Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-21 / 51-52. szám
Él 17 Bei Kovács P. József tv-bemond6 Valaha nem tetszett a fekete S ha tetszett is, nem hordta a Szép nevét, Most meg az a Szépség örököse S gúnyolt korcsként pirul a szőke Szép Ennek a Shakespeare-szonettnek a részlete nemcsak azért Jutott eszembe, mert szívesen mondom előadóestjeimen, hanem mert szemléletesen mutatja: a szépségideál nemcsak koronként, egy ember életén belül is változik. Mást lát szépnek egy kamasz fiú, mást egy felnőtt férfi. Szobám falán egy Plcasso-graflka függ: 1959-tőI a Torreador-sorozatból származik — fekete női profil, nyílt tekintetű, derűsen komoly, természetes szépség. Gyönyörű. Azt hiszem — ezek után —, nem kell magyarázni: engem a női szépségben elsősorban a természetesség kap meg. Az Igazsághoz tartozik, hogy én is szenvedek némi szakmai ártalomtól: ha jgy szép nő klnyltPavel Koys költő, az SZSZK kulturális miniszterének első helyettese. — Az igazság az, hogy én már valóban sokat írtam e „örökzöld“ vitatémáról. Mielőtt verssel válaszolnék a feltett kérdésre, el szeretném mondani, hogy minden kornak és társadalomnak megvan a maga szépségeszménye, nőideálja, de ezen belül is különbség van az egyes ember-ek ízlése között. Ugyanaz a nő egyeseknek nagyon tetszik, másoknak meg nem. — És neked melyik tetszik? — Mint említettem, vallomásomat versben mondom el. A vers címe: A névtelen. A verset Kulcsár Tibor ültette át magyarra. Mint színes álomkép villanása, tudatunkban mindig ott van ő, mint egy Ismert dal melódiája — egy szépséges, egy gyönyörű nő. Eperajka, szeme, a telt mellek — egész teste olyan ismerős. És mégis; előttünk örökre rejtett, nem ismerjük igazán meg őt. Alakja teljes összhang, csupa zene. Tudjuk, valahol együtt voltunk vele — a mennyben, a poklok kapuja előtt? Vágyaink lobogva, kéjjel égnek, ö talán már réges-rég bennünk égett. V’oltaképpen sose láttuk őt. Don ]o«n titka nea az, hogy mlnden nAnek totsdk, hanem u, hogy neki tetszik nünden aS ~ lűlapítona meg eOemea aforizmí|JDbaB Szerh AntaL VagyiK Don Juan «zerfnt minden nd •> a legszebb nA. Amibdl — sajna — . mt a tamilstig; bogy akt oAli^atAt, Bem lebet Don Inán. KdrkérdésUnket tehát — amelyben urA biggattok . , 4K etdaeUi nem képviselAit, hogy CBet^tök Kj a szép nő? nem Don Inanoknak « ajánljak. ja a száját, beszélni kezd, és kiderül, hogy pösze, vagy raccsol — összeomlik a kép... A feleségem pösze volt — addig ostromoltam, míg a kedvemért szívós és kitartó munkával megtanult hibátlanul artikulálni. Ügy vélem, a szépség nem mindig szerencsés adottság. Ne feledjük: csúnya nőket is lehet nagyon-nagyon szeretni — legalábbis azokat, akikben van olyan vonzerő, ami százszor fontosabb a külső szépségnél. És egyáltalán: ki a csúnya nő? Régebben művészek fogalmazták meg koruk nőideálját — ahány művész, any- nyiféleképpen... Manapság ez a reklám — és Ily módon —, az üzlet hatáskörébe csúszott át. A tömegpszichózist egyre Inkább ezek formálják. Márpedig erős terror jelleggel, szinte megfellebbezhetetlenül. Emlékeznek még Twlggy- re, a cérnavékony manekenre? Tinédzserek milliói igyekeztek — bőrükből, vagyis egyéniségükből kibújva — szívós fogyókúrával hozzá hasonlóvá, vagyis „széppé“ válni — miután a tömegkommunikáció minden eszközzel azt sugallta nekik: csak Twiggy a szépl Na és Itt van a divat. Hivatalból figyelem, nemcsak azért, mert divatbemutatókat is vezetek, hanem azért, mert hiszek a tévé ízlés- formáló erejében. Rögtön hangsúlyozom: semmiben sem szeretem az unl- foririlzáltságot a divatban sem. Szerintem nagyon sokat ront egy szép nő megjelenésén is az „egyentopi“, a különcködő uniformis. De az Is igaz: nemcsak Chanel-kosztümben tudok elképzelni egy szép nőt. Szabó László ttjságfrő Bizonyára nem az (vagy nemcsak az), akit a többi nő is szépnek tart... Figyeljék csak meg, mennyire másként ítélik meg férfiak és nők a női szépséget. Valószínűleg a gyengébb nem véleményébe jobban belejátszanak az igazán külső jegyek: leginkább az Illető árgus szemmel megfigyelt öltözéke. Természetesen — azt hiszem, beszélhetek többes számban — mi férfiak Is észrevesszük, hogy egy nő jól öltözött-e vagy sem. Pontosabban: talán nem Is ezt, hanem a megjelenés harmóniáját vagy diszharmóniáját. Azt, hogy egy nő az ejgyénlségéneís megfelelően öltözlk-e vagy sem. Persze, azt már nehezen tudnánk megmondani (talán Itt Is Indokolt a többes szám), hogy az a bizonyos „szerelés“ a legújabb „divatjegyeket“ tükrözi-e, vagy azt, hogy ml az esetleges diszharmónia oka ... Van viszont más, amit talán jobban meglátunk. A fizikai szépségen túl levő dolgokat. Például azt, hogy egy gyönyörű nő is megcsunyulhat — olykor egy szempillantás alatt —, ha agresszív, ha kellemkedő, ha képtelen a toleranciára, ha percenként számoltatja el az em. bért érzelmeivel, ha mást sem vár a másiktól, csak szépsége dicséretét... És hányszor látunk „csúnya“ nőket megszépülni az anyaságban, a munká ban, a közös tervezgetésben ... Vagyis; a ml „tükrünk“ egészen más, mint a rendes hétköznapi tükör. Afféle mesebeli jószág, mert egyszerre szub jektívabb és objektívabb is. És talán ez a férfiak és nők — közös — szerencséje ... Szerelemben párválasztásban, házasságban. A legtöbb férfi fantáziájában a szép nő felöltözve jelenik meg (még ha újabban a reklámok — ne felejtsük; üzletről van szó! — egyre inkább hajlanak is az erotika felé). Ez mutatja, milyen nagy szerepe van a nők külsejének megítélésében a fizikai adottságokon túl a mozgásnak, az öltözéknek, a frizurának, a sminknek ... Pontosabban: mindezek összhatásának. Dr. Veres Pál főorvos A szépség és a szerelem fogalma nemcsak az Értelmező szótárban nincs távol egymástól, hanem az érzelmi élet ábécéjében Is szorosan követi egymást. Kedves Hölgyeml Tudni akarja, ki a szép nő? Kézenfekvő a válasz: tekintsen a tükrébe. Ha netán úgy gondolja, hogy egy picit más, mint múltkor, amikor egy felejthetetlen élmény után nézett szembe önmagával, akkor nézetünk azonos: a szépség nem független attól, hogy tetszünk-e annak, akinek a kedvéért szépek kívánunk lenni. Kedves Uram! Nyilván egyetért velem, hogy az a szép nő, akinek tetszünk, és az a legszebb, akinek eredményesen tetszünk. Ugye nem kívánja, hogy részletezzem, mit kell érteni eredményes tetszésen, és azt sem, hogy ez hogyan érhető el. Puszta létezésem Is példa rá, hogy ez mennyire kiszámíthatatlan tényezőktől függ. Egykor jómódú édesanyám kezére többen is pályáztak, köztük látszólag kevés eséllyel a földi javakkal rendkívül gyéren ellátott édesapám. Mégis ő lett a győztes, mert édesanyára szerint, amikor nevetetf, halántékán csodálatosan szépen lüktettek az erek. És ezek az erek folyamatosan csodálatosan lüktettek addig Is, amíg elsőszülöttként világra Jöttem. És csodálatosan lüktettek tovább évtizedeken át. Vajon ki adna helyettem választ e körkérdésre, ha apám halántékán nem dagadtak volna ki az erek, és ha édesanyám szerint ez nem lett volna olyan csodálatos?
