárosnak számolnia kell. Szakismere­tét bővítenie szükséges. Könyvtárosnak len­ni így küldetés is. VAJKAl MIKLÓS TÖBB FIGYELMET A feikészítésr:! Milyen színvonalon van tanulóink anya­nyelvi műveltsége? Birtokában vannak-e a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű isko­lák tanulói mindannak, amit a tanterv el­sajátítandó követelményként, normatív készségként előír? Van-e érzékelhető és mérhető eredménye, tehát gyakorlati hasz­na az évenként ismétlődő kiejtési verse­nyeknek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a nyugat-szlovákiai kerület tanulói­nak kiejtési versenyén, amelyet ez év már­cius 1-én és 2-án rendezett meg Bratisla- vában a kerületi pedagógiai intézet Az évek során több időpont- és hely­színváltoztatást, szervezési és követelmény­módosításokat átvészelt mozgalom, úgy lát­szik megtalálta a helyét országos rendez­vényeink sorában. Hogy az évenként meg­rendezésre kerülő kiejtési verseny valóban mozgalommá válik-e, elsősorban a pedagó­gusokon, az iskolaigazgatókon múlik. Azon, hogy a tanulók szerteágazó érdeklődése és túlterhelése ellenére is tudják-e biztosítani az osztályversenyek, az iskolai, a körzeti, a járási forduló megrendezését. Felismerik- e és tudatosítják-e, hogy a kiejtési verseny­ben való részvétel a tanulók minél széle­sebb tömegeinek bevonása nem csupán cél, de elsősorban a szép és helyes kiejtés, az anyanyelv ápolásának hathatós eszköze. Hogy szükség van minderre, talán fölös­leges bizonygatni. Meggyőződ!-si'iink erről a kerületi versenyen is. Az első napon az alapiskolák 9.—8. osztályos tanulói, másnap a gimnáziumok, szakközépiskolák és szak- tanintézetek diákjai versenyeztek. A színvonal az első napon volt a legma­gasabb. Nyilván nem véletlenül: az Okta­tásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályá­nak irányelvei szerint az alapiskoláso'- ka­tegóriájában a Járási fordulók legjobbjai jutottak a kerületi versenyre, tehát azok a tanulók, akik már túljutottak az iskolai, esetenként a körzeti és a járási fordulók rostáján, míg a középiskolásoknál az isko­lai forduló győztese minden további „szű rés" nélkül jutott a kerületi versenyre. Mindkét kategóriában két feladatot kel- -4att megoldanink a versenyzőknek. Az első a kötelező szöveg felolvasása volt, majd a tanulók szövegalkotási feladata követ­kezett. Tíz téma közül választhattak, s húsz perc állt rendelkezésükre, hogy a választott témát feldolgoznák, majd előadják. Az alap­iskolák tanulói vázlat segítségével adhatták elő, a többiek az utasítások értelmében nem támaszkodbattak erre. Sajnos, a vázla­tot többen úgy értelmeztél^ hogy túlságo­san is ragaszkodtak hozzá, - néhányan szin­te képtelenek voltak elszakadni a papírtól, s így az önállóan alkotott szöveg előadása helyett több esetben is száraz, monoton fel­olvasást hallhattunk. A középiskolások versenyében főleg a szövegalkotási feladat előadásakor mutatkoztak meg a tanulók hi­bái. Ha szemet hánynánk is az itt-ott elő­forduló pontatlan szövegértelmezés esetei fölött a kötelező szöveg felolvasásakor, nem hagyhatjuk szó nélkül több versenyzőnél is a suksüközést, amely bizony durva vétség, nyelvi knlttirálatlanságunk bizonyítéka. Ilyenkor a hallgatóban — legyen az diák. pedagógus vagy értékeléssel megbízott bí­ráló — akaratlanul is felmerül a kérdés: ha ez a tanuló az iskola kiejtési versenyé­nek a győztese, milyen lehet a többi? S még egy megjegyzés: nem játszottak ebben a kategóriában alárendelt szerepet a szak­középiskolák és a szaktanintézetek tanu­lói. Ezekben az iskolákban ugyanis keve­sebb óraszámban, tanítják az anyanyelvet, mint a gimnázumokban. A győztesek ered­ményei nem ezt tükrözik. S végezetül azok névsora, akik az orszá­gos kiejtési versenyen, a Kazinczy Nyelv­művelő Napokon a nyugat-szlovákiai kerü­letet képviselik: I. kategória 1. Tallósi Miklós, Dunaszerdabely (Dun. Streda) 2. Földes Zsuzsa, Bratislava 3. Gergely Izabella, Szene (Senec) 4. Buchlovics Péter, Farnad (Farná) II. kategória 1. Búkor Eleonóra Ogyalla (Hurbanovo) 2. Németh Ildikó, Bratislava 3. Szabó Katalin, Karva (Kravany n. Ou na jóm) 4. Vlahy Anita, Érsekújvár (Nővé Zámky). Kulcsár Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents