Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-14 / 50. szám
5 „Elvesxett nemzedék“ — ezt a kifejezést elészőr Gertrnd Stein hasz nálta arra az frónemzedékre. amelyik megjárta az első világháborá poklát (Fanlkner, Hemingway, Dos Passos, Remarqne). A háborús élmények, a pusztítás annyira meghatározta életüket, jövőjüket, munkájukat, hogy egy ideig teljesen kilátástalannak tűnt helyzetük. Ojabban az „elveszett nemzedék" kifejezéssel az amerikai Newsweek riportere Nyugat-Enrópa ifjúságát illeti. Arra a nemzedékre gondol, amely ugyan nem ismerte a háborús borzalmakat, mégis naponta találkozik az élet, a kapitalista fogyasztói társadalom keserves árnyoldalaival. Ez a társadalom nem képes ifjúságának megadni mindazt, amit a fiatalok joggal elvárnának tőle: az alapvető szociális biztonságérzetet. Így aztán a fiatalok a maguk módján, eszközeivel lázadnak. Természetesen e lázadás minden egyes megnyilvánulásával nem érthetünk egyet, hiszen kül5nb.sé- get kell tenni az amszterdami lakásfoglaló és az angol újfasiszta fiatalok lázadása között. Természetesen a többség. Nyugat-Európa ifjúságának hányada lényegében egyazon célokért harcol; a megfelelő élet- és lakás- körülményekért, elegendő munkalehetőségért, a tiszta környezetért, az alapvető emberi jogokért... A NYUGAT-EURÓPAI ELVESZETT NEMZEDÉK A hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének a nyugat-európai ifjúsága teljesen más, mint az elődeik, a hatvanas évek fiataljai, ök, a hippik jelszavakban, Jelmondatokban hittek, gomblyukba tűzött virággal, ártatlan mosolyukkal, mozdulatlan tlcsörgésükkel akarták megváltani a világot. Igaz, ök legalább még hittek, erősen hittek is ebben. Az utóbbi évek Ifjúsága azonban már nemcsak a jelmondatokban, a gomblyukba tűzött virágban, a mosolyokban sem hisz, hanem egyáltalán nem hisz semmiben. Jószerével nincsenek határozott tervei, vágyai; nincsenek saját hőseik, ideáljaik, sok esetben saját ideológiájuk sincs. Csak lézengenék, csak vannak. S ha olykor felbuzdulva tesznek is valamit, az csak a törés-zúzás, rombolás nyomait hagyja maga után. Egyes csoportok különféle követelésekkel állnak elő: egyesek lakásokat követelnek, mások olcsóbb tömeg- közlekedést, megint mások autonóm ifjúsági központok létrehozását. Mindezek mögött a követelések mögött a nyugtalanság, a bizonytalanság búvik meg, olyannyira, hogy a látszatból ítélő Idősebb nemzedék már-már joggal kiálthat fel: „Ha megoldanánk a lakáshelyzetüket — mondta magából kikelve egy holland Illetékes —, akkor az atomerőművek ellen fognak tiltakozni vagy valami más ellen.“ Ennek a nyugtalanságnak az oka több tényezővel Is magyarázható. Az egyik legfontosabb ok a napról napra növekvő munkanélküliség. Nyu- gat-Európában már több mint tízmillió az állástalanok száma, ebből közel ötmillió még nem töltötte be a huszonötödik életévét, s ennek az ötmilliónak a hetven százaléka olyan fiatal, aki életében még nem dolgozott. épp 8 pályáját kezdené, s máris elhelyezkedési gondokba ütközik. Hasonlóan áldatlan a lakáshelyzet: Amszterdamban 60 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, s legalább ötvenezer azoknak a száma, akik a reménytelenség nevében be sem adják a kérvényüket. Nyugat-Európa ifjúságának jelentős hányada viszont ezeken túl még lázad valami ellen, amit egészen pontosan nem is lehet megfogalmazni. Lázad a fogyasztói társadalom ellen, amely a jólétet hirdeti. „Az idősebb emberek azért élnek, amit már birtokolnak: a vagyonukért — kelt ki magából egy tizenhét éves zürichi lány. — Válogatnak a finom ételek között, luxusautókban furikáznak, s a szabadságukat délen a tengernél töltik. De ezek egészen üres Ideálok.“ A személyiség krízise A nyugat-európai lázadásnak nem minden formája nevezhető negatívnak. Sokszor még az elején értelmesnek tetsző demonstrációjuk, lázadásuk Is brutalitássá fajul. A szakemberek mindezt azzal magyarázzák, hogy ezek a fiatalok a személyiségük krízisét élik, meghasonlanak önmagukkal. Sokan, akik munkáscsaládok- ból származnak, elutasítják azokat az értékeket, amelyeket a szüleik fontosnak, becsben tartanak. Horst Ebergard Richte nyugatnémet szociológus: „A fiatalok többségére ma a félelem, a nyugtalanság, a létbizonytalanság a jellemző. Nem hisznek, nem tudnak hinni a jövőben. Személyiségüket úgy próbálják megőrizni, hogy tiltakóznak, lázadnak.“ A nyugat-európai fiatalok lázadása fűzként terjed egyik országról, városról a másikra. Hollandia után elérte az NSZK-t, Nyugat-Berllnt, Angliát, a békésnek hitt Svájcot, Franciaországot. Nyugat-Európa nagyvárosainak utcái nagyon gyakran harctérre haA tizenkilenc éves Jón Merrlt egy közülük. London egyik munkáskerületében járt iskolába, ahol. megrágalmazta tanárait, hogy „marxista ideológiával tömik“. Szülei beleegyezésével lépett az újfasiszta szervezetbe, amely a fehérek uralmát hirdeti. Merrit büszkén hangoztatja: — Ez nálam nemcsak fellángolás. Nincs semmiféle szégyenérzetem Anglia imperialista, gyarmatosító múltja miatt. Miért is lenne? Merrlt előbb előadóként dolgozott, majd az automata gépek* kiszolgálásánál segédkezett. Ma három millió angol társához hasonlóan ö Is munkanélküli. S elítéli a színes börűe- ket, mert szerinte azok foglalnak el minden munkahelyet, ö tud megoldást: kiűzni mindenkit Angliából, aki nem brit. S mivel tagja az újfasiszta szervezetnek, nincs nagy esélye sonlltanak: az üzletek kirakatai mindenfélével telemázolva, vagy beverve; autók felborítva az utcán. A rendőrség — volt már példa rá Amszterdamban, hogy a katonaság Isi — hatalmas erőkkel vonul fel ellenük, gumibotot. vízágyút, könnygázbombát használva, vagy fegyvert, mint Nyu- gat-Berllnben, ahol egy házfoglaló fiatal életét vesztette. Habár az utóbbi hónapokban e lázadások ritkábban fordulnak elő, ami megtorpanást is jelent, mégis egy zürichi röplap szavainak kell igazat adnunk: „Zürich ma löporos hordó!“ „EL A SZlNESEKKEL!" Nyugat-Európában a munkanélküliség leginkább a brit fiatalokat sújtja. Kilátástalan helyzetüknek — egyes csoportoki — gyakran meglehetősen extrém s elítélendő megnyilvánulási formái vannak. Ügy vélik, azért is nem tudnak megfelelő munkaalkalomhoz jutni, mert sok Angliában a vendégmunkás. Így haragjukat a színes börűeken töltik ki: az indiaiakon, a pakisztániakon és a többi ázsiai bevándorlón, vendégmunkáson. Az őket ért bántalmazások, tettlegességek az utóbbi időben annyira gyakorlakká ' váltak, hogy a rendőrség a színes bőrűeknek azt tanácsolja, sötétedés után ne menjenek az utcára, s vigyázzanak a gyerekeikre. A fiatal bőrkabátba öltözött angol fajgyűlölők kihasználnak minden al kaimat „eszméik“ hirdetésére: különféle összejöveteleken, futballmérkőzéseken rikácsolják jelszavaikat. Sokan a „Nemzeti Front“ nevű angol újfasiszta szervezetnek a tagjai: magas szárú fekete cipőben járnak, karjukon horogkeresztes szalag. arra, hogy ezen a csoportosuláson kívül talál más barátokat, barátkozik vele valaki is. Számára ez sem vészes, hiszen, mint mondta, egész életét a szervezetnek akarja szentelni, s munkájukkal meggyőzni a brit kormányt ideológiájuk helyességéről. Természetesen az angol fiatalok többségét nem fűtik ilyen fasiszta indulatok. Legtöbbjük azért érzi kilátástalannak helyzetét, jövőjét, meft képtelenek munkát találni, családot alapítani, nevelni, eltartani. A mun- , kanélküliség pedig Angliában is soha nem látott méreteket öltött. A nagy világgazdasági válság évében, 1932- ben a munkanélkülieknek mindössze négy százaléka volt fiatal, most több mint húsz százalékuk állástalan. Stan Taylor angol szociológus: ,,A munkanélküliség teljesen ki.szolgálta- tottá teszi a fiatalokat. És sajnos, még reményük sincs arra, hogy a közeljövőben munkát találjanak.“ HARC A VEGYES TÁRSADALOM ELLEN A fiatal nemzedék nyugtalanságának egyik további oka a nemzedéki ellentétek és idősek közti meg nem értés. Egy NSZK-ban készített felmérés adatai szerint a megkérdezett egymillió diák fele elégedetlen a jelenlegi állapotokkal, s valamilyen más, számára sokszor ismeretlen lehetőségnek adna zöldet. Nagyon sok megkérdezett lelkesedéssel beszélt az észak-amerikai indiánok életformájáról, s azt mondták, nagyon szívesen élnének „törzsi társadalomban“. Egy saját rezervátumot szeretnének, ahol szorosabb kapcsolatban lehetnének egymással és a természettel. A szakemberek úgy vélik, a fiatalok lázadása gyakran öncélú: nem tudják, mit miért tesznek, csak értelmetlenül cselekednek, rombolnak. Nincsenek erős szervezeteik, alkalomszerűen csoportosulnak, lázadnak. Bizonyos szempontból ezt látszik alá támasztani az a bizonyos nürnbergi eset is, amikor néhány fiatal összegyűlt a városon kívül, hogy megtekintsék a holland házfoglalókról ké szított filmet. A vetítés után bemeneteltek a városba, énekeltek és közben beverték sok üzlet kirakatát. A rendőrség kezdetben Igyekezett vtsz- szatartanl őket. Amikor a tömeg egyre nőtt, 141 fiatalt letartóztattak. A rendőrségnek ez a tette viszont elindította a lavinát, a nyílt támadást. „Az erőszak az egyetlen mód meg mutatni az embereknek, hogy téved nek“ — mondta egy fiatal lány e Financial Times riporterének az események után. — Természetesen — úgy értem, hogy erőszak s gazdagokkal szemben.“ Egy másik fiatal rákontrázott; — Értem, hogy miért vesz végre rólunk tudomást a társadalom: azért, mert lázadunk. A ml követeléseink nem újkeletűek. Korábban már sokszor hitegettek, becsaptak. Tovább ezt nem tűrjük, s ezért határoztuk el, hogy lázadunk, visszavágunk. Hangsúlyozzuk, nem azért, mintha ez valami örömöt jelentene számunkra, hanem mert úgy tűnik, hogy a kirakatok betörése, az erőszak módszere, amivel szót érthetünk, amit ez a vegyes társadalom megért.“ Hogy meddig tart még ez az áldatlan állapot? Nyugat-Európa nyugta lan ifjúsága ezt nem tudja. Hiszen a temérdek problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani: gyökeres változásokra van szükség. Egy holland szociológus így vélekedik: ,.öt év múlva társadalmunkban a dzsungel törvényei érvényesülhetnek. A totális káosz.“ .A nyugtalanság, a lázadás jelel elérték az egyébként mindig higgadt, nyugodt Bécset Is; a békés, kávéházi utcákon felbőszült fiatalok tömege vonult végig, miközben kirakatokat zúztak be. A nyug talanság okait a bécsiek, az amszterdamiak, a londoniak, a zürlchlek is keresik, sőt, sokan tanulmányokat írnak róla, megmagyarázzák. Egyet, a legfontosabbat viszont még senki nem tette meg; az elveszett nemzedéknek, Nyugat-Európa reményvesztett Ifjúsá gának nem mutatták meg a kiutat, nem adták vissza jövőbe vethető hitét. (Feld.; V. E.) (Felvételeink Amszterdamban ké szültek, ahol a fiatalok számára a legégetőbb, legsúlyosabb a helyzet: Itt foglalták el a legtöbb üres házat, itt vezényeltek ki ellenük katonaságot,) Dmitrij Usztyinov marsall, a SzoTjetuniú honvédelmi minisztere s TASZSZ tudósítójának nyilatkozott. Arra a kérdésre, ml a véleménye az amerikai elnök döntéséről, az MX rakéták telepítéséről, a stratégiai erők növeléséről, beleértve az új amerikai közepes hatótávolságú nuikleáris rakéták telepítését Nyugat-Eurőpában, üsztylnov marsall így válaszolt: — Mindez a katonai egyensúly megbontására, a Szovjetunióval szembeni erőfölény megszerzésére — globális és regionális mértékben is — irányuló törekvéseket jelenti. A lázas fegyverkezés túlságosan veszélyes fordulója ez. Hiszen 100 interkontinentális ballisztikus MX rakéta egyenlő ezer nagy találati pontosságú önállóan irányítható atomfejjel, egyenként 600 kilotonna robbanóerővel. Ez azt jelenti, hogy minden egyes Robbanófej harmincszor erősebb a Hirosimára ledobott atombombánál. Az MX olyan fegyver, amely az egész stratégiai helyzetet destabilizálta. Ugyancsak meg kell említeni, hogy új, Trídent típusú ballisztikus rakétákat is akarnak telepíteni tengeralattjárókon, s számításba vették a stratégiai bombázók fejlesztését, valamint a cirkáló szárnyas rakéták fejlesztését, amelyek minden típusú Indítóeszközről kllő- hetők. A világűr katonai célokra történő kihasználását is tervbe vették. 1990-ig az USA stratégiai atomsHólban 20 ezer atomtöltettcl akar rendelkezni. Ezt nehezen értelmezhetjük másként, mint a nukleáris világháborúra való készülődésnek. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi országa számára veszélyesen megváltozna á helyzet a NATO-terv megva lósítása esetén, amely megközelítőleg 600 új amerikai közepes hatótávolságú rakéta telepítésével számol Nyugat-Európában. Az összes ilyen rakéta, amely megközelíti a Szovjetunió határait, az USA amerikai területen telepített stratégiai nukleáris potenciálját egészíti ki. Egyre inkább kételkedünk abban, hogy az USA őszintén és komolyan törekszik a mindkét fél számára elfogadható megállapodásra az európai atomfegyverekről folyó genfi tárgyalásokon. Meg kell állapítani, hogy az amerikai fél a tárgyaláson a „nullamegoldással“ — takarózik, a valóságban azonban teljes mértékben új rakétáinak telepítését szorgalmazza Nyugat-Európában. Az amerikai kormányzat a hét végén közzétette új adatait a munkanélküliség novemberi alakulásáról: ezek szerint a korábbinál gyorsabban növekedett a munkanélküliek száma, és decemberre elérte a 12 milliót. Ez 10,8 százalékos munkanélküliséget Jelent az előző havi 10,4 százalékikal szemben. (Mivel a statisztika az állástalanok bizonyos kategóriáira nem terjed ki, a szak-, szervezetek a valóságban több millióval nagyobb munkanélküliséggel számolnak). A hét végi jelentés adatait Reagan elnök folytatódó nemzeti tragédiának minősítette, ugyanakkor változatlan gazdaságpolitikát helyezett kilátásba. Lane Kirkland, a legnagyobb amerikai szakszervezet, az AFL—CIO elnöke szombaton első ízben flgyel- meztett rá: a folyamat folytatódása zavargások lehetőségét vetíti előre. Az amerikai gazdaság elemző! rámutatnak: a jelek szerint a recesszióból valő kilábolás kezdetének kilátásba helyezett Időpontját módosítani kell, e folvamat még várat magára.
