Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-20 / 29. szám

5 A karibi országok művészeti és kulturális fesztiváljának Jegyében készülődik Havan­na a színes nádaratás végi ünnep­re, a hagyományos fővárosi kar­neválra. Az idén minden blzony- nyal még vonzóbb lesz a karne­váli kocsik három héten át tar­tó felvonulása, meghittebb lesz az Ünneplés. Ha a forradalom elmúlt eszten­dei alatt voltak is évek, amikor a nádaratási, cukortermelési ne­hézségek miatt, az imperialista blokád és a gazdasági építés út­kereséseiből adódó nehézségek ár­nyat vontak a karneváli hangulat­ra, ebben az évben okkal lehet felszabadult az ünnep: Jó termést Ígérnek az előrejelzések. Ez a termék még ma létfontos­ságú, s szinte mindent Jelent az országnak. A külkereskedelmi ki­vitel 85—86 százalékát adja, s az ország legfontosabb devizabevé­teli forrása. Az elmúlt évek változása és fej­lődése természetesen megváltoz­tatta a cukornád feldolgozásának és még inkább betakarításának az arculatát, A modernizálás az el­múlt esztendőkben felgyorsult, s nagy lépésekkel haladt előre a gépesítés. Ma már egyre ritkább a tűző napon, széles machentével, szalmakalapban és izzadtan dol­gozó nádvágó látványa, a földuta- fion nem a festőket, a múltban annyiszor megihletett nádszállító bivalyos szekerek, hanem teher­autók húznak a gyárak irányába. Az Irgalmatlanul nehéz nádvágást kapni a modern vagy a hagyo­mányos, nagynevű éttermekben. Hétköznapokon és vasárnap is azonban a Jókedv beszélgető vagy éneklő hangjai már nem hallha­tók a hajnali órákig. Ahogy tré­fás önsajnáltatással mondják a szórakozóhelyek szedelőzködő asz­taltársaságai: „reggel csenget a blokkolóóra“, pihenten kell mun­kába érni. A kubai dal, tánc, mely oly sok látogatót vonzott már vissza az országba, ettől halkabb vagy szürkébb cseppet sem lett. Bizonyos azonban, hogy a fiata­lok gitárján modernül csendül fel már. A nyár Kubában hagyományosan a pihenés, a szabadságok hónapjai, a július és augusztus. Ekkor né­pesülnek be igazán a jónevű ten­gerparti nyaralóhelyek, kereked­nek fel a családok országjárásra, tartják a városokban és a falvak­ban a hagyományos karnevált. Az ország politikai és gazdasági éle­te természetesen ezekben a hetek­ben sem „szabadságolható“, s idén is bőven van tennivaló. A veze­tésre és a dolgozókra váró gazda­sági és nemzetközi-politikai teen­dők így természetesen szétfeszítik az üdüléssel összekapcsolt tradí­ciókat, mind több üzemben és vál­lalatnál készül a dolgozókkal meg­beszélt üdülési terv, amely első­sorban a folyamatos termelés — no meg az állandóan növekvő ide­genforgalom — érdekelt egyezte­ti. A forradalom győzelmének 23. évében Július 28-át a zsarnoksá­got jelképező Moncada-laktanya elleni támadás évfordulóját a gaz­A SZABADSÁG HUSZONHARMADIK ESZTENDÜE fokozatosan veszik át a szovjet szakemberek közreműködésével ki­fejlesztett kombájnok, rövidül az aratási idő, szűnöben a kétkezi munka. A Kubára oly Jellemző cukor- nádaratásban bekövetkező változá­sok természetesen csak egy példá­ját adják az ország életének szin­te minden területén bekövetke­zett változásoknak. Havannában vagy akár a vidé­ki városokban járva feltűnik, hogy a változatlanul szerény árukíná­lat mellett is az emberek ötlete­sen, sokszor a szó európai értel­mében, modernül öltözködnek. Az estéken mindig benépesül a bel­város, hét végén lehetetlen helyet daságl építés szorító kötelmei tel­jesítése jegyében ünnepük meg Kuba-szerte. A kubai lapok és folyóiratok cikkei között alaposan megszapo­rodott a gazdasági fejlesztés fel­adataival, az ÚJ gazdaságtervezési és irányítási rendszer bevezeté­sével, az Időnként tapasztalható nehézségekkel foglalkozó cikkek, tanulmányok száma. A hagyomá­nyosan orientáló vezetői megnyi­latkozások mindenekelőtt Fldel Castro államfő beszédei sűrűn ki­térnek azoknak a határozatoknak a végrehajtására, amelyeket a Kubai Kommunista Párt 1975-ben megtartott első kongresszusán hagytak jóvá. Ezek a határozatok H: V ÚJ, tudományosan tervezett ala­pokra helyezték a gazdasági épí- tömunkát, összhangban azokkal a követelményekkel, amelyet a nép­gazdaság fejlesztésének felgyorsí­tása, s az ország nemzetközi-gaz­dasági kapcsolatai diktálnak. Eh­hez az ÚJ típusú építőmunkához természetesen szilárd alapot ad a Kubai Köztársaság KGST-tagsága, a szocialista országokkal, és el­sősorban a Szovjetunióval kiala­kított előnyös és igazságos együtt működése. E huszonhárom esztendő alatt — s erről Kubában ma bárki sza­badon meggyőződhet — alaposan megváltozott az ország gazdasá­gának, kulturális és művészeti életének képe. A Kubai Köztársa­ság, mint szocialista ország, a nemzetközi politikai élet, tekin­téllyel bíró^agja lett. A belső, el­sősorban gazdasági természetű ne­hézségek ellenére a társadalmi rend megszilárdult, a forradalom vívmányai megmásíthatatlanok lettek. Ez tette lehetővé a forra­dalom győzelme után emigrált sok százezer kubaival való megbéké­lés politikájának meghirdetését, mely már a gyakorlati megvaló­sulás útjára lépett. Havannában nem csinálnak tit­kot abból, hogy az országban a figyelem elsősorban a gazdasági építőmunka feladataira, a terme­lésre, a kongresszus ez irányú ha­tározatai végrehajtására és vég­rehajtatására irányul. Kubában ma is vannak mtllto- mosok. S nem irigység, hanem tisztelet övezi őket. Gyakran az egész ország szurkol nekik, hogy sikerüljön a „gyűjtögetés". Így volt ez Laudelina Perez esetében is. A houlgini asszony az első nő Kuba történelmében, akit „felvet­tek“ a milliomosok klubjába. A belépő százezer arroba /azaz több mint egymillió kilogramm} levá­gott cukornád volt. Az egész or­szág megismerte a nevét. x X legutóbbi cukorévadban új si­kerekről számoltak be a lapok­ban. Laudelina elérte a kétszáz­ezer arrobát. Erre a férfiak közül is csak kevesen képesek. S még rangosabbá tette az eredményt, hogy a houlgini asszony a 47 ta­gú brigádban az egyedüli nö. A MILLIOMOSNO —i Hogyan tud lépést tartani a többiekkel? i Tulajdonképpen férfi „bri­gádban" kezdtem ■— válaszolja,— 13 fiútestvérem volt. Apám, akt több mint 40 éven át volt nádvil- gó munkás, mindannyiunkat korán befogott. Alig múltam 12 éves, a- mikor machetét, azaz nádvágókést adtak a kezembe. Az élet, a kény­szer sok mindenre megtanított. A többi között arra, hogyan kell fogni, milyen lendülettel kell su­hintani a machetét, szemmel be­mérni a két centimétert. A gyakran két méterre is meg­nőtt nádat ügy kell levágni, hogy két centiméter maradjon a törzsé­ből. Csaknem évszázados tapasz­talat, hogy így lesz az új hajtás a legerősebb. Az sem mindegy, ho­gyan rakjuk kévébe. Számítsa ki — mondja —, mit jelent ez, amikor évente or­szágosan 60—70 millió tonna fiá­dat vágunk le. — Az előbb azt kérdezte, ho­gyan bírom. Látja, ezen nem is gondolkodtam. A zafra idején nincs idő erre. Naponta 10—Í2 órát dolgozunk, s utána fáradtan esünk ágyba. Néha nehéz, nagyon nehéz. De itt nőttem fel, a nád­tengerben. Nem is tudnék mást elképzelni. No meg aztán az is sarkall, hogy megmutassam: a nádarató munkásnők sem utolsók. Bár néhány éven belül már nem lesz ránk szükség. Főleg a női nádvágókra. ■— Hogyhogy? Maga is látta, itt a város szélén épül szovjet segítséggel egy kombájngyártó gépgyár. Éven­te itt 600 kombájn hagyja majd el az üzemet. Egy gép öiven ember helyett fog dolgozni. Büszke va­gyok r'á, hogy én is részt vehet­tem a „konstrukcióban". taudelina Perez nevét, hőstet­tét az egész ország ismert. Meg is kapta a Munka Hőse kitünte­tést. HETED • A japán hatáságnk nem szándékoznak alávetni ma­gukat az . Egyesült Államok diktátumának és elutasítják a Szovjetunióba irányuló ex­port embargóját — Jelentet­ték a Japán lapok hivatalos kormánykörökre hivatkozva. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Szovjetunióval foly­tatott kereskedelem korlá­tozása, amelyet az Egyesült Államok követel elsősorban az USA nyugat-európai part­nereit és Japánt sújtja. A japán külkereskedelmi és iparUgyl minisztérium hangsúlyozta, ha "Japán csat­lakozna az Egyesült Álla­moknak a Szovjetunió ellen irányuló diszkriminációs in­tézkedéseihez, a Japán vál­lalatok több száz millió dol­láros kárt szenvednének. A Kiodo sajtóügynökség Jelen­tése szerlflt Japán washing­toni nagykövete tiltakozott az Egyesült Államok kor­mányának ■ nemrégen hozott döntése ellen. • A komoly gazdasági és szociális problémák, a foly­tatódó válságjelenségek és a frank leértékelése #egj- tlvan tükröződött a párizsi Le Matin című lap által rendszeresen végrehajtort közvéleménykutatás eredmé' nyébén. Mitterrand elnök a legutóbbi közvéleménykuta­tás adatai szerint a pozitív válaszok eddigi legalacso­nyabb mértékét — 53 szá­zalékot (Júniusban 59 szá­zalék volt) — ért el, s a megkérdezettek 38 százalé­ka rendkívül elégedetlen po­litikájával (Júniusban ez az arány 29 százalék volt). Az elnökhöz hasonlóan csökkent Pierre Mauroy kor­mányfő népszerűsége is ('0 százalékkal). Az Idézett lap szerint általánosan csökkeni a lakosság bizalma a kor­mány iránt, s egyre_ keve­sebben hisznek abban, hogy a kormány politikája a mun kariéiküliség és az infláció leküzdéséért hatékony lesz. 9 Vietnam határvidékén foiytatódnak a kinai fegy­veres provokációk, s ez fo­kozza a két ország közötti feszültséget. Június végén és Július elején felfegyverzett kínai katonák nagyobb cso- por^ai több ízben behatot­tak a Vietnami Szocialista Köztársaság északi tartomá­nyaiba. A betolakodók uta­kat aknáztak alá, épületeket romboltak le, fosztogatták a helyi lakqsságot. E bűn­cselekményeknek a békés vietnami lakosok közül töb­ben áldozatul estek, s jelen­tős az anyagi kár is. A viet­nami távirati iroda jelenté­se rámutat, hogy az ország fegyveres erői és az északi tartományok lakossága ha­tározottan visszaverik a pro­vokatív akciókat. % Az amBrikai--"''’-üot ’ csniatok javítása, egy Reá gan—Brezsnyev csúcstalál­kozó mielőbbi, megtartása mellett szállt síkra Armand Hammer. Az Occidental Pet­roleum amerikai nagyválla­lat elnöke, aki 192Ó óta tart fenn üzleti kapcsolatokat a Szovjetunióval, és mindig a -két nagyhatalom közötti jó kapcsolatok híve volt, az ál­tala alapított, a béke és az emberi Jogok kérdéseivel foglalkozó, évente im^- ' tott konferencián beszélt. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai so­hasem voltak ennyire rosz- szak mondotta' Hammer, és ezzel összefüggésben sür­gette a szovjet—.amerikai csúcstalálkozó megtartáséi. — Ha Reagan és Brezsnyev találkozik egymással, meg­változhat a világ történelme — mondotta. Armand Ham­mer beszélt az amerikai- szovjet kereskeite'mi kapcsc latok fenntartásának szüksé gességéről és arról, hogy mindkét.. nagyhatalomnak munkálkodnia kell a nuk­leáris háború veszélyének elhárításáért, a katonai ségek csökkentéséért. A háromnapos konferen­ciának ötven résztvevője volt 34 országból, köztük a Szovjetunióból is.

Next

/
Thumbnails
Contents