Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-06 / 27. szám

MÖDER JÖZSEF solészoros csehszlovák váloga­tott, jelenleg a Grazer AK tagja: „Azt hiszem, a csehszlovák csapat szereplését döntően meghatározta a sérülések ténye. Kozák és Masn;^ térdbántalmakkal bajlódott hetekig, Nehoda sem volt teljesen rendben A kulisszatitkokat per­sze nem tudom, most nem vagyok tagja a váloga­tottnak, Ausztriában pedig kevesebb a hír a mi já­tékosainkról. Annyit mindenesetre tudok, hogy há­rom kulcsember elvesztését a világ bármely együt­tese megsinylené. Lehet aztán, hogy a társaság azt hitte, Kuvaitot simán legyőzik, és a váratlan, ke­serves döntetlen megtépázta a csapatszellemet. Egyben azonban biztos vagyok; valami nem volt rendben, a játékosok ezúttal másképpen viszonyul­tak a világbajnoki szerepléshez, mint mondjuk az én időmben az Európa-bajnokl címért folyó ke­mény csatározásokhoz. A magyarok kellemesen megleptek, egy kis szerencsével továbbjuthattak volna. Nagyon jól szerepelt eddig a Szovjetunió; az NSZK a már tőle megszokott fegyelmezett, szí­vós teljesítményt nyújtja. Az osztrákoknak eleve szerencséjük volt a sorsolásnál, jó csoportba ju­tottak. Csodálom a brazilokat: ezek mindent tud­nak, azt hiszem, bekötött szemmel sem passzolnák az ellenfélhez a labdát. Meglátjuk, végig kitart-e pazar formájuk?“ BATTA GYOBGY, újságíró: „Az utóbbi Időben három alkalommal is élvezhettem Buzánszky Jenő társaságát. Az aranycsapat egykori jobbhátvédje ötvenöt éves múlt, nyugdíjas, minden sza­bad idejét a focinak szenteli. Vagy úgy mint a nagy események egyik krónikása, tehát élménybeszámolókra jár, és az aranycsapat filmjeit vetíti, vagy úgy mint a Magyar Labdarúgó Szövetség egyik ellenőre. Bu­zánszky a szókimondó, tárgyilagos, korrekt sportembe­rek közül való. Töröcsik Andrásról vallott nézetét te­szem most közzé, mindenekelőtt azért, hogy egy szak­ember segítségével igazoljam: ez a Töröcsik András már nem való a legjobbak közé. Tehát; „Töröcsik évekkel ezelőtt rendkívüli tehetségnek ígérJcezett. Magam is élveztem látványos góljait, cseleit, sziporkázó játékát. Ez a sportember azonban olyan virág lett, amely bimbójában maradt. Töröcsik huszon­hét éves; mint ellenőr, szinte minden meccsét látom, hogy jelentéseket készítsek teljesítményéről a szövet­ségi kapitánynak. Általában a lehető legrosszabb bizo- nítványt állítom ki róla, jót nem tudok írni, hiszen van úgy, hogy végigunatkozza a bajnoki mérkőzést. Mikor érik be végre a rendkívüli tehetség? Huszonhét évesen is lehet ígéretes kezdő valaki? Mikor bizonyít Töröcsik? Azt hiszem, ez a kérdés a mai magyar fut­ball egyik alapkérdése, nemcsak azért, hogy fokozza-e, vagy csökkenti a csapat teljesítményét egy-egy játékos, hanem elsősorban azért, mert a többiekhez, egy közös­séghez való viszonyulásról van szó, és ennek még nagyobb jelentősége lehet, mint mondjuk annak, ha időnként formán alul focizik valaki.“ MICHAL lURSA, FIFA-jótékvezetó: Az első csoportmérkőzések záró találkozóin meglepe- y tések már nem születtek, így elmondhatjuk, hogy a középdöntőbe már valóban a legjobb csapatok jutottak be. így talán az Ausztria—NSZK találkozó kivéte­lével i—: jó mérkőzéseknek és jó játékvezetői teljesít­ményeknek voltunk tanúi. A középdöntőben már nem lehet taktizálnl, itt már nem babra megy a játék. Ezért a csapatok nagyobb erőbedobással küzdenek, és a küzdelem hevében néha egy kis túlzott keménység is becsúszik. Le kell azon­ban szögezni, hogy a játékvezetői bizottság jól dolgo­zik és a meccsek vezetésére a legmegfelelőbb szemé­lyeket jelöli ki. Ez alól talán csak az NSZK—Anglia mérkőzés kivétel. Szerintem Coelho játékvezető meg­bízása nem volt a legszerencsésebb. Nem tudom, kinek jutott eszébe két klasszis európai csapat találkozójának vezetését dél-amerikai bíróra bízni, aki nem ismeri, nem ismerheti az európai játékfelfogást. Coelho feles­legesen (de lehet, hogy szándékosan is, csakhogy ele­jét vegye a legkisebb csetepaténak] szétdarabolta a já­tékot, így ez a két, talán legjobb európai csapat, amely hozzászokott a kemény játékhoz, tulajdonképpen nem játszhatta azt, amire képes. Megakadályozta eb­ben a játékvezető. Kár, mert lehet, hogy ha valaki „európai felfogásban“ vezette volna a mérkőzést, akkor sokkal jobb játéknak vagyunk tanúi. Az Olaszország—Argentína mérkőzésen nem játszot­tak kesztyűs kézzel, és Rainea játékvezetőnek nem volt könnyű dolga. Az az érzésem, hogy azt a sok sárga lapot nagyon helyesen használta. Ha nem tette volna, akkor a mérkőzés esetleg botrányba fulladhatott volna. Gallego kiállítása teljesen igazságos volt. Szép futballt és ezzel együtt szép' játékvezetést láthattunk (de ez már szerintem együtt jár) a Franciaország—Auszrtla (Palotai) és a Lengyelország—Belgium (Calderon) ta­lálkozókon. Osztom a FIFA elnökének, Havelangénal azt a véleményét, hogy a világbajnokság eddigi mér kőzésein — a két kiállítás ellenére — szép és korrek futballt játszanak. De ez is előfordul a labdarúgásban A grúzok már nem Is bosszankodnak, csak moso­lyognak. Az Idegenek u- an- is első pillantásra -Idő­sebbnek vélik őket tényle-> ges életkoruknál. Ramaz Sengelija ráadásul '' enyhén kopaszodik is. Nem csoda, hogy a külföldi szakértők egyszerre kezdték méltatni és sajnálni. —, Korszerű játékra szüle­tett csatár. Kár, hogy ilyen későn robbant be az élvo­nalba .. > Aztán a ritka interjúk egyikében (mert Grúzia büszkesége vonakodva nyi- latkozgat önmagáról) kide­rült, hogy 1957-ben szüle­tett Kutaisziben január 1-én. Állítólag az év első uapián született embereket szeren- csecslllag kíséri életük fo­lyamán. Nos, Sengeliját már­is a világ legkiválóbb „ékei“ között tartják számon, jock Stein, a VB-ellenfél Skócia kapitánya így áradozott: — Sengelija és Blohin két nagy játékosegyéniség. Pél­dátlanul szerencsés az a szakvezető, aki két ilyen csatért küldhet a pályára... Az aranylabdás Biohint régóta Ismerjük és tisztel­jük. Gólratöréssel, a kapu előtti játékhelyzetek gyors felismerésével, eredményes­ségével Gerd Müllerre emlé­keztet Ahol ö jár, ott te­rem a gól. „Csak“ 172 centi magas, fejelésnél mégis rendre a legmagasabbra emelkedik. Mindössze 68 ki­ló, mégsem tudják elnyom­ni a test-test elleni harc­ban. Angolnaként siklik ki a védögyűrűből, ha másként nem boldogul, a hátán ci­peli őrzőjét. Kiválóan fej­lett lábizomzatának meg sem kottyan az ilyen mutatvány. Tavaly Izmirben olyan re­mekművű gólt lőtt a törö­kök hálójába, hogy két per­cen felállva tapsolt a kö­zönség. A Szovjetunió leg­jobbjai 20 gólt értek el a VB-selejtezőkön. Sengelija öt találattal járult hozzá a sikerhez. Eddigi 16 A-vélo- gatott szereplésén nyolc íz­ben vette be a hálót. A tavalyi esztendőre al­kalmasint mindig büszkén emélkszik majd vissza. Elér­AHOL Ö lAR On TEREM A Göl hető közelségbe került a Mundial. Klubcsapatával, a Tbiliszi Dinamóval elnyer­te a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Hazájában •—1978 után másodszor — az év futballistájának választották és úgy mellékesen elfoglal­ta a, gólkirályi trónt is. Je­lenleg — 23 góljával a második helyen áll az eu­rópai éleslövészek arany­cipőért folytatott vetélkedé­sében. Hogyan lehet mind­ezt tetézni? A gólgyáros szerint pofonegyszerű a vá­lasz. i— A VB-n igazolnunk kell a szovjet labdarúgás fejlő­dését. Az előfeltételek adva vanak: Csivadze, Burjak, Gu- szajev, Kipiani, Blohin. Ilyen klasszisokkal egy csapatban futballozni, önmagában is megtiszteltetés .. s . Ramaz Sengeliját hiba len­ne álszerénységgel vádol­ni. A szovjet újságíró- kol­légák szerint a nyolcvanas évek labdarúgásának egyik üstököse ugyanolyan udva rias, csendes, amilyen haj danán volt, a Torpedo Ku taiszl gimazista újoncaként Elvégezte a testnevelési főiskolát, most a tbiliszi egyetem jogi fakultásán gyürkőzik a tananyaggal. A pályán is szüntelenül tanul. Makacs kitartással fejleszti kombinációs készségét, lab­dakezelést. Kevéske szabad Idejében pedig hároméves kisfiát, Georgijt tanítja a labda szeretetére. Példaképül szolgálhat Hogy valaki mennyire szereti a sportot, bizonyítja a galántai atlétika fejlesztőjének, Egon Redhammernek az élete és pályafutása. Április ne­gyedikén ünnepelte 50. születésnap­ját, de senki sem hinné el róla, hogy ennyi idős, hiszen a munkában és a sportpályákon is fiatalos lendület­tel mozog. Csaknem harmincöt éve foglalkozik az atlétikával. — Az atlétikával a gimnáziumi ta­nulmányaim során kezdtem el fog­lalkozni — mondja Redhammer Egon. — Az alapokat volt tanáromtól, Pé­kár Félixtől kaptam, s neki köszön­hetem. hogy még ma is vonz ez a sportág. Mindig mondogatta, hogy csakis szorgalmas, türelmes munká­val lehet jó eredményeket elérni. Elő­ször csak az iskolánkat képviseltem, majd Galánta városát is. A középis­kola befejezése után Preäovban foly­tattam tanulmányaim, és ott is hű maradtam az atlétikához. A várost az I. Ugában képviseltem. A katonai szolgálat alatt már nem volt lehető­ségem aktívan folytatni a sportolást, de az atlétikához mind a mai napig hű maradtam. A néhány éves tevé­kenység során szerzett tapasztalato­kat aztán edzőként adtam át .az if­jú atlétáknak, és most ebben a mi­nőségben ténykedek. Harminc évvel ezelőtt Szlovákia egyik legjobb vágtázója volt. Száz mé­teren 10,9-et futott, 200 m-en 22,9 és 400 m-en 51,7 másodperces Időt ért el. Aktív tevékenysége befejezése óta mint edző hű maradt a sport ki­rálynőjéhez. Tizenöt évig a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára volt, ahol szintén nagy figyelmet szentelt az atlétikának, 1970 óta a Sverma utcai alapiskola tórnaszakos faijára. Edzői pályafutása alatt nem egy kitűnő aÜStát nevelt. Az ő tanítvá­nya volt Molnár Róbert, az egykori csehszlovák válogatott 3000 méteres gátfutásban, vagy a 100 m-es futás csehszlovák akadémiai bajnoka, Woll- ner Zoltán, hogy csak ezt a két ne­vet említsük. Kitűnő eredményeket ért el elsősorban a fiatalokkal való munkában. Ennek alapján engedélyez­ték 1974-ben az atlétikai sportosztály létrehozását, a vezetői tisztet pedig az arra legérdemesebb emberre, Egon Redhammerra bízták. Az eredmények nem sokáig várattak magukra. Az azóta eltelt néhány év alatt több mint húsz szlovákiai és két csehszlovák bajnok (Edita Canová diszkoszvetés­ben és Putyera László súlylökésben) került ki a sportosztályból. Mint első osztályú képesítésű edző nagyon sze­reti az atlétikát, s neki szenteli sza­bad Idejét is. A sporthoz való viszo­nyulása, szorgalma példaképül szol­gálhat fiatalnak, idősnek egyaránt. — Az atlétika nemcsak foglalkozá­som, hanem elsősorban kedvtelésem — folytatja. — Neki szentelem min-- den szabad időmet és az atlétika sze- retetét oltom családom minden tagjá­ba is. Nagy lelkesedéssel végzem munkámat, mert meg vagyok róla győződve, hogy rendszeres munkával az átlagos tehetségekkel is lehet jő eredményeket elérni. A sport, főleg az atlétika nagyon a szívemhez nőtt. Nem akarok tőle elbúcsúzni, s amíg erőm, egészségem engedi, hű mara­dok hozzá. Egon Redhammer odaadó munká­ját nagyra értékelik az illetékes szer­vek is. Többször részesült már ki­tüntetésben, legutóbb az „Iskolaügy érdemes dolgozója“ kitüntetéssel ju­talmazták fáradozásáért, a kerek év­forduló alkalmából pedig megkapta a „Csehszlovák testnevelés fejleszté­séért“ kitüntetés I. fokozatát. Oláh Gyula 'A belga Van Moer ha nem is a VB rangidőse, de 37 évével kétségkívül az egyik legkorosabb játékosa. Nála már csak Dino Zof, az olaszok kapu- védője idősebb, de neki talán köny- nyebb a dolga, mert a kapuban nem sokat kell futkároznia. Van Moer így nyilatkozik a hosszú labdarúgó-pálya­futás titkáról: — Harminchét éves vagyok. Egy­szer már visszavonultam. Egy máso­dik ligás együttesben voltam edző, és olyan jól merít a futball, hogy meg sem álltam a válogatottig. Hogy mi a hosszú pályafutás titka? Szerintem: kevés alkohol, kevés nikotin, kevés nő. 000 Dr. Jozef Vengloé egy-egy üveg sört ígért a játékosoknak, ha legyő­zik Kuvaitot. Mivel azonban a talál­kozó döntetlenül ért véget, a beígért itókából nem lett semmi. Egy kivétellel minden szomorúan és kiszáradt torokkal hagyta el a sta­diont. Az az egy Jan Berger volt. A mérkőzést követően doppingellenőr­zésen vett részt, de nem tudott elég „nyersanyaggal“ szolgálni, ezért meg­ivott 12 sört. A tizenkettediket biztos Vengloä edzőért itta. ipalágyij

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents