Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-21 / 51-52. szám
6 vendégségben A MASZÄIOKNAL Bátor nép a maszáj. A férfiak kettesével járják a Kilimandzsárótól délre és északnyugatra elterülő szavannát. Kezükben lándzsa, a ruházatul szolgáló áítalve- tÖ8 lepel vagy pokróc alatt tör rejtőzik, fülükben gyöngyök és rézkarikák, lábukon saruféle. Derekukat olyan egyenesen tartják, mintha deszka mellett állnának — egy lábon. Bátor és büszke — ezzel a jelzővel beszélnek szerte Kelet-Afrl- kában az északról, a mai Etiópia és Szudán területéről az Egyenlítőtől délre elterülő szavannás legelőkre vándorolt maszájokról. Harcosaik a múlt században elkergették a térségből a régóta ott élő törzseket, és megvívták csatáikat a Kenyát gyarmatosító angolokkal és a Tanganyikát megszállva tartó németekkel is. De sohasem szegődtek zsoldo.snakl A maszáj mindig büszke volt függetlenségére, s ma is úgy járnak át az évtizede lezárt kenyal-tanzá- nlal határon (persze útlevél nélkül), mintha a múlt században élnének. Tulajdonképpen úgy Is élnek,, mint évszázada: nem használnak rádiót, semmiféle járművet (a maszáj pitkán ül autóbuszra, s egyszer sem találkoztam autóstopot kérő maszájjal), agyagból épített kunyhóikban Ismeretlen á televízió és mindaz, ami megszokott dolog más kenyai vagy tanzániai törzsek otthonaiban, házaiban... De ki nézhet be a maszáj otthonába? Kit engednek be a maszáj bómába? KATYOBAN ... A Ngnrongoro krátertől, a világ talán legszebb és leggazdagabb állatparadlcsjomából tartottunk „hazafelé“, Arnshába, s már lemondtunk arról, hogy fotókat készítsünk a maszájokról. amikor terepjáró Land Roverünk egy kátyúba huppant. Szukuma törzsbe!! sofőrünk hiába próbálkozott, az autót nem tudta kivezetni á, sáros gödörből. Fél óra múltán n^gy maszáj fiú báraúíta ácsörogva eredménytelen kísérletezésünket, de csak nevettek a technika csődjén ... És hiába kértük a segítségüket, nem voltak hajlandók a kocsihoz jönni. Pedig a szukuma értett a maszájok nyelvén; s még ajándékot is ígért nekik. De a jutalmul felkínált antilophús nem csábította őket, ám amikor egy húsvágó kést is felajánlottunk nekik, már vitatkozni kezdtek egymással. Végül belegázoltak a sárba, és hátulról meglódították az autöti Kijutottunk a kátyúból! A maszáj fiúk máris követelték á jutalmat, amelyre . mi ráígértünk még egy zseblámpát. Ahogy kapcsolgattuk előttük, ez a különös kis csodavalami nagyom megnyerte a legidősebb fiú tetszését. A ml feltételünk pedig az volt, hogy vezessenek be egy maszáj kunyhóba, és ott próbáljuk ki, hogyan csinál fényt ez a lámpa a sötét manyattában! Itymek a magräf manyatdk Lándzsahegyért - borjút A búmAban Elindultunk egy csapáson a terepjáróval a közeli maszáj település, a bóma felé. De á négy rozs- devörös lepelbe bújt fiú nem ült a kocsiba, ők mellettünk szaladtak ... Egy domb oldalán terült el a bóma — a körbe épített manyat- tákból (gallyakból font vázra tapasztott agyagból és tehéntrágyából készült,- hernyó, alakú é^t- roény) álló masTiát;>település. Másfél-két méter -székes tüskés gally- kerítés vette körbe a bótúát, egy helyen két-három méteres „kapu“, amely abból állt, hogy onnan napközben elvonszolták a tüskés-bo- gas ágakat. A szúrós ernyösakác ágait használják erre ezen a vidéken. A bóma közepén tágas, udvar- szerű térség. Ide vezettek bennünket a raastíj fiúk. — Várjanakl — mondták és eltűntek a manyatták. szűk nyílásában, de percek múltán sorra előjöttek. Idős embereket és egy asszonyt vezették elénk. Kiderült, hogy nekik kell átadnunk az ajándékokat: a zseblámpát meg a kést és az antllopcombot. A szukuma törzabell sofőr vállalta a tolmács szerepét. Az Idős maszáj asszony csak nevetett szinte minden apróságon, s elfordult, amikor a fényképezőgépet a szememhez emeltem, de csodálkozott, amikor a tüköraknás Yashicával „lőttem“ rá. Közben összegyűltek a bóma otthon maradt lakói, körülvettek bennünket, s persze tenyerűket tartották. Egy csomag mentolos cukron kívül semmi ajándéknak való nem volt nálam, így azután — amíg a készlet tartott —r, mindenki kapott belőle e^y-égy szemet. (Akadt, akt ké^ szer tártotta a markát-T ' ' A cukorosztogatás jó Hangulatot teremtett, az édesség szbpogatása- kor azonban néhányan közülük kérdő tekintettel néztek rám — bizonyára Ismeretlen volt számukra a mentolos íz, mert kezükkel hadonásztak látott szájuk előtt. Szukumánk rábeszélte a maszáj asszonyt, hogy hívjon meg bennünket kunyhójába. A nyakán, fülében színes gyöngyfüzéreket meg piciny alumínium díszeket viselő asszony erre megkérdezte, mivel ajándékozzuk meg őt? Pénzt nem kínáltam neki, mert akkor a Dáriusz kincse sem lett volna elég, hanem odaállítottam a tüköraknás fényképezőgépem mellé és mutattam: nézzen bele, kiket lát benne, kicsinyben!? Tátva maradt a Szája, s ezután mindenki ebbe akart kukkantani, de minduntalan elállták a kilátást a lencse előtt. Á kocsiból elővettem egy újságot, és a maszájokról másutt készített színes képekre mutattam: — Ilyen fotót csinálok rólatok Maszáj nO Is, és majd elhozom — magyaráztam. amit némi vitatkozás után elfogadtak, de ez nem kis erőfeszítésébe került a szukumának. A MANYATTÁBAN . ■' És'jindultunk az asszony után, a fiúk kíséretében, a manyatta felé. Derekunkat meghajtva, nyakunkat behúzva léptünk be a szűk nyíláson, amely egy méter után balra fordult és máris a viszonylag tágas, de sötét manyattában találtunk magunkat. Szemünk gyorsan megszokta a középen Is csak embermagasságú kunyhó sötétjét, amelyben csak a lángoló tűzhely és a falban lévő néhány öklömnyi nyíláson beszivárgó napfény segítette a tájékozódást. A manyattát rőzséből font rácsszerű, tehát átlátszó falak osztották több részre. Elöl a kisebb állatok — kecskék és borjúk — helye, s félkörben négy különböző nagyságú „rekesz“: egyik az „első feleségé“, a másik a másodiké, a harmadik a családfőé, a negyedik a nagyobb gyerekeké (mert a kisebbek az anyjukkal vannak). Odabent csak a fortyogó kásaszerű étel szagát éreztük, amikor a térdmagasságú és tehénbőrökkel borított „rekeszek“ szélén, mint valami pádon ültünk, hallgatván az asszony válaszait; — A gyerekek? Nem Járnak Iskolába . .. Nem szeretik. — Az ember? A tehenekkel van, este Itthon lesz. — Hány tehenünk van? Nem tudom. Gegl (szól az egyik fiúhoz), hány? — Tizenhat tehén ... Tizenhat kecske... — Húst is főznek? — Nem. Köleskását — mutatott a legalább tízllteres fazékra. Az egyik fiúnak a vállán, ahogyan lecsúszott róla a szurtos, rozsdavörös vászonlepel, mély forradásokat fedeztem fel. — Mitől kaptad ezeket a sebeket? OROSZLANKALAND Általános csevegés kezdődött, mindenki mondott valamit, tfsak a fiú nem jutott szóhoz, amíg végre egy férfi, aki a háttérben ült (az első feleség rekeszében!) hangosan közbekláltott, és az Így keletkezett csendben a fiú elbeszélte a történetet: — Éjszaka nagyon nyugtalanok voltak a bómában az állatok, szüntelenül ordítottak a közelben az oroszlánok, és a hiénák is egészen közel merészkedtek. Két fiatal bika elszabadult, s mindkettő kitört a hóméból — átvetették magukat a tüskés sövénykerítésen. Erre az oroszlánok egészen a bóma közelébe merészkedtek, de a két bika kötelei megakadtak a közeli fában. A tűzrakásból kiragadtam egy égó fahusángot, és a bikákhoz rohantam. Hadonásztam az égő fával, hogy távol tartsam az oroszlánokat és a mögöttük üvöltő hiénákat. A bikák mintha megvadultak volna, úgy ugráltak, rángatták köteleiket, közben az egyik oroszlán a másik oldalról az egyik bikára vetette magát. At- harapta a nyakát, a másik pedig rám támadt. A tüzes fát a két szeme közé dobtam, amitől nagy fájdalmai lettek, s az egyik szemére bizonyára megvakult. Amikor rám vetette magát, karmaival összemarta a vállárnál... Ekkor érkeztek oda a bómából a moránok és az öregek, és egyikük beledöfte a lándzsáját az oroszlánba. A szlmba öröikre ott maradt... A másik azonban elvonszolta a megölt bikaborjút... Hát így történt Geglvel, aki akkor tizenkét éves volt. Gegl már morán, fiatal harcos, aki társaival most épít magának manyattát és egy bómát, ahol a családtól külön él társaival, s csak a kalandokon törheti a főjét, és közben részesülhet a szerelem minden öröméből. Ez afféle „ka^ tonaköteles“ korszak, amiből majd akkor léphet ki, ha családot alapít... Büszkén mutatta lándzsáját, amelyet egy borjúért vett egy arushal kovácstól. Ezt ugyan még nem mártott» meg oroszlánvérben (a törvény amúgy Is tiltja az oroszlánok ölésétl), de ő riiar megkente vele magát, s erre nagyon büszke. Hiszen egyetlen égő zsarátnokkal szembeszállt égy szimbával — 12 éves korábafit TEJ, MARHAVÉRREL Még sokáig beszélgettünk volna a bómában, de sötétedett. A bómában tartott teheneket akkor fejték. Egy tökből készült edényből marha vér került elő (minden reggel megszúrják lándzsával egy tehén ütőerét, egy-két liter vért vesznek belőle), s ezt öntik a frissen fejt, hamun átszűrt tejhez. Ha azt akarják, hogy a tej több napig elálljon, akkor egy kis te- hénvlzelettel tartósítják. — Ha megkínálnak bennünket, nem utasíthatjuk vissza — figyelmeztetett a szukuma —, ez nagy sértés lenne. Már sötét volt, amikor kezembe adták a kis tálkát. Ajkamhoz emeltem, s Igyekeztem arra gondolni, hogy talán éppen ettől a fejböl- vérböl készült különös Italtól nőnek olyan sudár magasra a maszáj férfiak — és szürcsölni kezdtem a maszájok „szent italát“. SEBES TIBOR Hahn Péter felvételei Maszáj ktsjlú
