Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-20 / 29. szám

im .“i­V ■ Jaroslav Haiek ÍÜ| 7 detektív upfeld detektív ama titkosrendőrök közé tartozott, akikben hiába lobog 3 .Sngész, minden tettükben elvá­laszthatatlan társuk marad a kudarc, a bal- szerencse. A rendörígazgatóságon azonban tökélete­sen megbízhattak benne, a legnehezebb, a szó legigazibb értelmében kibogozhatatlan ügyeket oszthattak ki neki, s mindig nap­nál világosabban bebizonyosodott Hupfeld úr zsenialitása, vele született balszerencsé­je azonban a döntő pillanatban halomra döntötte a dicső detektív valamennyi töké­letes, matematikai pontossággal kiszámított és felépített tervét, s Hupfeld úr napokig, hetekig, sőt hónapokig tártó eredményes nyomozás kim>erítő lelki fáradalmai után ismét azon a ponton találta magát, ahon­nan feltevéseiben kiindult. A véletlen oly gyászos játékot űzött vele, hogy a rendőrigazgatóságon nem akadt em­ber, aki ne sajnálta volna szíve mélyéből ezt az éles eszű, zseniális férfiút. Közismert például Veszély báró gyilkos­ságának esete. A bárónő friss zsemléket árusított a Zábranszky cég pultja mögött. A gyilkost természetesen Hupfeld detektív nyomozta ki. Fél esztendeig munkával fel­gombolyította a fonalakat, mind szorosabb­ra szőtte a büntető igazság hálóját a tettes körül, s a nyomozás érdekében még pertut is ivott vele. Lám, mire' képes egy lelki- ismeretes detektív. Fél esztendő után már annyi bizonyíték volt a kezében, hogy le­tartóztathatta újdonsült barátját. De jaj, a letartóztatás után kiderült, hogy az illető még véletlenül sem követhette el a gyil­kosságot, s minden tekintetben kifogástalan jellemű családapa és állampolgár. így aztán a balszerencsés véletlen az utolsó, döntő pillanatban ,a gyilkos és Hupfeld detektív közé lépett, s megakadályozta, hogy a lelki­ismeretes titkosrendőr leszüretelje áldoza­tos munkájának a gyümölcsét. ^ Az ember mindezt mégértené, ha Hup­feld detektív meggondolatlanul járt volna el. De arról szó sem lehet. Minden tettét, minden lépését megrágta, meghánytorgatta és megfontolta. Nem tartozott ama titkos- rendőrök közé; akik felületesen és iparos módjára dolgoznak. Hupfeld úr szakmájá­nak művésze volt, de mit tehetett szegény a sarkába szegődött balszerencse ellen. Ha nem ilyen balszerencsés, minden eset­ben mesés sikereket arathatott volna, s ta­lán elkerülhette volna élete legnagyobb tragédiáját. rendőrségen egy ízben egy szerfölött ügyes nemzetközi szélhámosnöre ve­tette ki hálóját. A nyomozással ter­mészetesen a detektívek csillagát, a szer­fölött intelligens Hupfeld urat bízták meg, hogy kerítse elő ezt az agyafúrt nösze- mélyt, aki szinte naponta változtat nevet. Hupfeld detektív mindenekelőtt megálla­pította, hogy a keresett szélhámosnő Fibich Klára néven élt Krumlovban. Hogy ezt ho­gyan állapíttota meg, arról közelebbit nem mondhatunk, mert Hupfeld detektív szerény ember, nem beszél sikereiről, nem szeret hencegni, mint az igazi, ihletett művész, akinek művészi büszkesége viszolyog saját alkotásának dicséretétől. A szélhámosnő tehát Krumlovban élt, a városkába külföldről érkezett, ahogy ma- ' ga állította, hazatért. Képzeljék csak, mire képes egy detektív. Hupfeld úr udvarolni kezdett Fibich Klára kisasszonynak, mint Hupfeld magánzó mutatkozott be neki, s azt állította, hogy a szomszédos Kunvald- ban nyaral. Matematikai pontossággal ki­számította, hogy három hónapon belül ösz- szeházasodnak, s hitvesi ágyon kiszedi a szélhámosnőből a nemzetközi bűnszövetke­zet minden titkát. Még , az sem riasztotta vissza, hogy Fi­bich kisasszony bíztatóan ostromolta az aggkor kapuját, s olyan volt, mnít a görög regevilág kócos fúriái. Időtervét pontosan betartva, három hó­nap múlva el is vette feleségül a gyanús nőszemélyt, s másnap reggel táviratot ka­pott a rendőrfőnökségtől, hogy azonnal térjen vissza Prágába, mert a körözött szél­hámosnőt Berlinben letartóztatták. Az egészből csak annyi haszna volt sze­génynek, hogy nyakán maradt a vén cso- roszlya, ami az értelmező szótár szerint az eke földet hasogató vasát jelenti, a ml esetünkben azonban Hupfeld detektív re­ményeinek virágos kertjét változtatta med­dő ugarrá. . A balszerencsés véletlen tehát Ismét az utolsó pillanatban, mät a célban ütötte el Hupfeld urat fáradozásának mézédes gyü­mölcsétől. De még maga Hupfeld úr sem remélte, hogy Igyekezetét ennyire rnegbecsüljék a | rendörfőnökségen, hiszen maga a fendőr- í ioa>7oatA fnoaHta VíH/Sn ViTi a 11 t>fl tácr\n oHs. ' igazgató fogadta különkihallgatáson, elis­merően megveregette vállát és kijelentette, a közeljövőben várhatja, hogy kinevezik államrendőrségi osztályfőnökké. Egyelőre azonban még egy szerfölött fon­tos feladat áll előtte: meg kell állapítania, ki édesíti Prágában kávéját szaharlnnal, mert a rendőrségnek az a gyanúja, hogy Prágába nagy mennyiségű szaharint csem­pésznek. ' l^ét álló hónapon keresztül látni sem |\ Ibhetett a lángeszű Hupfeld urat, s mikor végre ismét felbukkant, elké­pesztette feletteseit nyomozásának nagy­szerű eredményével. Bemutatta azoknak a prágai lakosoknak pontos névsorát, akik cukorbajban szenvednek, s mivel nem sza­bad cukrot fogyasztaniuk, orvosi előírásra szaharint kapnak, életük megédesítésére a patikából. A szóban forgó személyek száma elérte a hétszázliuszat, s Hupfeld úr azzal tette fel áldásos tevékenységére a koronát, hogy letartóztatta mind a harminchat prá­gai gyógyszerészt, akik e sínylödőknek re­ceptre szaharint adtak. Emberfeletti teljesítménye után a meg­ígért előléptetés nem sokáig váratott ma­gára. Hupfeld urat kinevezték államrendőrségi osztályfőnökké. Mindenki tudja, mik az államrendőrség feladatai. Mindenekelőtt szemmel kell tar­tania bizonyos politikai csoportokat, ame­lyeknek tagjai nem vallanak az államrend- örséggel azonos politikai nézeteket. (Ez egyébként nagyon nehéz is lenne, mivel tudvalevő, hogy az államrendörség munka­társainak nincs sem politikai, sem másfajta meggyőződésük.] ■ A legnagyobb veszély Ausztriát az anar­chizmus felöl fenyegette. Az anarchista mozgalom nem dinamitos merényletekben nyilvánul meg, a csehor­szági anarchisták a dinamltot teljesen át­engedték Nobel örököseinek, az anarchiz­mus legmegdöbbentőbb megnyilvánulásai azok a házkutatások, amelyeket anarchis­táknak véletlenül sem mondható személyek hajtanak végre. De Csehországban annak ellenére sokan dolgoznak dinamlttal, s éppen a nyugtalan Prága, az egész cseh föld szellemi köz­H" pontja az a város, amelynek közelében a dimanit fontos szerepet tölt be. Nem aljas árulkedás, hanem csupán a tények valósághű közlése, ha azt mondjuk, hogy az orosz forradalmárok e kedvelt fegyvere nagy tömegekben található - Prága mellett, Chuchléban, ahol dinamlttal rob­bantják a mészkövet. Hupfeld úr érdeme, hogy a hatóságok végre tudomást szerez­tek a kőfejtők e felforgató tevékenységé­ről, hisz innen csak egy lépés odáig, amire Hupfeld úr tisztségének elfoglalásakor rá­döbbent. Hupfeld úr csodálatos megfigyelő képes­ségével tűnt ki, gondosan tanulmányozta, a bűntények lélektanát, s tudta, hogy a bű­nözők mindig visszatérnek arra a helyre, amely tettük elkövetésére emlékezteti őket. [upfeld úr tehát lesbe állt. Hosszú na­pokat töltött a kőfejtő ‘ közelében, miközben dinamlttal robbantották a sziklákat, tanulmányozta a járókelők arcát s figyelte, milyen hatással vannak a dina- mitpatronok robbantásai nem a mészkőre, hanem a nézők arckifejezésére. Egy napon tekintete megakadt egy' em­beren, aki nem messze tőle állt és minden robbanásnál felkiáltott: — Nagyszerű, csak így további A gyanús egyén szeme izzott, s minél magasabbra röpültek a kövek, anál han­gosabban nyilvánította -— Hupfeld úr mér­get vett volna rá — politikai meggyőző­dését: — Brumm bele, ne sajnáld, ez a helyes, így kelll Hupfeld úr feltűnés nélkül a gyanús egyén nyomába szegődött, s Prágába érkez­ve letartóztatta és a rendörigazgatóság ál­lamrendőrségi osztályára kísérte. Hivatali szobájában úgy járta körül a letartóztatott bűnözőt, mint macska a forró kását, s azt mondogatta: — Mi majd adunk maguknak dinamitoti A kihallgatás során kiderült, hogy a lel­kendező úriember a kőbánya tulajdonosa. A fogás ennek ellenére kifizetődött, mert Hupfeld urat két héttel később a prágai titkosrendőrség nyugalmazott főnökévé ne­vezték ki, miután előzőleg házkutatást tar­tott a dinamitos úr lakásán. A házkutatás során egy bernáthegyi kutyakölyök részle­tes családfájára bukkant. Ez az ebcsaládfa volt Hupfeld úr hattyú­dala. Vele tett pontot osztályfőnöki és tit- kosrendörségi munkásságának végére, mi­után működése során annyi éleslátásról és 'lángészröl tett tanúságot, hogy a rendőr- főnökség detektívjel mindmáig bálványukat és példaképüket látják benne. Három áv óta Komija minden nyáron meghívta felesége volt osztálytársait, hogy a tubarózsa éjszakai virágzását meg­nézzék. ............-............ ... — Gyönyörű — mondta Murajama asszony, aik elsőként lépett bel a szalonba. — Nézzék csak, mennyi virág! Alig­hanem több,-mint tavaly. — Elgondolkodva téblábolt a tuba­rózsa körül. — Legutóbb hét volt, azt hiszem. . Ma- este vajon mennyi? Az ódivatú, nyugati stílusú Jáház Óriási szalonjában az asztalt már korábban a fal niellé tolták, és a tubarózsát helyezték a középpontba, egy kerek állványra. Maga a cserép Marujama asszony térdéig sem ért, de a tubarózsa úgy meg­nőtt, hogy kissé fel kellett rá nézni. — Alomország virága -... fehér álomvirág... — Az asszony ugyanazt mondta, mint tavaly nyáron. Tavalyelőtt, amikor először látta ezt a virágot, ugyanezt mondta, csak még meg- hatottabb hangon. Közelebb lépett, felfelé bámult még néhány pillanatig, az­után Komijához fordult, hogy a meghívást megköszönje. A férfi mellett egy kislány állt. — Tosiko, köszönöm a mai estét. Csinos nagylány leltél.., A tubarózsa is kétszeres erővel virágzik — de amint látom, te is. A lány rápillantott és hallgatott. Se riadtság, se mosoly nem volt a tekintetében. — Rengeteg munkájú lehetett — fordult most Murajama ■ asszony Komijához —, amíg ezt a pompát itt létrehozta. — Ázt hiszem, a mai este lesz a fénypont, fEzért is küld­tem olyan hirtelen a meghívást — Komija még ezt szerette volna mondani, de valahogy a hangjában elakadt a lendület.) Murajama asszony Kugenumában lakott. De nem a tenger­parti városka közelsége volt elsősorbn az oka, hogy ma este elsőként érkezett meg Hajamába. Komija csak annyit szólt a telefonba: „Ma este.“ Murajama asszony erre sorra feltárcsázta tokiói barátnőit, majd vissza-^ hívta Komiját, és megmondta a választ. Az öl meghívott kö­zül kettő nem ér rá, a harmadik a férjét várja. Imazato asszony és Omori asszony viszont feltétlenül eljön. — Csak hárman leszünk az idén? — csodálkozott Omori asszony. — Elhozhatom Simakt Szumikót?... Ö még úgysem látta a tubarózsát. — Talán, az egyetlen az osztályból, aki még nem ment férjhez — mondta Murajarna asszony. Tosiko felállt, és a tubarózsa mögött kifelé indult. — Tosiko — hívta vissza az asszopy. — Nézzük meg együtt. — En már láttam, amikor virágzik. — Akkor láttad, amikor virágzik? Az édesapáddal?.. > To­siko, milyen a virágzó tubarózsa? A lány kiment, rá se nézett az asszonyra. Murajama asszony visszaemlékezett rá, hogy két évvel ez­előtt Komijától azt hallotta, a tubarózsa úgy virágzik, mint a szellőben ringatózva szirmot nyitó lótusz. Kavabata Jaszunari — Talán tiaifép nem sserm l'átrá ai iSa^ífiSit. Talán nem altar hallani az anyfár^l 'idnOdOtt Murajama asszoAy. — Mégis örülnék neki, ha Szacstko ltt ttolna és egyUt^lméz- hetnénk.eu a csodastrágotf. Bár, Ju Szaesiko Uí mu^W-dn komija^^nem foglalkozna ennyit a tubarózsával aJ Komija hallgatott. í ,, ..__ / M urajama asszony 'ékkor látta eltször^^ubarózsát, e0ikor két évvel ezelőtt egy nyári eke'^átfött, n^g^omifát ér külön élő Szacsikóval összebéktfsf.'\zután Komijától engedélyt kért, hogy Szacslko barátnőivel együtt még egyszer megnézhesse, ahogy a tubarózsa virágzik. Fékcsikorgás hallatszott, megérkezett Imazato asszony. El­múlt fél tíz. A tubarózsa az éj beálltával kibontja virágát, s hajnali két-három órára elhervad. Egyetlen éjszaka az élete. Húsz perccel később megjött Omori asszony s vele Simaki Szumiko. Murajama asszony bemutatta Szumikót Komijának, és azt mondta: — Ugye, milyen irigylésre méltóan fiatal? Nagyon szép, talán ezért nem megy férjhez. — Inkább azért, mert gyönge az egészségem — mondta Szumiko, és csillogó szemmel nézte a tubarózsát. 0 volt az egyetlen, aki még nem látta. Álldogált előtte, lassan körbe­járta, bámulta, odatartotta az arcát. Hosszúkás levelek végén, vaskos szárakon nőttek a virá­gok. Fehér, óriási szirmukat meg-meglebbentette az ablakon beáradó szellő. Különös virág ez. Nem hasonlít se a keskeny, hosszú szirmú fehér krizantémhoz, se a fehér dáliához. Van benne valami álombéli. Az állvány fölött három száron hara­goszöld levelek tömege ágaskodott, közbül rengeteg virág. Kaktuszszerü az egész képződmény, levélből levelet hajt, hosszú bibét ereszt a virága. Az álmélkodó Szumiko szinte odavonzotta maga mellé Ko­miját, de mintha észre sem vette volna, hogy a férfi odalép hozzá. — Japánban többfelé foglalkoznak manapság tubarózsával ■— mondta a férfi de ritkaság, hogy egyetlen éjszaka tizenhárom virágot hozzon. Nálam évente hatszor-hétszer vi­rágzik, de soha nem volt még ennyi virága, mini éppen ma este. Komija elmagyarázta, hogy az, ami most még csak csukott liliomnak látszik, holnap estére kifestik. A leveleken levő borsónyi kitüremkedésekre mutatva, elmondta, hogy az egyik­ből levél, a másikból bimbó lesz. Egy hónapba telik, míg kinyílik egy ilyen bimbó. Szumikót a virág édes illata lengte körül, liliomillatnál édesebb, de nem olyan bántóan erős illat. Még akkor is a tubarózsát nézte, amikor odalépett a szék­hez. Hegedűszó, Ki játszik? 'A lányom — válaszolt Komija, Szép muzsika-... Ml ez? — Ez? — Olyan, mint a tubarózsa — mondta Omori asszony. Szumtkő egy darabig a mennyezetet bámulta, azután ki­ment a kerti pázsitra. A kert végében mormolt a tenger. Amikor Szumiko visszajött, így szólt: — A kislányom odafönn van, az erkélyen. Ott játszik. Nem nézi a tengert, hátat fordít neki. Jobb ez így?... Somorjai Szabó Mária fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents