Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-21 / 51-52. szám
Napjainkban gyakran gondolunk rá, s az erről szóló híradások Is megerősítik érzésünket, hogy a ma embere nagyobb feszültségben él, mint egykoron szüléink. De vajon Igaz-e ez? Mit is okoz valójában a stressz, s mindig ártalmas-e, vagy vannak bizonyos előnyei is? — erre a kérdésre válaszol a probléma legnevesebb nemzetközi szakértője, a montreali egyetem professzora, a magyar származású dr. Selye János. — Az emberek sokszor felteszik ezt a kérdést, összehasonlítva életünket a kő- korszakbeli emberével, akinek nem kellett szorongania az infláció vagy az atombomba miatt. Elfelejtik azonban, hogy a barlanglakó embernek meg attól kellett félnie, hogy felfalja a medve, amíg alszik, vagy hogy éhen hal; ezek olyan dolgok, amiktől kevés ember fél manapság. Én kétségbe vonom, hogy a mai ember több szorongást kénytelen elviselni, mint ősei. Az emberek ma sem szenvednek el nagyobb stresszt. Inkább az a probléma, hogy úgy érzik: a stressz nagyobb. • Nem mindenki van egyformán kitéve a stressznek. — Különböző csoportokkal folytatott beszélgetések során azt tapasztaltam: igen stressz oka már rég megszűnt. Ugyancsak jól felismerhető jele a stressznek a koncentrálási képesség csökkenése és a járkálási kényszer fokozódása. Ez utóbbi tipikus stressz-szlmptóma. • A stressz tehát alapvetően rossz doleg? — Nem szükségszerűen. Olyan ez, mint amikor azt mondjuk: hőemelkedésünk van. Ez magasabb hőmérsékletet Jelez, de nem ugyanaz, PUSZTÍT, sokan úgy vélik, hogy ők szenvednek a legjobban a stressz hatásától. Az igazság viszont az, hogy mindenki bizonyos stressz alatt él, de — bár kijelentésem talán Ijesztő — a stressz teljes kiküszöbölése egyenlő lenne a halállal. Meg kell értenünk, miről Is van szó, amikor stresszről beszélünk. Az emberek kellemetlen közérzet esetén — jobb szó híján — stresszről beszélnek. Van uonban kellemes stressz is. Ezt érzi a sportoló, amikor olimpiai győzelmet arat, vagy a karmester, ha zenekara kiválóan játszik. A kellemes élmények izgalmat keltenek benne, s ez ugyanúgy stressz- hormonok kiválasztódásához vezet, mintha szorongó érzéseik volnának, vagy hozzátartozóik haláláról szerez- 'tek volna tudomást. A kellemes — tehát egészséges stresszt „eustressznek“, azaz „Jó stressznek“, a kellemetlen, egészségtelen fajtáját pedig „dlstressznek“ nevezik. % Valójában ml Is a stressz? Csapán valamiféle szorongás, vagy ennél több? — Egyszerű orvosi kifejezéssel élve: ez a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre. 4gy minden igénybevétel — akár az agyat, a májat, az izmokat vagy csontokat éri — stresszt okoz. Stressz jelentkezhet mély érzéstelenítés közben is, amikor az öntudat ki van kapcsolva. De megfigyelhető a stressz olyan élőlényeknél is, amelyeknek nincs idegrendszerük — sőt még a növényeknél is. 0 Mi történik, amikor valaki stresszáilapotban van? — A stresszre minden emlős, az ember is meghatározott módon reagál. Már sikerült pontosan meghatározni azt a mechanizmust, amellyel az Inger a stresz- szes területről — megégetett kéztől vagy túlfeszített agytól — elvezet a hormonok kiválasztódásához. Azt, hogy valaki stressz alatt van-e, biokémiai és neurológiai módszerekkel, tehát a vérnyomás, a hormonszlnt, az agy elektromos tevékenységének mérésével stb. pontosan meg lehet állapítani. Vannak azonban olyan jelek, amelyeket bárki maga Is érzékelhet. A szokásos reakció: a pulzusszám emelkedése és a verejtékezés. Előfordul az Is, hogy az Idegfeszültség, álmatlanság sokáig megmarad, pedig a stresszállapotal okozta „sebhelyek“ összessége. Orvosi értelemben ezek nemcsak ráncokat keltenek a bőrön, hanem kiválthatnak olyan vegyi és Idegélettani hatásokat, amelyek összességükben helyrehozhatatlan károkat okoznak. Erre mondjuk: „Nem szabad a gyertyát mindkét végén égetni“ — ha csak nem vállaljuk tudatosan ennek valamennyi következményét is. 0 Hogyan harcolhatunk a stressz ellen? — Semmi esetre sem úgy, hogy mindenáron igyekszünk elkerülni a stresszt, hanem úgy, hogy „megtegyük a maDE ÉLTET IS A STRESSZ mint amikor lázunk van. A különbséget két, fontos kifejezés érzékelteti. „Hyper- atresszröl“ beszélünk, amikor túl sok a stressz, és faypostresszről, amikor túl kevés. Persze, ami az egyik ember számára kevés, lehet, hogy a másiknak már túl sok. Az azonban lehetetlen, hogy valaki stressz- nélkűl éljen. A legtöbb törekvő ember, aki meg akar valamit valósítani, bizonyos stresszben él. Erre azonban szüksége Is van. Az állatvilágból vett példával élve: ha egy pulykát arra kényszerítünk, hogy olyan gyorsan fusson, mint egy versenyló, megöljük vele. Ugyanígy értelmetlen és káros lehet egy alkatilag gyenge képességű embert azzal kényszeríteni valaminek az elérésére, hogy apja és nagyapja is milyen tehetséges emberek voltak. Ha követésükre nincs meg a képessége, békén kell hagyni. Ha viszont valakiben megvan a képesség, maga is szükségét érzi annak, hogy érvényesítse ezt, és kifejezhesse önmagát 0 Okoz-e a rendkívlllt ■ stressz kérőket? — Feltétlenül. Előfordul például, hogy valakit annyira gyötör a főnöke vagy olyan nagy, erejét meghaladó feladatot bíznak rá, hogy állandóan szenved, végül gyomorfekélyt, magas vérnyomást vagy más betegségeket szerez. Amikor az embereknek néha kellemetlen vagy túlságosan terhes feladatot kell megoldaniuk, s azt mondják: „remeg a gyomrom“, vagy „ettől megfájdul a fejem“, ez könnyen be is következhet. Ezek a legkézenfekvőbb, általános következmények. De ha egy ember hosszú Ideig szenved krónikus stresszhatásban, ez komoly betegségeket okozhat. Ilyen betegségek a magas vérnyomás, a szlvkáro- sodás. Idegösszeomlás, ezeket tipikus stresszbetegsé- geknek nevezzük. 0 Ezek szerint a stressz - megrövidítheti az életet? — Nagyon Is így van. Ml azt mondjuk, az öregedés nem más, mint az élet gunkét“. Ez azt jelenti, hogy mindenki Igyekezzék a maga teljességében megtenni azt, amire képes. Az orvostudomány segíthet, jó gyógyszerek vannak magas vérnyomás ellen, de a legfontosabb, hogy megtanuljuk, hogyan kell élni, hogyan viselkedjünk bizonyos helyzetekben. 0 Egészséges-e szabad utat engedni a faszflltségéknek? — Néha Igen. Például egy erőteljes kifakadás hasznára válhat az olyan típusú embereknek, akiknek szükségük van Ilyen dühkitörésre. 0 Lehet-e esökkenteni a atresszt az életmód megvál- taztatásával? — Néha ez is lehetséges. De hiába mondjuk például egy ambiciózus vezetőnek, hogy kúrálja szívbaját vagy gyomorfekélyét hat hétig egy üdülőhelyen, ha ő ebbe beleőrülne. A természetét alapvetően senki sem tudja megváltoztatni. 0 Kihez fordulhat valaki, aki nem képes boldagulni a stresszhelyzettel? — Modem életűnk egyik leglényegesebb zavaró tényezője, hogy az általa okozott stresszel nem tudunk bánni megfelelően. Mindenkinek más-más gyógymódra van szüksége. Nem sok eredménye lehet például a gyomorfekély gyógyításának ott, ahol az állandó stressz fennmarad, mert Így a gyomorfekély Is minduntalan kiújul. Ezért olyan, hozzáértő emberekre van szükség, akik a stresszel megfelelően tudnak bánni: erre szakembereket kell kiképezni. Sajnos azonban, ma még kevés orvos foglalkozik stresszbeteg- ségekkel. 0 MelyA a stressz orvoslásának lehetőségei? — Mindenekelőtt meg kell állapítanunk minden betegnél a stressz alapvető okát és mozgósítani kell a szervezet védelmi erőit. Ez a védelmi erő lehet valamely vegyi anyag kiválasztásának előmozdítása, vagy ellenkezőleg: ennek semlegesítése. A másik legfontosabb tényező, hogy he csak a jövedelemre, hanem az élet minőségére is jobban ügyeljünk. Komáromból indult el SELYE JÁNOS PROFESSZOR EMLÉKÉRE Földim volt. Büszke vagyok erre. Dedikált fényképe évek óta díszíti szerkesztőségi szobám falát. Amikor hetvenedik születésnapján kitüntették, kérésemre magyarul küldte el önéletrajzi írásának egyik fejezetét. Osztrák származású édesanyja a Duna bal parti Komáromból BéCs- be ment szülni, de egyetlen fiának bölcsője ott ringott abban a Deák Ferenc utcai házban, amelynek közvetlen szomszédságában az előző évszázadban Jókai Mór nevelkedett. Néhány lépéssel odébb terült el az elemi iskolánk. Négyszer mentem el naponta a magas földszintes patriciusház előtt, amelynek díszes kapuján fehér zománctábla díszlett, és ez volt rajta olvasható: Dr. Selye Hugó magánszanatóriuma. A háromtagú család maga lakta az épületet, melynek négy-öt helyiségét diszkrét betegszobává ren dezték be, többnyire asszony páciensek részére. A köztiszteletben álló ezredorvos sűrű galambősz sörényű fejét kissé elörehajtva, maga elé nézve járta a város utcáit. Mindenki előre köszönt neki. Fia ritkán volt látható. Miután a bencések komáromi gimnáziumában leérettségizett, Prágába került egyetemre: a Karollnumba. Néhány más, vele egykorú városi fiú Is odajárt. Hanzi — így szólították — velük barátkozott, velük teniszezett, evezett, fürdött a dunai uszodában. Ml gyerekek — polgárlsták, kifu^őli. inasok, akik nála mind egy évtizeddel voltunk fiatalabbak — akkor még csak mint a tekintélyes doktor bácsi Jövendő orvos fiára néztünk fel rá. Néhányan hamarosan másért Is. Egy alkalommal, a harmincas évek első felében már diplomás tudósjelöltként jött néhány napra látogatóba szüleihez. Híre járt, hogy a Nobel-díjas Pavlov flzloló- gus által rendezett nemzetközi élettani kongresszusról tért vissza Moszkvából, és útba ejtette városunkat. Egyik idősebb társunk felkereste a kéréssel: nem tartana-e rövid tájékoztató előadást a város tudásszomjas ifjúmunkásainak a haladó tudományok új vívmányairól, saját tapasztalatairól, élményeiről. Szívesen vállalkozott rá. Velünk, néhány kamasz fiúval Is leült bészélgetnl — akkor Ismertem meg személyesein —, s bár a tervezett előadásra idő előtti eN utazása miatt nem kerülhetett sor, a velünk folytatott beszélgetése — tegezett bennünket, e mi visz- szategezhettükl — maradandó élmény lett számunkra. E beszélgetés emlékét felidézve, s néhány későbbi fűtő találkozásunkra hivatkozva kerültem folyamatos levelező kapcsolatba Hans Selye, C. C. M., Pb. D. D. Se. profesr- szorral, az Unlversité de Montréal Institut de médiclne et de Chirurgie expérlmentales vllághirfi vezetőjével. Barátsága és bizalma jeléül helytörténeti gyűjteményem gyarapításához megküldte komáromi érettségi bizonyítványának másolatát, tréfásan megjegyezve, hogy azt idegeneknek ne nagyon mutogassam, mert sose érezte szükségét, hogy gyenge maturaeredményével dicsekedjék. Kiderült, hogy volt egy korábbi, ennél jobb érettségi bizonyítványa. „Minthogy abban a kedvező helyzetben voltam Bécsben — Irta életrajzában —, hogy magántanár tanított, már tizenhét éves koromban leérettségiztem, és így elméletben beiratkozhattam volna az orvosi egyetemre, de az egyetemi felvételi szabályok szerint még túl fiatal voltam ahhoz, hogy felvegyenek. Szerencsére az egyetem rektora apám parancsnoksága alatt szolgált tisztként az első világháborúban, és megtette, hogy nem vizsgálta meg nagyon gondosan a születési bizonyítványomat. Ennek köszönhetem, hogy fiatalon elkezdhettem tanulmá nyalmat. Amikor beiratkoztam a prágai egyetem orvosi fakultására, és végre kielégíthettem a mészetre vonatkozó klváncslságO" mat, váratlanul élvezni kezdtem a tanulást. Rossz osztályzataim • legjobb jegyekké változtak, amli^ a lelkesedésem nőtt. Ezekben ttß években rendkívül nagy azellenC koncentrálóképességet fejleszteé* tem ki magamban. Ez lehetővé tette, hogy klrekesszek mindet^ ami eltereli figyelmemet, és eg^ szén annak szenteljem magamé amivel foglalkozom. Az 1925—1927-es Időszakban t prágai egyetem megengedte, sdt helyeselte — folytatódik az emlé< kezés —, hogy orvostanhallgatdl kiváló külföldi egyetemeken töltsenek egy vagy két évfolyamot, • ezeket az éveket beszámította a tanulmányi Időbe. Egy évig tanul* tam Párizsban és egy évig Rómd* ban. Tökéletesíthettem francia tit- dásomat, és megtanultam olaszuL Apám egyszer meglátogatott Pá*- rizsban. Mellettem ült a Hotel Die« kórházban, H. Hartmann profes»- szor demonstrációs műtőjében. A kiváló sebész műtét közben felénk fordult és megkérdezte: — Bizonyára apa és fia. Mindketten sebészek? — Büszkén, egyszerre feleltünk: — Igen, uram. —- Ügf látszik, a korkülönbség ellenérj , feltűnően hasonlítunk egymásra.* Ez utóbbi megállapítását gyerekkori emlékeim alapján sokakkal együtt én is tanúsíthatom. Néhány évvel ezelőtt hétről hétre érkeztek csomagok Montreal- ból, s megtöltötték szerkesztőségi szobám egyik sarkát. Olasz, svéd, szlovák, román, magyar, angol, francia német, lengyel, japán és spanyol könyvek, laboratóriumi eszközök, műszerek, személyi tárgyak, diákköri rekvizitumok. Egykori diáktársával, az ugyancsak komáromi Llssák Kálmánnal, az azóta elhunyt akadémikus professzorral 18 rendszeres baráti levelezést folytatott, s eközben jött létre az a megállapodás, hogy teljesíti a komáromi városi múzeum kérését, anyagot küld' egy Selye- emlékszoba berendezéséhez. Abban állapodtunk meg, hogy u érkező tárgyakat én továbbítom Komáromba. Az ellen sem emelt kifogást, hogy a bencésektől kapott gyengécske érettségi bizonyítványa Is oda kerüljön. Ez meg Is történt. „Sose hittem volna — Irta derűsen egyik levelében hogy már életemben múzeumba kerülök.“ Örült a kezdeményezésnek, mint minden jő hírnek, 'amely Magyar- országról érkezett hozzá. Többször járt Budapesten, ahol a tudósok körében nagy meglepetóat keltett, hogy olyan hibátlanul buszéit magyarul, mintha örökké 1« élt volna köztünk. Leveleit nagy elfoglaltsága miatt, angolul diktálta gépbe, d« a megszólítást mindig magyand és kézzel írta, azt Is, hogy „ölel János bátyádl“ Londonból Melbourne-Ig, Párlzt- tól Stockholmig mindenütt megtalálhatók a stresszkutatással foglalkozó Selye-lntézetek. Tanítványai élnek és dolgoznak az öt világrészen. Tudományos eredményeit — a többi között — a világ különböző országaiból származó száznegyven kitüntetés ismert« el. Tudományos érdemeiről szólni, művelt ismertetni, még csaK [elsorolni se feladatom. Megteszik ezt az erre hivatottak, akik a következő években véglegesen kijelölik helyét az emberiség javára folytatott tudományos tevékenység legkiemelkedőbb személyiségeinek Parnasszusán. Jómagam csak egy-két személyes emléket Jegyeztem ide, amikor megjelent a szomorú hír, hogy egy nagyszerű embert és tudóst veszített el a világ. VADÄSZ FERENC
