Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-21 / 51-52. szám
iMig 19 „Pi'ága, hadd szögezzük le nyomatékkai, nem Párizs" — írta a századelő prágai német nyelvű lapjának, a Bohemtának zseniális riportere, Egon Erwin Kisch, akinek találó megállapítását akár így is folytathatnánk: — Prága az nem London, nem Róma, nem Budapest. Prága az Prága. Semmihez nem hasonlítható. Mint minden világvárosnak, egyedi, hamisítatlan légköre, hangulata, varázsa van. A séta, amelyre most invitáljuk olvasóinkat — útvonalát jószerével találomra választottuk ízelítőt kínál a főváros kulturális, művészeti életéből. A Vencel tér, amely nem Is tér. Inkább egy nagyon széles utca — Klscti szerint a prágaiak azért szeretik oly büszkén, mert ott hébe-hóba nagyvárosi forgalom kavarodlk —, most Is zsúfolva emberekkel, gépkocsikkal. November derekán Járunk, • város már Javában az ünnepi előkészületek lázában él. A kirakatok — meg kell hagyni, ritka műgonddal •Irendezvel — gazdagabb árukínálattal csalogatják az embereket. A könyvesboltok is előhozakodnak minden készletükkel: kirakataikban gazdag választékban díszelegnek a cseh szerzők által már hagyományosan, ügyS'* sen és érdekesen megírt külföldi útikönyvek, amelyekre a közönség mint szenzációra mindig ráharap. Innen, a szálodák, kis üzletek és kávéházak utcájából az esti szürkületben Is könnyen megtalálni a Ve SmeSkách 20. szám alatt a Clnoheml klub nevű kicsiny színházat, amelynek egyik oszlopos tagja Ilfl Menzel la. A Jelenleg Játszó huszonhárom klsebb-nagyobb prágai színház közül ez az egyik legnevesebb, előadásai általában viharokat kavarnak. Műsorukon Menzel, Hrabal, OsztrovszklJ, Oorkl], O’Casey, Zuckmayer müvein kívül a csehek számára egy nehezen kiejthető nevű szerző is szerepel: Örkény István. Hogy Örkény nevét egyre többen és egyre Jobban ejtik ki, abban elsősorban a Tyl Színháznak van óriási érdeme, a szerző Macskái Játék című darabját már több mint négyszázszor adták elő. Itt, ebben a kis pinceszínházban pedig a Tótékat •— Prágában Tót család címen fut — már nsgyvennsgyedszer Játsszák telt ház előtt. Jegyeket csak Jóval betekkel korábban lehet kapni. A Tóték, Itt is, akár a világ más nagyvárosainak színpadain, fergeteges sikert aratott. A közönség megértette Örkény humorát, jókat mulatott a darab egyes mondatain. Ez pedig Itt, Prágában az örökké bohémkodó, mókázó, viccelődő, újabb „beköpésekkel* előhuzakodó közönség részéről elismerés. A darabnak a fiatal Ivó Krobot rendező a magyarországi változatoktól kicsit eltérő értelmezést adott igazodva a közönség mentalitásához. A frontról érkező őrnagy nem félelmetes idegroncs-katona, hanem csak egy szánalmas, kicsit fáradt ember. JifI Hálek pedig a Játékával — sok helyütt a tragikomikus elemek helyett a komikusakba csap át — még inkább gyöngíti az Örkény által merő ellentétnek beállított érkező és távozó őrnagy pólusait. Bár ha figyelembe vesszük a cseh színjátszásnak a miénkhez viszonyított lágyabb, árnyaltabb, sosem erőteljesen dramatizáló Jellemzőit, akkor mindez természetes és érthető. A darab temperamentuma idomult a cseh közönség temperamentumához. Az előadás szünetében a halk szavú fiatal Jlfl DanSkkel, a színház művészeti vezetőjével beszélgetek. 0 fordította a darabot, tehát magyarul folyik a szó. — Miért esett a választása a Tó- tékra? —- Ennek három nyomós oka van. Nem sorrendben mondva: mert szerintem a világ diámairudalmának közben a Jungmann tér egyik házának átjárójában megnézem a világhírű prágai színház, a Laterna Magika „kirakatait“. A montreali világkiállításra alakult, 8 azóta az egyre nagyobb eróbedobással működő, korszerű vllágklállltásl-vetitési technikát alkalmazó „néma“ színház belépőjegyeivel a Cedok utazási iroda diszponál. Azért, mert ebben a színházban nincs beszéd, nincs tehát nyelvi akadály, ezért elsősorban a külföldi közönséget látják szívesen. A hat repertoár darab közül az egyik legsike- resebb a Hókirálynő. Az előadás ét a színház érdekessége, hogy a színpadon hatalmas vetítővásznak, úgynevezett panelek mozognak. Pazar látvány maga a film is, amely állandóan pereg — hatalmas hócsaták zajlanak, hóblrodalom, hóban vágtató ménes jelenik meg —, s a filmbéli színészi játékot, látványt nagyon jól kiegészíti a művészek színpadi Játéka, pom tosabban tánca, amely a hagyoraá- nyot színészi Játék. PRÁGAI SÉTA egyik Igen Jelentős mflvs; mert úgy érezzük, hogy a mind knszáltabbnak tetsző világunkban egyre aktuálisabb a inondanlvalőja, mert tragikomikus világlátása minden magyar szerzőnél közelebb áll a cseh közönség világához, mondanivalójával könnyen és magabiztosan tudnak azonosulni a nézők. Örkényt, hadd mondjam el, nagyon szeretik a prágaiak. S hogy milyen ez a prágai közönség? Ha a kedves olvasó látta a Tótékat, s emlékszik az utolsó mondatokra — „Tót: Háromba? Nem. Négy egyforma darqbba vágtam. Talán nem Jól tettem? Mariska: De Jól tetted, édes Jó Lajosom].. .* * — a ^llkossági nak az Ily módon való konstatálásán a prágai közönség kacagott, nevetett, s kitört a szűnni nem akaró taps. Szinte kiáltva: éljen Tót Lajosi Éljenek a Tót LaJosokI A Vencel térről gyalogezerrel megannyi keskeny utcán kanyarogva könnyen át lehet vágni az Óvárosi térre. Otközben, a Tyl Színház meli lett, a magyar kulturális központban most is érdemes megállni. Földszinti kiállítótermében most a száz éve született és ötven éve elhunyt Oulácsy Lajos festő munkáiból válogatott kiállítás csalogatja az utca emberét Látogató pedig akad bőven, főleg a fiatalok virgonckodva Írják be a kiállítás emlékkönyvébe: nagyon tetszettek a pazarul szép képek. Prágában főleg a sötét, mélabús tónusokban. Ironikusan kedves megfogalmazásban vászonra vitt itáliai témájú festményei, grafikái láthatók, fis talán épp ez a titka Gulácsy prágai sikerének: a kicsit leplezett cinizmus, a visszafojtott humor, tragikomikus világlátás. Innen az apró házakkal övezett Melantrlch utcán baktatva tovább, egy sarokbázon a már idézett prágai világfi, a riporterek riportere, az író, újságíró Egon Erwin Kiseb imrtréjára leszek figyelmes. Az emléktábla azt hirdeti, hogy ebben a házban dolgozott a város nagy fia, akit a prágaiak, a csehek HaSek és Capekután nagy-nagy szeretettel emlegetnek. Idézgetnek. Miközben az emléktáblát nézem, körfllötem a Barrandov filmgyár dlszleteael átvarázsolják a környező épületeket: a boltok új feliratokat, cégéreket kapnak, hirtelenjében Klsch kora, a századelő világa leng körül. Vajon a kritikus szemű tollforgató, aki felfedezte Ázsiát és Amerikát, akt Prágát mindig szeretve szidta, most milyen mondatokat Jegyezne fel honfitársairól? Vajon mit szólna ahhoz, hogy kicsit arrébb, az OrloJ tövében az esküvőről kijövő Ifjú párt nászajándék gyanánt egy rendszámtábla nélküli, vadonatúj fehér Volvo várja?... Biztos zsörtölődne az „úrhatnékom“ láttán, de már késő: a szép menyasszony, akinek öltözéke cseppet sem menyasszonyi, és a délceg vőlegény büszkén, cseppet sem szerényen ülnek be a több mint százezret érő nászajándékukba, s hajtanak el az Arany Prága arany világába. Ha nincs esküvő és menyasszony, az Orlojnál minden kerek órában akkor Is nagy-nagy tömeg gyűl össze: a tizenkét hajbókoló apostolra nemcsak a turisták, hanem a prágaiak is mindig kíváncsiak, a már ötszáz éve működő, három önálló részből — bábjáték, szférakör, naptár — állő toronyórára. Hanus órásmester ma is gyönyörködhetne munkájában, bár ha hihetünk a prágaiak szerint szín- igaz mondának, mindhiába nézne,, nem látna, mert a város urai izzó tőrrel megvakltották, hogy a világ egyetlen városa se dlcsekedhessék hasonló szerkezettel. Az OrloJ éppen delet üt, süt a nap, a prágaiak ráérősen, komótosan lépkednek az utcákon. A Zsidóvárosban Járva vétek lenne kihagyni a hétezernél több drága fémtárgyat számontartó Maisel-zslnagóga kiállítását, de még inkább a régi zsidótemetőt, ahol egy nagyon híres ember, Jehudy ben Bazalel, azaz Löw rabbi nyugszik. A bölcs rabbi, aki a monda szerint megalkotta az agyagóriást, a Gélemet, a világ számos pontján elevenen él a szivekben. Az emberek nem hervatag, múlékony virággal hódolnak előtte, hanem öröknek tetsző apró köveket, szép formájú kavicsokat hoznak magukkal Já- pánből és Amerikából, Romániából és Dániából, őrök Jel gyanánt azt teszik a sírra. „A kő örök —• mondja a tlA siégnidő riporter, Egon Erwin Kiseb emléktáblája szülőhésának falán. psgő teremőr — akárcsak a Jó emberek szelleme: örökké él.* Az őszi Moldva-part távolból is Jól látható csalogató hídja, a Károly-híd a föltúrt utcák tócsái és kacskaringói ellonéra is megéri a kitérőt. A szellemi kísérőül választott Klsch azért Is szeretett ezen a hídon Járni, mert minden prágai hídon hídpénzt kellett fizetni, csak ezen nem. fis persze vonzotta a híd hangulata, szépsége, bája, varázsa. A fél kilométernél hosszabb, tizenhat pilléren nyugvó hídon átsétálva egy pillanatra egyfajta kortalanság levegője csapja meg a sétálót. A kétoldalt látható harminc barokk szobor, szoborcsoport szabadtéri múzeumként hat A szobrok tövében, a híd mészkő kváder korlátján mindig ücsörögnek árcukat napnak mutató fiatalok, munkálkodnak alkalmi festők, főiskolások, akik prágai hangulatképeiket megfestve helyben árusítják. Innen már csak karnyújtásnyira van a Vár, ahol felsorolni is sok lenne a történelmi látványosságok, érdekességek, kiállítótermekben rendezett tárlatok sorát Lebáktatva a várlépcsőkön az elfáradt Utas egy metróállomásnál találja magát, ahonnan három megállót meg- téve a szép és tiszta prágai metróval, újra a Vencel térre kerül. Egykor itt, ezen a téren volt a Magyar Kultúra háza, de a metróéplt- kezés miatt kicsit félreeső helyre költözött, ahová . mostanában csak sok- sok állvány alatt lehet eljutni. OtA Magyar Kultúra szerény épületben bújik meg, a kis kirakatában levő néhány Jellegzetes magyar nép- mflvészetl cikk és fölötte a felirat Jelzi az intézményt, amelynek Igazgatónője, Farkas Aranka ezeket mondja: — Ezúton is tudatjuk a szlovákiai megrendelőinkkel, hogy kéréseiknek sajnos nem tehetünk eleget, nem tudunk felvenni újabb megrendeléseket, csupán igyekszünk az eddig har- mlncezemél is több előfizető igényét kielégíteni: újságokból, folyóiratokból. Bent a boltban a lemezek, könyvek vagy a népművészeti részleg körül állandóan nagy a tolongás. A választék mindig kielégítő, ámbár bűvös kockából nagy tételeket is el lehetne adni, mert a Rubik-találmányért Prága is őrjöng. Városnéző séta közben a belvárosban gyakran látni kiáilítótermeket. Ilyen a Kotva áruház közvetlen közelében levő csupa üvegfalú terem is, ahol a cseh képzőművészet egyik fiatal, munkásságával már sok vihart kavaró egyéniségének a művel kaptak két hónapra helyet. A kiállítást elsősorban az avantgárd művészet iránt fogékony, fiatal közönség látogatja, meglehetősen szép számban. A negyvenéves Roetislav Novák képei meglepőek: a hatalmas vásznakra festett absztrakt, színes formákat vastag kartonpapír, textil vagy egyéb anyag takarja el. Nem hiányzik a képekről a pléh, a fa sem, akárcsak a vásznak fölé különféle síkokban és formákban kifeszltett zsineg, kötél, cérna. Egyik anyag a másikat fedi, takarja, ki- egésztll. Érzékeltetve ezzel a művészt állandóan foglalkoztató témavariáció kifejezési lehetőségeit: megszüntetni a határokat, a múló pillanat és az állandóság között. A művész az idővel próbál vetekedni, s mintha érez- né, a lehetetlent vette célba, a pillanatot próbálja minél sokoldalúbban, minél kifejezőbben megörökíteni a kor vagy pillanat legjellemzőbb tárgyalt, a papírt, műanyagot felhasználva munkájához. S mint minden kísérletezés, ez sem találkozik egyforma visszhanggal. Novákot szidják és dicsérik. 6 mindebből a legfontosabbnak azt tartja, hogy dolgozik, hogy az egyik legjobb helyen mutathatja be műveit, hogy beszélnek > róla. A séta itt véget ér, bár. Prága utcáin még hosszan, nagyon hosszan kószálhatnánk, hiszen az ódon házakkal szegélyezett macskaköves utcák legalább annyira csalogatóak, mint a múzeumok, a kiállítótermek gazdag választéka, vagy a sokféle klsebb- nagyobb színház, koncertterem, netán a Svejk vagy az Ü Flekü sörözők, ahol naponta születnek „irodalmi művek“ remek cseh anekdoták, amelyeket maga a derék katona Is megirigyelhetne. S bizonyára rendelne egy korsó sört és közbeszólna: — Évekkel ezelőtt, amikor vándor- legény voltam ... ZOlCZER JANOS A Hús szobor környéke a prágaiak gyakori falálkahelye. A Hradtsln látkipa. Xb <1 Volvo ifjú otasaira várakozik az OrloJ tövében.
