Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-30 / 48. szám
2 ÍM| EGY SZOVJET LESZERELESI JAVASLAT ÉVFORDULÓJÁRA Az emberiség érdekében A Nagy nktöberi Szocialista Forradalom SS. évfordnidjának alkalmábdl küzBIt cikksorozatunkban foglalkoztunk a lenini bákedekrétummal, amely mindjárt a forradalom győzelmét kővető napon bivatalos állampolttlkának nyilvánította az emberiség legszentebb ügyét. A világ első proletár állama ettől kezdve a leszerelésért, a békéért folyó küzdelem első harcosává lépett elő a nemzetközi politikában. Béketürek- véseit bizonyltja az az első leszerelési javaslat Is, amelyet a Szovjetunió éppen 55 évvel ezelőtt, november 30án terjesztett a Népszövetség leszerelési bizottsága elé. A két vlágbáboró között folyó leszerelési tárgyalások históriája a komolytalan, sőt groteszk nemzetközi tárgyalások egyetlen hosszé sora. Még a Népszövetség 6. ülésszakán, 1925 szeptemberében határozták el, hogy mielőbb összehívnak egy konferenciát, amely a fegyverkezés csökkentésével és korlátozásával foglalkozik. Amikor az előkészítő bizottság első ülése 1926 tavaszán összeült, a német küldöttség vezetője kijelentette: mivel a leszerelés már megkezdődött, annak idején a német hadsereg lefegyverzésével, most a versailles-i szerződést aláíró többi ország hadseregét kell leszerelni, de ha ez most ke- resztülvibetetlen, Németországnak jogot kell kapnia, hogy fegyverkezzék. Azaz a leszeralési konferencia első megnyilatkozása a fegyverkezés kiszélesítésének követelése volt. A franciák egy nemzetközi hadsereg megalakítását javasolták azzal a hátsó gondolattal, hogy az felhasználható legyen a Szovjetunió vagy Németország ellen. Az angol küldöttség azt ajánlotta: csökkentsék az államok légi haderejét abból a megfontolt felfogásból, bogy légiereje gyenge volt. VI szont batalmas hajóhadáról említést sem tett. A francia küldöttség a háborüs potenciálhoz sorolta a gazdasági erőforrásokat is, s emiatt összekapott az angol küldöttséggel. Egyszóval mindenki a maga alantas érdekeit védte, a leszerelés ügyét azonban senki sem kívánta a legcsekélyebb mértékben sem elősegíteni. Már korábban ágy döntöttek, hogy a konferenciára és az előkészítésbe bevonják az Egyesült Államokat és a Szov- jetunlét jaz Egyesült Államok sohasem lépett be; a Szovjetunió 1934-ben lett a Népszövetség tagjai. Makszim Litvinov külügyi népbiztos mindjárt a konferencia negyedik ülésén előterjesztette hazája javaslatát. Megéllapltotta, hogy tulajdonképpen egy tapodtat sem jutottak ' özelebb a leszerelési egyezmény megkötéséhez, majd azt ajánlotta; mondják ki a szárazföldi, tengeri és légi haderők egész személyzetének azonnali elbocsátását; a moniclókészletek és egyéb fegyverkezési eszközök megsemmisítését; a katonai gyakorlatok beszüntetését; a kötelező katonai szolgálatról szóló törvények azonnali hatálytalanítását; a fegyvergyárak bezárésát; a katonai célokra szolgáié összegek zárolását. A szovjet küldöttség emlékiratot terjesztett elő, amely Így fejeződött be; ,,Ha új háború törne ki, az a végletekig fokozott gyötrelmeket okozna; ezek a gyötrelmek túlmennének mindazon, amin a sokat szenvedett emberiség eddigi történelme során keresztülment.“ A javaslatot és az emlékiratot meghökkenés fogadta — ilyen gondos, alapos tervezet visszautasítása komoly gondot jelentett. Annál Is inkább nehéz helyzetben voltak a küldöttek, mert a szovjet javaslat pontos nyugati forrásból származó adatokat tartalmazott; a győztesek és a semleges államok közel egymillió 180 ezer fővel növelték a hadseregeik létszámát a háború befejezése óta. Az előkészítő bizottság nevében Paul Boncour francia küldött mondott nem minden gúny nélkül köszönetét a szovjet küldöttségnek „értékes javaslataiért", hozzátéve, hogy túlságosan' leegyszerűsíti a dolgokat Végül is a javaslatokat a következő ülésszak elé utalták tárgyalásokra. A következő ülésszakon az angol küldöttség vezetője epésen megjegyezte, hogy a szovjet általános leszerelési javaslat „az utca emberének" készült. Litvinov nem is maradt adós a válasszal, azt mondta, hogy a szovjet küldöttség igyekszik Is úgy megfogalmazni a javaslatait, hogy azok a nagy tömegek számára is érthetőek legyenek. A szovjet javaslatokat azonban elutasították arra hivatkozva, hogy „fennáll a rendszeresen és tndományosan előkészített forradalmak, belső zavargások, lázadások, felkelések igen komoly veszélye", ezért a hadseregre szükség van. A szovjet küldöttség ekkor azonnal egy új egyezménytervezetet nyújtott be, ebben már csak a fegyverkezés részleges és fokozatos csökkentésének végrehajtására vonatkozó pontok szerepeltek. Különböző ürügyek elmén tizennyolc hónapig foglalkoztak a szovjet javaslattal. A szovjet küldöttség számára mind nehezebb lett a genfi tárgyalások légköre. „A szovjet küldöttségnek a legnagyobb önuralomra, türelemre és a leszerelés óriási fontosságának tudatára volt szüksége, hogy a bizottsági elnök tapintatlanságainak és durvaságainak hatására le ne mondjon a bizottságban való részvételtől" — irta később Litvinov. Az előkészítő bizottság még az ülések végtelen sorát tartotta, de a nemzetközi leszerelési konferencia csak 1932. február 2-án nyílt meg Genfben. Litvinov itt a konferenciát üdvözlő beszédében kijelentette: a Szovjetunió elveti a háborút mint a nemzeti politika eszközét. „A szovjet küldöttség már az előkészítő bizottságban rámutatott az újabb háborúk növekvő veszélyére. Az Imperialista körök akkor nevettek ezen az Intelmen, és a szovjet küldöttségnek szemére vetették borúlátását. Most pedig a konferencia ágyú- dörgés közepette nyílt meg" — mundta Litvinov japán mand- zsúrlai támadására hivatkozva, és így folytatta: „A Népszövetség alapszabályait és az 1928. évi párizsi szerződést elfogadott és aláirt két állam immár öt hönap őta, ha nem is de jure, mindenesetre de facto a háború állapotában van... Igaz, mindez Európától távol történik. Korunkban azonban nincsenek egymástól politikailag és gazdaságilag elválasztott kontinensek: magában Európában is alig van két olyan szomszéd, akinek ne lennének komoly területi számadásai egy. mással. A háború ellen a legmegbízhatóbb biztosíték az általános és teljes leszerelés." A szovjet küldöttség beterjesztett egy általános és teljes leszerelésről kidolgozott részletes javaslatot és ennek elvetése esetére egy másik javaslatot a fegyverkezés arányos és progresszív ckökkentéséről. A javaslatot csak a török küldöttség támogatta. Az angolok nem akarták megsérteni a japánokat, ugyanakkor Kínának is- fegyvert szállítottak, a németek szüntelenül a fegyverkezési egyenjogúságról, a nemzeti becsületről és a nemzetközi Igazságosságról szavaltak. Néhány hónappal később Genfben az angol, francia, olasz, amerikai és német küldöttség részvételével tartott külön tanácskozáson elfogadtak egy határozatot, amely elismerte „Németország és a többi, szerződés által leszerelt állam egyenjogúságát... egy olyan rendszerben, amely biztonságot nyújt valamennyi nemzelnak." Más szóval; a leszerelési konferencia első ülésszaka a támadó államuk feltegyverke- zésének elismerésével, fejeződött be. Németországban akkor már Hitler volt óraimon. Megkezdődött — az imperialista államok hallgatólagos beleegyezésével a második világháború szinte nyílt előkó- szitése. Egyedül a Szovjetunió emelte fel szavát a veszély ellen, a békéért, a leszerelésért. P. L. Még ]ől emléks2«m — pedig már évtizedekben kell mérni —, amikor életem első halászására készültem. Idősebb barátaim oktattak a tudnivalókra, hogy kell hozzá egy — lehetőleg rugalmas — hosszú bot, legalább akkora zsinór, megfelelő nagyságú horog — az elsőt gombostűből készítettem —, továbbá egy dugó, egy kis ólom és természetesen csali, no meg szerencse, hogy valami akadjon Is a horogra. Hol vannak már ezek az Idők? — mondhatja bárki, főleg az, aki már járt a Halászszövetseg komáromi (Ko- márno] városi szervezetének új székházában, ahol ma már a legkorszerűbb audiovizuális berendezések segítségével oktatják a fiatal sporthalászokat. Még mielőtt bárki is irigykedni kezdene, gyorsan hozzáteszem: nem a semmiből lettek ezek a nagyszerű feltételek. Illetve talán mégis... Jó néhány évvel ezelőtt ugyanis még nyoma sem volt a mai korszerű székháznak. 1981 október elsején helyezték el az alapkövét, s egy év múlva már ikészen is állt a több mint két és fél millió korona értékű létesítmény. Ez alatt az egy év alatt a város lakosai 36 ezer óra társadalmi munkát dolgoztak le rajta s e hatalmas mennyiségnek a felét maguk a szövetség tagjai vállalták. A létesítmény megépítését több tényező Is Indokolttá tette. Mindenekelőtt az, hogy a Halászszövetség városi bizottsága a kerületi bizottsággal együtt, amely szintén Komáromban székel, igen HAlÁSZiZíUM A DUNA PARTJÁN szűkös körülmények között végezte már a munkáját. No meg az Is, hogy a városi bizottság már évek óta szorgalmasan gyűjtötte a környék halászati hagyományait dokumentáló iratokat és tárgyakat. Idővel aztán ez a gyűjtemény, akkora lett, hogy a régi székhelyen már nem fért el. A különböző megoldásokat keresve jutott a vezetőség arra az elhatározásra, hogy halászmúzeumot kellene nyitni Komáromban. Az elképzelés megvalósult. A közelmúltban átadott új székház egyúttal a kerület első halászmúzeuma is. A Duna partján épült halászmúzeumot ma már bárki megtekintheti. Azok, akik egy kicsit is érdeklődnek ennek az ősi foglalkozásnak a múltja iránt, itt valóban nem mindennapi „csemegéket“ találhatnak. A kiállított dokumentumok igazolják, hogy Komáromban volt az ország legrégibb ha- lászcéhje, valamint azt is, hogy már az ezerhatszázas években Is meg kellett vásárolni a halászati jogot. Nem tudom, szépséghibának róható-e fel, hogy a múzeum alapitól eleve helyszűkével számoltak, s így a környék halászati mútját — néhány eredeti tárgyon kívül — csakis miniatürizált kellékekkel tudják bemutatni. Viszont ezeket a parányi darabokat kitűnő fényképanyag egészíti ki, úgyhogy a látogató hű képet kap az egykori halászati tárgyakról, használatukról. Amikor végignéztem az alapkiállítást — még bővíteni akarják —, az volt az érzésem, hogy az alapítók amolyan mementónak is szánták ezt a halászmúzeumot, figyelmeztetőül, hogy az a halbőség, ami valamikor természetes volt ezen a vidéken, csakis gondos környezetvédelemmel és kulturált horgászattal érhető el. Ezt a célt szolgálja a már említett korszerű tanterem Is, amelyben főleg a környék Iskoláinak a tanulói és az új tagok Ismerkedhetnek meg az engedélyezett halászati formákkal és a haltenyésztéssel. Nem akarok jóslatokba bocsátkozni, de meggyőződésem, hogy ez a halászmúzeum gyorsan bevonul a köztudatba, mert a városi szervezet vezetősége együtt akar működni a Dunamenti Múzeummal, s ez mind módszertani, mind szervezési téren csak hasznos lehet. Ezenkívül a múzeum környékét skanzenszerűen akarják megoldani. Az első ősi haíásztanya mása már el Is készült, s a továbbiak sem váratnak sokat magukra, mert a múzeum alapítói azt szeretnék, hogy a szervezett csoportos látogatókon kívül a Duna partján sétálók Is betérjenek ide megnézni a sok érdekes és tanulságos látnivalót. Kamocsai Imre Értékelték munkájukat Strbka Lajosnak, az üzemi pártbizottság képviselőjének jelenlétében értékelte a hódost (Vydrany) Dukla Efsz SZISZ-alapszervezete az elmúlt időszakban végzett munkáiét. A beszámolót Rácz Péter mérnök, az alapszervezet elnöke tartotta meg. Megállapította többek között, hogy az Idén öt ú] taggal bővül az alapszerve- vezef, s így jelenleg 50 tagja van. Ez már számottevő, ütőképes gárda. Ez abban Is megnyilvánult, hogy augusztusban 21 tag segédkezett a szövetkezetben — paradicsomot szedtek — és a községben Is szívesen dolgoznak bármikor társadalmi munkában. A legközelebb! időszakban a tagállomány minőségének javítására törekednek, és a politikai oktatási évet akarják színvonalasan megtartani. Rácz Széllé Beáta Zenit - verseny Még csak második évfolyamába lépett az Ifjú sörgyári dolgozók ZENIT versenye, de máris nagy népszerűségnek örvend a rimaszombati (Rím. Sobota) sörgyár fiataljai körében. A gyár szakszervezetének és SZISZ-alapszervezetének rendezésében augusztusban zá-, rult le „A holnap mesterei“ üzemi döntő. Az igazgató vándorserlegéért klleoc fiatal vetélkedett. A Isgiobb Ismét a tavaiyl győztes Nyl- for István len, bt követte Dani Tibor, Ladislav Míőa, akik nemrég tértek haza katonai szoigálatukböl. Oktober elején utazott a csapat Martinba, a közép- szlovákiai sörgyárak vállalati döntőjére. A vállalatnak mind az öt gyárát egy- egy négytagú csapat képviselte. Itt a Nyífor, n'uii, MfCa, Chudy összetételű rimaszombati csapat 8 negyedik helyet szerezte meg. Az egyéni versenyben. A zsűri a Banská Bystríca-1 fiatalokat találta a legjobbaknak. A harmadik helyért nvolr versenyző közön folvt a kHz delem, melvet végül Is a martini Milan Tumpach szer zett meg. Második nap a gyakorlat! rész következett. A csapatversenyben Ismét a Banská Bystrlca-1 fiatalok vitték el a pálmát. Polgári László Üdülünk A szakszervezeti üdülés a dolgozőkről való messzemenő szociális gondoskidás egyik megnyilvánulása. Az elmúlt napokban nyilvánosságra hozták a központi irányítású szakszervezeti üdülésre vonatkozó adatokat. A statisztika azt mutatja, hogy az üdülők száma évről évre nő. 1976-ban még csak 397 ezer 149, 1980-ban 457 ezer 024 dolgozó kapott üdülési utalványt, addig az Idén pedig már 471 ezer dolgozó kap központi szakszervezeti üdülöbeutalót, Külföldrn 1976-ban 62 513, 1980-ban 68 480 szakszervezeti tag üdült, az Idén viszont már hetvenötezren üdülhettek külföldön. Ezenkívül az üzemi üdülőkben, melyekben 262 ezer ágy áll rendelkezésre, évente két és fél mllliő dolgozó pihen. Búcsú a hídtól Éppen száz éve, hogy Trencsénben (Trenőlnl fel épült a Vágót átívelő vasúti híd. 1883-lg a déli vasútvonalon érkező árut Is- tebné mellett lovasfogatok ra rakták, és úgy vitték tovább a Vág felső folyásé nak vidékére. Abban az év ben adták át az Ú1 hidat és a vasútvonalat összekö lőtték a Koälce—Bohiimin r ággal. 1907-ben már kétvágányúvá szélesítették a vonalat. A közelmúltban felmerült a kérdés, hogy ml legyen a matuzsálemi kort megért vasúti híddal. Bár most még |61 teljesíti küldetését, ám az Illetékesek — mivel hamarosan sor kerül a vonal villamosítására — úgy döntöttek, hogy új vasúti hidat építenek, A munkálntoKat már meg Is kezdték, s a it dal lövőre átadják a forgalomnak. 60 _ _ EVESA. rsZCA^JETUNIÓl SZIBÉRIA A GAZDASÁGI VILÁGTÉRKÉPEN Bármilyen beszélgetés a szovjet gazdaság jövőjéről elképzelhetetlen Szibéria említése nélkül. A Szovjetunió legfuntosabb perspektívái éppen eme régió fejlesztésével függenek össze. Napjainkban, amikor a nyersanyagellátás világszerte kiélezett, egyre időszerűbbé válik e probléma megoldásának szovjet tapasztalata. A Szovjetunió világviszonylatban az egyetlen olyan nagy ipari állam, amely teljes mértékben saját természeti erőforrásaira alapozza a gazdaságfejlesztést. Ezt a snrs ajándékának lehetne tekinteni, ha a természeti erőforrások túlnyomó része nem Szibéria földjének belsejében lenne, tehát a legnehezebben hozzáférhelő és a leggyérebben lakott helyeken. Szibéria az ország területének 29 százalékát foglalja el. S itt található a szovjet szén-, kőolaj- és földgáz együttes tartalékának mintegy 75 százaléka (ezen belül például a szovjet szén 90 százaléka, avagy a világ össz- készletének fele — körülbelül 7 billió tonna). Vízenergia-, ipari faanyagkészletek, színesfémek, vasérc és egyéb ásványi kincsek hatalmas mennyiségben fordulnak elő. Megszerzésük azonban nehéz feladat. Ezért a rohamos fejlődés ellenére Szibéria jelenlegi súlya a szovjet ipari termelésben megielietősen szerény. Egyetlen fúróberen- dezés áttelepítése ide annyiba kerül, mint maga a berendezés, nem is szólva arról, hogy Eszak-Szibériában Bgy egyszerű műszaki felszarelés nem áll ellent a fagyoknak. Ezenkívül Szibéria, amely az ország munkaerő-tartalékának mindössze 1/12 részével rendelkezik, súlyos munkaerőhiányban szenved. Minden munkáskéznek nagy ára van. Eddig az anyagiak is hátráltatták a szibériai terveket. A Nyugat-szibériai Kőolaj-Földgázkomplexum (Tyumeny) fejlesztése a tizedik ötéves tervidőszakban (1976—1980} a Szovjetuniónak 25 milliárd rubeljébe került. Gyekor iatilag ma a nemzeti jövedelemhez kisebb mértékben járul hozzá Szibéria, mint amennyit az itt folyó beruházásokra költenek. Különösen nagyok a száliftási költségek. Itt a legritkább a vasút- és az autőúthálózat, fejlesztésük öriási összegeket emészt tel: Eszak-Tyumeny- ben mindössze 1 kilométer áj autóút építése 600—800 ezer rubelbe kerül. Ilyképpen Szibéria gazdasági birtokba vétele — drága dolog, és méigs elkerülhetetlen. Nyugal-Szibéria például 15 év alatt évi 1 millió tonnáról 315 millió tonnára növelte a kőolajkitermelésát. Csupán az a kérdés: a szí bériai bernházásoknak milyen arányúaknak kell lenniük ahhoz, hogy a Szovjetunió egész gazdaságának hatékonyságát ne befolyásolják hátrányosan? Szibéria gazdasági fejlődésének felgyorsulása, természetesen, nemcsak a szovjet gazdaságra lesz hatással, hanem az összes érdekelt országok számára is új távlatokat tár fel Hiszen már most a világnak több mini 80 országa használia fel kisebb-nagynbb mértékben Szibéria nyersanyagkészleteit. LEONYTD KORENYEV
