Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-07 / 49. szám

„A Tanár úr..— így nevezte és »zólltotta őt mindenki, joggal és milyen találóan, mert hiszen ő volt az, akt megtanított egy nemzetet énekelni. A Tanár úr tehát azon a felejthetetlen estén ott ült második feleségével, Péczely Saroltával az Erkel Színház zenekari árok fölé kiugró emeleti páholyában, és velünk együtt hallgatta a műveiből rendezett ünnepi kórushangversenyt. És mikor a színpadon és a nézőtér folyosóit is elárasztó több száz Ifjú és felnőtt énekes ajkán elhangzott Berzsenyi Dániel „A magyarokhoz“ intézett szózata, kirobbant a tapsvihar. Felesége akkor már a páholy homályába húzódott, s a reflektor világította előtérben ott állt az ősz hajú Méster még akkor is sudár termetű alakja. Ml pedig, a két és félezres közönség, a szerencsések, akiknek megadatott jelen lenni, a sötét nézőtéren egy emberként véget nem érő és torkot ösz- szeszorítö hódolattal köszöntöttük a nyolcvanéves Kodály Zoltánt.

Azóta két évtized pergett le az Idő homokóráján. Idén december 16-a az a nap, melyen száz évvel ezelőtt Kodály Zoltán Kecskeméten meglátta a napvilágot. Azzal a nappal megkezdődött egy majdnem 85 éyre méretezett életút, melynek eredményeit szerte a világon elismerik és követik, de amely éppen olyan göröngyös is volt, mint azok a falusi, utak és mezsgyék, melyeken a kilométerek százait és ezreit bebarangolta népdalgyűjtö országjárásain.

Kodály Frigyes állomásfönök életében a szolgálati helyek gyakran változtak. így a második gyermeke, Zoltán. Kecskemétről már pár hónapos korában Szobra, majd rövidesen Ga- lántára kerül, ahol mint maga tanúsította, gyermekkorának „hét legszebb esztendejét“ töltötte. Ezek voltak azok az évek, amelyek a családi körben, ahol apja hegedült, anyja pedig zongorázott és énekelt, megkedveltették vele a klasszikus kamarazenét. A galántai népiskola „mezítlábas pajtásai“ között pedig a hírneves Mihók cigányprímás bandájának rajkóival köt pajtásságot — ők a „Zoltán malacbandája“ —, akik közül a legkisebb is a patinás ősmagyar verbunkost és népdalokat clncogta.

íme hát a két sorsformálő gyermekkori élmény, melyek termékenyítő ereje a zeneszerző Kodály müveiben tükröződik majd vissza, amikor is megteremti a klasszikus európai zene és a tiszta magyar dallamvilág szimbiózisát. 1933-ban pedig, mikor a Budapesti Filharmóniai Társaság fennállásának 80. évfordulójára „Galántai táncok“ címen új müvet komponál, gyermekkorának hódol, s így teszi világszerte híressé Galánta nevét, mert hiszen a New York-i Carnegie Halitól kezdve Tokió koncertpalotájáig alig akad olyan rangos hangversenyterme a világnak, ahol a „Galántai táncok“ méltóságteljes fötémája fel ne csendült volna.

A galántai elemiből útja a nagy- szombati érseki főgimnáziumba vezet, ahol az intézeti és az egykori Jenyokban számol be, s közben komponál is, főleg kamarajellegű alkotásokat. Szerzeményei fokozatosan állandó komponensei lesznek a hazai zene iéletnek, és lassan külföldön is felfigyelnek az „ifjú barbárok“ egyikére.

A háború utáni évtized — túljutva a viharos évek megpróbáltatásain — a nagy művek korszaka. Pest, Buda és Óbuda egyesülésének, Budapest székesfőváros megszületésének ötvenedik évfordulójára megkomponálja a „Psalmus Hungaricust“-t, s ez az első »set, hogy a kritika is és a közönség is egyértelműen lelkesedik. Ezután a színpadi művek következnek, a népmese tündéri derűjét sugárzó „Háry János“, majd a könyzsulta templom gazdag zenei élete további termékenyítő impulzusokkal szolgál, melyekhez újabb szólamként fokozatosan az Irodalom és annak szeretete is felzárkózik. így aztán nem csoda, hogy budapesti egyetemi évei alatt párhuzamosan tanulja majd a bölcsészeti karon a magyar-német nyelvet, a Zeneakadémián pedig a zeneszerzést.

Zenét szerezni azonban már kis gimnazista korában is próbálkozik, éppen a templomi kórustagság hatására egy misét, de első maradandó sikerét hatodikos korában éri el, a- mikor az első zenekari művét, egy nyitányt az iskolazenekar bemutatja. Erről a nevezetes eseményről a korabeli pozsonyi „Westungarischer Grenzbote“ számol be, mely szerint „... a mű jól hangzik, a gondolatok logikusan követik egymást. A darab lendületes tehetségről tanúskodik...“

A galántai vasútállomás ...

Ez hát az első nyomtatásban megjelent kritika Kodály zenéjéről.

Párhuzamos egyetemi tanulmányait doktorátussal és zeneszerzői oklevéllel zárja, s így egy személyben zeneszerző és nyelvtanár. Látszólag hát két ellentétes irányba vezető diploma tulajdnosa a fiatal Kodály, de az ő átfogó és mindig az egységes célt látó törekvéseinek kohójában ezek az irányok egymásba olyadnak, s majdani nyelvmelódlai kutatásai során pompásan egészítik ki egymást.

Már egyetemi évei alatt kezd figyelme fokozatosan a magyar népzene irányába terelődni. Felismeri ugyanis, hogy a századforduló éveiben a magyar zenei élet teljesen német szellemmel van áthatva. Fokozatosan érlelődik meg benne a gondolat, hogy éppen úgy, mint a kor irodalmában Ady és Móricz, a képzőművészetben pedig Hollósy Simon, Ferenczy Károly majd az Iványl Grünwald vezette „nagybányai művésztelep“, a zenében Bartókkal karöltve megteremtse „új időknek új dalait“.

Ezeknek a korszakalkotó eszméknek az igézetében készül elfoglalni tanári katedráját a Zeneakadémián. De mielőtt belépne a zenei nevelés fellegvárába, megjelenteti „Mátyus- földl gyűjtés“ címen élő népdalgyűjtö összegezését, és már megismerkedett Berlin és Párizs Irányt mutató- zenei életével is.

Katedráját 1907 szeptemberében foglalja el, és ezzel rögtön kezdetét is veszi a harc; a régi és az új harca Oj elméletét, a hallás- és ritmusfe] lesztő szolfézsoktatást igyekszik be vezetni, de a pályatársak részéről ke mény ellenállásba és meg nem értés be ütközik, s csupán saját növendő keivel foglalkozhat metódusa szerint Közben tervszerűen járja feleségével, Emma asszonnyal és Bartókkal az országot, népdalgyűjtéseiről tanulmányes-bús falusi életkép, a „Székelyfonó“.

Közben azonban már új problémába ütközik. A húszas évek elején történt ugyanis, hogy egy kirándulás alkalmával meghallotta egy pesti tanítóképző növendékeinek nagyon kétes értékű fércművekből álló dalolását. A hallott „műsor“ rádöbbenti új feladatára, hogy az Ifjúság „zenei anyanyelvének“ megteremtésén kell fáradoznia, s ezzel kezdetét veszi a magyar zenepedagógia megújhodásé» V

nak — majd világviszonylatban való meghonosításának — a folyamata. Ezért szentel alkotásaiban egyre nagyobb teret népdalfeldolgozásainak, és ezért írja szebbnél szebb gyermekkórusait.

Az iskolai zeneoktatás mellett n énekkari mozgalom, a „dalárdák“ megújítását is szorgalmazza —, hogy milyen eredménnyel, azt maga la hallhatta 80 évesen ama ünnepi díszhangversenyen. Így születnek aztán csodálatos vegyes karainak hosszú sorából kiragadva a „Székelykeser* vés“, „Akik mindig elkésnek“, a „Mátrai képek“, „Liszt Ferenchez“ avagy a „Jézus és a kufárok“, mely Kodály á cappella művészetének és a század kórusirodalmának legkimagaslóbb remeke.

Életének további évtizedeit egészen az utolsó pillanatáig a variációk hosz- szú sorával lehetne jellemezni a felvázolt témákra. Irodalmi tevékenysége, kompozíciói — nyolcvanon túl komponálja szimfóniáját —, előadásainak a tengerentúlra is terjedő fáradhatatlan hosszú láncolata, mlnd- -mind a kitűzött cél megvalósításának szolgálatában áll. S hogy élete és munkássága helyes irányban haladt, tanúsítják az eredmények. A vihar, amelyet nézeteinek és műveinek újszerűsége felkavart, már régen elcsitult. Szerzeményeit, még saját tolmácsolásában is, őrzik a hanglemezek, és szerepelnek a koncertek műsorain. Pedagógiai módszerei pedig elfogadott alapelvek lettek, melyek egyre nagyobb számban nevelik a zeneszerető és -értő hangversenyközönség újabb és újabb nemzedékeit.

VARGA JÖZSEF

... és ■ trnavai gimnázium — ma.

JUBILEUM.

MATESm

Oj rendezőt avatunk december 16-án. Horváth Lajos, aki jelenleg még a prágai Színművészeti Főiskola hallgatója, de már kitűnő színészként tartjuk öt számon, most mint rendező mutatkozik be a Thália Színpadon. Nagy lelkiismeretességgel készíti elő első nyilvános rendezését, amely egyben diplomamunkája is. A megfontolás, a lehetőségek gondos mérlegelése köti le figyelmét a próbák során. 0] feladatok, új művészi célok foglalkoztatják, mert olyan előadásra törekszik, amely által elnyerheti a szakma és a közönség tetszését. Kitűnő darab áll a rendelkezésre. A kérdés csupán az, hogy Henrik Ibsen Nóra című művében rátalál-e majd azokra az erkölcsi és lelkiismereti összeütközésekre, amelyek a korabeli emberi kapcsolatok kereszt- metszetét hivatottak számunka is megrajzolni.

Nórát Kövesdy Szabó Mária alakítja. Címadó szerepe itt egészen' más, mint amilyeneket az utóbbi időben

Játszott. A másik főszerepben Helmerként Csendes Lászlót láthatjuk. Mindketten szerepben múltjuk rájuk zúduló következményeit tárják elénk a színpadon, utóvégre a magyarázat magában a drámában található.

Három kisgyermek meg egy „nagy baba“, Nóra a lakói Helmer Róbert babavilágának. Nóra kedves asz- szony, aki férjének, a túlzottan pedáns bankigazgatónak á „pacsirtá“-ja, inkább Játékszere, mint felesége. Amikor a darab kezdődik. Helmert éppen egy tekintélyes részvénytársaság igazgatójává választják meg. Karácsony estéje van. Nóra a városból jön haza, ahol meglehetősen sokat költött az ünnepi meglepetésekre. Helmer kissé dörmög, de megadja magát. Azután egy váratlan vendég érkezik, Lln- denné (Gombos Ilona), Nóra leánykori barátnője, aki előtt egy évek óta őrzött titkot áru! el. Amikor pái évvel ezelőtt, Helmer nagybeteg volt, tudtán kívül kölcsönt vett fel, ezernyolcszáz

tallért, hogy elutazhassanak gyógykezelésre, Olaszországba. (Helmer azt hiszi, hogy a pénzt Nóra apjától kapták.) Azóta a ruhapénzből dugdos el, hogy kifizethesse a kamatokat és a törlesztéseket, de ennek az adósságnak egy kis bibije is van. Az összeget egy alantas, uzsorás banktisztviselőtől kérte, aki Nórától azt kívánta, hogy a váltóra szerezze meg apja kezességét Is. Az apja éppen akkor haldoklott. Ha egészséges, bizonyára aláírja, de lánya csak nem állíthatott be ezzel a kéréssel a nagybeteg apjához, ezért nem tétovázott, 6 maga odaírta apja nevét a kötelezvényre.

íme a kitűnő kiindulópont, hogy a cselekmény során sok minden történhessen. Lényegében a képmutató házasság csődjét tárja fel a nagynevű norvég szerző, ahol a házastársak konfliktusát a világnézeti különbségek váltják ki. Mesteri párbeszédek és frappáns jelenetek művészi felépítése jellemzi a dráma színpadi értékét. S hogy megtudjuk, hogyan fejleszti tovább indokolt konfliktusait Henrik Ibsen, meg kell nézni az előadást, mely bizonyára érdekes lesz valamennyiünk számára. Egészében igényes, tartalmas színházi élményt várunk.

Szuchy M. Emil

ROLLING STONES- KÖNYV

A napokban került az üzletekbe egy rég várt kiadvány, a Rolling Stones életét, munkásságát bemutató könyv. Az együttes 20 éves fennállásának alkalmából mi is bővebben megismerkedhetünk ezzel a sokat vitatott angol együttessel.

A könyvet a közismert Rolllng-rajongó, a Hobó Blues Band énekese. Földes László írta. Földes sok-sok személyes tapasztalat, koncertélmény, újságcikk és különböző kiadványok felhasználásával frta meg könyvét, melyben végigkíséri az együttes történetét. Egyes fejezeteket bővebben tárgyal, így például Brian Jones halálát, az altamonti fesztivált, az 1982-es világ körüli turnét. Igyekszik reális képet festeni a zenekarról, azonban a sorok közöt érezni elfogultságát az együttes Iránt, ami csak a könyv javára válik.

Részletesen bemutatja az együttes tagjait, adatokat közöl életükről. Ezenkívül dalszövegeket olvashatunk magyar fordításokban. Tartalmaz a könyv dlszkográflát és sok más, az együttessel kapcsolatos érdekességet. A könyvet gazdag képanyag teszi még változatosabbá, érdekesebbé. A Zeneműkiadó gondozásában megjelent kiadvány előrelát- halőlag az idei év egyik könyvsikere lesz;

Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodtak a hasonló témájú kiadványok. Szinte havonta jelenik meg új könyv. Régebbi művek is újra napvilágot látnak.

Nemrég jelent meg harmadik kiadásban az Üvöltés című beat-tan, nemsokára az üzletekbe kerül Ungvári Tamás bővített Beatles- bibliája, és a napokban Poptika címmel megjelenik egy folyóirat is, amely csak rockzenével foglalkozik.

A lehetőségek adva vannak tehát, csak el kell kezdenünk az önművelődést, a zenei kultúránk fejlesztését, hogy átfogóbb, tisztább képet kapjunk arról, ami fiatalságunkat oly nagy mértékben befolyásnlja.

Vörös Lajos

£^'Ü^ÉC^IJ^C^ÍCkk«