Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-15 / 11. szám
4 H a Zsére (Zirany), akkor mész- gyárl De akár meg Is fordlthat- . nám, mertha bárhol, bármikor szóba jön a mész vagy a mészgyár, bennem ez a jellegzetes Nyitra-környékl kis község képe jelenik meg, hol népdalgyűjtő útjain maga Kodály is megfordult ősi forrásra bukkanva, hiszen abban az időben meglehetősen messze estek innen a világ forgalmasabb útjai. Azóta megváltozott ennek a falunak az élete, és ez ma már természetesen egyet jelent ezzel a gyárral, amely ott van benn a falu kellős közepén, munkát, életet ad az embereknek. Összesen persze csak alig kétszázan dolgoznak benne, de ők a megmondhatói, mennyire megváltozott itt az élet. Meszet persze azelőtt is égettek itt. De a fiúk, akik az ötvenes évek derekán játékra adták a lejüket, már az épülő gyár színfalai körül szaladgáltak. Később aztán kitanulták a villanyszerelő vagy lakatos mesterséget. Mások mást tanultak és utána mégis a legtöbbje itt helye?,kedett el. Hogyan élnek, mit Kupecsek Béla mondanak, mondanának, ha meglátogatnám őket, tűnődtem már többször is, és tulajdonképpen most is ezzel a kérdéssel indultam el, de hogy Benc Gáborral, Gál Jaroszlavval és Kupecsek Bélával, a SZISZ alapszervezetének elnökével beléptünk az egyik irodába, hirtelen egészen másfelé fordultunk. — Jaj, gyorsan nyissátok ki az ablakot, mert megfulladunk — mondta valaki, a másik pedig azonnal magyarázkodásba kezdett, és arra kért, ne csodálkozzunk a nagy meleg miatt, a pazarlásnak tűnő túlfűtöttségen, de náluk egyelőre nem hiánycikk a meleg. Ez természetesen szeget ütött a fejemben. Most amikor az egész országban energiatakarékosság a jelszó, itt még kérkednek is a pazarlással. El is mondták. Előbb Benc Gábor, aki két házzal a mészgyártól született, és kezdettől fogva, még gyerekként érdeklődéssel figyelte a gyár építését, kezdi: — Itt egészen 1980 őszéig olyan hideg volt, mint a farkasorditóban. Volt ugyan két kazánunk, de kicsik, kiöregedettek voltak. Amikor már majd szétrobbantak a nagy tűztél még akkor sem tudták klfűtenl az irodahelyiségeket. Mindenütt villanyfűtöket használtak. — Hogyhogy? Ogy, hogy az a két kazán még az irodákat sem tudta klfűtenl, magáról a gyárról nem is beszélve. Megvallom meglehetősen türelmetlenül hallgattam végig az elbeszélésüket. De azért csak kivártam és megtudtam, hogy tulajdonképpen most sem amolyan hagyományos kazánok, hanem egyfajta hőszivattyúk segítségével fűtik az irodákat. No és természetesen nemcsak az irodákat, hanem a gyár területén lévő többi munkahelyet is. Az utóbbiakat egyébként korábban meg sem próbálták fűteni. Ezután már természetesen minden érdekel, ami ezzel a fűtéssel kapcsolatos. Hol ettől, hol attól kérdezgetek valamit. Az egyiktől azt, ki gondolta ki az egészet, a másiktól, ki dolgozta ki a tervet, majd azt is, hogyan vitték véghez az egészet. így aztán megtudom, hogy a Mehnyéröl (Mechenice) származó Gál Jaroszlav technikus, a műszaki fejlesztés fő felelőse, az újltómozgalom Irányítója volt az, aki az egész elképzelést tető alá hozta. ^ Száznyolc ezer korona — mondják és bizonyítják is mind a hárman. — Mikorra térül meg ez az összeg? — Ez már az 1980—81-es fűtési idényben megtérült. Sőt, még nyertünk is rajta. — Tényleg? — hitetlenkedem, de ők bizonyítják. A fűtésre korábban — mégha fagyoskodtak is — kétszáznyolcvan ezer koronát költöttek évente. Arra az őszre ma is emlékeznek. Kis rádióadókkal fölszerelve várták az indítást, figyelték a régi és az új fűtőtesteket, a vezetéket, nem folyik-e valahol a víz, melegít-e mindenütt a radiátor. És nem folyt sehol, melegített mindenütt. Közben tudni kell, hogy csak az elillanó hőmennyiség hat-hét százalékát hasznosítják. Miért nem fűtik az egész falut, a falu minden lakását, az iskolát, az üzleteket, miért nem termesztenek uborkát, salátát, paprikát, virágot? — Az Igazság az — mondja Kupecsek Béla, a SZISZ üzemi alapszervezetének elnöke, hogy mi fűtenénk, ha lenne aki elfO'gadná, elvezetné magához ezt a hőt. Az történt, hogy a két kazán valóban felmondta a szolgálatot, de nem akadt ember, aki engedélyezte volna kicserélésüket, pedig a gyárban már rég nem szénnel égették a meszet. Kézenfekvő lett volna, hogy áttérjenek a gázfűtésre, hiszen a vezeték már rég benn volt a gyár területén. Nem, nem! — volt mindenhol a válasz, és ekkor indult meg a munka. Van a gyárban öt égetőkemence, amelyekben normális körülmények között állandóan ég a tűz. Ezekbe a hét emelet magas kemencékbe föntről minden öt-hat percben beleöntenek egy csille követ, és elkezdik melegíteni, égetni, majd lent, amikor már ezer, ezerkétszáz vagy még ennél is magasabb hőfokon kiégették, lehűtik, alulról pedig kiengedik a már kész, kiégetett meszet. Régebben szénnel, illetve koksszal égették, de később áttértek a gázra. Igen ám, de közben annyi hő keletkezik és illant el a kéményeken meg a kemencék falain át a levegőbe, hogy ezt már maguk a gyár munkásai is, különösen pedig Gál Jaroszlav technikus sokallták. Az ő ötlete, gondolata volt, és az ő rajzasztalán készült a terve annak a hőszivattyúnak, amely nem más, mint két nyílás a kéményen, amelyen keresztül kiszivattyúzzák a háromszáz fokos meleg egy részét és ezt engedik rá a kémény mellett felállított vízzel teli csövekre. A bennük lévő víz felmelegszik és azt pillanatok alatt megérzik az irodában is. kén felvezetnek a kemencék tetejére, ahonnan mint tenyerünkön, látjuk a falut, és a két oldalt fekvő hófedte földeket Is. Fönn nagy robajjal hullik a kő a kürtökbe. Ember nem nagyon tartózkodik itt, mindent gépek végeznek, csak akkor szoktak ide feljönni, ha valamelyik meghibásodik, vagy ha valamit Ineg akarnak nézni, mint most is, mondja Molnár Pál technikus. 0 nem zsérei, mint a gyár legtöbb alkalmazottja, hanem gímesi (Jelenec). Vonattal jár ide. Eredeti foglalkozása vegyész. A vágsellyei [Sala] gyárban tanult, ott is dolgozott vagy hat éven keresztül, de aztán amikor megnősült és születtek a gyerekek, jobbnak látta közelebbre jönni. így került a mészgyár- ba, ahol előbb munkásként, műszakvezetőként, később művezetőként, most most pedig technikusként tevékenykedik. Most azért tartózkodik itt fönn, hogy megfigyelje: klürülnek-e rendesen a követ szállító tartályok és hogyan üzemelnek a kemencék. Most egy másik újítás Most már nemcsak ez Izgat, hanem az is, hogy mindez mennyibe került. — A zsérieknek nem kell az ingyen meleg? — Nem kellene nekik Ingyen, megfizetnék ők, csak nincs aki elvezetné hozzájuk. — Miért nem vezetik el ők maguk? — Erre nincs lehetőség. Kötnek az előírások. Nem szedhetünk, nem rendezhetünk gyűjtést, ezt tiltják a törvények, a községnek pedig nincs pénze. — És a szövetkezet, a járás? — A mi községünkben nem működik szövetkezet, de jártunk már felettes szerveknél, felajánlottuk a meleget, de senkinek sincs rá pénze. De lehet, talán azért megoldódik a kérdés ... Nemrég jártak itt a Nyltrai Agrokomplex vállalat dolgozói, akik a Zsére-környé- ki földeken gazdálkodnak, és azt mondták, hogy építenek itt a gyár mellett levő földeken üvegházakat és ezeket a most még a kéményen keresztül elillanó meleggel fogják fűteni. — Mennyibe fog ez kerülni? At kell építeni az egész hösziyattyűrendszert? Oj, nagyobb hőcserélőket kell felszerelni? — Nem, dehogy — mondja ismét Gál Jaroszlav technikus. A mostaniakat már úgy építettük, hogy azok le tudják ,,szívni“ a meleg egész mennyiségét. Nem kell új beruházás, elég megtervezni és megépíteni a vezetékeket, azaz folytatni a beruházást, megépíteni az üvegházakat — mondja és aztán büszGál Jaroszlav Benc Gábor. Szórád Viktor Molnár Pál kellős közepén vannak. A korábbihoz képest egy emelettel lejjebb égetik a meszet, és azt remélik, hogy ettől nem lesz' rosszabb , a termék minősége, de ugyanakkor jóval kevesebb energiát kell' majd felhasználniuk. — És sikerül? — kérdem. — Mit látott, mit mutatnak a műszerek? — Egyelőre nem mondhatok semmit! — De valamit azért csak észlelnek, gondolom mindent pontosan feljegyeznek, felírnak. — Igen. — Hát akkor? — Felírunk, de egyelőre még nem tudjuk, milyen meszet szedünk ki a kemencéből — mondja, és akárhogy is faggatom, nem mond semmi többet. Bizakodik, reméli, beválik az újítás, amelyet maga az igazgatóság indítványozott és hagyott jóvá. Figyelik a műszereket, mérik a kemence belső hőmérsékletét, és várják a kész terméket, a meszet. Ha beválik a kísérlet, akkor a többi kemencét is átépítik és a módszert más mészgyárakban is bevezetik. Különben ahogy jövünk le az emeletekről, megállunk Szórád Viktornál, aki épp most mint mondja „veri be“ a vas- rudat az izzó kövek közé és öt perc múlva kihúzza, hogy megállapítsa, körülbelül milyen viszonyok uralkodnak ott benn. A vasrudak egyike vagy ezerkétszáz fokra is felhevült, ez alatt a rövid idő alatt. A vége meg is olvadt egy kicsit. A másik oldalon viszont teljesen fekete. Ogy négyszáz fok, ha lehet. Itt nyilván több tüzelőanyagot kell ráadni, amott, a másik oldalon esetleg le lehet róla venni. Nézzük a kis kémlelőlyukon keresztül a csodálatos izzást. Amulva figyeljük az erők „üzemelését“ és csodáljuk az embereket is, akik mindenre képesek. Igaz, úgy látszik, többre is képesek lennének. Jó lesz hát ide többször is ellátogatni, figyelemmel kísérni a munkát, megnézni beváilk-e ez a mostani újítás, meddig megy el, szalad ki a kéményen ez a tömérdek hasznosítható energia? Hiszen az üvegházakon kívül még a falunak is jutna, juthatna belőle elég. NÉMETH ISTVÁN Mi lesz azzal a temérdek mele|gel?
