Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-23 / 47. szám

9

A világon ma csaknem négyszázmillió televíziós készüléket használnak, és naponta sok ezer újság, továbbá másfél ezer fajta könyv lát napvilágot. Az információknak ebben a gigantikus áradatában mégis a rádióé a vezető szerep. Az UNESCO statisztikai évkönyvei szerint a földkerekségen egymllliárd- nál több rádiókészüléket hallgatnak. A láthatatlan hullámok pillanatok alatt elviszik a legfrissebb híreket a föld bármely pontjára. Sőt, a rádió segíti az embert a mindenség titkainak kifürkészé- sében is.

Fő célja azonban az, hogy tulajdon bolygónk életéről és eseményeiről tájékoztasson. A rádióstúdiók hanglemez- és hangfelvétel-gyűjteményeiben megtalálható az egész klasszikus zeneirodalom és a legjobb előadóművészek produkciói. Nem hiányoznak a szórakoztató zenei együttesek felvételei sem. Az otthon ülők és úton levők, férfiak és nők, kisgyerekek-és nyugdíjasok, hívők és ateisták számára mind készülnek műsorok.

Az utóbbi évtizedekben milliók ismerhették meg rádió útján más népek életét, hagyományait, népművészetét, irodalmát, mert sok rádiótársaság idegen nyelvű műsorokat vezetett be.

A Szovjetunió hetvenhét nyelven közvetít ilyen műsorokat. Még csak vázlatosan sem sorolhatjuk fel, ml mindenről szólnak ezek az adások, hiszen akkor az óriási ország valamennyi részét, száznál több kisebb-nagyobb népét és nemzetiségét, eredményeit és problémáit, bel- és külpolitikájának tényeit mind megemlíthetnénk.

Negyedmilliónál is több levelet kap évente a moszkvai Pjatnyickaja utcában' lévő Szovjet Állami Rádió- és Televíziós Bizottság.

A szerkesztőség rendszeresen kikéri

MOSZKVA 11 NYELVEN

„Itt Moszkva beszél" dónő és kollégái.

e szavakkal kezdi a műsort Mila Vasziljevna bemona külföldi hallgatók véleményét a műsorok minőségéről és tartalmáról, és megtudakolja ml az, ami a világ különböző tájain leginkább érdekli a közönséget. A legutóbbi, igen széles körű felmérésből kitűnt, hogy a 'hallgatók 59 százaléka a szovjet emberek terveiről, szokásairól, gondjairól, családi helyzetéről, életkörülményeiről szeretne minél többet tudni. Ugyancsak állandóan ismétlődő igény a levelekben és a felmérésekkor, hogy a szovjet rádió ismertesse a Szovjetunió történelmét, a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait, szerepét a fasizmus szétzúzásában a második világháború idején, a nemzetiségi kérdés megoldásának módját.

A műsorszerkesztőség igen tanulságosnak találta a következő kérdésre adott válaszokat: Hogyan hallgatja ön a moszkvai rádió adásait: egyedül vagy családtagjai, barátai, ismerősei körében? Kiderült, hogy sokan társaságban, nyilvános helyen hallgatják a műsorát, vagyis a moszkvai rádió hallgatósága jóval nagyobb, mint feltételezték.

Számos országban megalakultak a moszkvai rádió barátainak klubjai. Itt együtt hallhatják a műsorokat, eszmecserét folytatnak róluk, és megírják a szerkesztőségnek, miről kívánnak részletesebben hallani. A szovjet népek zenéjéből, dalaiból műsorokat állítanak össze. Csupán Indiában több mint kétszázötven ilyen klub működik. Némelyik faluban, ahol a parasztoknak otthon nincs saját rádiójuk, a főtéren hangszórót szereltek fel. Az Indiának szánt műsort tizenkét nyelven közvetíti a moszkvai rádió.

Népszerűek a szovjet rádió különféle pályázatai, fejtörő játékai, vitái. Az egyik legutóbbi vita tárgya a neutronbomba betiltásáért folyó küzdelem volt. A rádió munkatársai több országban meginterjúvoltak járókelőket, gépkocsivezetőket, háziasszonyokat és állami tisztviselőket. Sokan magnószalagra vették mondanivalójukat és beküldték a moszkvai rádió Pjatnyickíja utcai stúdiójának.

Emléktárgyakat is kap a stúdió. Az egyik legmeghatóbbat Jekatyerlna Alevszkaja bemondónő őrzi: cseresznye- fából készült kis medália ez, faragása szögesdrót mögött vergődő galambot ábrázol .Egy szökött chilei politikai fogoly ajándéka, aki elmondta, hogyan rejtegették őreik elől a kis tranzisztoros vevőjüket, hogyan hallgatták éjszakánként Moszkvát, Alevszkaja hangját.

Viszonylag nemrég kezdte meg adásait a moszkvai rádió 24 órás világszolgálata. Avégett hozták létre, hogy az angolul értő hallgatók a világ minden táján és a nap bármely Időszakában pontos és gyors tájékoztatást kaphassanak a Szovjetunióban és másutt történt eseményekről. A világszolgálat óránként tízperces híradóval jelentkezik, minden félórában pedig -két-három percben összefoglalja a legfontosabb eseményeket. Egyik állandó rovata a Rádlóújság, amelyben a szovjet rádió és televízió külföldi tudósítói szólalnak meg. I. CIGANOV

Fél órával éjfél után értünk Austinba. Kiszálltunk az autóbuszból anélkül, hogy a sofőr ügyet vetett volna ránk. Két fegyőr várt, meg egy terepjáró kocsi. A fegy- őrök gt^ndoskodtak a szállítmány további sorsáról, mi viszont beszálltunk a terepjáróba.

Leach levette a bilincsemet, majd egy dobozt adott, amely a hátsó ülésen volt elrejtve. A dobozban civil ruha volt.

— Ez mit jelentsen? — kérdeztem. I

— Most civil vagy. Hülyén nézne ki, ha valaki leállítana, és fe- gyencet találna a kocsiban.

Kihajtottunk a főútra. Néhány kilométer után megszólalt Leach:

— Mit szólnál egy forró kávéhoz, egy olyan helyen, ahol fel is szolgálnak?

— Komolyan? Az kitűnő lenne.

Csak azért kezdtem flörtölni a

pincérlánnyal, hogy tudatosítsam magamban, még normális ember vagyok. Leach megitta a kávéját és felállt:

— Megyek vécére, majd elug- rok tankolni, addig maradj itt. Ez nagy csábítás volt. Szemben az előcsarnokban nyilvános telefonkészüléket láttam. Elég lenne felemelni a kagylót, és a hívott számlájára kapcsoltatni Catklnt, a főnököm titkárnőjét. Hihetetlen hírekkel tudnám most elárasztani, de ezzel valószínűleg megrendelném mindkettőnk temetését. Amint kilépnék, több pár erős kéz ragadna galléron, a kocsiba to- loncolnának, és csak a Styx folyó- nál kötnék ki. Ülve maradtam, és ezzel nyilván csak fokoztam bizalmukat.

Két nap múlva az éjjeli gyakorlatunkon megjelent Heron.

— Jó estét, uraim — kezdte feltűnően kedvesen —, az • elmúlt hónapokban egy sor feladatot teljesítettek, itt nálunk Angliában és Ulsterben. Minden feladattal egy- egy ellenségünket küldtük a föld alá. Most nagyobb munka vár ránk. Annál is kellemetlenebb, mivel most nem aktivistákat kell likvidálni, hanem szükségessé vált feláldozni néhány ártatlan életet, hogy sok más életet megmentsünk.

Mély lélegzetet vett és folytatta:

— A nyugati világ legnagyobb veszélye a PFSZ, vagyis az úgynevezett Palesztin Felszabadítást Szervezet , Feladatunk dlszkredi- tální és kiirtani ezt a csoportot.

amely túl nagy rokonszenvet szerzett a mi liberális tökfejűink körében, főleg az egyetemeken. Táboraik Libanon déli határai mentén vannak. Ezeket a táborokat meg kell semmisíteni. Persze ml magunk is meg tudnánk azt tenni, de ehhez rengeteg bombázóra és ejtőernyősre lenne szükség. Ezt Izraeli barátaink is köny- nyűszerrel el tudják intézni, csak valamilyen ürügyre lenne szükségük. Nos, a mi feladatunk lesz ezt az ürügyet szolgáltatni. Azt tesszük, hogy a PFSZ-nek álcázva magunkat, likvidálunk Európában egy sor prominens zsidót, és ezzel alapot teremtünk az izraelieknek a visszavágásra. Ezért neveztem ezt nehéz feladatnak, mert ezek a zsidók nem tudnak semmiről, lényegében áldozati bárányok lesznek.

— De hogyan intézzük, hogy azt gondolják majd, hogy a PFSZ követte el a gyilkosságokat? — kérdeztem.

— Itt van Ali és Osman, mindkettő arab. A jövő héten szabadulnak. Itt természetesen álnéven vezetik őket, így senki sem hozza összefüggésbe Ravenshlllel. Ogy intézzük, hogy az egyik gyilkosságnál tetten érik őket. ök majd vallanak a többi likvidálásról is, aprólékosan tájékoztatva lesznek. Természetesen azt is „bevallják“ majd, hogy a PFSZ-hez tartoznak. Utána aztán módot találunk rá, hogy nyomtalanul eltűnjenek. Még két ilyen arabunk van Franciaországban és egy az NSZK-ban.

— Mikor kezdjük?

— Hány ember likvidálásáról van szó?

— Itt, Angliában tizenhatról.

— Mikor kezdjük?

— A teljes hadműveletet két nap alatt kellene végrehajtani. Körülbelül három hét múlva kerül rá sor. Egy nappal előtte megkapják a jelzést.

— És ml lesz a jelzés?

— A hatórai hírekben a rádió bejelenti egy prominens zsidó halálát. Monogramja: T. M. Ezt majd én magam veszem kézbe.

Nagyot nyeltem. Ha Heron őrnagy zűrzavart akart, akkor valóban jó helyen kezdte a dolgot. Tommy Mansel most nyolcvan- éves, és az egyik legismertebb politikus. Mérsékelt szocialista, aki sok borsot tört a parlamentiek orra alá. Akkor sem hagyta abba, amikor elnyerte a lord címet. Legjobb tudásom szerint csak akadémikusán érdeklődött a cionista mozgalom után.

Heron megmutatta tanulmányozás céljából a házak rajzait. A rajzokon minden részletesen ki volt jelölve: a riasztóberendezések, a rejtett kamerák, a pincék, a személyzet szobái, a vízvezeték, egyszóval minden.

A tervekről két házat Ismertem föl. Az egyik Henry Holland Pal- ladian tulajdona volt NorthantMARK DANIEL

eggyőződés

ben. Palladlan film- és televízió- mágnás volt. A másik ház a North Cerney-1 papiak volt. Tulajdonosát jól Ismertem, a tizennyolcadik századi akvarellfestmények lelkes gyűjtője.

• • •

Délután felkerestem Maurice-ot.

— Kaphatnék ismét 'egy test- örtP

— Ugyan, kedves Sebastian, min töröd megint a fejed, és mosolygott Maurice.

— Hogy lelépjek.

— Mikor? :

— Nem tudom. Lehet, holnap.

— Hogyan akarod ezt megtenni?

— Ezt sem tudom még. A hivatalos üldözés, nyilván nem lesz nagyon heves, annál veszélyesebb lesz a nem hivatalos üldözés.

— Ehhez viszont az autó nemigen lesz alkalmas.

— Nem.

— Gyalog is nehezen menne.

— Nyilván. Nem tudom, hogyan szökhetnék meg ezek elől a jól kiképzett haramiák elöl.

— Egy ló kéne — morfondírozott Maurice.

— Ló?

— Igen. Ez a sors Iróniája. Minél több korszerű közlekedési eszközük van, annál jobban ki tudja használni a magunkfajta a lovat. A lóval oda is eljuthatsz, ahová ők még motorkerékpárral sem. Hová akarsz menni?

— Londonba.

— jól van. Holnap éjjel tizenkettő és egy között a grathanii útnál egy Ismerősöm vár majd autóval, s elvisz egy lóhoz, és te

nekivághatsz a mezőkön keresztül London felé. Valamennyi pénzre is szükséged lesz. Adok kölcsön ötven fontot. Ennek elégnek kellene lennie Londonig.

— Köszönöm.

— Nincs miért. Egyébként a kamat tizenöt százalékot tesz ki.

— Majd értesítem a végrendeletem végrehajtóját...

— Tizenöt százalék havontal

Éjszaka megszöktem.

Az eső kiadósán szakadt. A kerti bódéhoz futottam. A bódénál két fegyőr állt. Előbb észrevettem őket, mint k engem.

— Halló, Bili, ott valaki fut — hallottam.

Az egyik átrontott a tér másik oldalára, és amikor a lámpa alá ért, megismertem Leveday fegy- őrt. Hasra vágódtam. Mire feltá- pászkodtam, már fölöttem állt.

— A szentségit, Foy, mit csinál?

— Bocsásson meg, fegyőr úr, de én szökök. Nem mondhatom meg, miért, de most már folytatnom kell.

— Csakhogy én nem engedhetem magát, Foy — s kilenc milliméteres pisztolya rám meredt.

— Ml történt magával?

Még mielőtt megszólalhattam volna, Leveday feje hirtelen hát- ranyaklott, egy nagyot sóhajtva összecsuklott.

— Köszönöm, Maurice.

— Csak a pénzemet védem, ha kicsinálnak, ki adja vissza? Most pedig tűnj el.

Az erdőbe rohantam. A sűrű bozót széttépte a nadrágomat. Olyan volt ez, mintha szőgesdró- ton hatolnék keresztül. Végre kiértem az útra. Jobbra tőlem egy autó állt leparkolva, sötéten. Amikor megálltam az út mellett, a kocsi mellém farolt.

Fél óra múlva már lovon ültem, és amolyan hozzávetőleges útbaigazítás után nekivágtam a mezőnek.

Irány London.

London volt az egyetlen hely, ahol maradt egy kis remény, hogy nem találnak meg. Tudtam, Catkin házát őrzik. Catkin volt a főnököm titkárnője, és nekem barátnőm. Ha Heron okos volt, afelől pedig nem voltak kétségeim, őriztetett minden olyan helyet, ahol ismerőseim laktak, és én esetleg megjelenhetek. Ma szerda van. Heron szerint a gyilkosságok elkövetését leghamarább

pénteken kezdhetik meg. Volt tehát két napom, hogy az egészet meggátoljam, neki pedig szintén két napja arra, hogy engehet elcsípjen.

A Berwick Street egyik ódon épületébe osontam be. A második emeleten az ajtón ez állt: „Yvonne, francia fotómodell“. Yvonne-t valóságban Sue-nak hívták, és egyáltalán nem volt francia, de kivételesen intelligens lány, aki önként választotta a „könnyű lány“ foglalkozást azzal a meggyőződéssel, hogy neki és a szakmabelieknek joguk van a törvény védelmére. Egy tüntetésen ismerkedtem meg vele, amikor ezekért a Jogokért harcolt. Sue volt az, aki segíthetett rajtam, mivel ismerte Catkint is. Megkértem, hívja fél Catklnt, és beszéljen meg vele egy találkát egy kis moziban. Természetesen rólam szó sem esett.

Catkin éjfélkor jött be egy nonstop moziba. Nézelődött, hogy szeme hozzászokjék a sötéthez. Rásziszegtem. Leereszkedett mellém a székre.

— Mi van, te csavargó? Hogy vagy, és miért szöktél meg?

— Köszönöm, egyelőre még jól vagyok. Hogy miért szöktem meg, az ebben a két borítékban van. Az egyiket vidd el azonnal reggel a bankodba, és helyezd a széfbe. A másik tartalmát olvasd el most azonnal a vécén, és reggel add át Jack Drake újságírónak. Fontos, hogy a sajtó mielőbb megkapja ezt az anyagot. Ez az egyetlen reményünk.

— Rendben van, Foy. Furcsa ez az egész. A házunk előtt állandóan két férfi őrködik. Egészen nyilvánvalóan figyelnek. Olyan ez, akár a krimiben.

— Itt komolyab dologról van szó, mint egy tucat krimiben. Addig viszont, amíg nem bizonyc«od- nak meg, hogv valamit tudsz, nem bántanak.

Catkin kiment a WC-re, s Jó negyedóra múlva jött vissza.

— A fenébe is, ez tényleg komoly ügy. És mondd, biztos vagy ebben?

— Természetesen. Különben nem lennék itt.

— Hihetetlen. Mit tehetek még érted?

— Add kölcsön a robogódat.

— Hová állítsam?

(Folytatjuk)