Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-21 / 51-52. szám

20

t ■NAGYON SZERETEK ÉNEKELNI...

Az ostraval koncertOgynOkségen egymást kOvetlk az érdeklődök. Legtöbbjük azért jön, mert szeretné hangversenyre szerződtetni Marle Rottrová énekesnőt és zenekarát, a Plameftáci együttest.

Marle tizenhárom évvel ezelőtt kezdett hivatásszerűen énekelni. Első nagylemezének a címe: Flamingo. . Az évek során a rajongók széles körét hődftotta meg, és a lemezek is egymást követték. Eddig kilenc látott napvilágot, a tizedik most készül. Közben „véglgénekelte“ hazánkat és egy darab világot.

— Hogyan emlékezel vissza az elmúlt tizenhárom évre?

— Nem vagyok a visszatekintések híve. Elég sokat tudtam eddig elvégezni, de még ennél több van előttem. Nem szoktam értékelni a lemezeimet — mindegyiket munkám egy-egy lezárt szakaszának tekintem —, de ugyanígy nem szoktam értékelni fellépéseimet sem. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem vonom le a tanulságot, ha olyasmi valami történik, ami nem egyezik elképzelésemmel.

— Ez annyit jelent, hogy inkább előretekintesz?

— A jelenben élek, és a jövőről gondolkodom.

— Ml mégis maradjunk egy kicsit a múltnál. Emlék- szel-e még, milyennek képzelted el egy énekesnő életét, még mielőtt magad is az lettél?

— Teljesen tévesnek. Azt hittem, hogy őnekik nincs semmilyen gondjuk, állandóan mosolyognak, és mindig boldogok. Vagyis úgy képzeltem el az életüket, mint ahogy most sokan az enyémet képzelik. Ez azért van, mert a mi tömegtájékoztatási eszközeink így mutatnak be a nagyközönségnek. Ha azonban az emberek ismernék a mi gondjainkat, tudnák, milyen kimerítők az órák hosszat tartó utazások, míg eljutunk a nézőkhöz, milyen „szállodákban“ kényszerülünk sokszor lakni, és még egyéb sok más gondunkat megismernék, nem irigyelnének minket. Persze sokan így sem hinnék el, úgy vélnék, ez is csak a hírnév emelését szolgálja.

— A zenei életben nagy a mozgás. Zenészek mennek- •jönnek az egyik zenekarból a másikba, az énekesek zenekarokat váltanak. Te kivétel vagy. Kezdettől fogva a Plameőáci együttessel énekelsz, és Jifina Fikejzová, valamint Jaroslav Wykrent a szövegíród, illetve zeneszerződ.

— Tisztelem az ügyes, művelt, de főleg egyenes embereket, az olyanokat, akikben nem csalatkozom, akik egyenesek, szembe megmondják a véleményüket. Ebből a szempontból válogatom meg a munkatársaimat. Így keletkeznek olyan dalok, amelyek nekem is tetszenek. Sokan kérdezték már, miért énekelek annyit a szerelemről. Azt válaszolom, miért ne? A szerelem gyönyörű, miért ne énekelnék róla?

— Vannak olyan vélemények, hogy nem kellene külföldi számokat átvennünk, tnkább saját szerzőinkre kellene támaszkodnunk. Az utolsó nagylemezeden több külföldi dal Is szerepelt. Talán hiány volt a hazaiakból?

— Hiány? Ezt talán nem is mondhatnám. Hiányoztak aizontían azok a dalok, amelyek már régen „futnak“, tetszenek és szeretném őket a magam módján előadni. Hogy szükséges-e külföldi dalokat átvenni? Felfogás dolga, de én azt hiszem, ez nem lehet az ügy kárára.

— Mi a véleményed a kritikáról?

Az, hogy szükség van a kritikára, főleg az építő, hozzáértő kritikára, amely segít elhárítani mindazt, ami nem Jő. És önmagamhoz is nagyon szigorú vagyok, és, már többször előfordult, hogy véleményem egyezett a kritikusok nézeteivel. Vannak mércéim, ezeket egyeztetem barátaim nézeteivel, olyan emberekével, akiket tisztelek, de a legfontosabb számomra a közönség véleménye, hiszen elsősorban neki énekelek.

L. C.

' ' C * I

1

' A rock and roll kor*o- názallan királya volt. Az ötveriíjps és hatvanas években többszörösen a világ legjobb popénekesének kiáltották ki. Több mint Ctven aranyleöiezt szerzett. Élvis Presley a tinik bálványa, akiktől naponta átlag tízezer levelet kapott. Amellett milliomos, több kastélh al, magán lőversenypélyával, Hét gjépkócsival éí tizenhét tagú személyzettel, EJvís Presley az elíent- monöások ernbere. aki életében, aí' eg^bk i’églet- r?öl a másikba tSmoH'gott. *’a|on milyrn 'S'o- a va- lősájeban?

Kövérségének oka a hallatlan étvágy volt, amelyet az édesanyja fejlesztett ki benne. Háló.szobájában egy hatalmas hűtőszekrény állt, mindig tömve ínyencségekkel. Innen csillapította „éhségrohamait“, amelyek közismertek azoknál, akik különböző Izgatószereket használnak. Mivel tisztában volt falánkságánek hatásaival, néha elrendelte, hogy a hűtőszekrényt joghurtos dobozokkal rakják tele. De ez a húzás sem segített, rájött, hogy a joghurt nemcsak csillapítja, hanem ellenkezőleg, növeli éhségét és fgy aztán elfogyasztott egyszerre akár harminc adag joghurtot Is. Előfordult, hogy James Hamburgert, a komornyikját éjjel háromkor zavarta el valamelyik éjjeli boltba, hogy száz dollárért vegyen neki fagylaltot. Legjobban azonban a meleg ételeket szerette. Mivel sosem tudta, mikor támad ehetnékje, házában a konyhának huszonnégy órán keresztül üzemelnie kellett. Ha felébredt, ránézett a tévére — amelyet sosem kapcsoltak kt, mivel a halkra állítőtt készülék nyugtatta —, majd felhívta a szakácsnőt, hogy hozzon valamit enni. Ez a „valami“ rendszerint fél kilő ropogósra sült szalonnából, négy személynek elegendő krumpllkásáböl, nagy adag savanyú káposztából és egy halom apróra vágott paradicsomból állt. A káposztát és a paradicsomot összekeverte a krumplival. Elvből csak puszta kézzel, evőeszköz nélkül evett, étkessége folytán testsúlya elérte a 125 kilót.

Sosem volt egyedül. Élete vége félé éjjel-nappal lennie kellett valakinek mellette, mivel halálfélelem kínozta. Komornyikjainak különböző funkciókat osztott ki. Ezek közül a legfontosabb a kábítószer befecskendezésének a „szertartása“ volt. A ká- bítőszert nem érbe, hanem az tzom- zatába fecskendeztette. Mivel évek hosszú során, néha naponta többször folyamodott kábftöszerhez, testén alig akadt hely, ahol ne látszott volna tűszúrás. Ezért mielőtt befecskendezték neki a kábitőszert, komornyikja átnézte az egész testét, olyan helyet keresve, ahol még nincs nyoma az injekciós tűnek.

Lábra állítani Elvlst, amikor két- -három hétig a „feledés birodalmában“ tanyázott, nagyon fárasztó volt. Amint megszűnt a kábítószer hatása, senki sem tudott életet önteni bele. Ezért mindenhova elkísérte' a diszkrét és készséges Georg Nlcho- polous orvos. Ez tudta, milyen stimuláló szerek kombinációival lehet öt lábon tartant.

A „király“ legkedvesebb hobbyja a lőfegyverek voltak. Revolvere mindig keze ügyében volt. Ha unatkozott vagy mérges volt, előhúzta, és célba vette, ami a legközelebb esett hozzá. Előszeretettel használta célpontnak a tévékészüléket, főleg ha .nem tetszett neki a sugárzott műsor.

Elvlsszel ügyesen manipulált az Impresszáriója, aki Tom Parker ezredesnek nevezte magát. Valóságban Dries van Kvljknek hívták, és holland származású volt. Nagy pénzeket keresett az énekesen.

Minden hangverseny előtt meglátogatta Elvlst az öltözőjében. Mindig valamilyen fontos hírrel Jött, például azzal, hogy a teremben fontos személyiségek ülnek, akik szeretnék magukat lefényképeztetnl Elvtsszel vagy hasonlókkal. Látogatásának valódi célja azonban Presley állapotának az ellenőrzése volt. Parker állandó feszültségben élt, attól tartva, Elvis összeomlik a színpadon, vagy elkövet valamilyen botrányos dolgot. Elvls azonban tisztában volt azzal, hogv minden előadáson önmagát kell adnia. Mint minden narkomániás, kiváló színészi képességekkel rendelkezett, és nem okozott neki különös nehézséget azt a benyomást kelteni,

I hogy minden rendben van. Rövid beszélgetés után az Impresszárió elment, és megkezdődött az öltözködés „szertartása“. Ehhez több ember egyesített erejére volt szükség. Amint Elvls levetette a „civil“ ruhát, és leült, hasán hatalmas hájfodrok támadtak. Idegesen érdeklődni kezdett Ellas után, erre azonnal megjelent Ellas Ghane doktor, .és beadta neki az előadás előtt szokásos „kedvcsi- nálőt“.

I Amíg Elvis kényelmesen Olt a ka^ rosszékben, várva, hogy a kábítószer hatni kezd, James Hamburger az énekes térdével .foglalatoskodott. Először gézzel bebugyolálta, majd a, sportolóknál használatos térdvédőt húzott rá. Erre azért volt szükség, mert: Elvis néha buzgőságában térdre esett Imádói előtt, márpedig a több mint egymázsás testnél az Ilyen térdre esésnek súlyos következményei lehettek volna. Utána Hamburger a kezeket készítette elő. Óvatosan egy különleges, szinte láthatatlan fáslival kötözte be, hogy megvédje a túlzott temperamentumos nöimádök körmeitől. A kötés arra Is szolgált, hogy könnyen I jiiúíhott'. az ujjalről a gyűrűit. Ezeket ugyanis a hangverseny alatt Elvls szétosztogatta a lelkes közönség között.

Ezután következett a hatalmas pocakja. Hamburger segítségével feltá- pászkodott a karosszékből és ez egy terjedelmes, fehér fűzőt húzott rá. A fűző után a szolgák eléhordták a kosztümjeit, majd Hamburger ráerőszakolta urára a nadrágot, míg egy másik komornyik a felsőrészt húzta rá. Ez a meglehetősen nehéznek bi- zónyulö művelet azzal végződött, hogy a derekára egy széles övét kötöttek, nagy arany csattal. Ennek az volt a feladata, hogy a nézőkben azt a benyomást keltse, hogy bálványuk karcsú. * Majd következett Charlie Hndge, Elvls személyes fodrásza, aki urának híres bozötját úgy fésülte meg, hogy a feje egyetlen mozdulatával az előadás hevében összeköco- lödott ha] vlsszaugrott eredeti helyére. Végül jött joe Esposito, aki a Hamburger kezében levő színes kendőkből elvett egyet, és gondosan Elvls nyakába kötötte. A többi kendőt gondosan összerakta, és átadta Char- Ite-nak, a fodrásznak. Ezek tovább kelléknek szolgáltak.

Az előadás ugyanis szintén „szertartással“ kezdődött. Elvls énekelve a színpad egyik sarkából a másikba cikázott, Charlie pedig elővette és ügyesen mindig egy kendőt dobott Elvls nyakába. Ez a kendőt néhány pillanatig ott hagyta, hogy „átitatódjék szellemével“, majd egy ókori főpap gráciájával a nézőtéren merészkedő kezek erdejébe dobta.

Karrierje kezdetétől az érzékiség fémjelezte fellépéseit. Főleg az Impresszáriója jött rá, hogy ez az a vonás, amivel a legjobban hatni tud, főleg női közönségére. Amikor rájött, hogy jelenségével képes szexuális eksztázisba hozni a nőket, az eredetileg kicsit szégyenlős és vísszahú- ződő fiú a magánéletben Is úgy kezdett viselkedni, mint a színpadon.

Presley szobra a róla elnevezett téren Memphisben

Ugyanúgy kezdett őrjöngenl a nők után, mint azok őutána.

A nőket saját prédájának tekintette, és nem Ismert gátlásokat vagy határt. Amint az egyik nő elhagyta, a szobáját, jött a másik. Pontosan meghatározott szabályai voltak annak, ahogyan a nőkkel szemben viselke- ■ dett. Amíg valamelyik nő a bálványnak kijáró tisztelettel viselkedett vele szemben, ö Is udvarls volt. Amint ; _ azonban nézete szerint nem volt a tlsz^ telet megfelelő, nem éppen gentlemanként viselkedett. Egy este lakásán tiszteletbeli látogatást tett nála egy ; hollywoodi világsztár lánya. Amikor Elvis nagyon belemenösen kezdett neki udvarolni, a lány megsértődött és ; ezt kifejezésre Is Juttatta. Elvls dühbe gurult. A lányt hajánál fogva ét- clpelte a másik szobába, és ott hatalmasat rúgott a szerencsétlen teremtés bizonyos testrészébe, majd megparancsolta az ügyeletes komornyiknak, hogy dobja ki.

Veszélyes szokása volt, hogy nagy előszeretettel dobálózott az emberekbe, mindennel, ami éppen a keze ügyébe került. Egyszer vacsora alkalmával joe Esposito felesége vala-> ml olyasmit mondott, ami feldühítet- te Elvlst. Gondolkodás nélkül felé hajította a kezénél levő kést. Ha a szerencsétlen nő szomszédjának nem sikerül felfognia a repülő kést, a szemében köt ki.

Pályája kezdete óta narkomániás ! volt. Az első Időben benzedrlnt sze- i dett, majd később egy egész sor kábító hatású gyógyszert kipróbált. Szer- . ződést kötött egy győgyszerésszel, aki lakása közvetlen közelében lakott, hogy korlátlan mennyiségű gyógyszert szállít neki. A gyógyszerész egy tablettáért egy dollárt számlázott. Elvls számlál néha hét-nyolcezer dollárra rúgtak. Felfedezett egy könyvet, amelyet a Bibliával együtt később állan- dőan magánál tartott. Ez a könyv egy gyógyszerjegyzék volt, amelyben ott volt felsorolva az összes elérhető gyógyszer és ezek hatása. Ebből állította össze megrendeléseit a gyógyszerész számára, és élete folyamán kipróbálta az összes elérhető, narRo- tlkus hatású preparátumot.

Elvls Presleyt Imádói bálványozták; ,ö volt a jóság és szépség megtestesítője, aki örömet és szeretetet osztogatott. A valóságban azonban ennek a mítosznak az ellenkezője volt. Napközben elfogadta Parker impresz- szárlőja utasításait, látszólag normális életet élt, éjszaka vadálattá vedlett, a szeraális elferdülésekben és a kábítószerben élte ki magát. Klasszikus képviselője volt a mai amerikainak: totálisan tudathasadásos ember lett.

Ennek ellenére olyan magaslatokra került, ahová az 6 szakmájában sem előtte, sem utána nem sikerült senkinek feljutnia. Amikor 1977-ben meghalt, egy világ siratta Elvls Presleyt — pontosabban'a mítoszát.

Feldolgozta: —br—