Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-23 / 47. szám
4 ELÉG-E AZ „ATCSOSZTAM“? A történelem és az Irodalom nagyfai között Jócskán akadnak kitűnő, de kimondottan rossz tanulók is: Bemard Shaw, Thomas Mann, Jack London például csak elemit végzett, Alberto Moravia hatvanéves korában érettségizett, Majakovszkijt 16 éves korában kicsapták az Iskolából és kevésbé Ismert tény, hogy Móricz Zsigmond kétszer is megbukott a középiskolában, ök és velük együtt azok, akiknek tanulmányaik folyamán valamely tantárgyból nehézségeik voltak, bizonyítják, hogy az életben mindig a tudás és nem az iskolai érdemrend számít. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a tudáshoz és az érdemjegyhez általában ugyanaz az út vezet: a tanulás. A tanulás-tudás-érdemjegy Összefüggéséről beszélgettünk a bratislavai malom, völgyi főiskolai diákotthon 321-es szobájában Marival, Gitával, Andreával, Tiborral, Ildikóval és Péterrel. Gita: Mindjárt elöljáróban szeretnék eloszlatni egy eléggé elterjedt, de véleményem szerint téves nézetet, azt, hogy a diáknak mindegy, milyen jegyet kap, csak legyen meg az Indexben a hármas, aztán már nyugodtan ülhet a babérjain; ez nem így van. Igenis fontos, hogy a tanulásba fektetett nem kevés munka az osztályzatban is tükröződjék. Andrea: Gyakran megtörténik, hogy rosszabb jegyet kapsz, mint amit a felelés alapján várnál, mégis elfogadod. Több oka Is lehet ennek. Például ha előtted van még négy vizsga, vagy olyan hatalmas az anyag, hogy egyszerűen nincs időd újból nekifogni tanulni; meg aztán hol a biztosíték, hogy legközelebb nem csúszol el valamin? Ildikó: Szerintem minden vizsga lutri, a szerencsének még a tudásnál is nagyobb szerepe van. Hány ember teszi le úgy a vizsgált, hogy alig tanul valamit, olyan kérdést húz ki, amely éppen „ül“ neki, közben az anyag nagy részéről fogalma sincs, s a vizsgáról mosolygó arccal jön ki. Glta: Ildikó véleményéhez kapcsolódva az a nézetem, hogy a mostani vizsgáztatási rendszer nagyon Igazságtalan. A diák kihúz három vagy négy kérdést, mondjuk 1000—1500 oldalt kitevő anyagból, nem valószínű, hogy ennek alapján a tanár teljesen reális képet kap a vizsgázó felkészültségéről. A dolog másik oldala meg az, hogy ilyen hatalmas anyagot (különösen, ha egy félévben hat vizsga Is van) nem lehet tökéletesen elsajátítani, ezért a diák eleve bekalkulálja a szerencsét Is. Ha pechje van, repül (esetleg a dékáni terminusig), míg szerencsés kollégája, aki talán semmivel sem tudott többet nála, már az első nekifutás után boldogan nézegeti az egyest vagy kettest a vizsgakönyvében. Andrea: Azt tudjuk, hogy ez a felel- tetési módszer nem a legjobb, de nem sokat tehetünk ellene. Viszont elmondanám, hogyan vizsgáztatott az egyik tanárom. Először is igyekszik megtudni, mit sajátítottál el az egész tananyagból. Önála nem három tételt kell kidolgozni, hanem a vizsga abból áll, hogy kérdéseket tesz fel az anyagból, amelyekre kapásból, fölkészülés nélkül kell válaszolni. Kérdései felölelik szinte az egész tananyagot, így aránylag reális képet kap a diák tudásáról. Mondaom sem kell, hogy nagyon kimerítő ez a vizsgázó számára, s természetesen nem lehet ezt mindenütt alkalmazni. Tibor: Én még visszatérnék a szerencséhez. A tanárok többsége nemcsak azzal foglalkozik, hogy tudását átadja, hanem többnyire kutatómunkát is végez. Mindenkinek megvan a saját dédelgetett témaköre, s ha valamelyik diák éppen ilyen jellegű kérdést húz, szinte valószínű, hogy a „nem felelt meg“ osztályzattal, legjobb esetben hármassal hagyja el a vizsgáztató szobáját, mert bizonyára nem adott kimerítő választ. Mari: Nagyon sok függ a tanár jóindulatától. Gyakran érezzük, hogy a vizsgáztató nem arra kíváncsi, mit tud a diák, hanem hogy mit nem tud. Az Is megtörténik, hogy a tanár nem az elhangzott feleletet osztályozza, hanem fellapozza az Indexet, s az ott található osztályzatok alapján ír be valamilyen jegyet. A legtöbb tanár nem kezeli partnerként a vele szemben ülő diákot, neki a vizsga csak rutinmunka, míg a diáknak nagy erőpróba, szellemi és fizikai megterhelés. A vizsgaláz felbontja a biológiai egyensúlyt, kísérő tünetei hasmenés, hányinger, álmatlanság, sokaknak vizsga előtt egy falat sem megy le a torkán. Fontos lenne, hogy a tanár feloldja a diákban a szorongást, ne pedig — mint ahogy gyakran előfordul *— fokozza. Mondjuk oda se figyel, fiókjaiban kutat, esetleg megjegyzi, hogy siessünk, mert mennie kell valahová. Gita: Igazságtalannak tartom, hogy például egy felelet alapján „elkönyvelnek“ valakit. Vannak diákok, akik nehezebben fogalmazzák meg gondolataikat, s ebből mér arra következtet a vizsgáztató, hogy hiányos a felkészültsége. Sőt egyszer az is megtörtént velem, hogy a tanár összeszedte a szóbeli előtt készített jegyzeteinket, s azok alapján osztályozott. Ezekből a jegyzetekből nem kaphatott reális képet a tudásomról, hiszen nem mindenki írja le az összes gondolatát, van, aki csak felvázolja, miről Is akar beszélni s felelés közben is még sok minden eszébe juthat. r Ildikó: Sokan csak szükséges rossznak tekintik a vizsgáztatást. Elmondok egy velem megtörtént esetet, amely sajnos nem egyedi. Reggel nyolcra mentem vizsgázni (a Mari által felsorolt tünetekkel). A titkárnő tízkor kiszólt, hogy éppen telefonált a tanár, csak tizenegyre tud jiönni, várjunk rá türelemmel. Abban a reményben, hogy hamarább ideér, nem mozdultunk az ajtó elöl és egy óra körül már csillagokat láttunk az éhségtől, a büfében lenyomtunk egy-egy szendvicset, s tovább vártunk. A titkárnőnek fél négykor lejárt a munkaideje, mikor elment, sajnálkozva végignézett rajtunk. Négykor aztán megérkezett a tanár, s nekifogott vizsgáztatni bennünket. Bár az egyes titkos reményében indultam el reggel az Intriből, mégis boldog voltam, mikor este fél hatkor bekerült az indexbe a hármas. Eszembe sem jutott, hogy más alkalommal próbálkozzam újra, jobb osztályzatért. Péter: Elmondom első hármasom történetét. A vizsga két részből állott. Az írásbelin pillanatnyi „áramszünet“ miatt elvétettem egy lépést a számítás menetében, így a pontatlan végeredmény miatt hármast kaptam. Még nem volt minden veszve, előttem állt a szóbeli, de valahogy a szerencse megint cserben hagyott, ismét csak hármasra „szerepeltem“. Bizony elkeseredtem, mert kedvenc tantárgyamról volt szó, s úgy éreztem, képes lennék jobb teljesítményt is nyújtani. Megkértem a tanárt, hogy engedjen javítóvizsgára, de ő hallani sem akart róla. „Ha csupán ez a jegy áll majd a vörös diplomája útjában — mondta —, negyedikben majd eljöhet kijavítani“. Tibor: 'Ahhoz, fiogy a, vizsgán valaki jól szerepeljen, szükség lenne rendszeres tanulásra évközben is. Ez viszont nem valósítható meg minden esetben. Az előadások, szemináriumok lennének hivatottak ezt elősegíteni, de az idő legtöbbször azzal megy el, hogy szakirodalom után kutatunk, futkározunk. A szemináriumokra olyan feladatokat kell elkészíteni, amelyeknek nincs sok értelme, de rengeteg idő megy rá. Azt senki sem vitatja, hogy az egyetemen önállóan is kell foglalkozni az anyaggal, az oktató nem rághat mindent a diák szájába, de az nem helyes, ha a tanár féléven át kedvenc témakörén kívül semmi újat nem mond. TÖTH ZSUZSANNA A szerkesztőség megjegyzése: Kérjük azokat, akik úgy érzik, hogy van mondanivalójuk a témával kapcsolatban, írják meg szerkesztőségünknek. Lapunkban szívesen helyet adunk diákok, szülők, tanárok tapasztalatainak. Lubomír Raduch mérnök: „A számítástechnika üzemeltetése falun sajátos helyzetet teremt.“ SEClIÖTlRSliM A SZAMITÖGÍP Hidason (Most pri Bratislave) áll egy jelentéktelen külsejű falusi ház, csak az ablakában elhelyezett tábla jelzi, hogy mégiscsak más, mint a többi. A tábla elárulja, hogy itt székel a Bratislavai Szövetkezeti Számítástechnikai Vállalat központja. Csak a beavatottak tudják, hogy innen irányítják a nyugat-szlovákiai kerület öt járásában a szövetkezeti kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat ellátását. Ugyancsak Innen folyik a nagykereskedelmi bázisok ellátásának irányítása Ekecsen (Okoöj.Ma- lackyban, Zselizen (2eliezovce), Léván (Le- vice), Vágseliyén (Safa) és Nővé Mesto nad Váltómban. Ekkora feladat megoldására egy hadsereg nyi ember is képtelen lenne, itt viszont csak húszán dolgoznak. Igaz azonban, hogy a számítástechnika harmadik nemzedékéhez tartozó EC 1021 típusú számítógépben nagyszerű segítőtársra találtak. A gép nap-nap után fáradhatatlanul üzemben van elsősorban az említett nagykereskedelmi bázisok adatait dolgozza fel: nyilvántartja a raktári készletet és az árumozgást, utasítást ad az árutovábbításra és Intézi a számlákat. Még elképzelni is nehéz, hány ember és mennyi leltárkönyv kéne ehhez, ha ezt hagyományos könyveléssel akarnák végezni. Mielőtt belépnénk a légkondicionált központba, amely a laikust laboratóriumra vagy még inkább hangfelvevő stúdióra emlékezteti, hogy megértsük a számítástechnika jelentőségét a kereskedelemben, tegyünk rövid kirándulást a kereskedelemben szokásos ötnapos áruszállítási ciklus körül. Minden üzemegységben azzal kezdődik, hogy a vezetője megrendeli a hiányzó árut. Az előírt űrlapon feltünteti a kért áru katalógusszámát és a szükséges mennyiséget. A megrendelést elküldi a fogyasztási szövetkezetek központjába. Másnap a központban a megrendelés adatait átültetik lyukkártyára. Harmadnap a posta elviszi a lyukkártyákat a számítástechnikai központba. A lyukkártya adatait betáplálják a számítógépbe, amely az árukészlettől függően utasítást ad a nagykereskedelmi bázisnak az áruszállításra, egyúttal rögzíti az árumozgást a megmaradt készlet adataival együtt. Az ötödik napon a gépkocsik a számítógép utasítása szerint elszállítják az árut az üzemegységeknek. Az elmondottakból Is kitűnik, hogy a számítástechnika nagy szerepet játszik a szállítási ciklusban. Tévedés kizárva, az árukészletről mindig pontos adatok állnak rendelkezésre. Az aznapi postával érkezett megrendeléseket azonmód feldolgozzák, estére már a megfelelő polcon van az áru- szállításra vonatkozó utasítás. S ml van akkor, ha a technika felmondja a szolgálatot? — A számítógép üzemen kívül helyezése akár egy napnál tovább Is szóba sem jöhet — mondja a központ vezetője, jozef Malik mérnök. — S ha bizonyos oknál fogva, mondjuk áramszünet miatt rövid Időre leállnak is a számítógépek, erre az eshetőségre készülve együttműködünk a Biia- tislaval Műszaki Szolgáltatások számítástechnikai központjával, s az adatokat az ő gépeiken dolgozzuk tel. Ez lényegében távirányítással és szinte időveszteség nélkül történik. Az együttműködés a pótalkatrészek cseréjén keresztül Is megnyilvánul. Az olyan műszaki berendezések esetében, mint a számítástechnika, ez elengedhetetlen követelmény és fontos népgazdasági érdek. Mert az olyan gépek, amelyek másodpercek alatt több millió műveletre képesek, nem állhatnak egy szempillantásra sem tétlenül, nem beszélve arról, hogy emiatt az adatbankokban zavar támadhat. Mihelyt kijavítjuk a hibát, percek alatt ismét betáplálhatjuk a partnerközpont által időközben feldolgozott adatokat. — A számítástechnika üzemeltetése falun sajátos helyzetet teremt — csatlakozik a beszélgetéshez Lubomír Raduch, a központ főmérnöke. — Elég, ha a földműves szövetkezetekben bekapcsolják a szárítógépeket, az egész faluban egyszeriben Csökken az áramfeszültség. A számítógép viszont rendkívül érzékenyen reagál az ilyesmire. A számítógép hibátlan üzemeltetése fölött Raduch mérnök vezetésével öttagú technikuscsoport őrködik. Mivel teljesen új gépről van szó, a hlbásodás szerencsére nagyon ritka. A kisebb üzemzavart a tech- ’ nikusok pillanatok alatt eltávolítják. Természetesen a központ többi dolgozójától is magas fokú szakképzettséget követelnek. A nyugat-szlovákiaí kerület nagykeies- kedelmi áruforgalmának feldolgozásával természetesen nem merül ki a hidasi számítástechnikai központ munkája. Itt vezetik még a bratislavai városi és vidéki fogyasztási szövetkezet egész számvitelét, itt tartják nyilván a kerület összes fogyasztási szövetkezetének alapeszközeit. Arra készülnek, hogy itt vezetik majd az iroda- ieitárt és később a tagok nyilvántartását is.' Ezt egyelőre néhány százan végzik, de a számítógép majd játszva ellátja helyettük. Ebből is látszik, hogy micsoda pótolhatatlan segítőtárs. Az egyik helyiségben már ott állnak készenlétben az SPO 800 típusú, a mágnesszalagok elve alapján működő adatfeldolgozó berendezések, amelyek csak a vezényszóra várnak, hogy felváltsák a lyukkártyákat. Ezek még gyorsabban és megbízhatóbban dolgoznak. A fennállása óta eltelt húsz év alatt a hidasi Szövetkezeti Számítástechnikai Vállalatban egy ügyes, ütőképes gárda alakult ki. Jobbára fiatalok, ami érthető is, mert számítógépek kezelése magasfokű szakképzettséget követel Szükség van itt az ember eszére és kezére, mert nélkülük a számítógép is csak holt leltári berendezés lenne. Így azonban óriási segítséget jelent, amely nélkül a szövetkezeti kereskedelmet már el sem lehetne képzelni. MIRO RAKOVSK? «*»1 DáSa Vlcianová a lyukkártyáról „átülteti“ az adatokat a mágneses szalagra.
