Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-16 / 46. szám

4 ipag

Borús délután, a város, a villamosok tele vannak munkából hazafelé igyekvőkkel. Gondolatban már mindenki otthon van a fehér abrosszal terített asztal mellett, és senki fejében sem fordul meg, hogy épp ebben a pillanatban egy semmirekellő ollóval levágja egy diáklány vállán csüngő kézitáskát, anélkül, hogy azt bárki is észrevenné. Más ingyenélő megpróbál bejutni egy hétvégi házba vagy lakásba, esetleg aton mesterkedik, hogy szétzúzza egy Skoda ajtajának a zárát. Tanúi vagyunk egy gázolásnak, idős embert elüt egy gépkocsi, sajnos, még annyi lélekjelenlétünk sincs, hogy a gázoló kocsi márkáját megjegyezzük, nemhogy még a rendszámát.

Ennek kivizsgálása, felgöngyölítése a rendőrség dolga.

f— 'A statisztikák szerint nincs esélye a zavarosban halászóknak, a tolvajoknak, a segítségnyújtást elmulasztóknak, a továbbhajtó gá- zolóknak — mondja Dunka Otto százados, a közbiztonsági szervek Bratislava — Nővé Mesto III. körzetének a parancsnoka. — Egyetlen garázdálkodás sem maradhat büntetlenül, minden kihágást, vétséget kivizsgálunk.

A III. körzet nagy kiterjedésű, jelentős Üzemek, vállalatok, kulturális és sportlétesítmények tartoznak. körzetünkbe. Megtörténik, hogy naponta többször Is hívnak bennünket. Üzleti vagy áruházi lopások ügyében. Ilyenkor ránk hárul még a nevelömunka Is. Gyakran kérik segítségünket garázdál- kodók, rendzavarók ellen, munkahelyi lopások kivizsgálásához. Este és éjszaka sokszor kell rendet teremtenünk Ittas állapotban hazatérőkkel. Szemmel kell tartanunk az éjszakai mulatókat, szórakozóhelyeket, az utcákat. Sokan nem Is hinnék, mennyi munkát ró például egy labdarúgó-mérkőzés zavarmentes lebonyolításának biztosítása a rendőrségre. Hogy elejét vegyük a gátlástalan szurkolásnak, ellenőriznünk kell a stadionon belül felállított elárusítóhelyek áruválasztékát, mert például még elgondolni Is rossz, milyen következményekkel járna a bor vagy a nagyobb alkoholtartalmú sör árusítása Is olyan nyilvános helyen, ahol a kedélyek már amúgy Is eléggé felszabadultak.

lat. Ahogy belépünk, a rendőrökre több vendég Is ráköszön. Egyiküket, F. I.-t, akivel már régebben találkoztak, és aki régi, bár nem épp kedves Ismerős, oldalra hívják, kérik az Iratait. Mintha éreznék, hogy F.-nél valami nincs rendben. Jól tippeltek: a körzeti orvos munkaképtelenné nyilvánította, odahaza kellene lennie, ő azonban Italozik a kocsmában. Felszólítják, hogy azonnal térjen

Ruzsík Zoltán igazoltatás közben.

Visszamegyünk az őrszobára. Vendéglátóim kávéval kínálnak. Alig hörplntjük ki az első kortyokat, amikor benyit az ügyeletes.

— Fiúk, az Osadná 18-ban egy férfi megverte és kidobta az ut-„ cára a feleségét meg a kislányát. Az asszony segítséget kér. Menjetek azonnali

Azon nyomban Indulunk. Három és fél perc múlva már a helyszínen, az utcasarkon vagyunk, ahol a feleség a kislányával és a szomszédasszonyával várakozik. A gyerek jajveszékel, fél, sír. Ütközben, míg felérünk a lakásba, az apró termetű, törékeny asszonykától megtudom, hogy tizenkét éve házasok. Hét éve, ahogy megszületett második gyermekük, a férje szinte naponta iszik. Idült alkoholistává vált. Gyakran megveri öt, kidobja, kituszkolja a lakásból. Ilyenkor kézen fogja gyermekét, s menekül a szomszédokhoz, mert már nem bírja elviselni a verést, a brutalitást. Mondja, most már betelt a pohár, azért telefonált. Szeretne már végre nyugodtan eltölteni egy éjszakát, hogy a kislánya Is békésen aludhatna, nem kéne felriadnia apja ricsajozására. A férj nagy sokára ajtót nyit, alig áll a lábán, a részegnél Is részegebb. Szidja a feleségét, miért hívta ki a rendőröket, hiszen mint mondja:

Mit csináltam én... semmit

ECY KOIONIEGESEN NYUGODJ ElSZAKA

Rudolf Sekula főtörzsőrmester.

Erről a kereskedelem tud, de furcsa módon ennek ellenére szinte rendszeresen megsértik ezt a rendeletet, sőt mór az Is megtörtént, hogy üveges sört árusítottak nemzetközi futballmeccsen.

Bratislava sem eléggé Immunis a nagyvárosok betegségei ellen. A lakótelepek nem gyerekközpon- túak, a gyerekek szinte az utolsók, akik számára ott valami épül, létesül. Először lakni kell, azután új bölcsőde, üzlet, óvoda. Iskola, vendéglő, bisztró épül és legfeljebb csak azután játszótér vagy ifjúsági klub. Rendszerint már csak akkor, amikor a betonerdőben felnövekedett egy generáció, tinédzserré cseperedett, megtanult semmit tenni, csoportokba verődve lődörögni a városban, esetleg látogatni a tömeges rendezvényeket, ahol jól el lehet „veszni“, lehet cigizni,. gátlástalanul viselkedni anélkül, hogy azért valaki Is szólna. Látni látják sokan, de szólni nem szól érte senki.

Az emberek nemtörődömsége, könnyelműsége néha rettenetes. Nemrég egy halálbejelentést vizsgáltunk ki. Az öregembert egy héten át senki sem látta, és amikor már gyanús volt, hogy folyton zárva van lakájának az ajtaja, ablaka, bekopogtak, és csak azután hívtak bennünket. Az öregember már legalább 4—5 napja halott volt, egy hétig senkinek sem hiányzott.

Sokan haragszanalt, főleg a közlekedési rendőrökre; zaklatásnak veszik ellenőrzéseiket, pedig valamennyien azon az úttesten közlekedünk, amelyen pillanatokkal ezelőtt vonták be egy Ittas sofőr jogosítványát, és lehet, hogy épp a te vagy az ő, gyerekének az életét mentették meg ezzel.

A rendőrségi munka rátermett, elkötelezett embereket Igényel.-Én felettébb meg vagyok elégedve az én legényeimmel, valamennyien öntudatos, sokoldalú fiatalemberek. Külön hangsúlyoznám sokoldalúságukat, mert hiszen a rendőr tulajdonképpen az ügyész partnere, Ismernie kell mind a saját, mind az állampolgárok jogait általában. Ismernie kell a törvényeket, hiszen ezek megtartására vigyáz, megsértőit felelősségre vonja. A rendőrjelöltek általában az érettségi vizsga és a katonai szolgálat letöltése után kerülnek a különleges törzsőrmesteri iskolába. Itt az általános tantárgyakon kívül jogot, kriminalisztikát és más módszertani tantárgyakat tanulnak.

Most pedig legyünk tanúi annak, hogyan dolgoznak Dunka százados „legényei“.

— Nem ígérkezik nehéz éjszakának a mai — mondja Ruzsík Zoltán alhadnagy beülve egy járőrkocsiba. — Kollégáimmal a nap folyamán kevés tényleges tennivalónk akadt, ami sajnos, csak nagyon ritkán esik meg.

A körzet vendéglátóipari egységeiben teszünk rövid ellenőrző rutinlátogatásokat. Mielőtt beindítanánk a motort, a kocsiparancsnok rádión keresztül „jelentkezik“ a központnak. Első állomásunk egy zsúfolt kiskocsma. Kora este van még csak, de máris jó a hangúhaza, előbb azonban még megkérdezik, mit tud Sz.-ről, a környék közismert munkakerülőjéről. F., aki már közel tízszer volt — egyebek mellett munkakerülés ás élős- ködés miatt — büntetve, gyorsan elmondja, hogy Sz. jelenleg otthon tartózkodik, ajtót csak egy bizonyos kopogásjelre nyit. Sz.-ről tudják, hogy már__két és fél hónapja nem dolgozik, de lehetetlen őt igazoltatni, mert soha nem nyit ajtót. Ez most jó alkalomnak ígérkezik. F.-fel indulunk hozzá. Kopogunk egyszer, kétszer, háromszor. Nagy sokára nyílik az ajtó. Az aprócska lakásban Sz. és felesége meg egy pöttöm gyermek fogad. Igazoltatják Sz.-et. Valóban közel három hónapig nem dolgozott, viszont néhány napja ütötték be neki á Tesla vállalat pecsétjét.

Felírják az adatait, s holnap utánanéznek, valóban hitelt ér- demlő-e a pecsét.

Útközben kifelé, Bohuá Danöík zászlós elmondja, hogy van nem is egy olyan vállalat, gyár, amely „elfelejti“ jelenteni, ha egyík-má- slk munkása akár hónapokon keresztül Is Igazolatlanul hiányzik, s ez még Inkább nehezíti a dolgukat.

Tovább megyünk, a környék többi kiskocsmájában is teszünk ellenőrző rutinlátogatást. Megfigyelem, hogy szinte minden második-harmadik ember nem hordja magával a személyazonossági Igazolványát. Arra hivatkoznak, hogy itt laknak a közelben, a szomszéd házban, utcában. Ez persze nem lehet mentség, mondják a rendőrök, hiszen az állampolgárnak állandóan magánál kell tartania személyét Igazoló iratait.

nem csináltam, nem Is bántottalak! — mondogatja többször Is, de nehezep forog a nyelve.

A rendőrök jól Ismerik a házigazdát, volt már vele dolguk: a kijózanítóba viszik. Útközben a kocsiban arról beszél, hogy: „Ha maguk tudnák, mennyire jó asz- szony az enyém, hogy mennyire szeretem a feleségemet...“ Tudjuk, látjuk. Az asszonyon kék- -zöld foltok, a „szeretet“, a verés jelel ott voltak.

Még csak este kilenc óra van, a huszonnégy férőhelyes kijózanítóban mindössze három „vendég“ tartózkodik. Az egyik nyugodtan alszik, a másikat le kellett kötözni, annyira agresszív volt, a harmadik épp most ébredezik, s afelől érdeklődik, hány óra van. Ugyanis másfél óra múlva megy a vonata. Hogy hová? Azt nem tudja, de azért csak engedjék őt ki, mert megy a vonata. „Emberünket“ megvizsgálják, levetkőztetik és lefektetik. Mondja, reggel hattól dolgozik, ötkor keltsék föl. Jó, mondják neki, aludjon csak nyugodtan, pontban ötkor ébresztő.

Kifelé jövet megtudom, hogy a kijózanító nem mindig ilyen üres, csendes. Éjfél körül, hajnal felé gyakori a teltház, s újabb „vendéget“ nem tudnak elhelyezni. Nagy a zsúfoltság annak ellenére, hogy nem olcsó „szálloda“ ez: egy éjszaka 200 koronába kerül. Ki lehet fizetni helyben Is, ha nem, a munkaadó levonja a fizetésből.

Visszahajtunk az őrszobára. Közben telefonon érdeklődünk, történt-e valami. Nem, hangzik a válasz. Úgy látszik, Ruzsík Zoltán jól érezte: valóban nyugodt éjszaka lesz. Nem tévedett: este kilenctől reggel hatig a körzetben nem történt telefonbejelentés. '

Az éjszaka folyamán maradt bőven Idő a beszélgetésre.

BohuS Danöík;

<—> Fizetésnapokon nincs egy perc megállásunk sem. Olyankor

Ezeket az autóalkatrészeket egy banda rabolta.

sok minden előfordul: er'őszakoS-í kodás, verekedés, részeg fejjel betörés, lopás ... Sajnos, körzetünkben meglehetősen sok a lézengő* munkakerülő, élősködő elem, akik alig töltik le büntetésüket, máris újra meggyűlik velük a bajunk: nem állnak munkaviszonyba, feleségük, szüleik, élettársuk nyakán élősködnek. Van egy különös esetünk: F. P. már tizennégy éve nem dolgozik, mondva; a felesége állásban van, ő pedig neveli a három gyermeket. Állandóan arra hivatkozik, hogy az ő családjukban fordítva .van a helyzet; ő vállalja az anya, a háztartásbeli szerepét« Az Igazság azonban áz, hogy ehelyett a kocsmatöltelék szerepé.t játssza.

Sok á lakásbetörés, a kocsi- feltörés Is — veszi át a szót Ruzsík Zoltán. — Az emberek eléggé gondatlanok, sokszor nyitva hagyják lakásuk ajtaját, nem zárják be a kocsit. Vagy a munkahelye-' ken az alkalmazottak az utcáról

BohuS Danöík.

jól látható helyen, polcon, asztalon hagyják a zsebrádiójukat, számológépüket, csábítva a kétes elemeket.

Ugrásszerűen megnőtt a ko- cslfeltörések száma egy-egy sport- rendezvény alkalmával — folytatja a sort Rudolf Sekula, főtörzsőrmester. — Ha foci- vagy jégkorongmérkőzés van, a betörők garázdálkodnak. Igaz, Igyekszünk ezeket a lehetőségeket kiküszöböl, ni, jelenlenni a parkolókban, de nagyon sok tulajdonos eldugott helyre, sötétbe állítja kocsiját, azt gondolva, hogy ott senki sem bántja.

Gyakran hívnak az emberek este tizenegy óra után, mert lakótársuk, szomszédjuk rlcsajozik, dorbézol, énekel, zavarja az éjszakai nyugalmat. Micsoda elképesztő acsarkodásoknak, veszekedéseknek vagyunk Ilyenkor tanúi... S hiába halljuk, hogy bent a lakásban civakodnak, verekednek, amíg a sértett fél nem kiabál segítségért, nem hív be, nem léphetjük át a küszöböt.

Az Osadná 18 alatt lakó családnál. *

Kinn sötét éjszaka van, az eső közben elállt, alszik a város. Nyugalmát egyenruhás fiatalemberek vigyázzák. Az egyikük szolgálata most lelt le, a másiké most kezdődik. Dunka százados kisfia már ^kétszer is telefonált édesapjának: „Gyere, mert ha nem, nélküled kezdj'ük meg a tortát.“ A kisfiú ma nyolcéves, de már bizonyára megszokta, hogy az ő apukája más, mint a többi fiúé. Ha megszólal a telefon, tudja, hogy váratlanul szolgálatba hívják, pillanatok alatt kész az öltözködéssel. És akt egyszer magára ölti a rendőrség zöld egyenruháját, az naponta 24 órát szolgál. Huszonnégy órát — az emberek szolgálatában.

ZÄCSEK ERZSÉBET és ZOLCZER JÁNOS RIPORTJA