Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-21 / 51-52. szám
3 El a nap, ez a hétvégi őszi nap la épp olyan, mint a többi. Esetleg, a köd nagyobb, mint máskor. ;; — Tudod, ha dolgozunk, nem érez- !: zűk a fáradtságot — mondja dr. Wnr- star Andor, a zselfzi kórház sebésze. — Sót, szinte elemünkben vagyunk. Azt is mondhatnám, hogy a műtét felüdít, ösztönöz. Ha egy-két napig nem operálunk, már szinte hiányzik. Emlékszem, egy alkalommal két éjszakai virrasztás után jöttünk haza autóval, s vagy tizenhét balesetet •' számoltunk meg az úton, az utolsót, a tizenhetediket, itt a város körül. . Holtfáradtak voltunk, még a telefon- • hoz is csak bajjal vánszorogtam, de ' amikor azt mondta a főorvos, dr. Ján Benko, a sebészeti osztály vezetőié, nem akarnám-e ellátni a kopo- nyatöréses beteget, azonnal Indultam, és az egész hosszú műtét alatt olyan voltam, mint a hal... A beteg szorongva sétál a műtőbe. . Általában kedden és pénteken operálnak, pontosabban ezeken a napokon végzik az előre tervezett műtéteket. Sürgős, rendhagyó esetekben vagy a balesetet szenvedett betegeket viszont azonnal. !gy aztán majdnem minden napra esik, néha még éjszakára Is ogy-egy jnütét. “ — Számoljon — mondja a páciensnek dr. Vladimír Bezák altató főorvos, amikor beszúrja vénájába az injekciót. £s a beteg számol. Az egyiknek a hétnél, a másiknak a kilencnél akad el a szava. A légzőgép már dolgozik, a beteg már semmit sem érez, dolgozhatnak a sebészek ... Dr. Vladimír Bezák altató főorvos a rendkívül közvetlen és előzékeny kollégák közé tartozik. Különösen a fiatalokkal szemben viselkedik nagyszerűen. Sokat köszönhetnek neki. Nem altató orvosnak készült, dr. ján Benko, a sebészet vezetője csábította át, és persze raktak Is a vállára eleget. Hét-nyolc éven keresztül egyedül volt, Jóformán állandóan szolgálatban. Kórház a város szélén Riedl Borbála nővér Közben tanult Is, továbbképezte magát két szakvizsgát is tett, Így lett altató főorvos. Egy kicsit ráment az egészsége, talán az állandó virrasztás miatt is. Én a nap legnehezebb műtétjét nézem végig, egy gyomorműtétet. — Jöjjön — mondja dr. Szagan Szabina orvos, miután beöltözök, mintha magam is műteni indulnék. — Ma egy kicsit szorosabb a napunk, a tervezett vakbél-, három epe-, gyomor- és végbélműtétek közé beékelődött még egy sürgős eset is. — Sürgős? — nézek kérdőn a fiatal orvosnőre, aki hét évvel ezelőtt végzett Budapesten, s aki immár az első szakvizsga után ugyancsak a jól induló szakorvosok egyike. — Igen, egy perforált gyomor — mondja. — Huszonnégy órája, hogy kilyukadhatott a páciens gyomra. Nagy kínokat élhetett át, mire behozták. A gyomor savtartalma kiömlött a belekre. Ügy látszik, fütyült az egészségére, három hónapja, hogy hazaengedték az elvonókúráról. HalaDr. Wurster Andor déktalanul hozzá kellett látnunk a munkához, kitisztítottuk a beleket, bevarrtuk. Bár az orvosnő nem szerepelt az operálők névsorában, ő is ott volt, műtött. Meg is kérdeztem, miért. — Ezek a műtétek nem tartoznak a mindennapos műtétek közé. Ritkán adódik, hogy valaki ennyire elhanyagolja magát, de azért előfordul, meg aztán azt mondta dr. Ján Benko, a sebészet vezetője, hogy menjek, mert bármikor szükségem lehet rá. Budapest, az egyetem után azonnal a mély vfzbe került. Ügy adódott akkor, hogy megüresedett az osztályon egy hely, és máris a műtőasztal mellé került. Nem volt mindegy, de ma már örül, mert sokkal többet tud, magabiztosabb. A műtőben elém jön Riedl Borbála ápolónő, a műtő személyzetének a vezetője, hogy bevezessen az ablakhoz, ahonnan a legjobban láthatok mindent. — Vigyázzon, ne hogy hozzáérjen valamihez vagy lebűkjön valamit, mert félbe kellene szakítanunk az operációt — figyelmeztet, és átvezet a keskeny helyen. Három szakorvos, dr. Pólya Tibor, a sebészeti osztály helyettes vezetője, dr. Ján Benko, a. sebészeti osztály vezetője és dr. Wurster Andor sebészszakorvos hajolnak a beteg fölé. — A főorvos soha semmit nem biz a véletlenre — tájékoztat dr. Szagan Szabina. — Engedi dolgozni a kollégákat, de azért mindig ott akar lenni, és ott is van a súlyosabb műtéteknél, hogy lássa, ml történik, ellenőrizze a munkát, biztos legyen a dologban, mert hiszen mindig adódhat valami bonyodalom, és hogyan ítélje meg, ha nem látta a műtét lefolyását, nem tudja, nem történt-e valami mulasztás. Dr. Szagan Szabinát kérem meg, hogy tájékoztasson, mi is történik a beteggel, mit csinálnak az orvosok. Egyáltalán miért is került a műtőasztalra. — Krónikus gyomorbántalmak után jelentkezett a gyomorfekély is. Elég sokáig kezelték a belgyógyászaton, de az utolsó időben egyre rosszabbodott a beteg állapota, és a laboratóriumi vizsgálatok, a röntgen és a tükrözés kimutatta, hogy egy belső elváltozás is fellépett, valamiféle daganat, amely rosszindulatú is lehet, ezért azután átutalták hozzánk, hogy operáljuk meg. A három sebész közben már kinyitotta a beteget. — Előbb le kell választani a gyomorról a beleket — magyarázza. — Amit ott fönn a főorvos tart, az a gyomor. A gyomorműtőt az általános sebészet nehéz beavatkozásai közé tartozik, elég sok mindent el kell közben végezni. Leválasztani egymásról az egyes szerveket, lekötni őket. Pontos tiszta munkát kell végezni, nehogy a belekre kerüljön a gyomor savlartalma. Most épp ezt csinálják. Ha kiömölne a gyomor savtartalma, ez sok szövődményt okozna. A három orvos közben majdhogynem sző nélkül ,feszülten. pontosan dolgozik. Dr. Pólya Tibor operál, a másik kettő pedig segít neki, asszisztál. Én, a laikus természetesen csak a külsőségeket észlelem: azt, hogy közben enyhe párafelhők emelkednek a sebből, meg hogy közben gyűlnek a véres tamponok. A végén meg is számolják, Így ellenőrzik, nem ma- rad-e egy véletlenül benne a hasüregben, meg hogy mennyi vért veszített a beteg. A műszerek, amelyekkel dolgoznak, hihetetlenül egyszerűeknek tűnnek a számomra: „csak“ kések, ollók, csipeszek, esetleg egykét különös lapos, egyenes, furcsán behajlított, megcsavart feszltővas üt el az^általános eszközöktől, amit betesznek a sebbe. — Most ez a tulajdonképpeni műtét, a valódi beavatkozás — mondja az orvosnő —, ezaz a műszer, amely- lyel a gyomrot összeszorltják, hogy bevarrhassák és a beteg részt levághassák. A magyar dr. Petz fejlesztette ki. Ez az összetettebb műszer sem tűnik összetettnek, legalábbis így látásra nem. Két hosszabb acélrúd, melyek „satuba fogják“ a gyomor két falát, és a rudak közti lyukakon keresztül összevarrják a gyomrot. Maga a műtőasztal is annyira egyszerű, hogy szinte csak csodálkozni tud rajta az ember. Tudom, vannak azért bonyolultabb műszerek is. Itt is van egy másik műtőasztal, amelyen a végtagokat műtik, aztán a mozgatható röntgengép, de az biztos, itt a legDr. Ján Benko főorvos, a sebészei vezetője több az orvosok tudásán, emberségén múUk. És amit még nagyon észre kell vennem: a szellem, a közösségi szellem. Itt nem ez vagy az dolgozik, hanem egy csapat. Van, amikor felszabadultan tréfálkoznak, de most halálosan komolyak és nyugodtak. Később Riedl Borbála meg is jegyzi, hogy ma minden simán ment. — Tudja, mi itt nagyon jól megértjük egymást — mondja a mai „vezér“, az operáló orvos, dr. Pólya Tibor —, és nemcsak a munkahelyünkön, a szakmában, hanem az életben is. Barátságban vagyunk egymással, jól kijövünk, márpedig ez nem mindenütt van így. Lehet, esetleg nem is szívelik egymást, de amikor bemennek a műtőbe, és elaltatják a beteget, mindent elfelejtenek, félreteszik a haragot, és mindenki azon van, hogy minél jobban menjen a munka. Párák Mária nővér Segítik egymást, ott nem ők a főszereplők, nem ők számítanak, hanem a beteg. Ma Párák Mária szolgálja ki az orvosokat, ő az ügyeletes műtősnővér. Állandóan dolgozik. Kezébe veszi az ollókat, csipeszeket, és adogatja az orvosoknak. Mondani sem kell, hogy mit, ő már tudja. Megfigyelem, egyetlenegyszer sem kellett az orvosoknak várni, hogy valamit odanyújtson. A többiek szükség szerint asszisztálnak: például amikor leválasztják a beteg gyomorrészt, valaki már hozza is a tálat. Ezt a részt ugyanis még el kell küldeni szövettani kivizsgálásra. Párák Máriának csak a szemét látom: csupa összpontosítás tükröződik belőle. Most Igazán sok a munkája. Következik a kiemelt belső szervek visszahelyezése, a varrás. Pólya Tibor sorban varr ja az egyes szerveket, és a cérna, mint egy szövőszéken, úgy gyűlik a főorvos, dr. Ján Benko kezében. A seb egyre jobban bezárul. Az órámra pillantok, több mint két órája, hogy nekifogtak. Dr. Bezák pas- kolja a beteg arcát: — Ébredjen, ébredjen, készen vagyunk, megoperáltuk ... Lát engem, fönn van? jó, akkor mindjárt elvisz- szük a szobára ... Eddig nem láttam a beteg arcát, elővillan ősz haja. Jócskán túl van a hatvanon. Dr. Benko közben a kioperált szövetet veszi szemügyre. — Jöjjön, nézze meg —, mondja Szagan Szabinának —, itt van az a rész — és mutatja a körömnyi nagyságú sebet. — Fekély csak, úgy látom, még nincsenk komolyabb áttételek, vagy legalábbis nem súlyosak ... még nem hatalmasodtak el — mondja, miközben kimetszi a mutatott részt. Nem értem, hogyan látták meg, tudták megkülönböztetni ezt ott belül? A nővér közben már itt van, tartja az oldatot, és a főorvos beleejti a beteg részt, hogy azután elvigyék a már említett szövettani vizsgálatra. — Van esélye a betegnek? — kérdem. — Ogy látom, hogy igen. Tapasztalatom szerint nem rosszindulatú daganat, meg mint mondtam, áttételek sincsenek... a többi rész teljesen egészséges — mondja és megy, hogy aláírja a jegyzőkönyvet. A műtét majdnem két év fél óráig tartott. Nekem kétszer is ki kellett jönnöm a műtőből, helyenként alig kaptam levegőt, a fényképezőgépem szinte vizes volt a sűrű párától, rajtuk azonban nyoma sincs a fáradtságnak. — Ugye, nem lehet könnyű a tapasztaltabb, Idősebb sebésznek nézni, hogyan dolgozik a másik? — mondom .a főorvosnak. — Egyáltalán, de az én érdekem is, hogy annyit tudjanak az emberek, mint én. Akkor vagyok, illetve lehetek igazán nyugodt, ha tudom,, hogy számíthatok a társaimra. Sokszor nem is kellene ott lennem a műtétnél, de azért csak odaállok és segítek. Ez több szfempontból is jó. Így például, ha figyelem az operációt, akkor mindenki fegyelmezettebb, gondosabb, másrészt pedig pontosan tudom, hogy egy konkrét esetben milyen gyógyítási módot kell alkalmaznunk, nem vétettünk-e el valamit. — Nem lehet mindig élvezetes fiatalabb kollégának segédkezni. Nem türelmetlen néha, hiszen ön bizonyára fele annyi idő alatt képes lenne elvégezni azt a műtétet, mint a fiatal, kezdő kolléga? — Néha már észreveszem magamon a türelmetlenséget. Olykor ideges is leszek, ha valami nem úgy megy, mint ahogy kellene, de mindig legyőzöm magamban ezt az érzést, mert én is voltam kezdő, s ezen másoknak is át kell esniük. Az ember nem szolgálhat a nap huszonnégy órájában, nem dolgozhat mindig egyforma intenzitással. Húsz évvel ezelőtt, amikor idekerültem, éveken ke-: resztül minden műtétet végig kellett csinálnom, mert én voltam az egyedüli szakképzett sebész. De ezek az idők .elmúltak. Most nagyszerűen el vagyunk látva orvosokkal. Eddig sikerült három szakorvost nevelnem, olyat is, aki később főorvos lett, és itt vannak a fiatalok is. Mindig az volt az elvem, hogy az újak, a fiatalok minél hamarabb átessenek a tűzkeresztségen, mert csak így tud az osztály hatékonyan dolgozni, gyógyítani. Dr. Ján Benko az érsekújvári járás egyik kis községéből származik. Amikor megkapta az oklevelet, és orvossá avatták, előbb Rozsnyóra került. Belgyógyász szeretett volna lenni, de akkor ott Rozsnyón „csak“ a sebészeten volt hely. Az ottani főorvos tudása, egyénisége annyira magával ragadta, hogy ő Is sebész akart lenni. A katonai szolgálat után körzeti, majd üzemi orvos lett, de a sebészetről ezután sem tett le. Húsz évvel ezelőtt, amikor felépült a zsellzl kórház, a sebészeti osztály élére került. Azóta dolgozik itt, s nemcsak a betegeket gyógyítja, a fiatal kollégákat is neveli, akik pedig lépten-nyomon vallják, hogy önzetlensége nélkül nem állnának ott, ahol állnak. A műtét után még elbeszélgettem dr. Pólya Tiborral, ö a sebészeti osztály vezető helyetteseként leginkább a sebészeti osztály rendelőjében teljesít szolgálatot. Néha a legnagyobb feladata'nem az, hogy meggyógyítsa az embereket, hanem hogy meggyőzze őket, nem betegek, meggyógyultak. Az emberek gyakran a legkisebb aprósággal is orvoshoz szaladnak. A környék mezőgazdasági üzemeiben elég sok a baleset, de előfordulhat odahaza, a konyhában is. Figyeltem őt a műtét alatt. Volt, hogy több mint tíz percen keresztül még a lábát sem mozdította el a helyéből, a beteg fölé Dr. Szagon Szabina hajolva, ugyanabban a testhelyzetben kitartóan dologzott. Amikor kijött a műtőből, gyöngyözött a homloka a verítéktől. Búcsúzom a sebészeti osztálytól, dr, Wurster Andor klklsér a kapuig, útközben a kórház alkalmazottai és mások, bizonyára volt betegei is szívélyesen köszöntik. — Nem is az kell nekünk, sebészeknek, hogy obellszket vagy emlékszobrot állítsanak a tiszteletünkre, nem; hanem hogy megbecsüljenek a betegek. Bízzanak a munkánkban. És mi úgy látjuk, hogy bíznak is. Sokan, bár .nem tartoznak közvetlen a ml körzetünkbe, hozzánk kérik magukat, mert valaki ezt ajánlotta nekik, vagy mert a rokonukat meggyógyítottuk. És ez nagyszerű érzés. S ml úgy érezzük, hogy ez a bizalom nem alaptalan. Mindnyájan mindent megteszünk azért, hogy az emberek elégedettek legyenek, gyorsan és tartósan meggyógyuljanak ... NÉMETH ISTVÁN Dr. Pólya Tibor
