Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-21 / 51-52. szám

7

>— Hogy milyen a közérzetünk? Remek. A lakás, annak berendezése minden gondunkat feledteti — kapom a választ kapásból, Gyuritól, a házigazdától, majd sorra megmutatják a helyiségeket.

A konyha nagy, tágas, és már szépen berendezték. A hallban van elég helye a gyerekeknek játszani, akárcsak a nagyobb, az ötször négy méteres szobában, ahol épp Gyurika kedvéért került minden bútor a falak mellé; így több tere-helye marad a játékra, a hatalmas dömperrel való furlkázásra. A hálószoba is tágas, olyannyira, hogy szeretnének leválasztani belőle egy kisebb helyiséget, de ez majd csak akkor lesz Időszerű, ha háromról négyre gyarapodik á családtagok száma ... Mosolyognak, kedvesen egymásra néznek '— ez az 6 titkuk, tovább erről nem Is faggatom őket. Inkább arról kérdezem Gyurit, hogyan került a Földmérési Intézetbe.

»- Itt, a fővárosban érettségiztem hét Jh^vel ezelőtt. Aztán három sikertelen főiskolai felvételi következett, majd katonaság, s újra egy sikertelen főiskolai felvételi: esztétikát — művészettörténetet, pedagógiát, rajzot szerettem volna tanulni, így sőt még földméréstant Is, de matematikából mindig gyenge voltam, az sem slkerHlt. A sógorom, aki már korábban a szakmában dolgozott, csalogatott: utazásokról, szabadban végzett munkáról, érdekességekről, romantikus környezetről, várakról, kastélyokról, műemlékekről, emberekről mesélt Időközben nyílt egy hároméves, szák- érettségivel végződő földméréstani szakiskola. Gondoltam, ez jó lesz, itt szak- képzettséget szerezhetek. Épp holnap vizsgázom fizikából. Ha minden jól megy, tavasszal végzek.

Miből áll a földmérő munkája?

Egy mondatba sűrítve: műemlékekét mérünk be, térképezünk föl. Ez így, Igaz, száraznak tűnik, de ez nem minden. A sok-sok vár, kastély, templom mellett egyéb régiségekkel is foglalkozunk. Most például Pat mellett egy szivattyútelep régi gőzgépeit mérjük, rajtoljuk. Az adatokra, a nagyon pontos adatokra a gépek felújításához lesz szükség. A mérés és annak körülményei Is nagyon érdekelnek, számomra mégis a rajz, a rajzolás a legvonzóbb, ugyanis kiskoromtól festegetek, rajzolgatok. Nagyon áilveztem például, amikor Vízkeleten egy román kori templom szép szobrát mértük be, s nekem a szobrot Is le kellett rajzolnom. Sokaknak kicsit ódonszagúnak tűnik a ml munkánk, valójában azonban roppant változatos. Emberekkel Ismerkedünk meg. Igaz, sokszor meglehetősen furcsa emberekkel, akik kezdetben akadékoskodnak, nem szívesen látnak. Általában azzal fogadnak: „Itt már voltak liyen mérlcské- lők!“ Szép szóval, kedvességgel, emberséggel kell magunkat belopni a bizalmukba. Néha meglehetősen furcsa emberi sorsok is kitárulnak előttünk. Egyszer Itt mértünk a belvárosban egy nedves házban, amelynek egyik földszinti lakásában öreg, asztmás nénike lakott. Enyhíteni akartunk sorsán, mondtuk, ha segédkezne nekünk, tudnánk neki fizetni valamit. Aztán hoztam a szerződést, kértem, írja alá. Mondta, írjam csak én alá, ő nem tud írni. Aláírtam. Aztán elmesélte, mennyire magára hagyatott, egyedül él, s még a világ dolgairól is csak a rádióból értesül. Fantasztikusan megörült a ml pár száz koronánknak.

Beszélgetésünk közben a kis Gyurka szüntelen a mamát, Olgát nyúzza. Kicsit félénk, bizalmatlan azért is, mert apukája tegnap hozta öt haza a kórházból, ahol a manduláját szedték ki. Most szótlan. Mondják, egyébként nagy a hangja, főleg amióta az új lakásba költöztek, ahol futkározásával, rlcsajozá- sával nem zavarja mások nyugalmát. Apuka, anyuka pedig már megszokta.

— Három évvel ezelőtt felvettük a fiatal házasok kölcsönét — mondja Olga, a háziasszony. — Mindig abban reménykedtünk, majd csak megkapjuk a lakást. Vártuk minden pillanatban. S jó három évig tartott ez a „pillanat“. A kölcsönből szekrénysort készíttettünk megrendelésre, hűtőszekrényt meg egyebeket vettünk, s amíg nem volt hol laknunk, különféle helyeken raktároztuk. Bár ez a lakás nem új, előttünk már hét évig laktak benne, számunkra mégis a mindent jelentette. Sajnos, az első lakók katasztrofális állapotban hagyták ránk. Szóltunk a házkezelőségen, jöjjenek, tegyék rendbe, de ott munkaerőhiányra hivatkoztak. Nem vártunk, hanem nekiláttunk magunk.

— Vettem két kiló gipszet — veszi át a szót Gyuri —, dg csak fflunka közben derült ki, hogy meg legalább tíz kilóra

'' V,/ : V" , ^1-',

H. y,. .. ........

Otthon a lakótelepen

Lakótelep. Csupa egyforma épület. Bennük emberek, családok. Többnyire fiatal családok, amelyeknek ezek a lakások a jüvüt, a mindent Jelentik. Dúbravka Bratislava egyik fejlődé lakótelepe. Apró ás hatalmas házak sorakoznak egymás mellett. Az egyik tizennégy emeletes toronyház hatodik emeletén él a Stuparin család. Fél éve kapták meg a kulcsot a kétszobás lakástól. Azóta merőben megváltozott az életük, életformájuk.

'''.

lÜlf

lesz szűkség,_annyl a hiányosság. Aztán elkészültünk a festéssel, s máris olyannak tűnt az egész lakás, mintha ÚJ lenne. Emlékszem, megálltunk itt a nagy szoba közepén, s roppant boldogok voltunk. Korábban már százszor és százszor megterveztünk, gondolatban berendeztünk minden négyzetmétert, most mégis hihetetlennek tűnt, hogy végre yan saját lakásunk.

«-I Az ágyakat, szekrényeket, polcokat >— folytatja Olga — a férjem csinálta, Jószerével a térdén. Remekül sikerült neki, így nemcsak olcsóbban Jött ki, ami szintén nem mellékes, hanem olyan bútoraink vannak, amilyeneket megálmodtunk. Azonnal szőnyeget vettünk s egyéb kellékeket, sajnos, mindennek a beszerzése meglehetősen sok utánjárásba került.

1—( Szerencsére — megint Gyurié a sző két erkély Is van a lakáshoz. Mindig erkélyről álmodtam, ugyanis gyakran töltöm kis szobrocskák faragásával az Időmet, s erre nyaranta Ideális hely az erkély.

Gyurika közben rakoncátlankodik, bár a sarokban ott a hatalmas dömper, a sok-sok Játék, az asztalon könyvek és kifestők, ő mégiscsak a mamája ölében érzi Jól magát.

A családi kasszára, a pénz beosztására terelem a szót.

I— Én megkapom a pénzt, de Gyuri

költi el — mondja nevetve Olga, amit Gyuri részben helyben is hagy.

— Van némi igazság 011 szavaiban, de ... Ugyanis én szinte hetente utazom vidékre, ahol mindig felfedezek olyasmit, amit már régóta keresünk, hát megveszem. A lakásra, a közös dolgokra költöm a pénzt. Nekem emellett még van egy gyér anyagi forrásom: az utazások során a napidljból megtakarított pénzt félrerakom, abból szoktam apró ajándékokat vásárolni a családnak. Most ez is a lakásra megy. A hálószobában még nincs szőnyeg, leghamarább azt szeretnénk venni.

^ Hogyan osztoznak a háztartási munkán, a bevásárláson?

— A konyhába, a főzéshez szükséges dolgokat én veszem meg — mondja Olga. — Általában a városban, a munkahelyem közelében szoktam bevásárolni, mert mire hazaérek, lakótelepünkön már a legtöbb fontos élelmiszer nem kapható. Itt kevés az egyéb szaküzlet is, hát általában a bevásárlást a városban végezzük. Clpekedpl kell a zsúfolt buszon az áruval, dé mit lehet tenni.

— Főzni mindig a feleségem szokott, ellenben a hétvégi nagytakarítás az enyém. És van még égy nagy hobbim: a horgászat. Ha hétközben vidéken vagyok, akkor ott hódolok ennek a szenvedélyemnek, Itthon szombat és vasárnap rendszeresen eljárok horgászni.

Ilyenkor a feleségem egyedül van a gyerekkel, de azt mondja, szívesen hoz értem áldozatot.

— Tehát a hétvége külön telik el?

— Nem, egyáltalán nem. Bár hétvégén mindenki csinálja a magáét, mégsem. Én ha nem halászom vagy tanulok, vagy olvasok, faragok, festek. És nagyon sokat vagyok a gyerekkel.

— Én szintén vagy olvasok, vagy varrók, arról nem is beszélve, hogy a két szobában, a lakásban mindig akad valamilyen teendő. S míg korábban, amíg én tanultam, főiskolára jártam, Gyuri vigyázott a gyerekre, most fordítva van.

— Igen — lélegzik fel Gyuri, majd így folytatja —, korábban meglehetősen áldatlan körülmények között éltünk, de meg kell hagyni, remekül kijöttünk a szüleimmel, soha egyetlen hangosabb szóváltás sem volt köztünk. Velük laktunk kétszobás lakásunkban: négy felnőtt, egy gyerek. Volt egy szobánk, de csak most, hogy kettő van, hogy egyedül vagyunk a lakásban, hogy a magunk urai vagyunk, tudjuk fantasztikusan értékelni a saját lakást. Én korábban a szüleimnél másfél szobás lakásban éltem, ahol hat felnőtt szoros- kodott évekig, tehát volt valamiféle tapasztalatom, de a feleségem Zsigárdon hatalmas falusi portán nőtt fel, számára mindez nagyon idegen volt. Az ő hihetetlen türelmének, megértésének köszönhető, meg remek viszonyulásának a szüléimhez, hogy jól éltünk ott is.

Olga szerényen mosolyog. Talán mondana valamit, de Gyurika clbálja a haját, beléfojtja a szót. Később munkájáról kezd mesélni:

— A főiskolán földmérés szakot végeztem, egy munkahelyen dolgozom a férjemmel. Jóllehet én a legtöbbet Irodában vagyok, de ott is nagyon érdekes, változatos a munka. Jelenleg egy nagy- -nagy és igen hosszú időt Igénybe vevő feladaton dolgozunk hat kollégámmal. Bratislava belvárosának újratérképezé- sét, pontosabban a régi térképek korszerűsítését, felújítását végezzük. Nolc- vahöt lapból fog állni ez az új térkép. Jelenleg még csak közel húsz lap készült el. Ha ilyen tempóban folyik a munka, úgy tíz év múlva leszünk kész.

— Tíz év múlva ...?!

— Bizony. A pontos, gondos térkép- készítés rengeteg időt vesz igénype. Igaz, ÚJ módszerünk meggyorsítja, fo'r- radalmasltja a térképkészítést, hasonlót nálunk eddig még nem alkalmaztak. Ugyanis a hagyományos módszer helyett ml a házak, épületek, az azokban lévő szobák és tárgyak koordinátáit mérjük be, jegyezzük fel. Rengeteg mérés kell ehhez, de utána minden gyorsan megy: az eredményeket, a koordinátákat számítógépbe tápláljuk, s az megrajzolja a térképet. A belvárosban az utóbbi évek során nagyon sok építkezés, változás történt. Mindezt be kell mérni, bevezetni a térképekre, szóval van elég munkánk. Az ilyen módszeres térképezés volt a diplomamunkám témája is.

— Hogyan telik nálatok egy hétköznap?

— Én már ötkor kelek — mondja Olga. — Negyed hatkor keltém a férjemet, háromnegyed hatkor a gyereket, Gyuri hatkor indul a gyerekkel, viszi a bölcsödébe. Még szerencse, hogy nem kell messzire menniük. Este fél ötkor pedig én megyek érte. Itthon aztán az az első dolgom, hogy gyorsan vacsorát készítek. Közben Gyuri és Gyurika játszanak: lemezt hallgatnak, mesét olvasnak, s mivel korán kelünk, a gyereket már hét óra előtt ágyba tesszük, bár legtöbbször még fél nyolc után sem alszik. Mi sokáig fönt vagyunk, Gyuri tanul, olvas, én teszek-veszek a lakásban. Tizenegykor, éjfélkor megyünk aludni.

— S a hétvégék?

— Nyáron azzal telnek — mondja Gyuri —, hogy Zsigárdra megyünk az anyósomhoz, akinek hatalmas kertje van, s állandóan találunk munkát. Olyankor ott a gyerek is. Télen körülményesebb az utazás, hát itthon vagyunk. Vasárnap tovább alszunk, és nagyokat sétálunk a gyerekkel együtt a természetben. Szeretném Gyurival megszerettetni a természetet, úgy, ahogyan apám is megszerettette velem. Csodálatos dolog sétálni az erdőben, a csend, a jó levegő birodalmában, s közben él- mélázni, elmélkedni. Egy ilyen séta alkalmával Jutott eszembe, hogy majdan azért Jó lenne egy nagyobb, három-négy szobás lakás, de ha a költözködésre, berendezésre gondolok, egy időre, jó időre megelégszünk ezzel is.

ZOLCZER JANOS