Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-12-07 / 49. szám
Egy 28 éves asszony és 32 éves férje kereste fel Genetikai Tanácsadónkat a belgyógyász zárt borítékával és beutalójával. A- borítékban küldött levélből kiderült, hogy az asszony négy éve a fehérvérűség súlyos formájában szenved, és az orvos véleménye szerint az asszony még 3—4 évig élhet. A beteg terhes lett, és gyermekét mindenképpen szerette volna megtartani. A belgyógyász véleménye szerint ez nem megen-” gedhetö, mivel az anyára súlyos veszélyt jelenthet. Az asszonynak még nem volt gyermeke, ragaszkodott a terhességhez, ezért elutasította a terhességmegszakításra tett orvosi javaslatot. Végső megoldásként küldték el a Genetikai Tanácsadóba. Gondoljuk együtt végig az esetet. Nézzük először az anyát: 28 éves, négy éve szenved rosszindulatú daganatos betegségben („vérrákban“], és még körülbelül 3—4 évig élhet. (Betegünk tudott súlyos állapotáról, de nem volt tisztában élete közvetlen fenyegptett- ségével.) A terhesség megtartása nagy valószínűséggel rontja az állapotát. Egyrészt a terhesség alatt immunológiai áthangolódással kell számolnia. (Ez a terhesség meg- tarthatósága érdekében történik. A magzat az anya szervezetében Idegen test, és csak az anya terhesség alatti immunológiai védfe- lenségi állapota miatt nem lökő- dik ki az anyából a kilenc hónap alatt a testidegen magzat.) A terhesség alatti anyai védtelenség viszont a daganatos (rákos) sejtek számára is kedvező. (A szervezet immunológiai rendszere a ráksejtek többségét Idegen sejtként ismeri fel, és ennek megfelelően igyekszik elpusztítani. A terhesség alatti Immunológiai védtelenség- ezt a védelmet Is gyengíti.) A terhesség alatt ezért a daganatos megbetegedések gyorsabb terjedésével kell számolni. Tehát ha az asszonynak még négy éve volt terhesség nélkül, akkor a terhesség vállalásakor valószínűleg kevesebb, esetleg csak két év remélhető. Általában ezért sem javasolják a terhességvállalást az orvosok a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedő asszonyoknak. Másrészt a terhesség alatt az asszony nem szedheti a fehérvérűség-ellenes gyógyszereket, mivel ezek — a sejtosztódás gátlása miatt — a magzatra veszélyesek. Ez viszont megint csak kedvezőtlen az anyára. A gyógyszerek elhagyása Is gyorsíthatja a betegség súlyosbodását, és ezáltal megKinek az élete fontosabb? rövidülhet az anya élete. Betegünk tudott e gyógyszerek magzati ártalmasságáról és saját elhatározására, amikor terhessége bebizonyosodott, abba is hagyta szedésüket. A MAGZAT ÉRDEKÉ Nézzük most a magzat érdekét. Maga a fehérvérűség nem öröklődik, az utód specifikus genetikai veszélyeztetettségével tehát nem kell számolni. Viszont a fehérvérűség kezelésekor gyakorta alkalmaznak röntgenterápiák Betegünk is kapott a lépére 25 000 sugáregységet. Ekkor a petesejtjeit Is érhette bizonyos sugármennyiség. Viszont — az újabb orvosi tapasztalatok szerint — még ilyen tekintélyes dózisú besugárzás után sem kell túlzottan nagy'általános genetikai kockázatnövekedéssel számolni. A sérült petesejtek ugyanis csaknem mindig kiválogatódnak, elpusztulnak, így nem termékenyítődnek meg. Az asz- szony évekig szedte a rosszindulatú daganat elleni gyógyszereket is. Ezek nemcsak a sejtosztódást gátolják, hanem kromoszóma- és génkárosodást is akozhatnak. Ez megint csak fokozhatja a magzat általános genetikai kockázatát. Viszont a szervezet bölcs védekezési mechanizmusai, elsősorban az Ivarsejtek kiválogatódása miatt ez sem jelent túlságosan nagy veszélyt. Az eddigi tapasztalatok szerint ilyen előzmények után mintegy két-háromszoros általános kockázatnövekedéssel kell számolni az utódban. Az általános kockázat 3 százalék, így esetünkben a kockázat 0—9 százalék körül lehet. A súlyos ártalom 20 százalék felett van, ha viszont 10 százalék alatt van, zöld utat engedünk a terhességnek. Genetikailag vagyis a magzat veszélyeztetettsége miatt tehát nem volt indokolt betegünk terhességét megszakítani. Persze van egy másik szempont is. Ez nem nekem jutott eszembe, hanem az egyik matematikus munkatársamnak, amikor megbeszéltük az esetet. (S ez kicsit jellemző Is az orvosgenetikusokra, akik időnként túlságosan csak génekben és kromoszómákban gondolkodnak.) A matematikus szerint a kockázat matematikai értékének minél pontosabb megállapításánál fontosabb az a pszichológiai veszély, amit az jelenthet, hogy a gyermeknek anya nélkül kell fel- nevelkedníe. • Hiszen betegünk a gyermek születését követően várhatóan hamarosan meg fog halmi, "így mire á gyermek felfogj« családi helyzetét, magára eszmél, már nem lesz édesanyja. A FÉRJ Természetesen a térj sem hagyható figyelmen kívül a probléma elemzésekor. Vele őszintén megbeszéltük az utódvállalás veszélyeztetettségét, és kértük, segítsen a döntésben. Hiszen egy 32 éves férfi, aki 34^36 éves korában megözvegyül, nyilvánvalóan megpróbál majd új életet kezdeni. Ebből a szempontból nem mindegy, hogy gyermekkel vagy gyerek nélkül kell-e ezt tennie. Az ilyen esetekben mindig egyénileg kell elbírálni a helyzetet. Van, aki biztosan úgy gondolja, hogy a gyermek csak nehezíti majd a későbbi életét és az új családalapítást. De biztos, hogy van olyan férfi is, aki — mivel nagyon sze-, 'réti feleségét — azt gondolja: a gyerek a szerelem emlékműve, és ezért vállalni akarja. Legalább a gyermek maradjon meg kapcsolatukból. Esetünkben a férj teljes egészében a feleségétől tette függővé a döntést. Bizonyára érződik az elmondottakból, hogy milyen nehéz ilyenkor a tanácsadás. A betegség és a terhesség egybeesése az anye életére veszélyes és a magzatra is kedvezőtlen, tehát orvosilag hátrányos és ezért kerülendő. Viszont az emberi szempontok sem hagyhatók figyelmen kívül. Olyan asszony kéri segítségünket, aki valószínűleg csupán 2—4 évet fog élni, és aki mindenképpen gyermeket akar. A gyerek időlegesen boldoggá teheti őt, értelmet adhat szomorú életének, joga van az orvosnak azt mondani, hogy ehhez a boldogsághoz nincs jussa? Csak azért, hogy két évvel tovább éljen? Felötlik bennem a iköltői gondolat: mindegy, hogy tíz évig voltam veled boldog, vagy csupán egy pillanatig, a sírba -csak a boldogság ízét viszem magammal; fS AI ORVOS Az orvosi működésnek, így a terhesség és szülés alatti tevékenységének Is kialakult szabályai vannak. Eszerint ha mind az anya, mind a magzat élete veszélybe kerül a terhesség-szülés során, és nincs mód együttes védelmükre, mindenképpen az anyát kell meg- "níenteni. Kegyetlen, de racionális ez a szabály. Hiszen a megmentett anya rövid időn belül vállalkozhat ú jterhességre, ezen túl életben maradásának esélye mindenképpen jobb az esendőbb magzaténál. Többszöri orvosi konzultáció után úgy éreztük, esetünkben Is ezt az elvet kell alkalmazni. Hamarosan el Is érkezett a következő találkozás napja. Már fogalmazgattam magamban mondanivalómat, valahogy így: ,;Sze- rlntem, most nincs a legjobb állapotban, ezért ezt a terhességet ne tartsa meg. Várjunk egy kicsit, állapota bizonyára javulni fog és akkor nem lesz semmi akadálya, illetve veszélye a terhességvállalásnak.“ (Az ilyen jóakaratú „kegyes hazugságok“ elősegíthetik a helyes döntést, amellett hiszünk az új felfedezések, így a mind tökéletesebb gyógyszerek ^gyre nagyobb hatékonyságában.) De mielőtt megszólalhattam volna, az asszonyból szinte eszelős eltökéltséggel tört ki a megtagadhatatlan kérés: „Ugye megtarthatom a gyermekem?“ Nem mondhattam, dadoghattam mást: „Igen... Igen, ha ön úgy akarja, hiszen ebben elsősorban ön az illetékes dönteni... Orvosi szempontból ugyan előnyösebb lenne, ha nem most. vállalkozna terhességre ...“ Az asszony közbevágott: ,,Értse meg, doktor úr, nekem életbevágóan fontos, hogy most legyen gyermekem!“ Nem feszíthettem tovább a húrt, hiszen a gyermekvállalás olyan alapvető emberi szabadságjog, amely senkitől sem tagadható meg. Kértem férjét, értesítsen majd a fejleményekről. Hét hónappal később egészséges kisfia született. Az anya a szülés után még 29 hónapot élt. Férje szerint a kisbaba csodálatosan boldoggá tette, saját sorsáról szinte megfeledkezett. Dr. CZEIZEL ENDRE (Részlet az 0| Tükör 1982. évi 41. számban megjelent cikkből) Azt tudtam, hogy hétvégén, szombat-vasárnap nem ajánlatos útnak indulni. Viszont ha menni kell, hát menni kell. Szombat délután egy óra,; lakótelepünk piacán egyet-' len szál virágot sem kapni.! A sarki virágüzlet pedig zár-; va.“ Cuban Ipolyság (Sahy): felé, valamelyik kisebb-na-| gyobb városban kapunk vl-' rágot, vagy ha nem virágot,' akkor legalább egy doboz desszertet, gondoljuk. j A seredi főtér környékén' se virágüzlet, se cukrászda,' de még csak egy nyitvatar- tö kocsma sincs. Megyünk tovább. Abban reménykedünk, hogy legalább, a nyit-- ral Prior áruház nyitva lesz,' vagy ha az nem, akkor legalább más üzlet. Nincs szerencsénk. Kacskaringózunk egy jó nagyot a terelőtáblákkal teletűzdelt Nltrán,' keressük és megtaláljuk a piacot, ahol nemcsak virágot, más árut sem látunk. Végre találunk egy cukrász-^ dát, ahol van sok minden,' csak épp desszert nincs. — Megyünk tovább. Bedöcögünk Verebélyre (Vráble) az alig járható' úton, amelyet már több mint egy éve építenek, s megállunk az új üzletközpont mellett, ahol egykoron Volt egy presszó is, utoljára a nyáron jártam benne. Szaladok az üzlet, a presszó bejárata felé, de a pliicérnő a zárt ajtón keresztül integet. Közelebb érve olvasom > az ajtóra ragasztott feliratot: Lakodalom miatt zárval Kérdezem, hol találunk másik cukrászdát, presszót. Mondja, sehol, pontosabban csak a vállát vonja meg. Folytatnám, hogy a kocsiban két kisgyerek van, szomjasak, szeretnék legalább valamilyen kekszet és üdítőt vásárolni nekik. Ojra csak megvonja a vállát. Már-már könyörgésre fognám a szót, rimánkodnék, hogy az isten szerelmére, ne hagyjon szomjan halni, de nem érdeklem, nem is figyeí rám, hátat fordít, s nyugodtan rendezgeti tovább a lakodalmi asztalt. Eszembe jut, hogy már többször kerültünk hasonló helyzetbe: szombaton a legtöbb út menti étterem zárva, hazai és külföldi turisták töprenghetnek, hol ebédelhetnének. S az éttermek,; presszók ajtaján ott lóg a tábla: lakodalom miatt zárval Mint akkor tettem, most is felteszem a kérdést: vajon az .egyes éttermek vezetői, az ő irányító szerveik, a helyi, illetve járási nemzeti bizottságok illetékes ügyosztályai ilyen esetben miért nem tartanak nyitva a környékén legalább még egy üzemegységet, ahol kiszolgálnák az átutazó vagy helyi vendéget. Vagy nem is a szolgáltatás, a vendég, hanem csak a minél nagyobb haszon a fontos? Lévát kikerüljük, s most már csak abban reménykedem, hogy Ipolyságon (Sahy) az út menti cukrászdában vehetünk, ha nem is virágot, legalább egy doboz bonbont vagy egy zacskó cu-i korkát és üdítőt. Persze, ha; az embernek eddig nem volt! szerencséje, nincs azutáni sem. Az Ipolysági cukrászda ajtaján is ott díszeleg a felirat: higiéniai ellenőrzési nap. Próbálkozom itt is, bekopogok, de nagy sokára jön csak elő egy hölgy, majd a feliratra mutat, aztán még jobban összehúzza a függönyt. Szerencsétlenségünkre még az ismerős kistermelő kertészt sem találjuk, tőle sem tudunk venni virágot. S próbálkozunk még! az utunkba eső kocsmákban! is, ahoi hol harsányabban,! hol halkabban kinevetnek.! örüljünk, hogy esetleg cu-i korkát tudnak adni. Most az ' egyszer nem örülünk... ZOLCZER JÁNOS
