Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-03 / 31. szám
XXVII, NEMZETKÖZI DUNA-TpRA Kis lépések diplomatái A Dunamenti országok vizisporlszervezetei — mint 1956 őta minden évben —, most is megrendezik az ún. TID Ouna-túrát- A vizitúra ittlété Csehszlovákiából származik. Az első túra „csak“ Bratislava—Budapest útvonalon zajlott. Később csatlakoztak az osztrákok, így lett belőle Becs — Bratislava — Budapest, majd „beszállt“ Jugoszlávia is, és Belgrád- dal kiegészülve a hatvanas évek elejétől egyszerűen a négy B-betűvel kezdődő város miatt csak „négy- bés“ túrának nevezték a Du- na-túrát. Aztán 1963-ban elnyerte mai formáját: — az NSZK-beli Ingolstadt és a bolgár Szilisztra között, 2182 kilométeren át, közel két hónapig eveznek, kajakoznak, kenuznak a részvevők. A létszám állandóan változik. Az idén például B3-an indultak útnak június 25-én Ingolstadtból. Bécsnél már 500 körül járt a túrázók száma. Budapesten a minap már 750-nél többen kötöttek ki. Egyébként az idén olyan részvevői is akadtak a túrá-| nak, akik az egetverő fur-l csaságok világrekordjainak; a könyvében, a »Guinessí Book«-ban is szerepelnek. Az NSZK-beli Ottó Eberlej és a magyar Éledd Tihamér a távolsági túrakajakozáS' világrekordereiként vonultak! he a tekintélyes súlyú lexi-í konba. Teljesítményük 2592' kilométer. Két évvel ezelőtt: i a TIO túrán is furcsa csúcs! születet. Egy bolgár férfi j Ingolstadtból Szilisztráig — úszva tette meg: a távot.' Ezt is őrzi a nagy könyv.j Nem őrzi viszont azoknak, a nevét, akik ura vállalkoz-j nak, hogy az egész nyarat,' a rendes évi szabadságukat' a vizen és sátorban töltsék.! Azt tartják, hogy a legelö-| kelőbb Hilton-szálló sem kárpótolná azt ' a sok él-' ményt, amit út közben sze-; reznek. Olyan ez a túrás! társaság, mint egy nagy bol-' dog család. | ,.A kis lépések nagy dip-, lomatái vagyunk“ — inon-* dogatják. j A népek közötti megértés' hírnökei. , í Az elmúlt napokban az egész világ a labdarúgó- bajnokságra figyelt. A legjobbak vetélkedője a játék nagyszerű hírverése volt, és ismét igazolta a sportág hallatlan népszerűségét. Ezúttal egy olyan országba, az Amerikai Egyesint Államokba kalauzoljuk el az olvasót, ahol csak az utóbbi években vetette meg a lábát. Ott soccernek nevezik. A mifelénk honos futball elnevezés a sisakban és tojás alakú labdával űzött sajátos kiszorítós játéknak dukál, így a világszerte Ismert változatának más megjelölést kellett keresni. Az igazi labdarúgás azonban nemcsak a nevével vergődik az Egyesült Államokban. Évek óta új meg új erőfeszítéseket tesznek a soccerliga vezetői sportáguk népszerűsl- sére, ám az átmeneti sikerek — egy Pelé, egy Bek- kenbauer tündöklése és kö- zönségcsábítő hatása — után mind mélyebbek a hullámvölgyek. Az idén a bajnokság már csak 14 csapattal kezdődött, két esztendeje még 24-en voltak. A tavalyi idény végén azonban feloszlott az atlantai, a Los Angeles-i, a dallasi, a Calgary-!, a minnesotai, a „kaliforniai“ és a washingtoni klub; az utóbbit sem mentette meg a csődtől Johann Cruyff tavaly nyáron való idehozása sem. A legnagyobb - csalódás a sportág jövője szempontjából a minnesotai klub megszűnése: bár ez a tájak nem a friss emigránsok (vagyis focikedvelök) vidéke, régi keletű „óvilági“ hagyományai folytán nagy reményeket tápláltak a csapat iránt. A liga vezetői igyekeznek jó arcot vágni az összezsugorodáshoz: a kevesebb több — hirdetik, önmagukat is vigasztalva, s abban bízva, hogy így majd jobban „összpontosul“ a közönség. De önfeledt pillanataikban minden klub érzi, ez a szakadék széle, s akármelyikük lehet a következő áldozat. Változatlánul legfőbb gond a csapatok amerikanizálása, tehát az uralkodó idegenlégiós jelleg megszüntetése. Enélkül ugyanis menthetetlenül megmarad a sportág a viszonylag friss bevándorlók szórakozásának. A liga újabb döntése szerint most az eddigi három után már minden csapatban legalább négy észak-amerikai állampolgárságú, tehát akár kanadai illetőségű játékosnak kell a pályán tartózkodnia, és 1984-től kezdve a számukat ötre emelik. A liga IráFOCI AMERIKAI MÖDRA Világszerte hódít a foci. nyitója, Phil Woosnera szerint talán már a nyolcvanas évek végére elérik, hogy legfeljebb egy-két idegen- légiós legyen csapatonként, tehát úgy, mint némely nyugat-európai országban. A fö- menedzser szerint különben a mezőny szűkítésének javítania kell a színvonalat is, hiszen kiselejteződnek a nem megfelelő játékosok. Meglehet, ám egyelőre még mindig az ismert európai „öregfiúk“ — Chlnaglia, Karl-Heinz Granitza, Nees- kens — uralkodnak a pályán, és hát ők sem lettek , fiatalabbak. (A Cosmos tavaly őszi trónfosztása után' összecsapott a gólkirály Chi- na^ía és az edző, Hennes Weiswéiler. A viszály (élénk sajtóvisszhanggal] hetekig tartott, és persze az olasz gólzsák győzött, most átmenetileg Julio Mazzei az edző. Chlnaglia továbbra is a Cosmos lelke, minden második labda felé száll, verekszik három-négy védővel, passzol, liheg, okítja társait, és — még mindig bödületeseii és pontosan lő. Ám Neeskeiio vagy Carlos Alberto csak árnyéka egykori önmagának, miként általában mindegyik „vendégjátékos“ jónéHelexa felvétele hány kilóval nehezebb, mint fénykorában volt. Ami a leginkább árulkodó: egyelőre nem nőnek fejükre a honi neveltetésü ifjak, az északamerikaiak, akik megítélésem szerint már sok mindent tudnak, de még nem sajátították el a játék igazi finomságait. Az új idényben a liga alkalmazkodik ’ a FIFA-szabá- lyokhoz. Megszüntették a 35 yardos leshatárt (eddig a kaputól e távolságon belül fújt csak a bíró, tehát nem a félvonaltól kezdve. Ugyancsak módosították a csereszabályt: ezentúl itt is csak két cserét lehet eszközölni az eddigi három helyett. A tizennégy csapatot három csoportba osztották; a keleti csoportban van a Cosmos, a Chicago Sting (a tavalyi bajnok), a Toronto és a Montreal; a dili csoportban három floridai csapat is található (az ottani latin-amerikai népességre számítva): Jacksonville, Lauderdale, Tampa, Fort, valamint a oklahomai Tulsa, míg a nyugati csoportban van a kanadai Edmonton, a Vancouver csapata, valamint a San Diego, a San Jose, a Seattle és az oregoni Portland. Miként a labdarúgás amerikai változatának bajnokságában is, a csoportok tagjai mindenkivel játszanak. A csoporton belüli sorrendet az Így elért pontok alápján alakítják ki, tehát nem csupán az egymás elleni eredmények számítanak. Az idény augusztus 22-ig tart, s az utána következő napon megkezdődik a legjobb nyolc kieséses küzdelme a Soccer-kupáért, amelynek döntőjét San Dle- göban játsszák szeptember 18-án. Tavaly a Cosmos és a Chicago csapott össze, és alighanem az idén is így lesz. Nem akadály, hogy a két csapat azonos csoportban van: a három csoportgyőztes mellett az öt legjobb eredményt elérő csapat jut a nyolc közé. (gy próbálják a pontszerző bajnokságot elegyíteni a kupajel- legű, kieséses küzdelemmel, hiszen az amerikai néző ehhez van szokva a többi csapatsportágban is. Az amerikai ízléshez való alkalmazkodási kísérletek sikere azonban a tapasztalatok szerint kétes, az itteni lakosság nem képes „felfogni“ a foci szépségét, kevesli a gólokat, ném érli a kombinációkat, s lassúnak tartja a játékot. Vagyis a futballnak, az igazinak, egyelőre nem sikerült meghódítania Amerikát, viszont az amerikai ízlés meghódította a labdarúgás egyik fajtáját; a teremfoci váratlanul nagy üzletté vált az Egyesült Államokban, A St. Louis-1 Steamer.s teremfocicsapata az első Igazán hasznot hozó labdarúgóklub Amerikában. Átlagosan 18 000 néző megy el a csarnokba, és ennél nagyobb közönsége a teremsportok közül csak a New York Rangers jégkorongcsapatának van. Igaz, a jegyárak egyelőre számottevően alacsonyabbak, mint akár a jégkorong, akár a profi kosárlabda-bajnokság mérkőzésein. A teremfoci-ligában tizenhárom csapat van, és alig háji’Oméves működése alatt befutott e „sportág“; miközben a nagy tévéhálózatok abbahagyták a szabadtéri labdarúgás mérkőzéseinek közvetítését, a minap megkezdődtek a tárgyalások a terembajnokság mérkőzéseinek sugárzási jogáért. Márpedig Amerikában a televíziós közvetítésből származó jövedelem a sportág egyik éltetője. A teremfocit eddig a mind jobban terjedő előfizetéses kábeltévé közvetítette, ám az igazi, persze az a mérkőzés, amelyet az ABC, az NBC vagy a CBS tízmilliós nézőtábora előtt látszhatják. Mindenesetre a teremfociklubok vezetői tőlük telhetőén igazodtak az amerikai közönség és a tévé igényeihez. A legtöbb játékos még az itteni soccer- csapatokba sem férne bele, viszont a teremjáték, ugye, csak nyomokban emlékeztet az igazi labdarúgásra, legfeljebb azért, mert lábbal játsszák. A hat-hat — műanyaggal fedett jégkorongpályán szereplő — játékos négy tizenöt perces negyedben megállás nélkül kergeti a labdát (cserék menet közben, mint a jégkorongban), s mint ismeretes, nagy szerepe van a palánknak, no meg a sok gólnak. A teremfoci természetesen aligha szorul bemutatásra olvasóink előtt, hiszen a szabályok nagyjából ugyanolyanok, mint nálunk. Legfeljebb a hirdetések miatt szükséges „negyedelés“ újdonság. Amitől azonban ez a sportág igazán és jellegzetesen amerikai, az a mérkőzéseket övező cirkusz. A Washingtonnal szomszédos Ballimore-ban például a sportcsarnok tetejéről lógó, minden irányból látható tévéképernyőkön a meccs előtt azt láthatjuk, hogy a csapat tagjai beszállnak egy repülő csészealjba, amely sebesen elhúz az űrbe. S aztán ugyancsak a mennyezetről leereszkedik ugyanaz a csészealjszerüség, és kirobognak belőle a pályára a játékosok, miközben harsog a Harmadik típusú találkozások című tudományos-fantasztikus film zenéje. Majd jön az egyenkénti bemutatás, szintén reflektorok fényében. Ahogyan a teremfoci ligájának egyik vezetője megjegyezte, tulajdonképpen egyetlen hibát követtek el: feleslegesnek volt soccernek vagyis focinak nevezni. Végtére is a veszteségek vermében vergődő szabadtéri labdarúgással való egybevetés csak árt a hlrnévek... Egyébként az idén télen a Cosmos is megpróbálkozott a maga teremliga-bajnoksá- gával, s még megérhetjük, hogy — Chinagliáék végleges kiöregedésével — a soccer is beszorul a terembe. LEHETŐSÉGEK ÉS EREDMÉNYEK A repUlömodellezés rendkívül érdekes és szúrakoztatú sportág. Lassan már egy éve annak, hogy Cas- tában országos pártaktíván megvitatták a honvédelmi munka színvonalát és a CSKP XVI. kongresszusa idevágó feladatainak a teljesítését. Az eltelt egy év alatt jelentős előrehaladás észlelhető a Honvédelmi Szövetség tevékenységében Is. A közelmúltban a lévai (Levlcej járásban a Honvédelmi Szövetség járási bizottságának dolgozóival beszélgettem ezekről az egyre Inkább előtérbe kerülő kérdésekről. — A Honvédelmi Szövetségnek a lévai járásban 119 alapszervezete van, amelyekben összesen 8390 tag dolgozik — mondotta Jozef Barié, a HSZ járási bl- - zottságának elnöke. — Az ipari üzemekben 15. az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban 16, a különböző hivatalok mellett 5, az Iskolákban pedig 11 alapszervezet működik. A többi 72 egyéb intézmények égisze alatt ténykedik. A fiatalok mellett a nők Is egyre nagyobb érdeklődést tanúsítanak a Honvédelmi Szövetség munkája iránt. Összesen 1472-en vállalták ezt az eddig csak férfiaknak való munkát. Talán ennek köszönhetjük, hogy Szlovákiában Léván alakult meg az első női auto- -moío-klub, amely a Zora nevet vette fel, és már több mint 150 nő dolgozik benne. — Az egyes szakosztályokban hagyományos munka folyik, de időközben új sportágakkal is gazdagodtunk. Megemlíteném a santovkal sárkányrepülő szakosztályt, amely a helyi egységes föld- müvesszövetkezet védnöksége alatt bontogatja szárnyalt. Alapszervezeteink eddig még mindig megállták helyüket a különböző járási, kerületi, sőt országos versenyeken is. — Tudtommal ebben a járásban nagy erőfeszítéseket tesznek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok megnyerésére. Miért éppen a mezőgazdaságra irányították a figyelmüket? — Járásunkban nagy gondot fordítunk arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben kibövitsük alapszervezeteink számát — kapcsolódott be a beszélgetésbe Vojtech Bdgöci, a járási bizottság politikai-szervezési titkára. — Napjainkban 16 alap- szervezet működik az egységes földművesszövetkezetek vagy állami gazdaságok mellett. Igaz, nem sok, de már ehhez Is igen nagy erőfeszítés kelfett. Feladataink elsősorban abból származnak, hogy a lévai járás túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű. De kötelez bennünket az is, hogy éppen a mi járásunkban rendeztek meg azt az országos értekezletet, amely a mezőgazdasági üzemekben folyó honvédelmi nevelő munka színvonalával és hatékonyságával foglalkozott. A honvédelmi nevelésnek egyik legalapvetőbb részét képezi az ifjúság bekapcsolódása a honvédelmi sportokba és a különböző műszaki szakkörök munkájába. A lévai járásban jő eredményeket értek el a honvédelmi tömegsportokban is, do talán mégis a modellezők azok, akik eredményeikkel legjobban magukra terelték a figyelmet. A járásban ezt a munkát Ivan Valachovlí irányítja. — A lévai járásban 9 önálló modellező szakkör és egy speciális repUlőmodelIe- zö alapszervezet dolgozik — mondotta. — A modellezők tevékenységét járási tanács Irányítja és koordinálja. Ennek a tanácsnak 10 tagja van, akik egyúttal a klubok vezetői. Járásunkban a repü- lömodellező szakkörök a legjobbak. Modellezőink az utóbbi években számtalan dijat és elismerést szereztek az egyes versenyeken. Ezt főleg annak köszönhetjük, hogy sokat javult a pionír- ás Ifjúsági házak mellett működő szakkörök munkája. Ennek eredménye az, hogy a közelmúltban a nyugat-szlovéklal kerületi bajnokságokon a vitorliző repülők kategörléjában két második helyet szereztek a plonfr versenyzők. A távirányítású repülőgépek kategóriájában a második helyen végeztek a versenyzőink. — Modellezésben csakis ekkor lehet kielégítő eredményeket elérni, ha a munkához minden teltétel biztosítva van. De ez nem mindig könnyű feladat. — Ez valóban nem egyszerű feladat. Mint tudjuk, a modellezéshez szükséges anyagot jobbára külföldről kell behoznunk, s ez már így gazdasági kérdés. Ennek ellenére a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottsága mindent megtesz azért, hogy legalább a legszükségesebb nyersanyagokat megkapják a modellezők. Megdrágultak az egyes modellekhez használatos motorok és műszaki berendezések Is, de azért még egyszer sem fordult elő, hogy anyagi problémák miatt nem vehettünk részt a versenyeken. — Említette, hogy a raodeUezésben is még teljesen fiatal korban kell elkezdeni a munkát. Ehhez viszont ele gendö létszámú, szakképzett és ugyanakkor pedagógiai Ismeretekkel rendelkező szakköri vezetőkre van szükség. E téren milyen a helyzet a lévai járásban? — Igen, ez így van, de sajnos elég sok problémával küzdünk. A íiatalokkal valö munka minden szempontböl nagyon igényes. Azt tapasztaltam, hogy az utöb- bl években a fiatalok kevésbé érdeklődnek a műszaki foglalkozások Iránt. Ennek legfőbb okát az egyes Iskolákban tapasztalható hiányosságokban látom. Csak kevés helyen íorditanak erre a munkára elég időt és gondot a pedagógusok. Igen nagy a lemorzsolódás a modellezők körében. Vannak tanfolyamok, amelyeken 50—60 fiatal kezd, de csak 10—12 végez. Mégis azt kell mondanom. hogy járásunkban optimális teltételeket teremtettunk a modellezők munkájához. A klsebb-nagyobb hiányos Ságokat „menet közben" megoldjuk és biztos vagyok benne, hogy a jövőben munkánk még jobb és színvonalasabb lesz. Nagyon örülnénk annak is, ha ver senyzőlnk továbbra Is legalább úgy megállnák a helyüket, mint a múltban. KAMOCSAI IHRI
