Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-08 / 10. szám

IDiNVEK E$ rOADAI' A Honvédelmi Szövetség VI. kongresszusa éta országszerte megnövekedett az érdeklődés a szövetségben folyé sokrétő munka iránt. így volt ez Szlovákia fővárosa, Bratislava eseté­ben is. Bármennyire furcsán hangzik, éppen a fővárosban kel­lett a legnagyobb erőfeszítéseket kifejteni, hogy az egyes alap- szervézetek tevékenysége a kívánt színvonalat elérje. A hato­dik kongresszus előtt a fővárosi szervezet mint kerületi szin­tű szervezet, a kerületek értékelésekor a tizenkettedik helyre került. Az anyagi feltételek, a szervező munka javításával, a propagáciös eszközök és lehetőségek maximális kihasználásá­val sikerült elérni, hogy a kongresszus óta eltelt négy év alatt ez a szervezet felküzdötte magát a három legjobb kerületi szervezet közé, s néhány területen az ő eredményeik jelentik a mércét. — Jő munkáról adnak hirt az alapszervezetek napjainkban folyó évzáró taggyűléseikről beérkező jelentések is — mondot­ta sajtótájékoztatóján JAN KOVAC alezredes. Ezt az ugrássze­rű javulást annak ís köszönhetik, hogy ma már lényegesen jobb az együttműködésük a főváros tömegszervezetefvel, üze­meivel, és az egyes intézmények is komolyabban veszik ezt a mnnkát, mint a múltban. A HSZ városi bizottságának vezetősége a múlt hibáinak okait felismerve nagy erőfeszítéseket tett a felemelkedésért, Rájöt­tek arra is, hogy a tömeget csakis akkor nyerhetik meg, ha jobban megismerik a szervezet munkáját. Ezt a célt szolgálta az a közelmúltban rendezett kiállítás is, amely keresztmetsze­tét adta az egyes szakosztályok.és szakkörök munkájának. Ér­demes volt megrendezni ezt, bizonyítja az . is, hogy .több mint hetvétfezren'fekfiitették meg. A szövetség munkáját népszerű­sítették a honvédelmi versenyek és a bemutatók is, amelyek­ből tavaly hatvannégyet szerveztek a fővárosban. Ezenkívül nyolc szlovákiai és hét nemzetközi versenynek is színhelye volt Bratislava. A nemzetközi versenyek között a modellezők seregszemléi voltak a legnépszerűbbek, ami érthető Is, hiszen a leglátványosabb rendezvények közé tartoznak. A Honvédelmi Szövetség fontos szerepet játszik a sorköteles fiatalok katonai szolgálatra való felkészítésében. E téren is nagyon sok volt a kívánnivaló a fővárosban. Az elmúlt évek­ben — a városi bizottság vezetőinek bovailása szerint — egy­általán nem tudtak eleget tenni a követelményeknek. Minden bizonnyal ez volt az egyik oka annak, hogy a kerületek kö­zött csak a tizenkettedik helyet tudták elfoglalni. De nem is a rossz helyezés bántotta a szervezet vezetőit, hanem az, hogy a kiképzés igen alacsony színvonalon folyt. Sem a fiatalok, sem az üzemek és iskolák nem kezelték kellő komolysággal ezt a feladatot. Mindkét fél objektív okokra hivatkozott az esetleges felelősségre vonások alkalmával, ahelyett, hogy a megoldás lehetőségét keresték volna. Radikális intézkedésekre volt szükség, hogy kikerüljenek a hullámvölgyből. Ma már há- romszáznyolcvanhét aktivista segíti a kiképző központokban folyó munkát, többségük tartalékos katonatiszt vagy zászlós. ' A polgári védelem terén is sokat vállalt magára a HSZ fő­városi szervezete. Szerencsére e téren lényegesen kevesebb problémájuk adódott, mint a sorköteles fiatalok kiképzésében, bár még itt is elég sok a tennivaló. Mindenekelőtt fiatalítani kell az oktatók és a lektorok táborát. A feltételek ehhez adva is vannak, hiszen a szövetség tagságának több mint a fele fia­tal. * Köztudott, hogy a HSZ-ben tizenkét szakosztályban tényke­dünk. Az utóbbi években az egyes szakkörök munkája a kí­vánt színvonalon folyt. Kiemelkedő eredményeik születtek a legnépesebb, a honvédelmi-motorossport szakosztályban. A ta­gok felbecsülhetetlun értékű munkát végezték a közlekedési nevelésben. Több mint ötvennyolcezer tizenöt éven aluli gyer­meknek tartottak érdekes és igen értékes előadásokat. Minden bizonnyal ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években Bratislavában fordult elő'a legkevesebb olyan közlekedési bal­eset, amelyet gyermekek okoznak. A tizenkét szakosztály közül csupán a honvédelmi-lövész szakosztályban maradtak el a már megszokott jó eredmények. Ennek főleg az az oka, hogy a fővárosban is sok gondot okoz az edzési lehetőségek megteremtése. De helyiséghiánnyal küz­denek a modellezők is, akik különben már számtalan nemzet­közi versenyen bizonyították, hogy megérdemelnék a jobb gon­doskodást. Az ilyen jellegű problémák megoldásában a HSZ- nek nagyobb segítséget kellene kapnia a fővárosi és a város- kerületi nemzeti bizottságoktól. Ami az anyagi feltételek meg­teremtését illeti, túl sok panaszra nincs oka a bratislaval szer­vezetnek, hiszen a közelmúltban adták át rendeltetésének azt a szép és korszerű épületegyüttest, amelynek egyik tanácster­mében tartották meg a városi szervezet ’dei első sajtótájékoz­tatóját. KAMOCSAI IMRE VÁLASZOLUNK Gita jeligére: Jozef SabovCIk EB-ezüstérmes műkorcsolyá­zónk címe: Jozef SabqyCík ml., SúmraCná 7., 821 02 Bratislava. VLAGYIMIR SZALNTIKOV j Szovjet­unió úszás. Született: 1960. május 21-én, Lenin- grádban. Magassága: 181 cm. Súlya: 70 kg. Edzője: Igor Koskin. Vorsenyez: 15 éve. Foglalkozása: a leningrádi Leszgaft testnevelési főiskola aspiránsa. Legfontosabb sporteredményei: 1. hely az 1980-as moszkvai olimpiai játéko­kon 400 és 1500 méteres gyorsúszás­ban, valamint a 4x200-as váltó tagja­ként. VB-én: 1978-ban 1. hely 400 és 1500 méteren; 1982-ben 1. hely 400 és 1500 méteren. EB-én: 1977-ben 1. hely 1500 méteren, 1981-ben 1. hely 1500 méteren és a 4x200-as stafétában. Érvényes világcsúcsai a 400, 800 és 1500 méteres gyorsúszásban; 3:46.82 (1983. február 19-én), 7:52,83 (1982. február 14-én] és 14:54,76 (1983. feb­ruár 22-én). M árciusba fordult az év, s a vi­lág élsportjában folyik a „nagy­üzem“ Sí-, korcsolya- és atléti­kai pályákról, súlyemelödobogókról érkeznek a földgolyó minden tájáról a nagyszerűbbnél nagyszerűbb ered­ményekről tudósító hírék, az olimpia előtti év (pedig hol vagyunk még a csúcspontjától! 1 alaposan „feldobta“ a sportolókat. Ám ha az eddigi legér­tékesebb teljesítményeket kellene ér­tékelnünk, akkor egyöntetűen Vlagyi­mir Szalnyikov, a szovjet úszósport immár hatodik éve fényesen ragyo­gó csillaga viszi a pálmát. Nem túlo­zunk, amikor megállapítjuk, hogy feb­ruár végi két világcsúcsa a klasszi­kus gyorstávokon — egyrészt rendkí­vüli értékük, másrészt pedig éppen a már említett idénykezdet miatt vi­lágszerte szenzációszámba mentek. NEM IS EMBER — HALI- A huszonkét éves leningrádi főis­kolai pedagógus a szovjet'téli úszó- bajnokságon a moszkvai olimpiai me­dencében először 400 méteren 3:48,32- vel, majd az ezerötszázas maratoni távon 14:54,76-os .Idővel , javította meg saját vtlágcsúcsalt, amelyeket tavaly ugyanazon a helyen, az NDK elleni nemzetek közötti viadalon állított fel. Ojabb lépések, már az álomhatárok mögött, hangzottak a kommentárok. És nem alaptalanul. . : Annak idején, a moszkvai olimpián, volt szerencsém látni hihetetlen be­törését 8 mágikusnak tartott tizenöt perces hajíár mögé. Ez talán nem ts igaz, így a halak ásznak, nem pedig az ember, kom­mentálta azon a Júliús 22-1 estén majd három éve egyik újságíró-kollégám. Pedig Szalnylkov, mint már nemegy­szer tanújelét adta. „nagyon Is“ em­ber, Saját maga szerint csak annyival különbözik másoktól, hogy adottságai kitartással is párosulnák, szeret és tud edzeni. Ilyen egyszerű lenne? Aligha. De Vologya nemcsak eredmé­nyeiről, hanem rendkívüli szerénysé­géről Is híres. Ennek Illusztrálására álljon Itt leg­alább egy apró eset. lEGY NÉLKÜL A KONCERTEN Előtte még annyit, hogy Szalnylkov, aki olimpiai-, világbajnoki címei és csúcsai' ipellett volt már a Szovjet unió legjobb sportolója, és három év ben a világ legjobb úszója cím vise lője, szovjet viszonylatban Is — pe dig ebben az országban valóban ren geteg a kiváló sportoló — több tekln tetben a kiváltságosak közé számít hatna. De ez bizonyára alkat. Jellem hozzáállás kérdése Is. Nos, röviddel három olimpiai arany­érme után egy őszi délutánon barátai a Leningrádban vendégszereplö egyik ismert moszkvai popegyüttes koncert­jére készültek, s őt is hívták. — Mennék, de sajnos nincs Jegyem, s úgy hallom, hogy már elfogyott va­lamennyi — válaszolta Vologya. — Ugyan már, egyszerűen meenion­dód. hpgy te vagy Szalnylkov, az olim­piai bajnok, és bejössz velünk — ol­dották meg az ügyet a barátok — Azt ugyan nem mondom, — Je­lentette ki Vologya. — Gyere csak, majd-valahogy elin­tézzük- — erösködtek a fiúk, és — megmondták ők. — No, hogy tetszett? — kérdezték a koncert után a szemlátomást feszen­gő sportolót. — Hát. sokkal jobban éreztem vol­na magamat, ha nekem is lett volna belépőm, mint mindenki másnak, és nem figyelnek fel rám az emberek — hangzott az őszinte válasz, SZERÉNYSÉG ES DRAKULA-FOGAK Ennyit a csendes, zárkózott, „civil­ben“ időnként már-roár félénk ember benyomását keltő fiúról, akit ezek után bizonyára Jogosan állíthatunk a szerénység példaképének (ellentétben nem egy, az életben jóval kevesebbet elérő társával). A- vízben azonban Szalnylkov a ki­rály. Mint a törpédé, hasítja a ned­ves elemet, karja motollaként Jár, lá­bával fáradhatatlanul dobolja a rit­must. Ám nehogy félreértés keletkezzék, ez nem azt Jelenti, hogy amolyan tu- tyimutyi, csak a sportot Ismerő és abba temetkező srác lenne. Láttuk öt azért az olimpiai falu táncparkett­jén Is, a diszkó ritmusába feledkezve, sőt éjfél körül, amikor a hangulat már feloldódott a hirtelen előkapott „Drakula-míifogsorral“, meg amolyan horror-showt Is produkált. A győzel­mét követő sajtókonferencián meg a feltett kérdésekre folyékonyan vála­szolt — angolul. Civil portréja egyéb­ként tavaly egy lényeges vonással egé­szült ki. Megnősült. Feleségül iskola­társát, Marina Baszova atlétalányt vette... TISZTELETBELI HA|0SKAPITANY Visszatérve az úszáshoz: minded­dig senki más emberfiának nem sl­került tizenöt percen belül leúsznia az ezerötszáz métert. Szalnyikovnak eddig kétszer ís. Ezek után édesap­ja, aki évek óta parancsnok az Észa­ki-tengeren közlekedő egyik hajón, kinevezte „tiszteletbeli hajóskapitány­nak“. S bár a dolog lényege a csa­ládi hagyománynak számító humoros évódés, Vologya, aki számára édes­apja mindmáig a nagy példakép, mindazonáltal ezt a „címet“ büszkén ‘viseli... Jellemző, hogy annak idején nem vette a lapot az amerikai újságírók „nagyvonalú gesztusával“ kapcsolat­ban, akik mindenáron az új Tarzant szerették volna benne látni. — Ugyan már, hárította el a hízel- kedőket a hetvennyolcáé, Nyugat-Ber- llnben rendezett világbajnokság zá­rónapján. Még hogy én Tarzan? Én csak egy egyszerű fiú vagyok, aki Jól bírja, s mindeddig kedvvel végzi a napi huszonöt kilométeres edzésada­gokat. Az eredmények csak ennek a következményei ... ROBOTOK ÉS EMBEREK A csúcsokról különben bővebben így vélekedik: — A legfontosabb a bátor, de min­dig reális cél kitűzése. A montreáli olimpia után kezdték azt állítani, hogy egyszer az ember képes lesz 14:45 perc alatt Is leúszni az ezerötszáz mé­tert. Akkor még sem én, sem pedig edzőm, Igor Mihajlovics Koskln nem tartotta reálisnak ezt a fantasztikus teljesítményt. Az volt a véleményünk, hogy a számítógép által kikalkulált Időt ússzák le a robotok. Ml emberek vagyunk, és a tizenöt perc elérése is rendkívüli teljesítményt igényel. Idő­közben persze változott a vélemé­nyünk. Bár nemegyszer torkig vagyok a kemény, monoton edzésekkel, hosz- szú távon megvan a kedvem az újabb másodpercek lefaragására. Erre még talán az Idén sor kerül, hiszen úgy érzem, februárban még korántsem ér­tem el a csúcsformámat, van még tar­talékom az iram fokozására. Meggyő­ződésem, hogy az úszásban a csúcsok még nincsenek annyira felfokozva, mint sok atlétikai versenyszámban vagy a súlyemelésben. Valamikor, nem Is olyan régen, a leghosszabb távon még a tizenhét perc is telje- síthetetlennek tűnt. Aztán John Kin- sella 1970-ben 16 perc alá szorította a csúcsot. Egy évtizednek kellett el­telnie, míg történetesen nekem sike­rült a tizenöt perc alá Jutni. Szerin­tem újabb tíz év múlva akát a 14 perc alá Is kerülhet a rekord. Záróakkordként hadd Idézzem még Vlagyimir Szalnylkov válaszát arra a kérdésre, mit tart az Igazi sportem­ber legfontosabb jellemzőjének. Bölcs szavalt akár mottóként Is Idézhet­nénk, s korántsem csupán a sportoló fiatalok számára: , — Véleményem szerint, a verseny­ző és a versenyszerűen nem sportoló emberek között a hétköznapi életben sincs különbség, és nem is kell azt tenni. Minden ember értékét céljai és tulajdonságai határi'z^ák meg. MAJOR LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents