Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-30 / 48. szám
ip 7 SZERKESZTI KULCSÁR TIBOR Fodor Katalin: „Nő tájban“ TALLOSI B£LA versel: Magány égt hömezt^k tüskefénye vonatozik légalagutak ősszel fertőzött düledezO vágataiban egyedül vagyok szél suhint arcom redOi alá szeplOs fapadon Őrizem elhagyott helyed karnyújtásnyira Éjszakai előadás ódon házfalak tövében lerakódott csendben lépteink szimfóniájára rémfilmet komponál Infarktust szenvedett sebhelyes falakra az álmos neonfény tizennyolc éven felülieknek Pipafüst az örvénylő pipafüst amikor a kútágason megpihent a legurulO napkorong a körtefa maszatos leveleivel kergetOzött így emlékszem rá esténklnt talán öregségét Őrizni (mi mást?! kiült a fa tövébe , hallgatta ahogy nagyokat csobbannak a percek amíg vakká érik a kékszemü végtelen szédítő magassága reszkető testére a tevés-vevés késet szobrait barázdálták az évek ügy láttam szégyellt falnak támasztott háta erejét emésztő- göibülését görbebotra támaszkodó vénség pislogó lángját szította volna lobogássá NAGYFERENCZ GYULA VERSEI: Ma hajnalban Ma hajnalban újra láttam 6t kedves arcán reggeli pírt hozott ez út túlsó oldalén eltűnt néha az e’mberek között majd felbukkant újra s szemembe költözött hosszú szőke haja súlyosnak tűnt meg se rezdült nyaka mégis könnyedén ívelt mint amikor karcsú Jegenyék nyúlnak az ég felé megálltam hátha rám nevet de 6 csak ment tovább talán észre se vett kicsiny táskáta mosolygott büszkén ahogy néztem utána apró feneke körűi hlmbálödzott a világ Haza, haza, sürgeti egy belsü hang valahonnan a csalódás okozta csend legmélyéről. Csak futni, menekülni, ítthagyni mindent, kitörölni ezt a napot még az emlékezetéből Is. Olyan ez, mintha egy bánya sötétségéből kapaszkodna omlsdékokon keresztül a napsütötte felszínre, mentené életét a iégszom) elöl. Mikor csapódott be az ajtó mögötte? Mennyi idő telt el, míg elérte a gesztenyefák övezte parkolót? Vera gyenge kis torlaszként még eléje állt, megpróbálta lebeszélni: Teljesen megbolondultál? Előre láthattad volna, mi fog történni. Azt hiszed, azzal, hogy elfutsz, megoldasz valamit?... Nem, nem, őt, ha elindult, nem lehet megállítani. S az otthon az egyetlen hely a világon, ahol védve érzi magát. Hiába él már évek őta távol, lelkében még mindig a falu életritmusa lüktet. A Vezetés megnyugtató. Jólesik az ülés redőzetének hűsítő őlslése, a motor monoton zúgása, az ablakon át- tűzö napfény. Egy keskeny ablakrésen léghuzat süvít be, de az egyhangú dallam nem tudja jelnyomni a dobhártyáján kopogó szavakat; Simon Péter szaval álhallatszanak a zörejeken Is, mint a koporsó fedelén a rögök. Előlük menekül vagy önmaga elől? Még egy kis gázt, s a lejtős szántóföldek homályba vesznek, az út menti fák a telefonpóznák fekete keresztjeivel egyszerre csúsznak kt látószögéből. Egyedül van, csak az úttest fehér csíkja vonaglik előtte, mint egy menekülő kígyó. A mutató száztízen, a kocsi szinte úszik a levegőben. A madarak repülnek Ilyen szabadon, mikor a felhők alatt játszva néhány pillanatra elengedik magukat, hogy élvezzék egy kicsit a zuhanást. Ha most karambolozna, ha csak néhány másodpercre kihagynának a reflexei... A gerince megmerevedik, kifeszül, mint egy í}. ujjal görcsösen tapadnak az érdes kormánykerékhez. Hol van már a klörszagú kórház, hol van Simon Péter, megszabadult minden terhétől, nincsenek már dimenziói a térnek, nincsen mértéke az időnek, csak száguldás, őrült vesszőfutás van. Ezek talán az utolsó éles felvételei a lét és a nemlát mezsgyéjéről, villan át LENDVAV TIBOR: HAZAFELÉ rajta a felismerés. Egy őrült Wllárd- golyőban ül, ős száguld az elkerülhetetlen összeütközés felé. Az élet szép, fiatal vagy, zúgják a fák, emeld fel a lábad, súgja az életOsztön, csak egy mozdulat, mér nem bírod sokáig ... A halántékán kalapácsszerű döröm- bölés, az IJ húrja elernyed, vlssza- hanyatllk az ülés támlájára. Mintha egy földre zuhanó követ valaki elkapott volna a levegőben. Egy leengedett vasúti sorompó előtt áll, és szinte érzi, hogy ülepszik le testében a fáradtság. Mintha egy tengert úszott volna át: kifulladt, erejét vesztette, da azért elérte a partot. A túlsó partról, a mélység fölött étlíbeg Simon Péter arca. Már csak egy megsárgult fénykép, nem emlékezteti semmi álmát Simon doktorára. A fiók mélyére került azzal a nappal együtt, mely fordulópontot jelentett az életében. Mintha évekkel ezelőtt történt volna. A nővérszoba ablakában állt, és Késő ősz Talpam alatt a szikkadt pflzslt zöld csomója maradt meg a nyárból. Kopár földön tört tengeri ásít, kövér varjú károg a szántásról. Józan, dermesztő szürke az ég alja. Borús, ködös ősz buli az utamra. OSTROZANSZKT GELLERT: w r Ősz Lábam alatt megcsörren az avar tölbomályos nappalok Ütnek tanyát aÚekom alatt Hidegfényű ködös reggelek festették szürkére vlrágzö szerelmemet Arcomba szitál a köd őszt hajnalon megfagyott rózsa virágét a megtépázott meleget tartom szivemben lángol a nyár ólom-lépteim alatt ropog az avar Meghitt reménnyel várom a tavaszt szinte teljesen megrészegült a kábltő, orgonaillattal teli tavaszi levegőtől. Ez a hangulat megfosztotta attól a képességétől, mely addig ellenállővá tette a mélyebben rejtőző vágyak kísértéseivel szemben. Én is kinézhetek, ugye, kérdezte Simon doktor, és a következő pillanatban eyg kéz nehezedett a vállára. Szelíd borzongás futott végig a testén, a beáradó illatok felszívódtak sejtjeibe, gyors erjedéssel bödítő varázsitallá változtak, és talán ez okozhatta, hogy meg sem mozdult. Nem mozdult meg akkor sem, amikor a kéz szelíden, sután simogatni kezdte. Ügy érezte, soha még kéz nem érintette Ilyen gyengéden, ilyen puhán... Simon Péter Ismeretlen erőket és érzelmeket szabdított föl lelkében. Ezek az erők mindent elsöpörtek út- jukből, és ellenállást nem tflrön haladtak céljaik felé. Ilyen helyzetben a beteljesedés nem váratott sokáig magára. A szerelem addig nem sejtett s nem remélt árnyalatait ismerte meg, a legszebb szavakkal halmozták el: csak te vagy nekem, csak te... oldódj fel, a szerelemben fel kell oldódni, élvezd az életet, lazíts... érts meg, drágám, egy orvos tekintélye és Jóhíre nem a személyes tulajdona.,., csak bízzál bennem ... Hány gyötrelraes nappal és hány boldog éjszaka telt el azötal A boldog napok kígyózó sorában az utolsó csonka szelet a mai nap volt. Pedig a reggeli napsütésben még milyen vidámnak tűnt a betegektől nyüzsgő kőrházfolyoső. Ezen a reggelen Is olyan szorgalmasan és céltalanul bolyongtak ide-oda, mint máskor. Elgondolkozva sétált közöttük, amikor váratlanul a nevét hallotta. Az ismerős hangra Ijedten fordult hátra. Péter, nagyot dobbant a szíve. Igen, ö állt egy plhenösarokban; zavart, ünnepélyes pózban, kezében virágcsokorral. Még sohasem kapcjtt tőle virágot, gondolta, milyen szép szegfücsokor. A tiéd, nyújtotta Simon Péter feléje. Most vette csak észre, milyen Ideges. Ujjal nyugtalanul mutattak a köpeny zsebén, tekintete pedig, mintha nem bírt volna feljebb emelkedni a szegfű magasságától. Nagyon kínos, szólt, ezért a legjobb, ha-gyorsan túl esünk rajta. Megkösaörülte a torkát az a helyzet, hogy nemsokára meg nősülök. Ojra torokköszörUlés; a meny asszonyom ide jön majd dolgozni A szavak szétfolytak a levegőben, felllbegtek a mennyezetig, aztán teljes súlyukkal rázuhantak. Hiába értette őket, nem tudott velük mit kezdeni. Olyan hirtelen lépett a szakadékba, hogy még a kezét sem bírta felemelnL S hogy hová zuhan, arról fogalma sem volt. Ne búcsúzzunk haraggal, hallotta az utolsó szavakat. Érzései közül először a vereség és a szégyen öltött alakot benne. Ezek Is mintha távolról és bizonytalanul vánszorogtak volna elő. Szólj már, válaszolj, bíztatták. Vágd a szemébe a hazugságait, Igéreteitl Hagyta, hogy álmokat szőj, és ábrándokban ringasd magad. Egyre hangosabban dörömbölt benne az elkeseredés. Várj, kiáltott Simon Péter után, aki sarkon fordult és otthagyta őt kétségbeesetten, meg- alázottan, árulásának emlékét, a virágcsokrot is a kezében hagyva,.. Kattogás zökkenti ki gondolataiböl. A síneken vaskerekek nehéz csengése közelít. A nap kartávolságnyira a fák felett, mintha most kelt volna ki valamelyik madárfészekböl. Valami meg- nyugvástélB árad szét testében. A nikkelezett tükör keretéből egy kiegyensúlyozott arc néz le rá. A lift- ajtóban érte utol, de szólni ott sem tudott. Csak annyi ereje volt, hogy a csokrot az arcába vágja. Ennyire futotta sértett önérzetéből. Elmosolyodik; ezt a búcsút legalább nem felejti el ő sem. S mosolyog, míg a nehézkesen döcögő tehervonat el nem tűnik szeme elől. N-BOHB: Egy hit nyomában c. próbálkozása, a háborútól, az újabb világégéstől való félelem gondolaténak megírása nem eredményezett verset. Így marad csak a kísérőlevél befejező mondata: Mindenki máshogy érti ezt meg, de egyben egyformák vagyunk, hogy háborút nem akarunki Bátortalan: Nehezen olvasható leveléből elfogadható verset nem sikerült kihámoznunk. Tükör: Korábban közölt versel jobbak a szeptemberben küldötteknél. Küldjön újab- bakatl Várakjjzás: Próbálkozásaiban az érzések őszintesége a legértékesebb. Az öt írás közül a Boldog éjszakák című a legbiztatóbb, de ez sem éri el a közölhetőség színvonalét. Kímélésé kezdetleges, verstant Ismeretet gyengék. Annához Irt verseiben eléggé érezhető Juhász Gyula Anna-verseinek hatása. Ködtátyol; Próbálkozásai inkább ötletszilánkok, nem nevezhetők versnek (pl. Cím nélkül). Más verseiben a lázadás és pesszimizmus keveredik. írásaiban sok a szép, de kiérleletlen gondolat, s képzavar Is található „unom a sülét beszédet, / mellyel az emberek szemel körülvesznek“. K. 0. K.: Kis szerelmeim c. verse gyanúsan tökéletes, nagy a valószínűsége, hogy nem eredeti alkotás. Témájánál, hangvételénél fogva különben sem lapunk hasábjaira való. O. G.: Lérla-clklusa nem érett 8 közlésre. Parttalanul áradó sorai tele vanak képzavarokkal és közhelyekkel. V. E.: „Érzem, hogy ezek a versek még túl kezdetlegesek, és nem érik el azt a színvonalat, melyet már költészetnek szoktak nevezni“ — írja beküldött verseiről. Jól értékeli próbálkozásait. Ha valóban szereti a verseket, olvasson sokat, s Idővel Jelentkezzék újra. CLEOPATRA: Lakatra zárva című írása nem több az esemény elbeszélésénél, — hiányzik belőle minden, ami irodalmi alkotássá tehetné. Ezért egyelőre még várjon könyvkiadási terveivel. T. A.: Elbeszélé.sét valószínűleg mág az idén közöljük. Jelentkezzék újabb - Irások- kall T. L.: Kis c.savargó és Téli este című verseit annak idején azért nem közöltük, mert a közben beküldött (és azóta már közölt) elbeszélését jobbnak találtuk. Most küldött versel sem sokkal jobbak. Ügy véljük, érdemesebb inkább a prózával próbálkoznia. L. I.: Az Idegenek között és a Telefon c. versel változatlanul gyengék, a többi háromban megvillan egy-egy szép költői kép, de összességükben ezek a versek sem érik el a közölhetőség színvonalát. Próbálkozzék további K. T. M.: Írásai közül néhányat a közlendők közé soroltunk.
