Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-27 / 30. szám

■I

i^\'- <■ ■ ■>

’ ' >'■Tizenkclféle üdüő

Kőrútunk első állomásán, Paton kellemes meglepetés ért bennünket. A hatalmas, négyszáz férőhelyes önkiszolgáló étterem vezetője, Németh Tibor arra a kérdésünkre, hogy van-e elég üdítő Ital, így válaszolt:

— löjjenek utánam — és a mélyhü- töraktárba vezetett, ahol tizenkétfé- le üdítőt számoltunk össze, közöttük néhány Márka-Ital kapható volt p-'y literes palackokban Is. Majd arra a kérdésre, hogy ezt hogyan csinálja, megint rövid és egyszerű választ kaptunk. — Végezzük a dolgunkat!

Ezután már az sem lepett meg, hogy a strandok vendégel hatféle készételből és hatféle frlssensültböl (sőt kérésre különféle hidegtálakat Is készítenek) válogathatnak, hat ötventől tizenöt koronás árak között, ami manapság csodának tűnik.

Tóth Géza föszakácsnak is felteszem -a már-már szónoki kérdést:

— Hogyan csinálja?

— Egy kis Jóindulattal, akarattal mindent leheti

Ezzel ugyan a titok nyitját még nem találtam meg, de hát nem is ez a lényeg, hanem az olcsó és kielégítő választék. Az áruellátásra nem panaszkodhatnak. Németh Tibor megmutatta a fagyasztóházban a szebbnél szebb darab húsokat is, a konyhában az illatozó háromféle levest, háromféle salátát. Megtudtam még tőle, hogy naponta kilencszáz adag ételt szolgálnak fel, s üdítőkből is elfogy 200—300 ládányi naponta. S eddig az utánpótlással még nem volt baj.

— Mi az idén az ellátásra nem panaszkodhatunk. Bárcsak Ilyen jó lett volna tavaly, s hasonló lenne jövőre isi

A fürdő négy medencéjének vize kellemes: 27—30 fok között van a hőmérséklete. A felmérések szerint mégsem ez vonzza az embereket.

— Erényünk a tisztaság. Dolgozóink mindent megtesznek a fürdő állandó jó színvonalon tartása végett — mondta Sztruhár Mária. — Lelkiismeretesen dolgozunk, s ez meghozza az eredményt: örömmel jönnek hozzánk az emberek.

Kint, a büfék között sétálva hamar megtudtam, hogy általában öt-hatféle üdítő ital kapható. Itt már nincsen Márka, és nincsen szóda, se ásványvíz.

Szász Katalin eladótól azt is megtudtuk, hogy akadozik a sörellátás:

— Ma délelőtt se volt egy korty sem. Délutánra hoztak ugyan egy keveset, de a tizenkét fokosat jó egy óra alatt eladtam. Egyebekből folyamatos az ellátás.

Odébb a zöldség- és gyümölcsboltban csak zöldség volt kapható; paradicsom, paprika, uborka, hagyma, krumpli, no meg fonnyadt sárgabarack, amelyet abban az állapotban nem nevezhettem gyümölcsnek. Szpl- sák Zsuzsanna eladó panaszolta, hogy nála kevesen vásárolnak, mert a fürdő területén kívül, a bejárat előtt árusító kofáknál szebb az áru, és nagyobb a választék is. Ott gyümölcs is kapható.

Láttam itt még két fagylárust, sorakozni egyik előtt sem kellett, akárcsak a strand sarkában lévő gyors- étterem pultjai előtt sem. Egyedül a virslit árusító kioszk előtt kígyózott hosszú sor. Sajnos, ilyen büfét nem láttunk többet, pedig a tapasztaltak alapján legalább egy még kéne. Láttam még újságkölcsönzőt, ahol a cseh és szlovák nyelvű lapokon kívül csupán a Film Színház Muzsika egyetlen számát találtam, a csehszlovákiai magyar sajtótermékekből egyetlen példányt sem.

Ro?

if!ő

Nem panaszkodott az a több ezer ember sem, akik Paton nyarattek, hiszen a járási egészségügyi felügyelőség közelmúltban végzett járási méretű felmérése szerint a megkérdezettek 95 százaléka jól érezte magát, úgy ítélte meg, hogy tiszta, kellemes a környezet, a víz, színvonalas az ellátás, pedig egy-egy napfényes hétvégen 10—12 ezer ember is megfordul Paton. Félnapi ott-tartózkodá- sunk alatt ml is hasonlókat tapasztaltunk; Paton zavartalan a nyár.

„Erén^iínk a tfszta^ág*'

A párkányi (Stúrovo) termálfürdőben talán egy tűt sem lehetett volna leejteni látogatásunk napján; ember ember hátán.

— Pedig ma még nincsenek is sokan — mondta Sztruhár Mária, a fürdő Igazgatóságának egyik alkalmazottja. — Hétvégeken 5—6 ezer ember is összegyűlik itt. Sőt, jönnének még többen Is, sokkal többen, csak képtelenek vagyunk őket fogadni.

Ezt tanúsíthatom, hiszen beszélgetésünk alatt szinte percenként csörgött a telefon, az ország különféle pontjaiból érdeklődtek az emberek, van-e még szabad helyük.

—: Hónapokkal előbbre kiadtunk minden helyet. Van húsz négyágyas faházunk, s idei újdonság, hogy a medencék közelében 400—500 személyt befogadó kempingtábort létesítettünk, de már most látjuk, kicsinek bizonyult. Helyünk viszont, hogy bővítsük, nincs.

t \C l

I .

Érsekújváron (N. Zámky) a város szívében, a fedett uszodát övező kertben levő strandot már jóval öt óra után kerestük föl. Már csak ketten feküdtek a 25x12 métpres medence mellett. Dohányos judlt pérrztáros szerint aznap — igaz, délután kicsit felhős volt az ég — mindössze százan váltottak jegyet. A picinyke strandon van egy büfé, amely ottjártunk- kor már zárva volt, ahol csak üdítők kaphatók, harapnivaló nem. Mondták, az emberek többsége a város széli nagy strandra jár, nézzünk körül ott.

Hat óra volt, mire a fürdő bejáratához értünk. Mi voltunk aznap a 160. vendégek. Ez a strand méreteihez képest roppant kis szám. Bár a három hatalmas medence (nem is medence, inkább mesterséges tóhoz hasonlíthatnánk) vizét a városi vízhálózatból kapja, így aznap mindössze 20 fokra melegedett föl. Ellenben itt a fürdőzésen kívül még sok egyéb szórakozási lehetőség is várja a látogatókat. Idén adták át a valóban szép mini golfpályát; lehet itt asztaliteniszezni, röplabdázni, lábfocipályán le- ízzadni... És a környezet Kőrútunkon egyértelműen az újvári strandot találtuk a legszebbnek, a legkellemesebbnek, a legtisztábbnak, bár a tisztására sehol sem lehetett panasz. Újvárban a strand egy hatalmas parkban található, ahol bizonyára más szórakozási lehetőségeket is kínálhatnának (talán majd jövőre), de már így is elüt a többitől.

Sátrat verni nehéz

Kaphatsz Itt halat, s ml jő falat, mindent. Vehetsz lángost, gyümölcsöt, zöldséget, minden fajta ínyencséget, csak a tó környékére bejutni és ott sátrat verni nehéz. Tavaly kilencszáz

sátort engedélyeztek a tó körül felállítani, ezen a nyáron már csak ötszázat. A múlt esztendőben a szenei Napfényes-tó közelében levő utcákban, de a város más pontjain is százak és százak sátoroztak a magánházak kertjeiben. A családi házak tulajdonosai közül néhányon a gyors meggazdagodással számolva még a gyümölcsfákat és a szőlőt is kivágták, hogy „vendégszeretetüket“ bizonyítsák, és hajlékot, illetve sátorhelyet adjanak azoknak, akik Szencen (Senec) akarják tölteni a szabadságukat.

— A szenei tónak neve van, szinte nemzetközi hírnévre tett szert az utóbbi években — mondja Marcel Zá- pra2ny, a fárásl Idegenforgalmi Igazgatóság vezetője.

— Miért van az, hogy nap mint nap többen és többen várakoznak arra, hogy sátrat verhessenek? Miért nem engedélyezték ebben az évben, hogy a Szencre érkező üdülök magánházaknál is sátorozzanak? — kérdem Marcel ZápraiSnytól.

— A probléma sokkal összetettebb, mint az első pillanatban tűnik. A szenei fürdő fejlesztése nem úgy ment végbe, mint az újonnan alakult üdülőközpontoknál általános. Nálunk elsősorban a magánvállalkozók és vállalatok kezdték körbeépíteni a tavat vikendházakkal, sőt villákkal. Csupán az utóbbi években élénkült meg és szinte nem kívánatosán nőtt az érdeklődés a Napfényes-tó iránt. Tavaly már annak Is fönnállt a veszélye, hogy be kell zárni az üdülőt, mivel túl szennyezett volt a víz. A tó partján felépített szociális berendezések sem bírták a nagy megterhelést. Egy város, még ha büszke is a fürdőváros címre, nem tud berendezkedni úgy, hogy a nyári hónapokban, de főleg szombat-vasárnap, amikor megháromszorozódik, sőt néha tízezerről ötvenezerre nő az ott-tar- tózkodók száma, állja a sarat. Sajnáljuk azokat, akik napokat várakoznak a bejárat előtt, hogy sátorozóhelyet kapjanak, de a befogadóképességet jelenleg nem tudjuk növelni, bármennyire is vendégszeretők vagyunk. Ma, ha valaki útnak Indul, ne bízza a véletlenre, hogy valahol majd csak nyugovóra hajthatja a tejét. A rádió naponta közli a legfrissebb híreket arról, hogy hol, melyik üdülőben mennyi vendéget tudnak fogadni. Mind a belföldieket, mind a külföldieket szívesen látjuk, de a befogadóképességünk is véges. Ezt a kedves vendégeinknek is meg kell érteniük.

KVnipin;: is ellselnr*

Dunaszerdahely (Dun. Streda) termálfürdője már rég kiterjesztette „hatósugarát“ a városon, sőt a járáson túlra. A termálvízzel telített négy medence, a napozók, a kiváló pázsit, a sport és a jó, folyamatos ellátás messzebbről is Idecsalogatja a napra, lubickolásra vágyó embereket. Ha jó az időjárás, a látogatók száma meghaladja a négyezret, és nem ritkán hallani cseh vagy német szót. Az idei szezonban újabb létesítménnyel bővült a fürdő: nemrég nyitották meg a Termál éttermet, így a frissítők, a sült hal, a lángos mellett most már gazdag ételkínálatból válogathat az „éhes“ közönség.

Szombat dél van, kánikulai hőség, a hőmérő higanyszála a 30 fok körül mozog.

Idősebb házaspár bandukol kifelé a városból, szemmel láthatóan a fürdőbe tartanak. Melléjük szegődöm.— Fürödni?

— Igen. Most érkeztünk vonattal Bratlslavából.

Németh Tibor és Tóth Géza a páti étterem konyhájában.

Szász Katalin: „Akadozik a sörellátás.“

— Most vannak itt először?

— A, dehogyl Már évek óta idejárunk.

— Akkor véleményt is tud mondani a fürdőről...?

— Persze hogy tudok. Nagyon tetszik itt, azért is járunk ide. Kellemes. tiszta minden, jó az ellátás. De azért nem egészen értem a duna- szerdahelyieket. Felépítenek egy ilyen szép létesítményt, de mintha a vendégekre nem lenne szükségük. Látja, most is gyalog kell kimenni a vasútállomásról, ami több mint két kilométer, mert a busz csak negyven perc múlva indul. Nem lehetne a járatok Indulását összhangba hozni a vonatok érkezésével? Vagy miért nem létesítenek egy kempinget? Hely lenne rá, és az emberek szívesen jönnének el messzebbről több napra Is.

— Tolmácsoljuk a véleményüket, bizonyára majd felfigyelnek rá az illetékesek Dunaszerdahelyen.

Az oldal anyagát irta;

Zolezer jános Csikmák Imre, Horváth Rudolf

Az érsekújvári strand a környéken a legszebbe

A párkányi termáljürdö virslit árusító bódéja előtt mindig hosszú sor kígyózik)

Dohányos Judit; „Az idei nem ts igazi nyár, mert mindig kevés a vendég"