Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-20 / 29. szám

6 iillil

SZIKORA OYORGV, agykori CBabszlOTák válogatott, a DAC edzője:

s könnyen helyzetbe hozhatja társát. Egyszersmind meg oldhatatlan feladat elé állítja az ellenfelet, mert az idő rövidsége miatt képtelen megfelelően reagálni az előállt helyzetre, és mire felocsúdik, mér ugyancsak képtelen hárítani a veszélyt.

Mennyivel más a felfogás, mint a mi játékosainké, akik statikusan, szinte a földbe gyökerezve várják a labdát. Ilyen körülmények között nemhogy az ellenfél, de már a lelátón ülő, a labdarúgáshoz csak valamelyest is konyító néző is előre tudja, hova száll majd a következő pillanatban a labda. így nem nehéz hárítani. Főleg erre a maradi, elavult Játékfelfogásra fízeltünk rá. Ebben tanulhatnánk a braziloktól (és másoktól is szerk. meg].), akiket következéskénpen nagyon sajnálok, mert a döntőben mindenképpen ott lett volna a helyük. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy bizonyos taktikai hibákat vétettek, és ennek itták meg a levét.

A taktikai felfogásban viszont az olaszok — nevezetesen Bearzot mester &» bizonyultak nagymestereknek. Mindig azt hozták, amit kellett. Nagyszerűen sikerült a formaidőzítésük is, amely a világbajnokság során egyenletesen felfelé ívelt. Mindez csak azt bizonyítja, liQgy a jó erőnlét, labdakezelés és lövökészség mellett még sok más, néha a labdarúgással látszólag össze sem függő tényező teszi a modern labdarúgást.

Azést ha választanom kellene, bogyóit veszek be a csapatombli^» mindenekelőtt az egész brazil csapatot választanám. De volt ezen a világbajnokságon még sok más kiváló játékos. Például a franciák, közülük is elsősorban Bossis. Az argentin csapatnak is voltak nagy egyéniségei, nekem személy szerint Ardiles tetszett a legjobban. Bámulatos -munkabírása van, roppant hasznos ember, és amellett mindent tud. Ezek természetesen világszerte ismert játékosok. Spanyolországban volt még ezenkívül egész sor nagyszerű labdarúgó, akiket eddig nem ismert a világ, mint például Nkono, a kameruni kapus, vagy a kuvaiti Bulusi.“

„Nagy élvezettel néztem végig a világbajnokság úgyszólván minden a távé által közvetített mérkőzését. Szinte mindegyik élniényszám- ba ment, talán csak az európai középmezőny néhány csapata okozott csalódást. Szóval látnivaló volt bőven, és a magamfajta szakember, aki hivatásszerűen foglalkozik ezzel a szép játékkal, rengeteget tanulhatott és meríthetett a munkájára nézve. Mégis, ha választanom kéne, hogy melyik csapat tetszett a legjobban, és melyiknek a játékából szűrtem ki magamnak a legtöbbet, égyértelműen Brazíliára szavaznék.

Nemcsak azért, mert a brazil stílus mindig közel állt a szívemhez, és mert jómagam is játszottam ellenük a hírős Maracanában. Ez a csapat valóban a jövő század labdarúgását játssza, amelyben sok az olyan elem, amelyet mindenkinek érdemes lenne megszívlelni, aki ezt a szép sportágat szereti és tovább akarja fejleszteni. Akár a briliáns labdatechnikát, akár a gyors helyzetfelismerést vagy a bámulatos lövötechnikát veszem alapul. Ami azonban legjobban megragadta a figyelmemet a játékukban, az a labda nélküli mozgás volt. Ha mondjuk Socrateshez került a labda, egyszeriben hárman-négyen is futni kezdtek, hihetetlen felgyorsulással elszakadtak a védőiktől, akik pedig nemegyszer kullancsként tapadtak rájuk.

Az ilyesmi alaposan megkönnyíti a labdát birtokló játékos dolgát, mert a sok leadási lehetőség közül a legideállsabbat választhatja,

■ JŰZ9A LASZLŰ, a százgólosok klubjának tagja, egykori csehszlovák válogatott;

hőséget nem számítom, ak kor az időjárás is „bejött“ Többek között nyomon kö vethettük, hogy az utóbbi négy év alatt világszerte milyen sokat fejlődött a láb darúgás. A magyar, a sál vadőr! és a csehszlovák cs.a pat kivételével talán nem is volt Ott rossz együttes, még a hondurasi és kuvaiti válogatott is remekelt. Meglepetés számomra az NSZK, amely nem játszott jól. Nagyon tetszett viszont az olasz csapat, amely nagyvonalú futballt játszott, taktikailag még a braziloknál is jobb volt, ezért tudott diadalmaskodni. A franciák csak eredményességre törekedtek, de így Is kiemelkedtek a jó mezőnyből. Kér, hogy vége az egésznek, még egy hónapig is elnéztem volna ezt a pompás színjátékot."

„Nagyon jól sikerült világbajnokság volt, úgyszólván tökéletes szervezéssel és nagyszerű pályákon. Ez utóbbit igen lényegesnek tartom, mert a pálya fontos keljék a labdarúgáshoz, olyan, mint a ■ mesterembernek a szerszám, és csak jó szerszámmal lehet szép dolgokat alkotni. Hacsak a

ESPANA '82

.V,

ESPA^A '82

E8PAIQA '82

VOLT EGYSZER EGY VILAGBAJNOKSAG

/

ÄZ 1982. évi labdarúgó világbajnokság Immár á múlté, történelem. Kinek örömet, kinek bánatot hozott. Mindenesetre igazolta, hogy ez a pompás játék csöppet sem vesztett a fényéből. Minden borúlátó jóslás ellenére képes megújulni, tündökölni, örömet szerezni milliók számára. Egy kicsit még elcsevegSnk a történteken, különféle statisztikák és elemzések látnak napvilágot^ aztán elhomályosulnak a most még élesen kirajzolódó események.

■ Mi frissiben igyekeztSnk szóra bírni néhány beavatott személyt. Alább egy olyan valaki nyilatkozik, aki sokat tett a csehszlovák labdarúgásért. Móder Józsefnek (a képen), a többszörös csehszlovák válogatottnak nagy érdeme volt abban, hogy ez az ország hat évvel ezelőtt Európa-bajnok- ságot nyert. Ma is a labdarúgás az élete, élénk figyelemmel kísérte az eseményeket, íme a véleménye:

# Elégedelt a világbajnokság színvonalával?

—' Kétségtelenül. A találkozóknak több mint az ötven százaléka olyan játékot hozott, amely a mai labdarúgásban a csúcsot jelenti. És akkor a borzasztó hőség legalább a mérkőzések 80 százalékán befolyásolta a játékosokat. Csak az tudja, mit jelent negyven fokos hőségben futkosni minden harmadik, negyedik nap, aki már próbálta. Az emberből mindent kivesz, sokszor már csak az akarás és a megszállottság hajtja. Ebből a szempontból nagyra értékelem úgyszólván mindegyik csapat teljesítményét, mert ilyen körülmények között is magas színvonalú játékot nyújtottak.

# Azt rebesgetik, hogy Olaszország nem érdemelte meg a világbajnoki címet, mert antifutballt Játszik. On szerint ki érdemelte volna meg leginkább?

— Szerintem Olaszország nagyon is megérdemelte a világbajnoki címet. Rosszul kezdett az olasz csapat, sehogy sem tudott nyerni, ae aztán a legjobbkor olyan formába lendült, hogy az egy ország tizenegyének esetében egv emberöltőn át talán csak egyszer jön be, hogy csak válogatottunk belgrádi sikerére emlékeztessek. Igaz, hogy az olaszok továbbra is változatlanul sziklaszilárd védelemre törekednek, de mi van ezen elvetni való? Amilyen gyorsan azonban ellentámadásba tudnak lendülni, az egyenesen bámulatos. Erre csak

rendkívül jó képzettségű, gyors, kitartó és kiváló erönlétű játékosok képesek. Ebben sokat tanulhatunk tőlük. Meg aztán ez a csapat biztosan kiverte a világbajnok argentinokat és a brazilokat, tehát nem lehetett annyira rossz. Végül minden szerencsésen közielit- szott Bearzot edző kezére. Tudom, sokan a brazilokra szavaztak, jómagam is számba vettem ezt a lehetőséget, mert valóban páratlan erényeket csillogtattak, — de mintha elfáradtak volna a végére. Pedig nekik aztán a hőség igazán nem jelentett semmi újat.

# Kinek szurkolt, és ki okozott csalódást?

—Nem titkolom, liogy az NSZK-nak szurkoltam. Ez a válogatott, illetve az a módszeresség, ahogy építik, már hosszú ideje tetszik nekem. A nyugatnémetek sohasem ügy lépnek a pályára, hogy most ez ellen az ellenfél ellen így, a másik ellen ú"y fogunk játszani. A célnak és a lehetőségnek megfelelően most csakis védekezni vagy támadni fogunk. Mindig igyekeznek a saját játékukat adni, és ez rokonszenves. A végére azonban mintha ők is elfáradtak volna, ami számomra érthetetlen.

Persze még így sem tudom, mi lett volna a döntő eredménye egy teljes értékű Rummeniggével. A legnagyobb csalódást a belgák okozták nekem. Belgium labdarúgását nagyra tartottam, ragyogóan kezdtek, aztán érthetetlen módon visz- szasstek. Nem hiszem, hogy.

csupán Gerets kényszerű ki- . válása miatt. I

# És a csehszlovákok meg ! a magyarok?...

— A csehszlovák csapat- ' ról hadd ne nyilatkozzam, i A magyarok azonban nem \ leptek meg. Ez a csapat env- ! nyíre képes. A Salvador el- j leni eredmény szerintem a véletlen műve volt.

# Mi újat hozott ez a vi- ;

lágbajnokság? i

— A játék szempontjából ' semmi érdemlegeset. Ami , számomra újat jelentett, az 1 az afrikai országok, Algéria és Kamerun előretörése volt. Szép dolgokat csináltak, a ; küzdeniakarást és a gyorsa- ! ságukat irigyelhetjük tőlük, ! és már a labdával is egészen magas, hogy úgymondjam „európai“ színvonalon tudnak bánni.

9 Szerencsés megoldásnak tartja a döntő mezőnyének kibővítését?

>-> Nem a legszerencsésebbnek. Túlságosan hosszú és kimerítő volt ez a világbajnokság. A játékosok fizikailag és szellemileg is kimerültek. Nehéz dolga volt az edzőknek, hogy ennjjí ideig tartsák a jó csapat- szellemet.

# Ügy tudjuk hsaat^t Grazbél. Hogyan folytává tovább?

— A Lokomotlvával folytatom az alapozást. Szeretnék még egy évig játszani.

.A; oldal anvagát írta és összeállította: Ppslágyi Lajos

Kolar Péter és a szerző telvételei

Csehszlovákia mégiscsak képviselve volt a spanyol- országi VB döntőjében, sőt, nagy elismerést is aratott. No nem a csapat, az -arany- lábú fiúkkal, hanem Vojtech Christov, aki paríjelzökéní működött közre. A nagy nemzetközi tekintélynek örvendő bíró azonban hazaérkezése után így sóhaftolt fei:

—Mit nem adtam volna érte, ha helyettem a csehszlovák válogatott szerepelt j iwlna a döntőben. ■

i

Mi tagadás, ha olyan jól í látszott volna a csapat, mint \ ahogy ö bíráskodott, akkor, j könnyen ott is lehetett vol- í na. I

A világbajnokságon meg- j számlálhatatlan mennyiségű | nyilatkozat látott napvilá- | got. Néhány megérdemli, j hogy örökre bevonuljon az J aranyköpések tárába. Íme; ^

John Adshead, az új-zélan- j dl válogatott szövetségi ka- i pitánya a brazilok elleni ^ mérkőzés után: „Mintha a

I

XXI. században éltem volna kilencven percet."

Dániel Matainoros, Honduras küldöttségének vezetője a Jugoszlávia—Honduras mérkőzés után: „A bíró gazemberként viselkedett. Mégis jobb lesz, ha hallgatok, mert országom túl szegény ahhoz, hogy bünteté- j seket fizessen'a FIFA-naki“ : Felé, a labdarúgőkirály, i az NSZK válogatót:;' 'I: j „Ez kérem egy Rummenigge és tíz robot."

Egy névtelen am,erikaHiií Pista: „Világ Kupa?, Persze, az egy angol játék, amelyben összevissza rugdossák a labdát."

Ben Ali Sekkel, Algéria labdarúgó szövetségének elnöke, a botrányízű Ausztria NSZK mérkőzés után: ,,A világbajnokság tulajdonképpen csak biznisz, ez a mérkőzés pedig botrány volt."

Ami azt illeti, az említett mérkőzés még elég so' -lig forog majd közszájon, any- nylra nyilvánvaló volt, hogy a csapatok — miután megszületett a mindkét együttes továbbjutásét biztosító gól csöppet sem erőltetik a játékot.

Az El Comerclo című gl- joni újság éppen ezért nem a sportrovatban, hanem a rendőrségi hírek között számolt be a mérkőzésről az alábbi címen; „26 nyugatnémet és osztrák állampolgár csúnyán bgcsápott 40000 fizető h&őti“

Volt csalás, nem volt csalás? Nehéz lenne megállapítani. Mindenesetre érdekesek az osztrák mester, Georg Schmidt szavai, amelyeket nz újságíróknak mondott arra, hogy hogyan készülnek a sorsdöntő mérkőzésre;

— Szabad időt kaptak, legtöbben alvással és krimiregények olvasásával töltik az időt. A legkapósabb Agatha Christie: Gyilkosság a golfpályán című regénye.

'A mérkőzés után az osztrák tudósítók jelentették is, hogy játékosaik az olvasmányuknak megfelelően — kriminálisán játszottak.

(palá-'i)

ESPANA '82

ESPAfiA '82

ESPAI^A '82