Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-15 / 11. szám

AKlS-DllÄVIZE? Ä Bratislava! Slovnaft területét nyi­tott csatorna szeli keresztül, benne a Kis-Duna mechanikus szennyeződéstől mentes vize, amely a termelés egyes részlegein hűtővízként szolgál. Ezalatt elég sok olaj és szénhidrogén kerül be­le. Igaz, hogy ez a víz átmegy az olaj- talanltón, de az nem fogja fel az ösz- szes vegyi szennyet, mert a berendezés elavult, s valamilyen hiba miatt gyak­ran le kell állítani. A víz az említett csatornából visszajut a Kis-Dunába, mi­közben az egykori idillikus folyóból bű- zös, élettelen víztömeg lesz, a horgászok . meg a vízi sportok kedvelőinek para- : dlcsoma pedig a múlté. A Kis-Duna vizének nagyfokú szennye­ződése más következményekkel Is jár. Szerteágazó öntözőcsatorna nyeri In­nen a vizet, termőföldeket, kerteket, szőlőtáblákat öntöznek a folyó vizével. A közegészségügyi szakemberek mindent elkövettek, ami csak tőlük tellett: in­tézkedtek, hogy a folyó vize levegőz­zék, az öntözőhálózatba a mélyebbről szivattyúzzák a vizet — mert mint nyil­vánvaló, az olaj a felszínre úszik —, de mindez kevés. Szerencsére a Kis-Duna egyelőre még nem veszélyezteti a Csal­lóköz talajvizét, mert az olajjal átita­tódott part nem engedi átszivárogni a szennyvizet, a meder alja pedig tiszta. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának 1973-ban hatályba lépett rendelete értelmében a Kis-Dunán olyan tisztító-berendezést kell felépíteni, amely lehetővé teszi, hogy a Kis-Duná­ba tiszta víz kerüljön vissza. Folynak a munkálatok. Épül a Slovnaft első szennyvíztisztító állomása; az olajtala- nltó építése pedig a befejezéséhez kö­zeledik. A munkálatokért felelős épftő Gustáv Mráz mérnök, a bratislaval In­ter csapatának volt tagja. Az említett csatornába gyűlik tovább­ra is a termelés során használt hűtő­víz, valamint az esővíz, de mindez ezen­túl keresztülfolyik az új olajtalanítón, amelynek a régivel szemben kétszeres a kapacitása, és műszaki szempontból korszerűbben van megoldva. Az olajta- lanítóba egy tartályrendszeren keresz­tül jut az olajjal szennyezett víz. A fel­színen úszó olaj visszakerül a termelés­be, az üledéket pedig a gyár energiafor­rásként szintén hasznosítja. Az egész folyamat mindössze negyvenöt percig tart, és teljesen automatikusan megy végbe. A tartályokból a megtisztított vi­zet visszaengedik a Kis-Dunába, az üle­déket pedig az említett módon haszno­sítják. Az új olajtalanltő 34 részből áll, ezek közé tartozik a nagy befogadó képessé­gű betontartály az esővíz felfogására, amely ha esetleg tűz támad az olajtala- nítóban, jól jön oltáskor. Az olajtalaní- tót egyébként automata, nagy hatékony­ságú tűzoltóberendezéssel is felszerel­ték. Mivel az olajtalanító a Csallóköz ta­lajvízkészletének egy része fölött fek­szik, a tervezők gondoltak e víz védel­mére is. A betontartályok, amelyeken keresztül folyik majd a szennyezett víz, jól szigetelt betonteknőkben vannak el­helyezve, amely teknők felfogják az esetleg túlcsorduló vagy szivárgó erő­sen szennyezett vizet. Egyébként a szennyvíz harminckét vasbeton kamrán folyik keresztül, amely állomásokon fo kozatosan mentesül a szennyeződéstől, s megtisztítva jut vissza a Kis-Dunába. A szennyezés egyik legnagyobb for­rását az illetékesek tehát fokozatosan felszámolják. A víz azonban csak ak­kor nyeri vissza hajdani állapotát, tisz­taságát, ha végre átadják rendeltetésé­nek a főváros szennyvízét tisztító ve­gyi és biológiai derítőállomást is. Sőt a Duna felső folyásának szennyeződése sem közömbös számunkra, tehát fontos, hogy szomszédainktól, Ausztriából is sokkalta tisztább vizet hozzon orszá­gunkba a Duna. R. K. Három éve a fűrl (Rúbafí) SZISZ-alapszervezet tevé­kenysége annyira leromlott, hogy még az ifjúsági klu­bot Is bezárták. Egy évvel később az évzáró taggyűlé­sen új vezetőség állt a szer­vezet élére. Ennek tagjai az élső hőnapokban nagy oda­adással, munkakedvvel dol­goztak, de aztán mintha be- ipfáradtak volna, pár figye­lemre méltó rendezvény után Ismét elhallgattak. Majd egy későbbi taggyűlé­sen újból a vezetőségi tagok cseréjére került sor, de ez­úttal olyan fiatalok foglal­ták el a posztokat, akik va­lóban szívügyüknek tekin­tették a szervezeti munkát. A múlt évi szisz-tevé­ken ységről, arról, mit sike- ; rült megvalósítaniuk, és mt az, ami még tökéletesítésre szorul a jövőben,' Laczkó 11* i dikéval, a szervezet titkáré- ; val beszélgetek. ' — Eredményeket, sikere- : két főleg a kulturális tevé­kenységben értünk el. Leg­nagyobb vállalkozásunknak Kllmlts I.afos „Névtelen le- ; vél“ cíiiiíí bohózatának szín- ! revltelét tekintjük. Azt hl- ■ SZÁMVETÉS szem, amatőr színészeink játéka jól szórakoztatta a közönséget. A szomszéd fa­luban, Kürtön (Strekovj megrendezésre került nyári Ifjúsági turisztikai találko­zón, a tánccsoportok verse­nyében három tánccal sze­repeltünk és jő helyezést ér­tünk el. Szervezetünk né­hány tagja az NOSZF évfor­dulója tiszteletére az ese­ményhez méltó verses-zenés kulturális műsort készített. Március 8-án az Irodalmi színpad tagjai falunkban és Kürtön verses csokorral kö­szöntötték a falu lányait, asszonyait. Említésre méltó a „Klub-liga“ elnevezésű ve­télkedőben elért járási má- j sodlk helyezés is. Az irodai- j ml színpad tagjai szerepel- ; nek a névadókon, az arany-, ] és ezOstlakodalmakon, a ^ nemzeti bizottság más ren- | dezvényeln. Ami a sportte- ' vékenységet Illeti, a fiúk ; részt vettek és elsők lettek i az efsz vándorserlegéért j megrendezett honvédelmi I versenyben. A íaluszépltésl akció keretén belül szerve­zetünk tagjai befestették qz autóbuszmegállót és rendbe hozták a környékét. Nagy vonalakban Ilyenek az ered­mények, de sajnos még elég sok az olyan feladat, ame­lyet nem sikerült úgy telje­sítenünk, mint azt szerettük volna. A múlt évben például egy előadást sem sikerült szerveznünk. Éppen ezért a jövőben a legfontosabb fel­adatunknak az eszmei-poli­tikai nevelő munka elmé­lyítését tartjuk. Továbbá több figyelmet kell fordíta­nunk a pionírmunkára, hi­szen mindössze egy rajveze- tőnk van. Végül szerveze­tünk társadalmi munkájáról Is szeretnék pár szót szólni. Az 1982-es év elején tagsá­gunk 50 óra társadalmi műn- kát vállalt, de a kitűzött fel­adatot nem teljesítettük. Ezek tehát azok a hiányos­ságok, amelyeket a jövőben szeretnénk kiküszöbölni, eh­hez persze elengedhetetlenül szükséges a falu valameny- nyl fiataljának aktivitása és munkakedve. Kamoncza Márta Néhány hónappal ezelőtt furcsa kérdést tartalmazó levél érkezett szerkesztőségünkbe: Igaz-e, hogy Jugoszláviában vannak háremek és Igaz-e, hogy ott a nőkkel úgy rendelkeznek a férfiak, mint egy tárggyal, cserélik, adják, veszik? Mivel a levél pontos címet is tar­talmazott, megírtuk, nincs tudo­másunk ilyesmiről. Nem sok idő telt bele és az el­ső levelet egy további követte, amelynek írója előrebocsátotta: úgy érzi, bizalommal lehet irán­tunk, van még idő bőven, segít­sünk. r ulajdonképpen nem is segítségről volt szó. Klaudia vár. Számolja a napokat, várja az engedélyt, "hogy férje után költözhessen Jugoszlá­viába. Egy szemernyi árnyék azonban félhőzi gondatlanságát, ezt a hozzánk irt levelében már érzékeltette. Mi ezt a levelet kicsit mulatságosnak, kicsit tra­gikusnak is tartottuk: hárem, asszony, adás-vevés, — avult históriának tűnt, nonciskolám van, a barátnőim sem tud­nak többet nálam, nagymama meg any- nyit sem, mint én, nincs kihez fordul­nom bizalommal. -Aput nagyon ritkán látom, akkor sem igen józan. Azért ne higgyék, hogy a férjemtől nem kérdez­tem, milyen a nők helyzete náluk. Kér­deztem, de ő csak nevetett. Egy ilyen felnevelésből aztán az ember nagyon sok mindenre gondolhat. Annyi rosszat beszélnek az embernek. — Nagyon szerelmes vagy a férjed­be? — Nem, nem vagyok szerelmes, de nagyon szeretem a férjemet, éjjel-nap­pal viselem a gyűrűt, amelyet ő húzott az ujjamra. Persze voltam már szerel­mes is tizenhét éves koromban, akkor nagyon tetszett egy fiúnak a haja, a szeme, viszont az én férjem úgy egész­ben szép, ahogyan van. — Voltál már Jugoszláviában? — Az- esküvő után tavaly ősszel. A férjemék családja nagy, még négy fiú­testvére van, nagyon hasonlítanak egy­másra. Szép háromszobás lakásuk van. Annyit észrevettem, hogy ott a nők nem Klaudia vár és csak azon ütköztünk meg, hogy mind­ezt miért nem kérdezte meg Klaudia at­tól, akinek örök hűséget esküdött, és akiben — a jelek szerint — annyira bí­zik, hogy országot cserélve, habozás nél­kül követi. A kérdést ugyan feltettük, de a levélre ennek ellenére válaszol­tunk. FEKETÉBŐL — SZŐKE A kis szobában két vetett ágy, egy száraz menyasszonyi csokor, néhány fénykép. Az ágyon hatalmas üvegszemű tüllbaba, a vázában viaszrózsák, éles kontrasztot képezve az ultramodern emeletnyi magas sarkú cipőkkel. Klau­dia nincs itthon, a nagymamájával be- szélgetünk. — Nem tudom hová ment, nem mond­ja meg nekem, csak elkészíti magát reg­gel, aztán már itt sincs. Tessék elkép­zelni ezt a lányt. Én neveltem, én etet­tem. Az anyjának háromhónapos korá­tól kezdve nem kellett. Az apja idehoz­ta egy barna kendőbe csomagolva. Más­fél kiló volt a lelkem, azt sem tudtuk megél-e. Ahogy nőtt, nagyon kényez­tettük, azt csinált velünk, amit akart. A lányomék pénzelték, nekik nincs gye­rekük, szakmát is adtak a kezébe és most itthagy bennünket... Nap mint nap mondom neki: ne menj a bizony­talanba, kislányom, lebontják ezt a há­zat, már csak pár nap kérdése és új ott­hont kapunk, szép nagy lakást, meg pénzt is. Öreg vagyok már, nekem is kellene a támasz. Klaudia apjára, a fiamra nem nagyon számíthatok, éven­te változtatja a munkahelyét, nem jár haza. — Bizonyára ismeri Klaudia férjét? — Már hogyne ismerném. Olyan nagy autóval jár hozzánk. PieSfanyban is­merte meg az unokámat. Minek is ment oda, jól keresett ő itt is, női fodrász, de olyan ügyes, hogy már kiskorában is megcsodálták, micsoda hajakat tud fé­sülni. Mindennek az a város az oka, meg a barátnői. A férje meg, ha eljön, szá­guldozik a ménkű nagy kocsijával, már kétszer karambolozott is, úgy hallottuk, ült is otthon. Sokáig nem jött, nem is írt, az unokám már el akarta emészte­ni magát. Aztán egyszer csak itt volt és nagyon sürgős lett az esküvő. Akkor szőkítette ki azt a gyönyörű fekete ha­ját is. Nézzék, itt a képeken mindenütt fekete haja van, most meg olyan, mint a szalmakazal. Várunk. Eleinte a kis szobában, ké­sőbb kimegyünk a ház elé, bontják az egész utcát, odébb a szolgáltatóház épül, amott pedig egy háromemeletes lakóház. Klaudiára már messziről ráismerünk. Magas körömcipőcskéjében óvatosan ke­rülgeti az olvadó hófoltokat, jégszigete­ket, szőke haja derékig ér. Meglepődik, de hamar feltalálja ma­gát. Mentegetődzik a sár, a hó, meg a házuk miatt, kedvesen fogad bennün­ket. — Tudják, nekem csak egyszerű ta­dolgoznak, naphosszat kinn ülnek a ház előtt, főleg az idősebbek, kötögetnek, hímeznek gyönyörű dolgokat. A fiata­labbak délelőtt az üzleteket járják, dél­után főznek, este pedig szórakoznak. Az első napokban mindig volt mellettem valaki, jöttek, csak ügy megnéztek, na­gyon kedvesek voltak, sajnos keveset értettem abból, amit mondtak, viszont rengeteg ajándékot kaptam tőlük: bun­dát, gyűrűt, pulóvereket. „KEDVESEM, GYERE" Klaudiától még megtudjuk, hogy fér­je kamionos, de az ő kedvéért otthagy­ja a kamiont, elhelyezkedik a taxiválla­latnál vagy akárhová sofőrnek, ö pedig idővel üzletet nyit, együtt már a sok' hozzávaló, nyitja ki a szekrényt, ahon­nan két nagy dobozban ollókat, csava­rókat, dauervizeket, hajbalzsamokat tart. — Dolgozni akarok, hogy sok pén­zünk legyen. Mert mi tagadás, az én uram nagyon szegény... És innen is tá madtak az én kételyeim. Amióta megis­mert, el akart venni, mert mint mond­ta, nem barátnőt akar, azt annyit kap, amennyit csak akar, neki feleség kell, és szőke. Sokan az ismerőseim közül irigységből azt mondták, csak menjek a határon túlra, ismeretlen környezetbe, majd azt sem tudom, mikor ad túl raj­tam. Ilyenkor nagyon megijedtem, és nem volt kihez fordulnom, mert a kör­nyezetemben mindenki a házasságom el­len volt. — Azt mondtad, nem nagyon érted a férjed nyelvét. — Nem, mert náluk otthon valami­lyen tájszólásban beszélnek. Férjem tud egy kicsit franciául, én most szintén ezt a nyelvet tanulom, meghát szerbül is, kaptam férjemtől egy szótárt... • Előkotorja táskája aljáról a kis szó­tárt, kopottas a fedele, belül szamárfü­lekkel biztosítva egy helyütt: szerelem, szeretlek, szerelmeskedni... — Hallottam, hogy van kettős állam polgárság, ha minden kötél szakad, ha­zajövök. Dehát az urammal leszek és az ő akaratának fogok engedelmesked­ni, oda megyek, ahová visz. Gyereket egyelőre nem akarok, persze más lesz a helyzet, ha a férjem úgy dönt, legyen gyerek. Most várok. A papírjaimra is, meg a férjemre is. Már két hónapja nem írt, de ez nem baj, ő mindig várat­lanul állít be. Tavaly is, amikor karam bolozott, elmentem a követségre, onnan segítettek a címére, küldtem neki a táv iratot „Kedvesem, gyere", és jött. Itt minden úgy várja, ahogy elment. Inget, ruhái, minden. Nem sietünk Klaudiától. Beszél­getünk hosszasan. Arról, hogy az élet az „a“ betűnél kezdődik és a ,,zs“ betűnél ér véget, és közben olyan szavak is vannak, mint mun­ka, haza, gyerek, szülő, és érte­lem. Csak nem mindenki tud a szótárban helyesen lapozni.

Next

/
Thumbnails
Contents