Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-16 / 46. szám

IM s "• f/, "‘- ■ ■ ■ Ho Ngal haMszfalu Hadd kezdjem űtlbeszámolómnak ■zt a részét Is egy kis történelem­mel. Csoportunk Járt Da Nang váro­sában Is, amelyről köztudott, hogy egészen 1973-lg Itt volt az amerikai megszállö hadsereg főhadiszállása. Tökéletesen megfelelő fekvésű volt a város a hadműveleteket irányító ve- sérkar számára. A képünkön látható sziklákon helyezték el az amerikaiak radarjaikat, amelyekkel hatalmas te­rületeket tudtak megfigyelni. A dom­bok tövében pedig katonai tábor volt annak idején, nyomai, sajnos, még . most is fellelhetők. Amikor az ame­rikaiak a párizsi egyezmény aláírása után elhagyták Vietnamot, rengeteg fegyvert és felszerelést hagytak eb­ben a térségben. Az Idők folyamán a lakosság a visszamaradt katonai felszerelést eltávolította, s ebben a térségben Is megkezdődött a békés élet, az országépltés. A katonai tá­borok helyén ültetvények létesültek, rizst kezdtek termeszteni, a nép dol­gozni akart. Dolgozni, hogy megold­ják a ma még sok gondot okozó élel­miszer-ellátást. Csoportunkban volt egy-két mező- gazdasági szakember Is, akik nagy ér­deklődést tanúsítottak a vietnami me­zőgazdasági termelés Iránt Persze, a ml értelmezésünkben nehéz még ott egyértelműen szervezett mezőgazda­ság termelésről beszélni. Ami közös, az csupán az, hogy Vietnamban Is főleg a falusi lakosság flzl a mező- gazdasági munkát Sokat utazgattunk autóbusszal, így módunkban állt betekinteni egy ki­csit a falusi emberek életébe. Felejt­hetetlen élmény marad számomra a No Ngal falucskában tett kirándulá­sunk. Ez a település Jobbára halász­falunak tekinthető, de a nők rizst Is termesztenek. Kicsit késve érkeztünk meg No Ngalba, a halászok már korábban ha­zatértek a vízről, sőt már a zsák­mányt Is eladták akkorra. A falu né­pe nagyobbrészt már nyugovóra tért, úgyhogy egy kis zűrzavart Is oko­zott a megjelenésünk. Az volt az ér­zésem, hogy előttünk ebben a falu­ban még európai ember nem Járt, mert az emberek elég bizalmatlanul méregettek bennünket. Eleinte csak a gyerekek merészkedtek közelebb, akiknek Jelvényeket és egyéb csecse­becséket ajándékoztunk. Velük na­gyon hamar megbarátkoztunk, köz­vetlenek és virgoncok voltak, mint bárhol másutt a földkerekségen a gyerekek. Később a férfiak és a nők Is előjöttek házaikból, és sokat beszél­gettünk. Észrevettem, hogy a férfiak, akik főleg halászattal foglalkoznak — ez a megállapítás azonban csak er­re a falura érvényes — nagyon szí­vesen beszélnek arról, hogy milyen volt a zsákmány, hogy ki mekkora halat fogott. Ogy látszik, a halászok egyformák az egész világon. Szóval csak meg kellett hallgatni őket, már­is bizalmukba fogadtak bennünket. Szinte egy kis népgyfllés kerekedett a falu központjának számító terecs- kén. Dg Nang tengerparti része belsejében. Ide lassabban Jutnak el, a technika vívmányai Is. Sikerült len­csevégre kapnom egy kerékpárjavl- tó „műhelyt“, úgy érzem, ez a kép mindennél jobban kifejezi, hogy mi lyen gazdasági helyzetet örökölt a vietnami nép az amerikaiak végleges kivonulása után. Az ország jelentős részén szinte teljesen az alapoknál kell kezdeni a gazdasági élet megte­remtését. pe ha már szóba Jött a kerékpár, hadd mondjam el, hogy Vietnamban A lÚ SÁRKÁNYOK fÖlDJEN Imely Károly vietnami élménybeszámolója n. RÉSZ Miután elnyertük az emberek bizal­mát, megmutatták belülről is hajlé­kukat, amelyet főleg az egyszerűség és a praktikusság Jellemez. Ha nem láttam volna, nem hinném, hogy mi mindent tudnak ezek az egyszerű fa­lusi emberek készíteni banánlevélből. Az teljesen természetes, hogy a ba­nánlevél egyik legfontosabb építő­eleme a vietnami falusi embernek, de belőle készíti edényei nagy részét, és elengedhetetlen kelléke a főzésnek Is. A híres ínyencfalat, a „salgini madár“ is banánlevélbe csavart, s benne elkészített étel. Ezt nemcsak a falvak embere eszi, hanem az elő­kelő éttermekben Is a legjobb fogá­sok között szerepel. Nagyon szerettem volna közelebb­ről megismerni a vietnami falu szer­vezeti felépítését Is, de az ottlétünk kevésnek bizonyult erre. Tény, hogy elég nagy különbségek vannak az egyes országrészek között. No Ngai Qlang Ninh tartományban fekszik, a- mely Kínával határos. Elég gyakoriak itt a határsértések, s ez rányomja bélyegét a gazdasági élet alakulásá­ra Is. Ezekben a határterületekben sokkal nehezebb körülmények között élnek az emberek, mint az ország ez a közlekedési eszköz Igen nagy becsben áll. Autót még nagyon keve­set látni az országban, s ezek Is na­gyobb részt állami tulajdonban van­nak. Ezért a vietnamiak főleg kerék­páron közlekednek, amelyeket pedig Javítani Is kell. A városokban vannak korszerűbb Javítóműhelyek Is, mint amilyent ml láttunk, de azért elég gyakori látvány a Járda szélén vagy az utca sarkán felállított sátorlap alatt szerelgető kerékpárjavító. Na­gyon sok csehszlovák, szovjet és NDK gyártmányú kerékpárt láttam Viet­namban, de importálnak Japánból és más országokból is. Feltűnt, hogy se­hol sem panaszkodtak pótalkatrész- -hlányra. Sőt olyan Jól el vannak lát­va belőlük, hogy a városok, falvak utcáin számtalan olyan kerékpár köz­lekedik, amelyeknek nagyon nehéz lenne megállapítani az eredetét, mert a különböző országokból behozott pótalkatrészekből szerelték össze az ügyes kezű vietnami mesterek. A vietnami népgazdaság legjelen­tősebb ágazata napjainkban a mező- gazdaság, amelyre igen nehéz fel­adatok hárulnak a népélelmezés meg­oldásában. Az ország északi részében a parasztok hetvenöt százaléka szö­vetkezetekben dolgozik, délen viszont csak harmincöt százalékuk tagja a kö­zös gazdaságoknak. A földművesek a szövetkezetekben Is nehéz körülmé­nyek között dolgoznak, mert a gépe­sítés még nagyon alacsony színvona­lon van. A rizstermelők legnagyobb segítőtársa a hatalmas erejű bivaly. Ezekkel az Igavonó állatokkal műve­lik meg a legnehezebb talajokat. Az ember nem is hinné, hogy a rizsül­tetvények , földjét milyen precízen kell megművelni. A földnek teljesen egyenletesnek kell lennie, addig kell a művelést végezni, míg a talaj tel­jesen kásássá nem válik, ami szá­munkra hihetetlen erőfeszítést Igény­lő munka. Köztudott tény, hogy a mezőgazda­ság fő terméke a rizs. Ebből külön­ben a vietnamiak világviszonylatban Is sokat fogyasztanak. Az egy főre eső havi fogyasztás meghaladja a ti­zenöt kilót. Azt hiszem, hogy ez az európai ember szemében rengetegnek tűnik, de az Is az Igazságsoz tarto­zik, hogy a vietnamiak nagyon sok­féle ételt tudnak készíteni a rizsből, amelyek szerintem sokkal Izleteseb- bek, mint amilyenekhez ml vagyunk szokva. A rizs a vietnami ember számára magát az életet jelenti. Az egyik fa­luban egy szövetkezeti tag azt mond­ta: nekünk nem kell más csak béke, mert ha béke van, akkor lesz elég rizsünk Is. S ez így Igaz. Vietnam­ban a földművesek hatalmas erőfe­szítések árán ugyan, de elő tudják teremteni a legfontosabb élelmisze­rüket. A rtzsföldek évente három, de legalább két termést adnak. De eh­hez meg kell oldaniuk az öntözést, amely napjainkban még igen nehéz feladat, mert a gépesítés e területen sem érte el a kívánt színvonalat. Többféle öntözési módszert láttam Vietnamban, valamennyiben egy do­log közös volt: a legnehezebb mun­kák egyike, amit valaha láttam. Ma sem értem, hogy azok a törékeny vietnami nők hogyan bírják ezt a ne­héz munkát. Nem lenne teljes a kép a vietnami faluról, de talán még a városokról sem, ha nem szólnánk a halászokról: Amerre csak megfordultunk, szinte mindenütt találkoztunk halászokkal, sőt halászó nőkkel is. Vietnamban ez egyáltalán nem tartozik a furcsasá­gok közé, hiszen a nő a társadalmi élet minden területén megtalálható, az építő munkából is kiveszi részét. A bivaly az ember legjobb segítőtársa Kerékpárfavító egy vietnami faluban (A szerző felvételeij Eredménytelenül ért véget az Egyesült Államok, vala­mint a szovjet >— nyugat- európai gázvezeték építésé­ben érdekelt tőkés országok képviselőinek találkozója Washingtonban, miután nem Jutottak dűlőre az Egyesült Államoknak megfelelő „egy­séges“ kereskedelmi politi­ka kialakításában. Az ame­rikai tisztviselők közölték, a sikertelenség miatt hason­ló jellegű tanácskozást nem terveznek, ugyanakkor el­ismerték, hogy e tárgyalá­sok „bonyolultak“ és a kö­zeljövőben nem várható megállapodás.“ A Lengyel Egyesült Mnn- káspárt KB Politikai Bizott­sága jóváhagyta azoknak a feladatoknak a végrehajtási ütemtervét a párt bizottsá­gai és szervezetei számára, amelyek a Központi Bizott­ság múlt heti ülésén elhang­zott referátumból és az el­fogadott határozatokból erednek. A PB hangsúlyoz­ta: e feladatoknak a párt mindennapi munkájában va­ló következetes, kitartó vég­rehajtása feltétlenül szüksé­ges a válság gyorsabb le­küzdése a gazdasági reform eredményes megvalósítása, különösen pedig a dolgozók életkörülményeinek javítása és a társadalmi igazságos­ság szocialista elveinek meg­tartása érdekében. A Politikai Bizottság köte­lezte a LEMP parlamenti képviselő csoportját, hogy terjessze a Központi Bizott­ságnak a tizedik ülésén ha­tározatokban rögzített állás pontját az 1983—85-ös nép- gazdasági terv Irányelveivel foglalkozó szejmülés elé. A Politikai Bizottság a kor­mányt Is felkérte, hogy a tizedik ülésen megvitatott kérdésekkel kapcsolatban hozzon megfelelő döntése­ket. A Politikai Bizottság ez­után áttekintette az ország időszerű társadalmi, politi­kai helyzetét. Megállapítot­ta: a külföldi felforgató köz­pontok által ösztönzött és támogatott szociallstaellenes erők sztrájkok és zavargá­sok szervezésére töreked­nek. Az Ilyen akciók nehe­zen kiszámítható következ­ményei fékeznék a gazdasá­gi válságból való kijutás ma már reális tendenciáját, késleltetnék a stabilizáció­hoz szükséges feltétetek ki­alakulását. A Politikai Bizottság fel­hívta a párt valamennyi tag­ját, szervét és szervezetét: tegyenek meg minden szük­séges lépést a nyugalom és a zavartalan munka bizto­sítására. A PB egyben emlé­keztetett arra: a társadalmi élet normalizációs folyama­tának megszilárdítása az or­szág érdekében áll, úgyis mint a szükségállapot fel­függesztésének vagy meg­szüntetésének feltétele. Nyolchónapos szünet ntán november 9-ével folytatódik a madridi találkozó, har­minchárom európai ország, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada megbeszé­léssorozata a „helsinki fo­lyamat“ továbbvltelérőL A madridi találkozó érde­mi munkája « egy hathe­tes előkészítő szakasz után — 1980. november 11-ón kezdődött. Két év alatt öt tanácskozási fordulót tartot­tak, s eredetileg úgy tervez­ték, hogy a hatodik fordu­ló már 1982. november 19-én egy „tartalmas és kiegyen­súlyozott“ záróokmány el­fogadásával bezárja az egész találkozót Az enrópai szocialista or­szágok a helsinki záróok­mány valamennyi elvének és rendelkezésének szigorú megtartására szóllté záródo­kumentumot akarnak. Ogy vélik, hogy a semleges és el nem kötelezett országok 1981. december 16-án beter­jesztett záródokumentum- tervezete alapot teremt — minden résztvevő politikai akarata esetén — a találko­zó eredményes befejezésé­hez.

Next

/
Thumbnails
Contents