Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-21 / 51-52. szám

20 t ■­NAGYON SZERETEK ÉNEKELNI... Az ostraval koncertOgynOkségen egymást kOvetlk az érdeklődök. Legtöbbjük azért jön, mert szeretné hang­versenyre szerződtetni Marle Rottrová énekesnőt és ze­nekarát, a Plameftáci együttest. Marle tizenhárom évvel ezelőtt kezdett hivatássze­rűen énekelni. Első nagylemezének a címe: Flamingo. . Az évek során a rajongók széles körét hődftotta meg, és a lemezek is egymást követték. Eddig kilenc látott nap­világot, a tizedik most készül. Közben „véglgénekelte“ hazánkat és egy darab világot. — Hogyan emlékezel vissza az elmúlt tizenhárom év­re? — Nem vagyok a visszatekintések híve. Elég sokat tud­tam eddig elvégezni, de még ennél több van előt­tem. Nem szoktam értékelni a lemezeimet — mindegyi­ket munkám egy-egy lezárt szakaszának tekintem —, de ugyanígy nem szoktam értékelni fellépéseimet sem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vonom le a tanulságot, ha olyasmi valami történik, ami nem egye­zik elképzelésemmel. — Ez annyit jelent, hogy inkább előretekintesz? — A jelenben élek, és a jövőről gondolkodom. — Ml mégis maradjunk egy kicsit a múltnál. Emlék- szel-e még, milyennek képzelted el egy énekesnő éle­tét, még mielőtt magad is az lettél? — Teljesen tévesnek. Azt hittem, hogy őnekik nincs semmilyen gondjuk, állandóan mosolyognak, és mindig boldogok. Vagyis úgy képzeltem el az életüket, mint ahogy most sokan az enyémet képzelik. Ez azért van, mert a mi tömegtájékoztatási eszközeink így mutatnak be a nagyközönségnek. Ha azonban az emberek ismer­nék a mi gondjainkat, tudnák, milyen kimerítők az órák hosszat tartó utazások, míg eljutunk a nézőkhöz, milyen „szállodákban“ kényszerülünk sokszor lakni, és még egyéb sok más gondunkat megismernék, nem irigyelné­nek minket. Persze sokan így sem hinnék el, úgy vél­nék, ez is csak a hírnév emelését szolgálja. — A zenei életben nagy a mozgás. Zenészek mennek- •jönnek az egyik zenekarból a másikba, az énekesek zenekarokat váltanak. Te kivétel vagy. Kezdettől fogva a Plameőáci együttessel énekelsz, és Jifina Fikejzová, valamint Jaroslav Wykrent a szövegíród, illetve zene­szerződ. — Tisztelem az ügyes, művelt, de főleg egyenes em­bereket, az olyanokat, akikben nem csalatkozom, akik egyenesek, szembe megmondják a véleményüket. Ebből a szempontból válogatom meg a munkatársaimat. Így keletkeznek olyan dalok, amelyek nekem is tetszenek. Sokan kérdezték már, miért énekelek annyit a szere­lemről. Azt válaszolom, miért ne? A szerelem gyönyö­rű, miért ne énekelnék róla? — Vannak olyan vélemények, hogy nem kellene kül­földi számokat átvennünk, tnkább saját szerzőinkre kel­lene támaszkodnunk. Az utolsó nagylemezeden több kül­földi dal Is szerepelt. Talán hiány volt a hazaiakból? — Hiány? Ezt talán nem is mondhatnám. Hiányoztak aizontían azok a dalok, amelyek már régen „futnak“, tetszenek és szeretném őket a magam módján előadni. Hogy szükséges-e külföldi dalokat átvenni? Felfogás dolga, de én azt hiszem, ez nem lehet az ügy kárára. — Mi a véleményed a kritikáról? Az, hogy szükség van a kritikára, főleg az építő, hozzáértő kritikára, amely segít elhárítani mindazt, ami nem Jő. És önmagamhoz is nagyon szigorú vagyok, és, már többször előfordult, hogy véleményem egyezett a kritikusok nézeteivel. Vannak mércéim, ezeket egyez­tetem barátaim nézeteivel, olyan emberekével, akiket tisztelek, de a legfontosabb számomra a közönség véle­ménye, hiszen elsősorban neki énekelek. L. C. ' ' C * I 1 ' A rock and roll kor*o- názallan királya volt. Az ötveriíjps és hatvanas évek­ben többszörösen a világ legjobb popénekesének kiáltották ki. Több mint Ctven aranyleöiezt szer­zett. Élvis Presley a tinik bálványa, akiktől napon­ta átlag tízezer levelet kapott. Amellett millio­mos, több kastélh al, ma­gán lőversenypélyával, Hét gjépkócsival éí tizen­hét tagú személyzettel, EJvís Presley az elíent- monöások ernbere. aki életében, aí' eg^bk i’églet- r?öl a másikba tSmoH'gott. *’a|on milyrn 'S'o- a va- lősájeban? Kövérségének oka a hallatlan ét­vágy volt, amelyet az édesanyja fej­lesztett ki benne. Háló.szobájában egy hatalmas hűtőszekrény állt, mindig tömve ínyencségekkel. Innen csillapí­totta „éhségrohamait“, amelyek közis­mertek azoknál, akik különböző Iz­gatószereket használnak. Mivel tisz­tában volt falánkságánek hatásaival, néha elrendelte, hogy a hűtőszekrényt joghurtos dobozokkal rakják tele. De ez a húzás sem segített, rájött, hogy a joghurt nemcsak csillapítja, hanem ellenkezőleg, növeli éhségét és fgy aztán elfogyasztott egyszerre akár harminc adag joghurtot Is. Előfordult, hogy James Hamburgert, a komor­nyikját éjjel háromkor zavarta el va­lamelyik éjjeli boltba, hogy száz dol­lárért vegyen neki fagylaltot. Leg­jobban azonban a meleg ételeket sze­rette. Mivel sosem tudta, mikor tá­mad ehetnékje, házában a konyhá­nak huszonnégy órán keresztül üze­melnie kellett. Ha felébredt, ránézett a tévére — amelyet sosem kapcsol­tak kt, mivel a halkra állítőtt készü­lék nyugtatta —, majd felhívta a sza­kácsnőt, hogy hozzon valamit enni. Ez a „valami“ rendszerint fél kilő ropogósra sült szalonnából, négy sze­mélynek elegendő krumpllkásáböl, nagy adag savanyú káposztából és egy halom apróra vágott paradicsomból állt. A káposztát és a paradicsomot összekeverte a krumplival. Elvből csak puszta kézzel, evőeszköz nél­kül evett, étkessége folytán testsú­lya elérte a 125 kilót. Sosem volt egyedül. Élete vége fé­lé éjjel-nappal lennie kellett valaki­nek mellette, mivel halálfélelem kí­nozta. Komornyikjainak különböző funkciókat osztott ki. Ezek közül a legfontosabb a kábítószer befecsken­dezésének a „szertartása“ volt. A ká- bítőszert nem érbe, hanem az tzom- zatába fecskendeztette. Mivel évek hosszú során, néha naponta többször folyamodott kábftöszerhez, testén alig akadt hely, ahol ne látszott vol­na tűszúrás. Ezért mielőtt befecsken­dezték neki a kábitőszert, komornyik­ja átnézte az egész testét, olyan he­lyet keresve, ahol még nincs nyoma az injekciós tűnek. Lábra állítani Elvlst, amikor két- -három hétig a „feledés birodalmá­ban“ tanyázott, nagyon fárasztó volt. Amint megszűnt a kábítószer hatá­sa, senki sem tudott életet önteni be­le. Ezért mindenhova elkísérte' a diszkrét és készséges Georg Nlcho- polous orvos. Ez tudta, milyen stimu­láló szerek kombinációival lehet öt lábon tartant. A „király“ legkedvesebb hobbyja a lőfegyverek voltak. Revolvere min­dig keze ügyében volt. Ha unatkozott vagy mérges volt, előhúzta, és célba vette, ami a legközelebb esett hozzá. Előszeretettel használta célpontnak a tévékészüléket, főleg ha .nem tetszett neki a sugárzott műsor. Elvlsszel ügyesen manipulált az Impresszáriója, aki Tom Parker ez­redesnek nevezte magát. Valóságban Dries van Kvljknek hívták, és hol­land származású volt. Nagy pénzeket keresett az énekesen. Minden hangverseny előtt meglá­togatta Elvlst az öltözőjében. Mindig valamilyen fontos hírrel Jött, például azzal, hogy a teremben fontos szemé­lyiségek ülnek, akik szeretnék ma­gukat lefényképeztetnl Elvtsszel vagy hasonlókkal. Látogatásának valódi cél­ja azonban Presley állapotának az el­lenőrzése volt. Parker állandó fe­szültségben élt, attól tartva, Elvis összeomlik a színpadon, vagy elkövet valamilyen botrányos dolgot. Elvls azonban tisztában volt azzal, hogv minden előadáson önmagát kell ad­nia. Mint minden narkomániás, kivá­ló színészi képességekkel rendelke­zett, és nem okozott neki különös ne­hézséget azt a benyomást kelteni, I hogy minden rendben van. Rövid be­szélgetés után az Impresszárió el­ment, és megkezdődött az öltözködés „szertartása“. Ehhez több ember egye­sített erejére volt szükség. Amint El­vls levetette a „civil“ ruhát, és le­ült, hasán hatalmas hájfodrok támad­tak. Idegesen érdeklődni kezdett Ellas után, erre azonnal megjelent Ellas Ghane doktor, .és beadta neki az előadás előtt szokásos „kedvcsi- nálőt“. I Amíg Elvis kényelmesen Olt a ka­^ rosszékben, várva, hogy a kábítószer hatni kezd, James Hamburger az éne­kes térdével .foglalatoskodott. Először gézzel bebugyolálta, majd a, sporto­lóknál használatos térdvédőt húzott rá. Erre azért volt szükség, mert: El­vis néha buzgőságában térdre esett Imádói előtt, márpedig a több mint egymázsás testnél az Ilyen térdre esésnek súlyos következményei lehet­tek volna. Utána Hamburger a keze­ket készítette elő. Óvatosan egy kü­lönleges, szinte láthatatlan fáslival kötözte be, hogy megvédje a túlzott temperamentumos nöimádök körmei­től. A kötés arra Is szolgált, hogy könnyen I jiiúíhott'. az ujjalről a gyű­rűit. Ezeket ugyanis a hangverseny alatt Elvls szétosztogatta a lelkes közönség között. Ezután következett a hatalmas po­cakja. Hamburger segítségével feltá- pászkodott a karosszékből és ez egy terjedelmes, fehér fűzőt húzott rá. A fűző után a szolgák eléhordták a kosztümjeit, majd Hamburger ráerő­szakolta urára a nadrágot, míg egy másik komornyik a felsőrészt húzta rá. Ez a meglehetősen nehéznek bi- zónyulö művelet azzal végződött, hogy a derekára egy széles övét kö­töttek, nagy arany csattal. Ennek az volt a feladata, hogy a nézőkben azt a benyomást keltse, hogy bálványuk karcsú. * Majd következett Charlie Hndge, Elvls személyes fodrásza, aki urának híres bozötját úgy fésülte meg, hogy a feje egyetlen mozdula­tával az előadás hevében összeköco- lödott ha] vlsszaugrott eredeti helyé­re. Végül jött joe Esposito, aki a Hamburger kezében levő színes ken­dőkből elvett egyet, és gondosan El­vls nyakába kötötte. A többi kendőt gondosan összerakta, és átadta Char- Ite-nak, a fodrásznak. Ezek tovább kelléknek szolgáltak. Az előadás ugyanis szintén „szer­tartással“ kezdődött. Elvls énekelve a színpad egyik sarkából a másikba cikázott, Charlie pedig elővette és ügyesen mindig egy kendőt dobott Elvls nyakába. Ez a kendőt néhány pillanatig ott hagyta, hogy „átitatód­jék szellemével“, majd egy ókori fő­pap gráciájával a nézőtéren merész­kedő kezek erdejébe dobta. Karrierje kezdetétől az érzékiség fémjelezte fellépéseit. Főleg az Imp­resszáriója jött rá, hogy ez az a vo­nás, amivel a legjobban hatni tud, főleg női közönségére. Amikor rá­jött, hogy jelenségével képes szexuá­lis eksztázisba hozni a nőket, az ere­detileg kicsit szégyenlős és vísszahú- ződő fiú a magánéletben Is úgy kez­dett viselkedni, mint a színpadon. Presley szobra a róla elnevezett té­ren Memphisben Ugyanúgy kezdett őrjöngenl a nők után, mint azok őutána. A nőket saját prédájának tekintet­te, és nem Ismert gátlásokat vagy ha­tárt. Amint az egyik nő elhagyta, a szobáját, jött a másik. Pontosan meg­határozott szabályai voltak annak, ahogyan a nőkkel szemben viselke- ■ dett. Amíg valamelyik nő a bálvány­nak kijáró tisztelettel viselkedett ve­le szemben, ö Is udvarls volt. Amint ; _ azonban nézete szerint nem volt a tlsz^ telet megfelelő, nem éppen gentleman­ként viselkedett. Egy este lakásán tiszteletbeli látogatást tett nála egy ; hollywoodi világsztár lánya. Amikor Elvis nagyon belemenösen kezdett ne­ki udvarolni, a lány megsértődött és ; ezt kifejezésre Is Juttatta. Elvls düh­be gurult. A lányt hajánál fogva ét- clpelte a másik szobába, és ott hatal­masat rúgott a szerencsétlen terem­tés bizonyos testrészébe, majd meg­parancsolta az ügyeletes komornyik­nak, hogy dobja ki. Veszélyes szokása volt, hogy nagy előszeretettel dobálózott az emberek­be, mindennel, ami éppen a keze ügyébe került. Egyszer vacsora al­kalmával joe Esposito felesége vala-> ml olyasmit mondott, ami feldühítet- te Elvlst. Gondolkodás nélkül felé ha­jította a kezénél levő kést. Ha a sze­rencsétlen nő szomszédjának nem si­kerül felfognia a repülő kést, a sze­mében köt ki. Pályája kezdete óta narkomániás ! volt. Az első Időben benzedrlnt sze- i dett, majd később egy egész sor ká­bító hatású gyógyszert kipróbált. Szer- . ződést kötött egy győgyszerésszel, aki lakása közvetlen közelében lakott, hogy korlátlan mennyiségű gyógyszert szállít neki. A gyógyszerész egy tab­lettáért egy dollárt számlázott. Elvls számlál néha hét-nyolcezer dollárra rúgtak. Felfedezett egy könyvet, ame­lyet a Bibliával együtt később állan- dőan magánál tartott. Ez a könyv egy gyógyszerjegyzék volt, amelyben ott volt felsorolva az összes elérhető gyógyszer és ezek hatása. Ebből ál­lította össze megrendeléseit a gyógy­szerész számára, és élete folyamán kipróbálta az összes elérhető, narRo- tlkus hatású preparátumot. Elvls Presleyt Imádói bálványozták; ,ö volt a jóság és szépség megteste­sítője, aki örömet és szeretetet osz­togatott. A valóságban azonban en­nek a mítosznak az ellenkezője volt. Napközben elfogadta Parker impresz- szárlőja utasításait, látszólag normális életet élt, éjszaka vadálattá vedlett, a szeraális elferdülésekben és a ká­bítószerben élte ki magát. Klasszi­kus képviselője volt a mai amerikai­nak: totálisan tudathasadásos ember lett. Ennek ellenére olyan magaslatok­ra került, ahová az 6 szakmájában sem előtte, sem utána nem sikerült senkinek feljutnia. Amikor 1977-ben meghalt, egy világ siratta Elvls Pres­leyt — pontosabban'a mítoszát. Feldolgozta: —br—

Next

/
Thumbnails
Contents