Új Ifjúság, 1983. január-december (31. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-01 / 9. szám
lÉO 7 f 'élálomban volt már; így váratlanabbul hatott a Kölyök kezének megjelenése a hálóinge alatt. Az ujjal óvatosan véglgkúsztak az asszony combján.. Rozália, mintha beleveszett volna az ágyaljba: a végtagjai megmerevedtek. Észrevétlen, belső remegés lett rajta úrrá, talán hasonlóképpen, mint sok évvel korábban, azon az „emlékezetes“ bálon, amikor megismerkedett józsefjel, a későbbi jérjével. Hüszesztendös volt. Mögötte rapszodikus, szerelmi dú- lásokkal teli kapcsolat Kendőzetlen szomorúság és magányérzet vett rajta erőt. Ügy vélte, bármerre mozdul is, azonnal fölfigyelnek csalódottságára, kiúttalanságára. A tánc közben, amikor József magához vonta őt, kerítette hatalmába a természetes vágy orkánja. A lábai, megroggyantak. Meghatározatlan időre megingott, de pity mailat kor, amikor végül is ágyba bújtak, már a külső szemlélő tárgyilagosságával, közönyével figyelt. Józsefet nem szerette. A nevén sem szólította. Ha az idő folyamán megcsalta, gúnyolta is, nem lelt benne említésre méltó örömöt. A felesége lett. Elvégre áz a nő' sorsa. Időnként föllázadt József ellen, az adott, sorsa ellen, de csupán elenyésző feszültséget kiváltók voltak e lázadások. Kapcsolatuk kezdettől fogva szokványházasság volt. Inkább a fölszínességre, a külsőségekre ügyeltek. Az apróbb és parányi hányódásokban — gyürkőzé- . sekben — picsi-pácsikban észrevétlenül összeaszalód- tak. Az ifjúságuk? Mintha igaz sem lett volna. Később a férfi ivásnak adta a fejét. Monotonon, férfiakhoz méltó következetességgel, konokul ivott. Becsületesen. Oly körültekintőn, ahogyan a teendőit végezte. Vasárnapokon a tisztaszobában üldögélt. Könyveket, újságokat olvasott. Meg-megnézett egy-egy sportközvetítést. Nem voltak különösen rossz-és páratlanul jó napjai. Életének korszakai sem voltak. Csupán élete volt. Egyhangú, végletektől mentes, derűden élete. Ogy érezte, a történések, a különböző síkú folyamatok — kívüle — fejlődtek, alakultak át. Néni lelt különösebb örömet, de szomorúságot sem a parányi koccanásokban. Az arca emberi arc volt még. Változatlanul tiszta és egyértelmű. Kamaszarc. Tükröt csupán borotválkozásokkor, vagy a nyakkendő kötésénél használt. Grimaszt nem vétett. A hiányát nem érezte. Élt, mert: életnek nevezte ezt az egészet. S enki sem kérdezte őj, és akit nem kérdeznek, attól választ sem várnak. Néma, kimondatlan szövetség volt Rozália és József között. Ügy érezték, az értelemé volt ez a kapcsolat. Az asszony évekkel később is határozottan emlékezett arra a bizonyos éjszakára: Fölpofozhatta volna a Köly- köt, de ... elbizonytalanodott. Napok, hetek, hónapok teltek el, és várta, hogy megismétlődjék a jelenet, de elmaradt. Ha egyedül tartózkodott otthon, az asztalra tette a gyerekek fotográfiáit. Mindössze tíz-tizenkét felvétel gyűlt egybe az évek folyamán, és Rozália áz alvajárók tanácstálanságával szemlélte Aladárt és Annamáriát. A gyerekéi voltak. Ehhez kétség nem férhetett. Azok a parányi koboldok voltak, akikkel Zoff Rozália foglalatoskodott, Akikhez a szavait, mondatait intézte. Mégis VAJKAI MIKLÓS: A PONT mintha egy másik körből, egy másik szférából tekintettek volna reá, és neki, az ötvenkét éves asszonynak, aki belekóstolt a magányba, és elfogadta azt, akárha érkezése sem lett volna betoppanni oda. Vasárnapokon látta Józsefet és a gyekerékeit a házuk előtti úton elhaladni. Idővel, amikor egy ütött-kopott Warszava került a kisvárosi udvarra, mintha rriegfeledkeztek volna róla. Például azon a bizonyos nyáron, amikor a családtagok Ganprexánban nyaraltak, Rozália asszony két teljes hónapot töltött a zárt redőnyök mögött. Ha az orvosát fölkereste, fizikai fáradtságról, biológiai tünetekrői panaszkodott, miközben tudta: az égvilágon semmi baja sem volt. Idővel életformájává vált e lassan „beérő“ folyamat. Akaratlanul a történések rögzítő kamerájává lett, de óvakodott az érzelmi kötődésektől. Nem szakadt el a családtól, hiszen mindig ,/a külső szemlélő“ volt. Zoff Rozália, ötvenkét éves, foglalkozás nélküli, élete, élményei, vágyai; alig-glig párnáztak volna ki egy hiányosan összetett mondatot. Nem vágyott kockázatokra, végletekre, föllángolásokra és bukásokra, színekre és fényekre, utakra és megtérésekre. Az életből a zártabbat, a földhöz ragadottabbat, a matt színűt vélte ildomosnak. A némaságot becsülte. Látogatói? Csupán elvétve voltak a háznak. Ok is kényelmetlenül érezték magukat, s idő előtt eltávoztak. József barátai így maradoztak el. 0 a második Körben mozgott. A második számú Közegben. Es éppúgy magányos volt, mint felesége. Az 6 világában is legföljebb paravánok voltak. Es horizont. Paravánokká lettek a körülötte élők: az asszonya, a gyereket, a szűkkörű rokonság, a néhai barátai és munkatársai, és mindazok,' akikkel naponta találkozott Örvösgúnyárd olajtól s koromtól fekete házsorai közt. , Sohasem gondolt arra a pillanatra, amikor megio- gamzott benne az elhatározás és feleségül kérte Zoff Rozáliát. Önnön életén-napjaln sem töprengett. Az embernek csupán egy volt fontos, hogy bármilyen körülmények között megmaradjon. V '^olt, hogy kéznyújtásra lévő részcélok megvalósításai segítették ebben. Máskor meg elengedhetetlenül szükségét érezte a gyerekeinek. Aztán ez is elmúlott. Ejt nappallá téve robotolt, és az asszonyhoz hasonlón ő is belehabarodott a magányba. Néha, amikor egy villanásra kiszakadtak e búrák álól, különös dolgok tanúivá lettek, de sietve visszahököltek. Elmerültek: az álomvllágukba. Abba az áttörhetetlen, sesztnű szférába, amely immár hosszú éveken át-körüllebegte őket. Pedig... tudtak Annamária és Aladár félreérthetetlenül sűrűsödő kapcsolatáról. Látniuk kellett, hogy reggelente a „néhai Kölyök“ bevásárolni ment a lány helyett, s ha módjában állt, apróságokkal kedveskedett, parányi örömöket szerzett és szünet nélkül segédkezett, csakhogy mellette maradhasson. Bs Annamária is... Pazar ruhákba bújt, a haját ki- szökítette, a körmeit lakkozta, s Aladárról, élete első „hímjéről“ áradozott. Rozália és - József néha már-már fájdalommal vegyes gesztussal távoztak a „színről“, csakhogy teret adjanak a fiataloknak. Aladár gyér bajuszt és szakállt növesztett. Így férfiasabbnak tűnt a lány előtt, s az elkövetkező nyáron a'rozoga Warszavával Ganprexánba, ebbé az észak-keleti törpeállamba Indultak. Csupán az őszi esők beálltával tértek meg, s a szülők, akár a számüzöttek, visszahúzódtak a szobácskáik- ba a maguk kis, hazug világába. Az asszonynak hosszú időn után ekkor jutott eszébe az az éj, amikor Aladár kezecskéje kíváncsiskodó látogatást tett. hálóinge alatt. A félálomhoz fűződő lebegésre is emlékezett. Elvégre e lebegések voltak élete legszebb, legszínesebb pillanatai. P ^örsenések jelentek meg az államon. Zubog és örvénylik a vérem, tudomására adva az egész világnak, hogy a serdülő kort aligha éltem át, „szabályosan“, vagy legalábbis nem úgy, mint a velem egykorúak többsége. Forró nyári éjszakában nem oaplattam a lányok után, nem üldögéltem velük a gátnyílásoknál az átforrósodott kőfalakon, és nem bámultam velük a víztükörben az augusztusi csillagok ragyogását, nem szorongattam gömbölyödö oldalukat, és nem szívtam magamba selymes hajuk diöillatát, s a hajnali madárcsicsergésben nem kisértem őket elhagyatott ösvényeken, be a faluba, egészen a kapuig, ehelyett inkább beletemetkeztem ä könyvekbe, olyannyira, hogy ez már bűn volt, cslp- kebokrokban bujkáltam, és faltam egyik könyvet a másik után, úgy, mint ahogyan a beteg ember nyeli a tablettákat. Az az érzésem, hogy nem úgy éltem át az ifjúságomat, ahogyan szerettem volna, valahogy bennem rekedtek az érzelmek, hogy ezek a kellemetlen pattanások, melyeket mindennap kinyomkodok tiszta körömmel, és a majcichovi nénikémtöl kapott finom kölnivízzel gondosan bekenegetek, s azután még azzal a különleges kenőccsel is megkenem, melyet a nénikém kapott egy rsempésznötöl (aki most éppen sitten ül tejföllel való üzérkedés miatt) —- egyszóval mintha az egész ifjúságomból csupán a pattanások maradtak volna meg, melyek a falvak között kanyargó poros utakat és egy csapat kerékpárost juttatnak eszembe. A kerékpárok vázán a lányok kétértelműen vihongnak, magas és erős kerítésekkel körülvett öreg parasztházakat hagyunk magunk mögött, a kutyák nem ugatnak, a madarak nem énekelnek, a távolban, valahol Diószeg fölött a hold fehér sarlója függ, szerelemeink után becsukódnak a reggeli kapuk, szomorúan tapogatjuk a forró bi- cikllvázát, amelyet maguk után hagytak, melankolikusan körözünk a sportpálya har matos füvén, és elképzeljük, amint csendesen al?zanak puha pehelyágyukban, fel- oldóüottak és gyönyörűek, boldogok és elégedettek, édesanyjuk halkan klCsoszog a konyhába, hagymát aprít az áttüzesedett lábasba, az egész lakás megtelik vasárnapi illatokkal, az udvaron a szombati vacsora maradékán verebek verekszenek a macskával, a ketrecekben már nem dobognak a nyulak. hátsó lábukra ágaskodnak és mellső lábukkal a ketrecajtó drótját kaparász- szák. Elkarikázunk, egy egészen más világban va,8viink: régi ház, cmberszemnyi két ablakkal a homlokfalán. A tetöcserepet benőtte a moha úgvhogv betlehemre emlékeztet. Az udvaion kerekes kút. deszkából össze- eszkábált íáskarara és egy öreg eperfa;. Milan Zelinka: a tetejében seregélyek torkoskodnak. A fa tövében Janku bácsi óvatoskodik, kezében nehéz katonai légpuska, a kút kávájára támaszkodik, céloz és lő. A levegőben sőrétek sivítanak. Csönd van. A nyárikonyhából kilép az udvarra Irénke néni, kezében egy csésze tejeskávéval, leül az ősrégi hokedlire, és enni kezd. A kukoricaföld felett remeg a levegő, a hegyes kukorícaszárak magukba szívják az utolsó reggeli nedvességet, majd derékba törnek, mintegy tisztelegve a földnek. A ház lassan megéled, a pitvarból kijön az udvarra a méregbe gurult Laci bácsi, maga előtt hajszolva a kéményseprőt, aki hebegve magyarázkodik. Csattanás hangzik, a kéményseprő futni kezd az utcán és szüntelen hátra-hátratekint; reggel édesanyánk szendvicset rak az iskolatáskánkba, és útravalóul homlokon csókol bennünket, girbe gurba szűk utcákon lépdelünk, amelyekbe konokul befészkelte magát a nyár. Igen-igen csábítanak a mozdonykerekek, amelyek éppen csak hogy kilátszanak a magas fűből, a Finommechanikai Művek kertjében átkutatjuk a régi villanyórákat, és kiszereljük belőlük a mágneseket; este kijárunk a tóhoz, lesbe állunk és várjuk a naplementét, amikor a rákok kimásznak a vízből, majd rájuk vetjük magunkat, és meglobogtatjuk őket fejük fölött a levegőben; lázas képzeletünket leginkább a vasúti pályán túli házak vonzzák; ott laknak szüleikkel kicsi szerelmeink, gyakran összejövünk a stadion fából ácsolt lelátója alatt, és azon veszekszünk, melyik lány kihez tartozik. Visszafelé jövünk és látjuk: TeSoviö apó fölkelt a sírjából, és a kovácsműhelynél patkót kalapál, az egész ház reszket a kalapácsütésektől, a falak megrepedeznek. iP •; iV -aVÍ* iSSS MIKUS BALÁZS: Sorompók II. a gerendák ijesztően recsegnek, a ház mögötti part omladozni kezd, a föld megnyílik, a szakadék fölött állunk és lefelé bámulunk: az ősrégi malomkerék mellett Prl- blna herceg ül, tenyerébe hajtott fejjel, és éppoly csodálkozőn bámul a patak vizébe, mint ahogyan egy viharos éjjel Nyitrá- ra menet az éget bámulta. Mélyebben behatolunk a kertbe, .óvatosan lépkedve, hogy ne zavarjuk a fák növését, a kerti ösvény egy kerítéshez vezet, amelyen túl patak vize csillog, az áttetsző örvényben pisztráng várja moccanatlanul zsákmányát, a patakon tűi meredek partoldal, alatta téglagyár vörösük, méssze a téglagyár mögött a látóhatár húzódik, melyet átszel az autópálya fénylő aszfaltja, az aszfaltút mentén cseréptetös házak pl- roslanak, ez a kápolnai major, azon túl kezdődik a világ. Átvágva egy lőherésen a katonai temetőhöz közeledünk, az egyik fakereszten rohamsisak, levesszük, a homlokrész közepén lyuk tátong, a sisakot fejünk fölé emeljük és a lyukon keresztül nézzük a napot. Mennydörög és az égen villámok cikáznak, az égbolt derűs, sehol egyetlen felhő, mégis ömlik az eső, vérizű esőcseppek verik az arscunkat, reszket a levegő, a répamezőkön fekete föld-szökőkutak lövellnek a magasba, a szél vadul clbálja a cseresznyefák ágait, és nyomja őket a földre, közelünkben fémes csikorgás és sebesültek nyögése hallik, a zúgó szélben katonák futnak és földre vetik magukat, majd ismét rohannak előre, éles vezényszavak pattognak, orrunkat égett lőszörbűz csavarja, géppisztolyok ropognak, nehéz lábak sárba tapossák az üres töltényhUvelyeket. Csönd van. A magasan szárnyaló pacslr- tatrillát bolondos női kacaj vágja ketté; visszatérünk az udvarra, odatár- ;:ztjuk a létrát és fölmászunk a tyúkólba, a szalma közt két klsgalambot rejtegetünk ott, gyakran eljátszadozunk velük, babusgatjuk őket, apró szemű napraforgómaggar etetjük őket, agyagtálkában vizet hordunk nekik és örömmel nézzük, milyen jóízűen Isznak. Egyik napon ló fekszik az ut'-á’’; kétség- beesetten kapálódzik és kérlelő szemmel néz ránk, a pofájából sái^ ’lab folyik, s egész testében remeg, míg egy pisztoly- lövés meg nem adja neki az örök nyugalmat. Hetekig siratjuk a lovat és a konyhában serényen segédkezünk édesanyánknak, forró nyári délelőttökön tehordjuk a tejet a hűvös agyagpincébe, és megesküszünk rá, hogy szeretni fogjuk az életet. KOVESDI JAnOS fo 'ttása ' Fiatal szlovák prózaíró.
