Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-30 / 48. szám

V árosszéli lakótelepen élek, nem messze az erdőtói, s esténként, ha kitekintek az ablakon, gyakran látok az aszfaltút mentén ügető alakokat. S hadd tegyem mind­járt hozzá: a nemegyszer gőmböl>- ded sziluettek azt jelzik, hogy több­nyire nem „profi sportolók“. Ilyenkor korán sötétedik, talán csak azért ko­cognak villanyfénynél. Bár a szégyen- lösebb fajtából Is bizonyára több akad; Ilyen például a házunkbeli há­rom fiatalasszony, akik nyáron Is csak sötétedés után merészkednek ki az elnéptelenedett mellékutakra. De a lényeg, hogy, futnak. Miért? I— Nézz rám, az Irodában egész nap ülök, mondja az egyik. Ráadásul szeretem a jó ételt és hát harminc­éves koromra nem szeretnék száz ki­lós lenni. A rendszeres futás a hfzás legjobb ellenszerei , I— Monoton munkát végzek a gyár­ban, s kimondottan jólesik a kiadós mozgás az egészséges levegőn — fgy a másik. — Sokkal frissebb, edzet­HÖDÍT A TÄVFUTÄS EGÉSZSÉGES DIVATJA Százasok Ligája tebb, életvidámabb vagyok azóta. A meghűlést például szinte nem Isme­rem. A harmadlkuk tanítónő, így ráné­zésre kimondottan sportolő-alkat. Arányos test, kecses mozgás, ű va­jon miért jár kocogni? — Mert nagyon megszoktam — vá­laszolja —, a futást éppúgy, mint a barátnőimet. Közben azért beszélge­tünk Is, ha iklfulladunk, akkor gyalo­golunk, közben viccelődünk, jókat ne­vetünk. Én mondom, többet ér, mint amikor kávé, sütemény vagy ciga­retta mellett töltik az Időt a szom­szédasszonyok. Mindenkinek más a gondja-baja, de így nemcsak a csa­ládi témáik kötnek össze bennünket. Meg aztán el sem tudod képzelni, milyen jó érzés, amikor egy-egy kivi­lágított ablak előtt elhaladva látod odabenn a tévé előtt tespedő, unat­kozó embereket, te meg, tagjaidban kellemes fáradtsággal és mégis fel­frissülve tartasz hazafelé. El tudom képzelni, mert közben Jómagam Is kocogni kezdtem, és es­ténként éppen egyiküknek a fér­jéért csöngetek fel. Jó módszer a tár­sas sportolás, hiszen gyakran bizony nemigen akaródzlk kimozdulni a kel­lemesen fűtött szobából, de az adott szó kötelez: megbeszéltük, hát me- gyünkl S valóban, amikor röpke fél­óra múlva már lihegve, izzadtan ké­szül az ember a zuhany alá, jólesően gondol arra: ma Is legyőztem a lusta­ságot! Bizonyára Igen séik olvasónk ren­delkezik hasonló tapasztalatokkal, hi­szen — egy szó mint száz — az aktív sportolás, és ezen belül különösen a kocogás sok helyütt kezd általános divattá válni. Mégsem falra hányt borsó tehát az orvosok, a testneve­lők, a sajtó sok éves felvilágosító propagandája... Fényesen bizonyltja ezt nemcsak a kocogás amolyan „maszeik alapon“, hanem szervezettebb formában való elterjedése Is. Ez Is hozzájárul ah­hoz, hogy a magányos vagy csopor­tos futók manapság már nemcsak az eredel vagy Iskolai futópályákon, ha­nem az utak menti ösvényeken vagy a járdán sem keltenek különösebb feltűnést. A rengeteg- egyszeri helyi vagy na­gyobb területeket Is átfogó rendez­vények mellett az utóbbi Időben egv- re nagyobb népszerűségre tesz szert az az akció, amely Csehországban in­dult, de már Szlovákiában Is egyre Inkább elterjed. Ez a Százasok Ligája (Liga stovkárov). Miről Is van szó? Röviden a „klub“ alapszabályfzatá- ból: „A Százasok Ligája a kocogók olyan közössége, mely a távfutást mint az egyik legegészségesebb spor­tolási formát propagálja. A tagság alapfeltétele havonta legalább 36 ki­lométer lefutása (nem egyhuzamban!, és célja elérni a havi legalább 100 kilométert. A tagok egyetlen köteles­sége rendszeresen eljuttatni a köz­pontba a jelentölapot a feljegyzett 'és lefutott kilométerek számával. A je­lentés a teljes bizalmon alapszik, mindenki az Igazságnak megfelelő számú kilométert jegyzi be.“ Érdekes, ugye? A tagok a lefutott kilométerek számétól függően kapják meg aztán a minősítést: 36 km-lg a III. ligát, a 60 km már II. ligát, a 100 I. ligát a 200 és az azon felüli pedig extraligát jelenti. A jelentési lapokat negyedévenként kapják meg, majd küldik Ismét szét a Százasok Ligájának területi fiókjai. Szlovákiában egyébként jelenleg négy ilyen központ működik. Ezek­nek címei — Bratislava (a nyugat- szlováklal kerület számára Is érvé­nyes): PhDr. Milan KublS, RepaSské- ho C. 4, 800 000 Bratislava-Dúbravika, Koälce (és kelet-szlovákiai kerület); Ing. Ján KáSa, Stromová 22, 040 01 Ko­älce. Zvolen (Közép-Szlovákla): Ing. Jura) Nedorost, Llpovec bl. 7/37,960 01 Zvolen. Magas-Tátra: Ing. Frantláek RovnJ, Jazová 2, 058 01 Poprad. Jelentkezni levélben vagy szemé­lyesen lehet, a fiókok megküldik a kért számú jelentkezési lapot. Ez nemcsak önkéntes, hanem egy­úttal Ingyenes akció Is, ennek elle­nére a „ligások“ Igen jól szervezett s főleg lelkes egyletet alkotnak. Jelvényeik s egyéb propagáclős kellékeik vannak, évente egyszer ta­lálkozót szerveznek, közös futással és eszmecserével. Négyezres példány- számú, rendszeresen megjelenő nyom­tatott füzetecskében tájékoztatják a tagságot az aktuális eseményekről, szaktanáccsal szolgálnak, vitákat ren­deznek. A kezdeményezés ugyan öt éve Ostravából indult el, de ma már a 29 „fiók“ közül, melyeket egy-egy lelkes sportbarát szervez és Irányit, a prágai a legnagyobb, 595 taggal. Szlovákiában a bratlslavai körzetnek van a legtöbb tagja — 235. Bővebb és rendszeres tájékoztatást egyébként • tekintetben a bratlslayal Sport cí­mű napilap ad. Végezetül néhány tanács kezdők­nek, akik egykor netán „ligások“ sze­retnének lenni: Még mielőtt elkezdenénk a rend­szeres futást, bizonyosságot kell sze­reznünk, hogy erre egészségi szem­pontból alkalmasak vagyunk. Az éven­te egyszeri orvosi vizsgálat később is ajánlatos. Gyakorlatilag az életkor nem korlátozó tényező a megfelelő megterhelés szempontjából, sokan öt- ven-hatvan évesen, sőt még Idősebb korukban kezdenek kocogni, nem szabad azonban szem elől tévesztem azt az elvet: az egészségesnek a fu.- tás használ, a betegnek árthat. Minden kifutás előtt végezzünk rö­vid bemelegítő tornát. Fizikai álla­potunkról legalább hozzávetőleges képet a tizenkét perces teszt segít­ségével kaphatunk. Ez tizenkét per­ces egyszerű futásból áll. Aki ez alatt az Idő alatt 1600—2000 métert bír csak lefutni, annak erőnléte gyengé­nek számít. Az átlagos kondíciót a 2000—2400, a jót a 2400—2850, a ki­tűnőt a 2650 és az efölötti távolság megtétele jelenti. Ezek a normák a 18—29 éves férfiaknak készültek. Az idősebbek számára minden tíz évnél 150 méterrel alacsonyabb a norma, a 15—17 éves fiúk számára viszont 100 méterrel magasabb. Tizenöt év alatt minden mínusz két évre 150 mé tért kell leszámítani. Eltérők a követelményeik a nők számára. A gyönge kondíció 1500—< 1900 méter, az átlagos 1900—2100, a jó 2100—2350, a kitűnő 2350 és azon felül. Ezek az adatok a 15—29 éve­sekre érvényesek. Az idősebbek min­den tíz évért 150 métert levonhatnak, ugyanannyival számíthatnak keve-^ sebbet (minden két évre) a fiatalab­bak. A szaiklrodalom bőven szolgál ta­nácsokkal az egyes edzettségi fokot elérők számára. Legelőször persze nem szégyen, ha a lassú futást gyaloglással kombinál­juk, és lassan, fokozatosan növeljük a futott szakaszok számát és hosz- szát. A heti 2—3 edzés már biztoslt-i ja a megfelelő haladást. A futás tem^ póját csak akkor növeljük, ha már harminc percig megszakítás nélkül bírunk kocogni. Ez már kellemes ér­zést vált ki az emberben, s minél tovább kibírjuk, annál nagyobb örö­münk telik a futásban. Azután már bizonyára ml sem fo­gunk csodálkozni, ha nemcsak fog­csikorgatva szenvedő, hanem mosoly» gó futókkal Is találkozunk. MAJOR LAJOS A lakóhelyűk környékén kocogó ■- Ifjabbaknak és idősebbeknek egyaránt jő alkalmat nyújt edzettségük felmérésére a bratislaval Devtnska Kobylin, kimért erdei pályákon rendezett tömeges futóverseny. Párosával, tízmá- sodperces Időközökben vágnak neki a távnak a résztvevők. (A rajtdíf mindenki számára öt korona.) Az idén hat híján kétezer résztvevő in» dúlt/ A szerző telv. NEM játsszák kesztyűs KÉZZEL A Vili. női kézilabda VB elé A női kézilabdázók világbajnoki vetélkedősorozatában a legújabb állomás a Vili., amely a hét vé­gén kezdődik Magyarország több városában. Ez az ország nem elő­ször Iratkozik fel a VB rendezői­nek sorába. Már 1949 szeptembe­rében a magyar főváros látta ven­dégül a világ legjobb kézlladázó- nőlt, 'de akkor ezt a sportágat még egészen más szabályok sze­rint űzték. Közben ugyanis világszerte meg­honosodott az ún. „ceská házená“ (cseh kézilabda — a szerk. megj.J, az előző kézilabdával szemben, amelyet még labdarúgópályán és 11-en űztek. Módosították a sza­bályokat és így lett a kézilabdá­ból az egyik legfiatalabb labdajá­ték, holott igazság szerint már a század elején játszották. Éppen ezért érdemes megállni a játék fejlődése mellett. A szá­zad elején Dániában Haandbold néven játszották és hamarosan nálunk Is meghonosodott, bár ak­kor Inkább csak a nevében ha­sonlított a mai kézilabdához. A sportág bölcsőjénél három berlini tornászedző neve áll: Max Hei­ser, Eric König és Carl Schelenz 1917-ben eredetileg tanítványaik gyakorlásának színesítésére dol­gozott kl szabályokat a labdarú­gáshoz hasonló játékra, azzal a különbséggel, hogy ezt kézzel ját­szották. Tilos volt a test test el­leni harc, a labdával való futás, a bőrgolyó kerületének méretét 71 centiben állapították meg. Német találmányként Ismerik tehát az újkori kézilabdát, bár sok sporttörténész a görög Uránia Já­tékban és a rómaiak által űzött Harpastonban rengeteg hasonló­ságot vél felfedezni. Az viszont kétségtelen, hogy a három berli­ni edző nagykorúsította a kézi­labdát, s rengeteget tett, a nép­szerűsítéséért. Schelenz 1926— 1933 és 1940—42 között a német válogatott szövetségi kapitánya Is volt. A nemzetközileg elfogadott sza­bályokat 1926-ban vetették papír­ra, de már egy évvel korábban, 1925 szeptemberében lejátszották , a sportág első hivatalos váloga­tott mérkőzését; a Németország­ban szereplő osztrákok 6:3 arányú győzelmet arattak. Futballstadion- ban, együttesenként tizenegy játé­kossal 1938 és 1966 között zajlot­tak a férfi világbajnokságok. A nők 1949 és 1960 között mindösz- sze háromszor jutottak szóhoz. Időközben a sportág a mai sza­bályok szerint bevonult a terem­be, illetve egy Ideig egymással párhuzamosan játszották mindkét változatát. A teremkézllabda vi­lágbajnokságokat Is 1938-tól szá­mítják, a nők csak 1957-ben kezd­tek. A hatvanas években viszont már rendszeressé váltak a klub­csapatok Európa-kupa küzdelmei, a müncheni olimpián a férfiak, négy évvel később, Montrealban a nők Is bemutatkoztak az ötkari­kás- Játékokon. Napjainkban a lab­darúgás után a kézilabda a leg­népszerűbb csapatsportág. Amikor a nemzetközi szövetség 1979 nyarán Drezdában megtar­tott kongresszusán Magyarország­nak ítélte a VIII. női VB rende­zési Jogát, nem kellett különösebb indoklást fűzni a döntéshez: az eddigi hét terem világbajnoksá­gon a piros-fehér-zöld mezesek egy arany-, egy ezüst- és három bronzérmet nyertek, „balsiker­nek" pedig egy-egy negyedik és ötödik helyezés számított. Ennél jobb mérleggel csak a nagyhata­lomnak számító NDK (négy rész­vételből három világbajnoki cím!) büszkélkedhet. Az örökrangllsta élcsoportjában állók közül Jugo­szlávia már kétszer, a Szovjet­unió, Románia és Csehszlovákia pedig egy-egy alkalommal volt házigazda. Körülbelül ma Is ez a képlet, hogy az Imént említett országok válogatottjai között dől el a vi­lágbajnoki cím sorsa. Nincs ki­mondottan nagy esélyes, bár a Szovjetunió kimagaslik a mezőny­ből, s az NDK-s lányok vagy a jugoszlávok is beleszólhatnak a kérdésbe. A magyar csapat mel­lett a hazai pálya, no és az óriá­si rutin szól. A csehszlovák lá­nyok nem utaznak Zalaegerszeg­be, a selejtező csoport mérkőzé­seire vérmes reményekkel. Az 1957-ben rendezett első „kis­pályás“ világbajnokság ugyan csehszlovák sikerrel zárult, de az­óta csak egyszer álltak a piros- fehér-kékek a dobogón (a II. VB-n harmadikok lettek). A negyedik világversenyt kivéve, amikor nem is kerültek ki rá, hatodik hely­nél sohasem adták alább, a moszkvai olimpián ötödikek let­tek, de ezt az egész világ bal­sikernek könyvelte el. Zerzáií ed­ző lányai most javíthatnak. Annál is Inkább, mert a világ- bajnokságnaö nagy a tétje. Az' első három helyezett minden to­vábbi selejtező nélkül a Los An­geles-! olimpia páholyában érez­heti magát. Kik lesznek az ellenfelek? A tizenkét résztvevő csapat adott. Az 1980-as olimpia három éremszerzője; a Szovjetunió, az NDK és Jugoszlávia, az európai selejtezőnek számító B-vllágbaj- nokság első 5 helyezettje: Bulgá­ria, Csehszlovákia, az NSZK, Nor­végia, Románia, Afrika képvisele­tében Kongó, Ázsiából Dél-Korea, Amerikából az USA csapata lép pályára a házigazdaként szereplő Magyarország mellett. Az előző ' vllágbajnokságoii, amelynek vendéglátója hazánk volt, helyenként gladlátorvladal-* nak voltunk tanúi. A világ női ké­zilabdájára egyébként ellen­tétben a férfi mezőnnyel —i a nyers erő, a durvaság a jellemző. Reméljük, hogy a most kezdődő világbajnokságon egy kis kézi­labdát és nőiességet is látunk majd a csodálatos gyengébb nem­től. Palágyi Lajos A vadonatúj Budapest Sportcsarnok, a VB találkozóinak és döntőjének színhelye.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents