Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-21 / 51-52. szám

GABI

Hétről hétre nagy élvezettel figyelem a Játékát, és az az érzésem, hogy nem vagyok egyedül. A dunaszerda- helyi (Dunajská Streda] DAC szurkolói is a szivükbe zárták ezt a mokány fekete fiút, más csapatok, lehet, hogy Irigylik tőlük. Neki is érdeine van abban, hogy a csapat megnyerte a labdarúgó Szlovák Nemzeti Liga bajnokságát, s nagy reményekkel Indulhat tavasszal a bajnoki dm és a legfelsőbb osztályba való Jutás kivívásáért.

Hornyák Gabi Jött, látott és győzött. Ki gondolná, hogy ez a köbölkúti (Gbel- ce) fiú, aki alig töltötte be a tizennyolcadik évét (196^. november 17-én született Párkányban], máris ilyen magas osztályban szerepel és a csehszlovák ifjúsági válogatott oszlopos tagja? Az őszi idény előtt érkezett Duna- szerdahelyre, és az első néhány mérkőzést kivéve, amikor a csehszlovák ifjúsági válogatottal a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban Járt portyán, minden egyes mérkőzésen benne volt a kezdőcsapatban. Gabi tehát szerencsésen kilépett a kezdőkörből.

Persze az egész nem ment olyan simán, ahogy ezt most leírtam. Párkány (Stúrovo) neveltje, itt Járt gimibe, amikor a serdülőkorúak egyik tornáján a nyugat-szlovákiai kerület válogatottjának a színeiben figyeltek fel rá a bratislavai Inter szakvezetői, és hamarosan a sárga-feketék vendégjátékosa lett. Szerencsés időben, mert először a serdülőkorú, aztán az ifjúsági csapattal nyert országos bajnoki címet. Igaz, a csapat sikeréhez maga is tetemesen hozzájárult.

Tehát Bratislavába került. Gyermekkorában is erről álmodozott, Jóllehet álmai netovábbja akkor a Slovan csapata volt. Tanulmányait a Magyar Tannyelvű Gimnáziumban folytatta, és mint mondja, nagy szeretettel gondol vissza osztályfőnökére, Kovács Rózsára, aki minden lehető módon igyekezett egyengetni az útját, hogy sportpályafutása nehogy a tanulás rovására menjen, és fordítva.

Kitüntetéssel érettségizett, s néhány nappal később országos bajnoki címet nyert. Az ember azt hinné, hogy neki minden sikerült az életében. Mégsem. Íme:

— Gyerekkoromtól arra vágytam, hogy Jogot tanulhassak — mondja némi keserűséggel a hangjában. — Jelentkeztem is a Jogi karra, de számomra érthetetlen okból nem vettek fel. Fogalmam sincs, hogy miért, mert az érettségi bizonyítványom Jó volt, a felvételire készültem. Az Inter vezetősége a

MISI lOS

Trencsénben (Trenéln) született, de tősgyökeres duna- szerdahelyinek (Dun. Streda) vallja magát.

— Édesanyám vágújbelyi (Nővé Mesto nad Váhom) és a szülői házhoz közel akart szülni, így láttam meg Trencsénben a napvilágot (1981. március 21-én — a szerző — magyarázza. — A barátaimtól már kaptam is érte eleget, hogy Misi, te szerdahelyi vagy és kész, mondják folyvást. Annak is vallom magam, ott nőttem fel, s bár most Bra'tislavá- ban folytatom főiskolai tanulmányaimat, ma is ott lakom, szívemhez nőtt az a város. Szinte teljesen biztos, hogy oda is térek vissza, ha egyszer hefejezem a sport- pályafutásomat.

Pogány Mihály — mert róla van szó — vérbeli sportoló. Magas, hórihorgas, jó felépílésü fiú. Gyermekkorától kezdve legalább egy tucat sporiággal kisérlelezett, elég magas fokon. Meglehetősen tűrhetően űzte és űzi ma is a labdarúgást, a ko sáriabdál, kézilabdát, röplabdát. S csak úgy „mellesleg"; 220 centiméterrel az idei. csehszlovák magasugró rangiisía második helyén áll Jósét Hrahal mögött (226 cm).

— Egy alkalommal láttam a tévében Moravecet, 216 ot

füle botját sem mozdította, hogy tegyen valamit az érdekemben. Sőt, amikor egy kis könnyítésre lett volna szükségem, akkor rakták rám a legnagyobb terheket. Becsaptak. Éppen ezért, amikor Szikora edző az egyik mérkőzés után hívott, habozás nélkül döntöttem, és Jöttem.

Hamar beilleszkedett a csapatba. Az idősebb Játékosok megkedvelték a közvetlen, kedves fiút. Játékán egy csöppet sem látszik, hogy egyszerre két lábbal huppant hele az olyan magas szintű bajnokságba, amilyen az SZNL.

— Jól befogadtak, nem kiabálnak, ha valami nem úgy sikerül, ahogy kell. Nagyon Jó gárda ez, lehet tőlük tanulni is. Különösen Gögh Kálmit kedvelem, aki az én posztomon az egyik legkiválóbb, és az az érzésem, hogy még most is megállná a helyét a válogatottban. Az edző Is nagyszerűen érti a dolgát. Egyszóval Jól érzem itt magam. A közszolgáltató vállalatban dolgozom, vannak haverok is, szórakozási lehetőség már kevésbé. Most, hogy több a szabad időm, mint amikor tanultam, legtöbbször a kul- túrházba megyek, ahol Bíró Tominak egész Jő diszkófelszerelése van. Na és elég gyakran forgatom a könyveket, mert Jövőre újra megpályázom a Jogi kart.

Ez már beszéd, Gabii Elvégre a sport és a tanulás nem zárja ki egymást.

PALÄGYI I.AJOS A szerző felvételei

A bajnok öröméi és gomiiai

A cseh.szlovák vlvósport sohasem volt olyan helyzetben, hogy azt eszményinek, vagy legalábbis megfelelőnek minősíthettük volna. A vívás kis sportág, nincsen a labdajátékokéhoz hasonló tömegbázisa, inkább városokban, mint falvakban űzik. A „megtűrt" rokon szerepét kapta és játssza manapság is a pengék néhány száz megszállotja, köztük a pár- bajtőrvlvás újdonsült hazai bajnoka, a bratislavai Dobos László.

Ez az esztendő annyi izgalmat és eseményt hozott az egykori Duna utcai diák számára, mint az eddigiek összesen. Dobos László még a Bratislaavi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákja volt. amikor a Ziáka sport- egyesületben vívni kezdett. Pályájának kezdeti szakasza csupa küzdelem, rengeteg hasznos tanulsággal járó kis verseny, sok-sok edzés, soksok utazás. Amikor Prágába került főiskolára, a VS (VyugTott. Akkor itvillant az agyamon, hogy hej, ha egyszer én is ennyit ugranék.

Ugrott, sőt ennél többet is. Először azonban, mint minden hasonszőrű fiú, labdarúgással foglalkozott. Aztán magas növésére való tekintettel elcsalták a kosarasok. Harmadikos gimnazista korában elvitték Lévára, ahol az ifjúságiak akkor az I. ligában szerepeltek. Köz- ' ben kézilabdázott és röplab- dázett is.

— Banák Pali, aki akkor már ismert hármasugró volt, nem hagyott békén, hogy próbákozzak meg a magasugrással, mert rendkívül jó az elrugaszkodásom. El is mentem egy ellenőrző versenyre az Interbe, 1978. Június B-án, a dátumra nagyon pontosan emlékszem, — és 185-öt ugrottam. Simonok docens, aki korábban Moravecet is edzette, mindjárt ott helyben felajánlotta, hogy szívesen foglalkozna velem is. Egyszer egy héten feljöttem Bratislavába, a többi munkát Simonek edző utasításai szerint otthon végeztem. Nagyon lelkiismeretesen végrehajtottam minden feladatot, s a következő év februárjában az országos fedettpályás bajnokságon először ugrottam át a két métert.

1980-ban már 205 centit ugrott, tavaly 211-nél tartott. Közben változatlanul hódolt a kézilabdának és a röplabdának is. .Amikor Bratislavába került a Testnevelési Főiskolára, tagja volt egy ideig a CH 1. ligás kézilabda csapatának. De ma is kézilabdázik és rüplabdázik, a DAC kerületi bajnokságot játszó csapatának legjobb le- iüője és leggólképesebb kézilabdázója.

— Hej ha azt a szövetségben tudnák, egész biztos nagyon kikapnék. Az edzőm tudja, de úgy tesz, mintha

Csapatjátékoknál általában a kezdő-' körből indul el a labda útjára. Hasonló kezdőkörből indul el egy fiatal sportoló is pályafutására. Közülük mutatunk be most néhányat.

nem venne róla tudemúst. ) Mit tegyek, ha mind a hú- j rom sportágat egyformán ; szeretem? A srácok a röp- j labdacsapatból mondták is, hogy hagyjam a fenébe a magasugrást, ágy sem viszem vele semmire, inkább szenteljek nagyobb figyelmet a röplabdának. Mire azt feleltem nekik, hogy várjanak csak, nemsokára átugrem a | kétszázhuszat. Nevettek, — !

hogy ha ez meglesz, akkor ők gyalog mennek el Duna- szerdahelyről Bratislavába. Tavaszkor Prágában egyszer már ugrottam 219-et, és akkor már készítették a cipőket. Aztán következett Párizs, június huszonhatodüia, sokáig emlékezetes dátum számomra, sikerült átvinnem a kétszázhúszat. Nagyon jól szórakoztam, amikor hazatérésem után a srácok fogták a nyúlcipőt, és szépen letaposták a Dunaszerdahely és Bratislava közötti utat. Gondolom, egy kis mozgás jót tesz nekik, ezért gondos- | ködök róla, hogy még többször is lenyomhassák ezt a távolságot, csak tegyenek elhamarkodott kijelentéseket.

Misi mindenesetre bekerült a Los Angeles-1 olimpiai keretbe. Legalább 226-227 cm-t kell ugrania, hogy kijusson a világ legnagyobb sportver senyére, ezért még szorgal masabban készül, mint eddig. Palágyl Lajos

soké ikoly) egyesület tagja lett. Innen számítható „felfutása", ebben a környezetben lett belőle számottevő vívó, s mindez úgy történt, hogy közben tanulmányaiban is jól haladt előre. Néhány felfigyeltető, de átütőnek még nem nevezhető siker után jött az 1982-es esztendő. Es ez az év így kerül be életének adattárába: sikeresen befejezte tanulmányait a főiskolán, mérnöki oklevelet szerzett; öt nappal később megszerezte első országos bajnoki címét; megnősült; részt vett a római világbajnokságon, ahnl a földkerekség legjobb huszonnégy párbajtőrözője közé verekedte magát; elhelyezkedett a szlovák főváros egyik mezőgazdasági üzemében mint mérnök; újból egyesületet cserélt, mert mivel berukkolt, az olomouci Dukla tagja lett; rajthoz állt az ausztriai vívó Euró- pa-bajnokságon.

A jó szereplés, az aranyérem, a római út bizonyára örömöt szereztek az ifjú sportembernek. Am — mint ahogyan az lenni szokott — felmerültek bizonyos problémák is. A nagy kérdés: miképpen folytatódik a bajnok sportpályafutása? Az olomouci Diiklában jó körülmények között, szakképzett fiatal edző — Földes Frigyes — irányításával készülhet. De mi lesz, ha hazajön? Meg tudja-e őrizni eddigi formáját? Miképpen egyezteti össze a mindennapi munkát, a családi életet az élsporttal? A vívók korántsem élveznek annyi támogatást, mint más élsportolók. Hogyan alakul Dobos László további élete? Meg tudja-e védeni a bajnoki címet? Nevezik-e újabb nemzetközi viadalra?

A kérdésre az idő adja meg a választ. Addig is mondjuk el, hogy ez a nyúlánk, koromfekete hajú sportember a legszorgalmasabbálk közül való. Első nagy sikerét, a bajnoki arany történetét így foglalja össze: „Nehéz napok voltak, kedden fejeztem be a főiskolát, és a hét végén kezdődött a bajnokság. A vívás azonban nagyon jól ment, görcs nélkül vívtam, egymás után értem el a győzelmeket. Rám különösebben talán senki sem figyelt, s közben az esélyesebbek keresztbeverték egymást. Jó formám kitartott Olaszországban is, a világ- bajnokságon. Az egyéni küzdelmekben jól szerepeltünk, általában azt várták itthon, hogy ez a csapatversenyben is bekövetkezik. Csak hát a csapatversenyben négy vívónak kell pástra lépnia, és Ilyenkor elegendő, ha az egyiknek nem megy. Ezért nem jutott a csehszlovák válogatott a legjobbak közé — a junior Kubista ugyanis gyengébb volt, mint gondoltuk."

Olvasóink talán tudják, hogy a hazai vlvósport kissé nemzetiségi sport is egyúttal. A felszabadulás utáni bajnokok sorában magyar tanítási nyelvű iskoláink végzettéinek egész sorát találjuk. Elegendő a két évtizeddel ezelőtt szereplő Simla Pált, vagy minden idők legeredményesebb csehszlovákiai vlvónőjét, Rácz Katalint megemlítenünk. Mindketten Kassán (KoSice) kezdték pályafutásukat Pacsenov- szky mester kis tornatermében. Rácz Katalin ma már fogalom mifelénk, tizenkét országos bajnoki címet szerzett, nyert főiskolai világ- bajnokságot, volt világbajűo- ki ezüstérmes, három olimpián indult.

Ezt a „listát" gazdagította idén Dobos László. Kívánjuk neki, hogy jövőre sem hagyja el őt a hadiszerencsa.

BATTA GYÖRGY

CSABA

Racskó Csaba gimnazista — a Bratislavai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákja —, de máris mozgalmas sportmúlt áll mögötte. A szenei (Senec) fiú nemcsak megkedvelte a focit gyermekkorában, hanem meglehetősen nagy áldozatot is hozott érte. Naponta utazott a fővárosba edzésekre; az Inter Bratislava kölyök- csapatalban kergette a bőrt.

Ügy látszott, pályafutása töretlen ívű lesz. Fokozatosan belelendült a Játékba, s bér kisebb-nagyobb sérülések zavarták, végül Is elérte a sárga-feketékkfl élete eddigi legnagyobb sportslke- rét: országos bajnoki címet szerzett az Inter kölyökcsa- patában. Aránylag korén került az ifjúságiak ligás együttesének keretébe Is. Néhány szereplés után szinte biztosra vettük, hogy rövidesen a legjobb ifjúságiak mezőnyében láthatjuk.

A sors azonban közbeszólt. Oj edző került az Ifjúsági ligás Interhez, és az ő elképzelései szerint Csaba inkább volt való a cserepadra, mint a kezdőcsapatba. Ez nagyon elkeserítette a fiatal Játékost, de igyekezett még szorgalmasabban edzeni, — mert bizonyítani akart. Az edző azonban nem változtatta meg véleményét. Ebben az esztendőben több keserűség érte, mint öröm. Végül úgy oldódott meg a helyzet, hogy anyaegyesülete engedélyezte neki: vendégszerepelhet a ZTs Petríalka ugyancsak ifjúsági ligás csapatában.

Csaba az ősz folyamán Jó pár mérkőzést játszott ű] egyesülete színeiben. Eleinte nehéz volt az új csapattársakhoz, a más Játékmodorhoz Igazodnia, de fokozatosan belelendült. (Az Inter a liga élcsapata, a ZTS Inkább a középmezőnyben tanyázik.) Következik a tavaszi idény, s előtte a téli alapozás. Tavaszra mindenképpen meg kell nyugodnia a fiatal Játékosnak, s be kell bizonyítania, hogy az Interben méltatlanul mellőzték.

Racskó Csaba sorsát és játékát aránylag közelről ismerem. A csehszlovákiai magyar újságírók csapatában szereplő édesapja olykoríiát is magával hozta a mérkőzésekre. Csaba jó testi felépítésű labdarúgó. Amikor megtalálta helyét a játékosok között, szép teljesítményt nyújtott. Élveztük megmozdulásait, és gólokat Is lőtt. Családjukban a sportnak, a sportolásnak hagjrományai vannak, édesanyja' annak idején a kézilabdaligában szerepelt.

Ügy véljük, Csabának mindenekelőtt lelkileg kell egyenesbe Jutnia. Ki kellene zárnia minden zavaró körülményt, megfeledkezni a keserves, cserepadon töltött Időkről, és csakis a Játékra összpontosítani. A sportban rengeteg hasonló sors akad — az győz, az emelkedik ki a hullámvölgyből, aki erős, és ezt csakis jó Játékkal lehet. Ma világhírű Játékosok nyilatkozzák, hogy annak Idején eltanácsolták őket. Az edző is tévedhet. Reméljük, Racskó Csaba majd Játékával Igazolja, hogy az ő esetében ez történt.

De hallgassuk meg öt magát. Arról beszél, milyen manapság az ifjúsági liga, milyen a légköre. A téma fontosabb, mint gondolnánk hiszen Innen kerül ki a fel nőtt csapataink utánpótlása Amilyen ma az ifjúsági liga olyan lesz holnap a felnőtt liga, állíthatjuk hosszú évek évtizedek tapasztalataira hl vatkozva. Figyeljük hát Csa ba mondatait: „Az ifjúsági liga aránylag kimerítő, mivel Szlovákiában keresztül-kasul kell utazni, és ez egy diáknak elég nagy gondot okoz. Ezt azonban ki lehetne bírni, ha éreznénk a közönség, a szurkolók érdeklődését. Ilyen szempontból Szlovákiában nagyon elkeserítő a helyzet. Szinte üres lelátók előtt játszunk; az a sokszor száznál is kevesebb érdeklődő javarészt a családtagokból verbuválódik. A Cseh Szocialista Köztársaságban is szerepeltem, ott más a helyzet, pedig akkor még a kölyökcsapat Játékosa voltam. A játék általában elég kemény, szinte férfias, és elég nagy az Iram is. Ez napjaink Ifjúsági focija Szlovákiában."

BATTA GYÖRGY Tóth Dezső felvétele