Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-03 / 31. szám

XXVII, NEMZETKÖZI DUNA-TpRA Kis lépések diplomatái A Dunamenti országok vizisporlszervezetei — mint 1956 őta minden évben —, most is megrendezik az ún. TID Ouna-túrát- A vizitúra ittlété Csehszlovákiából szár­mazik. Az első túra „csak“ Bratislava—Budapest útvo­nalon zajlott. Később csatla­koztak az osztrákok, így lett belőle Becs — Bratislava — Budapest, majd „beszállt“ Jugoszlávia is, és Belgrád- dal kiegészülve a hatvanas évek elejétől egyszerűen a négy B-betűvel kezdődő vá­ros miatt csak „négy- bés“ túrának nevezték a Du- na-túrát. Aztán 1963-ban el­nyerte mai formáját: — az NSZK-beli Ingolstadt és a bolgár Szilisztra között, 2182 kilométeren át, közel két hónapig eveznek, kajakoz­nak, kenuznak a részvevők. A létszám állandóan vál­tozik. Az idén például B3-an indultak útnak június 25-én Ingolstadtból. Bécsnél már 500 körül járt a túrázók száma. Budapesten a minap már 750-nél többen kötöt­tek ki. Egyébként az idén olyan részvevői is akadtak a túrá-| nak, akik az egetverő fur-l csaságok világrekordjainak; a könyvében, a »Guinessí Book«-ban is szerepelnek. Az NSZK-beli Ottó Eberlej és a magyar Éledd Tihamér a távolsági túrakajakozáS' világrekordereiként vonultak! he a tekintélyes súlyú lexi-í konba. Teljesítményük 2592' kilométer. Két évvel ezelőtt: i a TIO túrán is furcsa csúcs! születet. Egy bolgár férfi j Ingolstadtból Szilisztráig — úszva tette meg: a távot.' Ezt is őrzi a nagy könyv.j Nem őrzi viszont azoknak, a nevét, akik ura vállalkoz-j nak, hogy az egész nyarat,' a rendes évi szabadságukat' a vizen és sátorban töltsék.! Azt tartják, hogy a legelö-| kelőbb Hilton-szálló sem kárpótolná azt ' a sok él-' ményt, amit út közben sze-; reznek. Olyan ez a túrás! társaság, mint egy nagy bol-' dog család. | ,.A kis lépések nagy dip-, lomatái vagyunk“ — inon-* dogatják. j A népek közötti megértés' hírnökei. , í Az elmúlt napokban az egész világ a labdarúgó- bajnokságra figyelt. A leg­jobbak vetélkedője a játék nagyszerű hírverése volt, és ismét igazolta a sportág hallatlan népszerűségét. Ez­úttal egy olyan országba, az Amerikai Egyesint Álla­mokba kalauzoljuk el az ol­vasót, ahol csak az utóbbi években vetette meg a lábát. Ott soccernek nevezik. A mifelénk honos futball el­nevezés a sisakban és tojás alakú labdával űzött sajá­tos kiszorítós játéknak du­kál, így a világszerte Ismert változatának más megjelö­lést kellett keresni. Az igazi labdarúgás azonban nem­csak a nevével vergődik az Egyesült Államokban. Évek óta új meg új erőfeszítése­ket tesznek a soccerliga ve­zetői sportáguk népszerűsl- sére, ám az átmeneti sike­rek — egy Pelé, egy Bek- kenbauer tündöklése és kö- zönségcsábítő hatása — után mind mélyebbek a hullám­völgyek. Az idén a bajnok­ság már csak 14 csapattal kezdődött, két esztendeje még 24-en voltak. A tavalyi idény végén azonban fel­oszlott az atlantai, a Los Angeles-i, a dallasi, a Cal­gary-!, a minnesotai, a „ka­liforniai“ és a washingtoni klub; az utóbbit sem men­tette meg a csődtől Johann Cruyff tavaly nyáron való idehozása sem. A legnagyobb - csalódás a sportág jövője szempontjá­ból a minnesotai klub meg­szűnése: bár ez a tájak nem a friss emigránsok (vagyis focikedvelök) vidéke, régi keletű „óvilági“ hagyomá­nyai folytán nagy reménye­ket tápláltak a csapat iránt. A liga vezetői igyekeznek jó arcot vágni az összezsu­gorodáshoz: a kevesebb több — hirdetik, önmagukat is vigasztalva, s abban bízva, hogy így majd jobban „össz­pontosul“ a közönség. De önfeledt pillanataikban min­den klub érzi, ez a szaka­dék széle, s akármelyikük lehet a következő áldozat. Változatlánul legfőbb gond a csapatok amerikanizálása, tehát az uralkodó idegen­légiós jelleg megszüntetése. Enélkül ugyanis menthetet­lenül megmarad a sportág a viszonylag friss bevándor­lók szórakozásának. A liga újabb döntése szerint most az eddigi három után már minden csapatban legalább négy észak-amerikai állam­polgárságú, tehát akár ka­nadai illetőségű játékosnak kell a pályán tartózkodnia, és 1984-től kezdve a számu­kat ötre emelik. A liga Irá­FOCI AMERIKAI MÖDRA Világszerte hódít a foci. nyitója, Phil Woosnera sze­rint talán már a nyolcvanas évek végére elérik, hogy legfeljebb egy-két idegen- légiós legyen csapatonként, tehát úgy, mint némely nyu­gat-európai országban. A fö- menedzser szerint különben a mezőny szűkítésének javí­tania kell a színvonalat is, hiszen kiselejteződnek a nem megfelelő játékosok. Meglehet, ám egyelőre még mindig az ismert euró­pai „öregfiúk“ — Chlnaglia, Karl-Heinz Granitza, Nees- kens — uralkodnak a pá­lyán, és hát ők sem lettek , fiatalabbak. (A Cosmos ta­valy őszi trónfosztása után' összecsapott a gólkirály Chi- na^ía és az edző, Hennes Weiswéiler. A viszály (élénk sajtóvisszhanggal] hetekig tartott, és persze az olasz gólzsák győzött, most átme­netileg Julio Mazzei az edző. Chlnaglia továbbra is a Cos­mos lelke, minden második labda felé száll, verekszik három-négy védővel, passzol, liheg, okítja társait, és — még mindig bödületeseii és pontosan lő. Ám Neeskeiio vagy Carlos Alberto csak árnyéka egykori önmagá­nak, miként általában mind­egyik „vendégjátékos“ jóné­Helexa felvétele hány kilóval nehezebb, mint fénykorában volt. Ami a leginkább árulkodó: egyelő­re nem nőnek fejükre a honi neveltetésü ifjak, az észak­amerikaiak, akik megítélé­sem szerint már sok min­dent tudnak, de még nem sajátították el a játék igazi finomságait. Az új idényben a liga al­kalmazkodik ’ a FIFA-szabá- lyokhoz. Megszüntették a 35 yardos leshatárt (eddig a kaputól e távolságon belül fújt csak a bíró, tehát nem a félvonaltól kezdve. Ugyancsak módosították a csereszabályt: ezentúl itt is csak két cserét lehet esz­közölni az eddigi három he­lyett. A tizennégy csapatot három csoportba osztották; a keleti csoportban van a Cosmos, a Chicago Sting (a tavalyi bajnok), a Toronto és a Montreal; a dili cso­portban három floridai csa­pat is található (az ottani latin-amerikai népességre számítva): Jacksonville, Lau­derdale, Tampa, Fort, vala­mint a oklahomai Tulsa, míg a nyugati csoportban van a kanadai Edmonton, a Van­couver csapata, valamint a San Diego, a San Jose, a Seattle és az oregoni Port­land. Miként a labdarúgás ame­rikai változatának bajnoksá­gában is, a csoportok tag­jai mindenkivel játszanak. A csoporton belüli sorren­det az Így elért pontok alápján alakítják ki, tehát nem csupán az egymás el­leni eredmények számíta­nak. Az idény augusztus 22-ig tart, s az utána kö­vetkező napon megkezdődik a legjobb nyolc kieséses küzdelme a Soccer-kupáért, amelynek döntőjét San Dle- göban játsszák szeptember 18-án. Tavaly a Cosmos és a Chicago csapott össze, és alighanem az idén is így lesz. Nem akadály, hogy a két csapat azonos csoport­ban van: a három csoport­győztes mellett az öt leg­jobb eredményt elérő csapat jut a nyolc közé. (gy pró­bálják a pontszerző bajnok­ságot elegyíteni a kupajel- legű, kieséses küzdelemmel, hiszen az amerikai néző eh­hez van szokva a többi csa­patsportágban is. Az amerikai ízléshez való alkalmazkodási kísérletek sikere azonban a tapaszta­latok szerint kétes, az itteni lakosság nem képes „fel­fogni“ a foci szépségét, ke­vesli a gólokat, ném érli a kombinációkat, s lassúnak tartja a játékot. Vagyis a futballnak, az igazinak, egyelőre nem si­került meghódítania Ameri­kát, viszont az amerikai íz­lés meghódította a labdarú­gás egyik fajtáját; a terem­foci váratlanul nagy üzletté vált az Egyesült Államok­ban, A St. Louis-1 Steamer.s teremfocicsapata az első Igazán hasznot hozó labda­rúgóklub Amerikában. Átla­gosan 18 000 néző megy el a csarnokba, és ennél na­gyobb közönsége a terem­sportok közül csak a New York Rangers jégkorongcsa­patának van. Igaz, a jegy­árak egyelőre számottevően alacsonyabbak, mint akár a jégkorong, akár a profi ko­sárlabda-bajnokság mérkő­zésein. A teremfoci-ligában tizen­három csapat van, és alig háji’Oméves működése alatt befutott e „sportág“; miköz­ben a nagy tévéhálózatok abbahagyták a szabadtéri labdarúgás mérkőzéseinek közvetítését, a minap meg­kezdődtek a tárgyalások a terembajnokság mérkőzései­nek sugárzási jogáért. Már­pedig Amerikában a televí­ziós közvetítésből származó jövedelem a sportág egyik éltetője. A teremfocit eddig a mind jobban terjedő elő­fizetéses kábeltévé közvetí­tette, ám az igazi, persze az a mérkőzés, amelyet az ABC, az NBC vagy a CBS tízmilliós nézőtábora előtt látszhatják. Mindenesetre a teremfociklubok vezetői tő­lük telhetőén igazodtak az amerikai közönség és a tévé igényeihez. A legtöbb játé­kos még az itteni soccer- csapatokba sem férne bele, viszont a teremjáték, ugye, csak nyomokban emlékeztet az igazi labdarúgásra, leg­feljebb azért, mert lábbal játsszák. A hat-hat — műanyaggal fedett jégkorongpályán sze­replő — játékos négy tizen­öt perces negyedben meg­állás nélkül kergeti a lab­dát (cserék menet közben, mint a jégkorongban), s mint ismeretes, nagy szere­pe van a palánknak, no meg a sok gólnak. A teremfoci természetesen aligha szorul bemutatásra olvasóink előtt, hiszen a sza­bályok nagyjából ugyanolya­nok, mint nálunk. Legfel­jebb a hirdetések miatt szükséges „negyedelés“ új­donság. Amitől azonban ez a sportág igazán és jelleg­zetesen amerikai, az a mér­kőzéseket övező cirkusz. A Washingtonnal szomszédos Ballimore-ban például a sportcsarnok tetejéről lógó, minden irányból látható té­véképernyőkön a meccs előtt azt láthatjuk, hogy a csapat tagjai beszállnak egy repülő csészealjba, amely sebesen elhúz az űrbe. S az­tán ugyancsak a mennye­zetről leereszkedik ugyanaz a csészealjszerüség, és ki­robognak belőle a pályára a játékosok, miközben har­sog a Harmadik típusú ta­lálkozások című tudomá­nyos-fantasztikus film zené­je. Majd jön az egyenkénti bemutatás, szintén reflekto­rok fényében. Ahogyan a teremfoci ligá­jának egyik vezetője meg­jegyezte, tulajdonképpen egyetlen hibát követtek el: feleslegesnek volt soccernek vagyis focinak nevezni. Vég­tére is a veszteségek ver­mében vergődő szabadtéri labdarúgással való egybeve­tés csak árt a hlrnévek... Egyébként az idén télen a Cosmos is megpróbálkozott a maga teremliga-bajnoksá- gával, s még megérhetjük, hogy — Chinagliáék végle­ges kiöregedésével — a soccer is beszorul a terem­be. LEHETŐSÉGEK ÉS EREDMÉNYEK A repUlömodellezés rendkívül érdekes és szúrakoztatú sportág. Lassan már egy éve annak, hogy Cas- tában országos pártaktíván megvitatták a honvédelmi munka színvonalát és a CSKP XVI. kongresszusa idevágó felada­tainak a teljesítését. Az eltelt egy év alatt jelentős előrehaladás észlelhető a Honvédelmi Szövetség tevékenységében Is. A közelmúltban a lévai (Levlcej já­rásban a Honvédelmi Szövetség járási bizottságának dolgozóival beszélgettem ezekről az egyre Inkább előtérbe kerülő kérdésekről. — A Honvédelmi Szövetségnek a lévai járásban 119 alapszervezete van, ame­lyekben összesen 8390 tag dolgozik — mondotta Jozef Barié, a HSZ járási bl- - zottságának elnöke. — Az ipari üzemek­ben 15. az egységes földművesszövetke­zetekben és állami gazdaságokban 16, a különböző hivatalok mellett 5, az Isko­lákban pedig 11 alapszervezet működik. A többi 72 egyéb intézmények égisze alatt ténykedik. A fiatalok mellett a nők Is egyre nagyobb érdeklődést tanúsíta­nak a Honvédelmi Szövetség munkája iránt. Összesen 1472-en vállalták ezt az eddig csak férfiaknak való munkát. Ta­lán ennek köszönhetjük, hogy Szlovákiá­ban Léván alakult meg az első női auto- -moío-klub, amely a Zora nevet vette fel, és már több mint 150 nő dolgozik ben­ne. — Az egyes szakosztályokban hagyo­mányos munka folyik, de időközben új sportágakkal is gazdagodtunk. Megemlí­teném a santovkal sárkányrepülő szak­osztályt, amely a helyi egységes föld- müvesszövetkezet védnöksége alatt bon­togatja szárnyalt. Alapszervezeteink ed­dig még mindig megállták helyüket a különböző járási, kerületi, sőt országos versenyeken is. — Tudtommal ebben a járásban nagy erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok megnyerésére. Miért éppen a mezőgazdaságra irányították a figyelmüket? — Járásunkban nagy gondot fordítunk arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben kibövitsük alapszervezeteink számát — kapcsolódott be a beszélgetésbe Vojtech Bdgöci, a járási bizottság politikai-szer­vezési titkára. — Napjainkban 16 alap- szervezet működik az egységes földmű­vesszövetkezetek vagy állami gazdasá­gok mellett. Igaz, nem sok, de már eh­hez Is igen nagy erőfeszítés kelfett. Fel­adataink elsősorban abból származnak, hogy a lévai járás túlnyomó részben me­zőgazdasági jellegű. De kötelez bennün­ket az is, hogy éppen a mi járásunkban rendeztek meg azt az országos értekez­letet, amely a mezőgazdasági üzemek­ben folyó honvédelmi nevelő munka szín­vonalával és hatékonyságával foglalko­zott. A honvédelmi nevelésnek egyik leg­alapvetőbb részét képezi az ifjúság be­kapcsolódása a honvédelmi sportokba és a különböző műszaki szakkörök mun­kájába. A lévai járásban jő eredménye­ket értek el a honvédelmi tömegspor­tokban is, do talán mégis a modellezők azok, akik eredményeikkel legjobban magukra terelték a figyelmet. A járás­ban ezt a munkát Ivan Valachovlí irá­nyítja. — A lévai járásban 9 önálló modellező szakkör és egy speciális repUlőmodelIe- zö alapszervezet dolgozik — mondotta. — A modellezők tevékenységét járási ta­nács Irányítja és koordinálja. Ennek a tanácsnak 10 tagja van, akik egyúttal a klubok vezetői. Járásunkban a repü- lömodellező szakkörök a legjobbak. Mo­dellezőink az utóbbi években számtalan dijat és elismerést szereztek az egyes versenyeken. Ezt főleg annak köszönhet­jük, hogy sokat javult a pionír- ás If­júsági házak mellett működő szakkörök munkája. Ennek eredménye az, hogy a közelmúltban a nyugat-szlovéklal kerü­leti bajnokságokon a vitorliző repülők kategörléjában két második helyet sze­reztek a plonfr versenyzők. A távirányí­tású repülőgépek kategóriájában a máso­dik helyen végeztek a versenyzőink. — Modellezésben csakis ekkor lehet kielégítő eredményeket elérni, ha a mun­kához minden teltétel biztosítva van. De ez nem mindig könnyű feladat. — Ez valóban nem egyszerű feladat. Mint tudjuk, a modellezéshez szükséges anyagot jobbára külföldről kell behoz­nunk, s ez már így gazdasági kérdés. Ennek ellenére a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottsága mindent megtesz azért, hogy legalább a legszükségesebb nyersanyagokat megkapják a modellezők. Megdrágultak az egyes modellekhez használatos motorok és műszaki beren­dezések Is, de azért még egyszer sem fordult elő, hogy anyagi problémák miatt nem vehettünk részt a versenyeken. — Említette, hogy a raodeUezésben is még teljesen fiatal korban kell el­kezdeni a munkát. Ehhez viszont ele gendö létszámú, szakképzett és ugyan­akkor pedagógiai Ismeretekkel rendelke­ző szakköri vezetőkre van szükség. E téren milyen a helyzet a lévai járás­ban? — Igen, ez így van, de sajnos elég sok problémával küzdünk. A íiatalokkal valö munka minden szempontböl nagyon igényes. Azt tapasztaltam, hogy az utöb- bl években a fiatalok kevésbé érdeklőd­nek a műszaki foglalkozások Iránt. En­nek legfőbb okát az egyes Iskolákban tapasztalható hiányosságokban látom. Csak kevés helyen íorditanak erre a munkára elég időt és gondot a peda­gógusok. Igen nagy a lemorzsolódás a modellezők körében. Vannak tanfolya­mok, amelyeken 50—60 fiatal kezd, de csak 10—12 végez. Mégis azt kell mon­danom. hogy járásunkban optimális tel­tételeket teremtettunk a modellezők munkájához. A klsebb-nagyobb hiányos Ságokat „menet közben" megoldjuk és biztos vagyok benne, hogy a jövőben munkánk még jobb és színvonalasabb lesz. Nagyon örülnénk annak is, ha ver senyzőlnk továbbra Is legalább úgy meg­állnák a helyüket, mint a múltban. KAMOCSAI IHRI

Next

/
Thumbnails
Contents