Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-15 / 11. szám

Március Tél és tavasz között a rést, - szeretem ezt a készülést, ezt a gyönyörű hallgatást, rejtőzést és halogatást, mikor — a fü puszta barna, halott még, vagy látszik csak annak, görcsében mozdíthatatlannak, hanem a jelhők, mint a gyolcs, kék az ég mint a nefelejcs, jűzvessző sárgul tündökölve, zöldül a nyárfák gyönge bőre, párja mögött topog vakon gerle a rügyes gallyakon, kisétál délcegen, avas nád közül, a fácánkakas, jércéje meg, szerelmesen, követi engedelmesen, a Duna is feszül, megárad, szilaj, mint fiatal vadállat, diktálja szörnyű-szép parancsát vizek mélyén a parttalanság, zátony, sziget már mind elült, 'tar fák köré tükör terült, lesi magát bokor, fa körben e dagadó, rángó tükörben, és pirkad a szántás röge, gépek ösállat-serege a kopasz majorok körül pirosan-kéken kivirul. Nem tél ez, még nem is tavasz, szeles, borongó, sugaras — tétova hát? zuhantja-rántja máris a földet egy-irányba. CSANÁDI IMRE TAVASZVÄRÄS 'A téli időszak a mezőgazdasági Üze­mekben arra is szolgált, hogy a nö­vénytermesztésben használt gépeket alaposan átvizsgálják és kijavítsák. A korszerű mezőgépek meg is érdemlik ezt a figyelmet és gondoskodást, hiszen pótolhatatlan szerepük van a mezőgaz­daság munkaerőszükségletének csök­kentésében, s az agrotechnikai határ­idők megtartásában. Az elmúlt esztendő újból bebizonyí­totta, milyen nagy Jelentősége volt a gépek jő előkészítésének, amikor mind­két köztársaságban csaknem egyszerre ért be az összes gabona. A gépek opti­mális kihasználásához nagyon pontos és körültekintőbb tervezésre volt szükség Ahol a gépi eszközök szempontjából fel­készülve várták az aratást, ott sikere­sen végezték el nemcsak a betakarítást, hanem a további munkákat is. Ezekben a napokban a gépek csata sorba állnak Minden eszközzel készen kell állni a tavaszi munkák idejében és jő minőségben való elvégzéséhez. Rövid időn belül el kell vetni több mint egy millió hektárnyi tavaszi gabonát, mint egy 98 ezer hektár hüvelyest, több mint 390 ezer hektár silókukoricát, 215 ezer hektár cukorrépát, valamint 200 ezer hektár burgonyát. Fazekas Árpád agrármérnök, a szlllcei (Síllce) szövetkezet elnöke, mindössze 35 éves. Klstárkányban (Maié Trakany) szü­letett. — Mondd, hogyan kerültél a Tisza-part szelíd rónájáról Gömör vadregényes fenn­síkjára? — Főleg Időben hosszú volt az út idáig. Királyhelmecen (Královsky Chlmec) jártam gimnáziumba, áokálg pedagógus szerettem volna lenni. Aztán mégis a Kassai (Koíice) Állatorvosi Főiskolára jelentkeztem. Hely­szűke miatt nem vettek fel, de innen fel­vételi nélkül mehettem Nyitrára állatte­nyésztési szakra. Nem bántam meg a dön­tésemet, bár a nyelvi nehézségek miatt ke mény volt az első két év. Nekem ötször is el kellett olvasni, a tananyagot, hogy meg­értsem. Rengeteget tanultam. Moziba nem jártam. Lemondtam sok kényelemről, ki- kapcsolódásról. He megérte. Sikerültek a vizsgáim. Ügy érzem jót tett nekem ez a küzdés. Pontosságra, kitartásra késztetett Olyan értékeket fejlesztett ki bennem, ame lyeket másként nem „szerezhettem“ volna be. A főiskolán szlovák fiúkkal laktam .egy szobában. Ma is tartom a barátságot ve lük. Vallom, hogy a magyar nyelv szókincs- gazdaságának köszönhetem a szlovák nyelv tökéletes elsajátítását, hiszen az anyanyelvi tanulás a fogalomalkotás eszköze, Törvény­szerű tehát, hogy aki hibátlanul beszéli anyanyelvét, az könnyebben tanul meg más nyelveket. Aki hibátlanul fejezi ki a kor bonyolult fogalomvilágát anyapyelvén, kifo­gástalan szlovák nyelvtudásra tehet szert. De lépjünk tovább. Egykori barátnőm volt az, aki. megnyitotta előttem Gömörország kapuját! A Pedagógiai Főiskolán tanult egy- időbén velem. Hevenkettőben ;összeházasod- tunk, s szülőföldjén Pelsöcön (PleSlvec) Mkröl telepedtünk le. Két évvel később behívtak katonai szolgálatra, a Martini Katonai Fő Iskola katedráján tanítottam a marxizmus- lenlnizmust és párttörténetet. Egy évvel ké sőbb, amikor leszereltem, a pelsőcl szövet kezet főmérnöke lettem, majd 1977 ben a járási mezőgazdasági Igazgatóság javasla­tára rámbizták a Munka Érdemrenddel ki­tüntetett Szilicei Efsz irányítását. Hát így kerültem erre az idillikus vidékre. — Milyen elgondolásaidat, ötleteidet tud tad már megvalósftani a sziívetkezeti gaz­dálkodás továbbfejlesztésében? — A mezőgazdasági főiskolán elsajátított elméleteket ötvözve a saját és az idős szö­vetkezett dolgozók sok évtizedes tapasztala­taival, sikerült megvalósítanom elképzelé­seim nagyobbik részét, ami visszatükröző­dik az efsz fejlődésében; a járásban az el­sők között' vagyunk. Legfontosabb felada­tomnak tartom a jó munkakörülmények ki­alakítását, mert egy dolgozó örömmel megy a munkába és nagyobb teljesítményt nyújt, ha sokrétű gondoskodásban és elismerésben részesül. — A családodról még keveset tudunk. — Feleségem a Pelsőci Magyar Tannyel­vű Alapiskolában tanít. Két fiunk van. a tízéves Árpi és Attila, aki tavaly lépte ét az anyanyelvi iskola küszöbét. — Közéleti tevékenységed? — Megmondom őszintén, fáradttá tesz e sok elfoglaltság. Már a második megbíza­tási időszakban a Pelsőcl ‘Hnb képviselője, ezenkívül a járási pártbizottság plénumá­nak a tagja vagyok, öt éven keresztül tag­ja voltam a SZISZ KB nak.. Tavaly bevá­lasztottak a CSEMADOK Központi Bizottsá­gába is. — Olykor-olykor nem vágyni vissza a Ti- sza-partra? — Megszoktam a távollétet. Jóbarátokra leltem itt is, ideköt a munkám, a családom. Ennek ellenére szívesen megyek a Bodrog­közbe. Évenként kétszer-háromszor azért hazalátogatók. Ilyenkor valami különösei érzek, azt hiszem' ezt az érzést nevezik honvágynak. De ez csak addig tart, amíg otthon vagyok. Lejegyezte: Korcsmáros László

Next

/
Thumbnails
Contents