Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)

1982-11-09 / 45. szám

6 iúüiíg H azai berkekben az utóbbi Időben sok szó esik a du- naszerdahelyl (Dunajská Streda) labdarúgás figyelemre méltó előretöréséről. Dunaszerda- helyl csodáról beszélnek utalva arra, hogy a Dunaszerdahelyl At­létikai Club csapata három év le­forgása alatt a divízió alsó régiói­ból az I. Szlovák Nemzeti Liga élére került (legalábbis lapzárta­kor ez volt a helyzet), és egysze­riben a legfelsőbb osztályba jutás legnagyobb várományosának te­kintik. Ami még ennél is meglepőbb és örvendetesebb: olyan Időkben, a- mikor csak a labdarúgás’ hanyat­lásáról és válságáról beszélünk, Dunaszerdahelyen látványos, az igazi labdarúgás minden szépsé­gével fűszerezett játékot produ­kálnak. A ZTS Petríalka — DAC bajnoki találkozó után nem ki­sebb szaktekintélyek mondták, hogy ez a találkozó felvehette vol­na a versenyt a legjobb ligamecs- csekkel, sőt vetekedett egy nem­zetközi kupamérkőzéssel, mint a szlovák szövetség elnöke, dr. De-- Zider Cimra és a válogatott volt edzője, Jozef Vengloé. A dunaszerdahelyl labdarúgás valóban reneszánszát éli, a DAC mérkőzéseit mindig nagy számú közönség nézi végig, és többnyi­re nem is csalódik. Aki jó futballt akar látni, legújabban már a fő­városból is leruccan a DAC egy- -egy mérkőzésére. Létezik-e dunaszerdahelyl cso­da, ha igen, mi van a hátterében? Bekerül-e a csapat az I. ligába? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni a legilletékesebbek­nél. Á szakosztály elnöke Az új idény előtt változás tör­tént a labdarúgó-szakosztály veze­tőségében. Az előző elnök elfog­laltsága mellett nem tudta kellő­képpen ellátni a feladatát, lemon­dott. A városi nemzeti bizottság elnökének, Gyurcsik Józsefnek a személyében új elnök került a szakosztály élére, és majdnem az egész vezetőséget kicserélték. Ogy tűnik, a dunaszerdahebyi. labdarú­gás javára. Miként vélekedik er­ről a szakosztály új elnöke? — Nemcsak a vezetőség, hanem az egész munkamódszer megválto­zott. Először is rendszeressé tet­tük a játékosértekezleteket, ame­lyeken elemezzük az egyes mérkő­zéseket, hogy levonjuk a tapasz­talatokat. Mindenekelőtt az edző mondja el a véleményét, s ennek az alapján jutalmazzuk vagy bün­tetjük a játékosokat. Ez a mód­szer nagyon jól bevált. — Ha már itt tartok,' el kell mondanom, hogy rendkívül elége­dettek vagyunk az edző munkájá­val. Az ő érdeme elsősorban, hogy a csapat játéktudásban idáig ju­tott, és hogy jó összhang alakult ki a fiúk között. A korábbi nézet- eltérések megszűntek, a csapat összeforrott. — Vannak olyan vélemények, hogy egy esetleges feljebbjutás után a város nem bírná el az I. liga terhét. Nem osztom ezt a vé­leményt, annál is inkább, mert a dunaszerdahelyl labdarúgás nem csak a város és vállalatai ügye. Az egész járás összefogott, hogy tovább mehessünk az elkezdett úton. Főleg a földművesszövetke­zetek nyújtanak jelentős anyagi támogatást, és kétségtelen, hogy ez továbbra is így lesz. Ugyanak­kor a párt- és államhatalmi szer­vek is messzemenő erkölcsi támo­gatásban részesítik szakosztá­lyunkat, egyszóval a dunaszerda- ■ helyi labdarúgás az egész járás legbensőségesebb ügye. Mi kell még? — Más dolog, hogy a csapat esetleg bizonyos erősítésre szorul. Nem árulok el titkot, ha elmon­dom,. hogy egy-egy játékossal akarjuk erősíteni a középpályát és a csatársort. Már ki is szemeltük őket, de egyelőre ne vágjunk a dolgok elébe. •— Ettől függetlenül az utóbbi időben nagy gondot fordítunk az utánpótlás nevelésére, amit a múlt­ban meglehetősen elhanyagoltunk. Az ifik pillanatnyilag a második helyen állnak, és véleményem sze­rint bekerülnek a II. ligába. A jö­vőben tehát fokozott mértékben számolunk a saját nevelésű játé­kosokkal, mert úgy érzem,, ez a helyes út. Nagyon jól működik legújabban szakosztályunk ifjúsá­gi bizottsága. Egy hónappal ez­előtt tehetségkutató próbát ren­deztünk. Az óriási érdeklődés ben­nünket is meglepett. Száznyolc­vanegy gyerek jött el. Közülük negyvenöt fiút választottunk ki, akikkel már februárban megkezd­jük a komoly, intenzív munkát. Ügy vélem, ez a gondoskodás meg­hozza gyümölcsét. — Végül szeretnék kitérni a kö­zönség nevelésére, mert a visel­kedése időnként bírálat tárgya. Az év első napjaitól kezdve meg­alapítjuk a „Sportbarátok körét“, amelynek mindenki tagja lehet, aki szívén viseli a dunaszerdahe- lyi labdarúgás ügyét. A sportba­rátok körének feladata lesz a ne­velés, bizonyos mértékben a rend és a szép, sportszerű buzdítás biz­tosítása. Ezenkívül gondoskodik a csapat, a szakosztály népszerűsí­téséről. Különféle emléktárgyakat, az egyesület emblémájával ellá­tott táskákat, dresszeket, trikókat Szikéra György edző. hoz majd forgalomba. Ogy érzem, hogy ez a mozgalom kedvezően befolyásolja majd a szurkolókat. AZ EGYESÜLET ELNÖKE Weisz Mihály ugyan az egész DAC nagy családjának elnöke, de talán senki sem veszi tőle zokon, ha a labdarúgás ügyét egy kicsit jobban a szívén viseli. Él-hal a vá­ros labdarúgásáért, egész életét a felemelésének szentelte. Nincs ta­lán ember, aki nála jobban örülne a csapat jő szereplésének, és aki nála többet tett volna ennek ér­dekében. Az újságíró azonban nem felejt. Másfél évvel ezelőtt azt ígérte, hogy teljesen újjáépítik a stadiont, mert mai kivitelében már Wetsz Mihály egyesületi elnök elavult, és nem felel meg a kor­szerű labdarúgással járó követel­ményeknek. Mi a helyzet ma? — Sajnos, a Sportprojekta ter­vezővállalat' hanyagságából kissé késnek a tervrajzok. Egyébként azonban az anyagi eszközök együtt vannak, és én nagyon remélem, hogy az új év első napjaitól meg­kezdhetjük a munkát. A nial fa­lelátót lebontjuk, s addig is, amíg elkészül az új fedett nézőtér, azo­kat a fabarakkokat használjuk majd, .amelyekből rövidesen kiköl­tözik az óvoda. Az új stadionban lesz minden, rehabilitációs helyi­ségek, szauna, öltözők, klubhelyi­ségek, minden, ami egy korszerű labdarúgó stadionhoz tartozik. Ezzel a labdarúgáson kívül a töb­bi szakosztályok is jól járnak. Re­mélem, hogy a szurkolók is segí­tenek majd, és rövid idő alatt el­készül az új stadion, amely mél­tóbb otthont nyújt majd egyesü­letünknek, mint az eddigi. — A csapat szereplésével kap­csolatban csak azt mondhatom, hogy végre sikerült magasabb szintre emelni az irányító és szer­vező munkát. Elsősorban ennek, no és nem utolsósorban az edző jó munkájának, kiváló szakmai tu­dásának köszönhető a jelenlegi szép helyezés. — Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy jól fontolóra vet- tük-e a feljebbjutást? Nem fé- lünk-e, hogy nem álljuk meg a he­lyünket? — Nos, nem akarunk minden­áron bejutni az I. ligába, de ha a körülmények úgy hozzák, hogy ez sikerül, akkor sincs mitől fél­nünk. Ha féltünk volna, akkor be­le sem kezdünk. Meggyőződésem, hogy ha kell, akkor a felsőbb osz­tályban is megálljuk a helyünket. Bár ilyen gondjaink lennének ... AZ EDZŐ Szlkora Györgyöt elsősorban ki­váló labdarúgóként ismerte meg az ország, sőt a világ. Huszonegy­szer szerepelt a csehszlovák vá­logatott színeiben. Tapsolt neki a híres Maracana több mint százez­res közönsége, a meglehetősen szigorú brazil lapok a „fekete gyöngyszem“, Pelé képességeihez hasonlítva „fehér gyöngyszem­ként“ emlegették. Ma a Szlovák Nemzeti Liga legfiatalabb, de a szakmai körök véleménye szerint máris az egyik legjobb tudású és képességű edzője. Sokan — és nem alaptalanul — úgy vélik, hogy a csapat jelenlegi helyezése és nagy­szerű, szemet gyönyörködtető já­téka majdnem kizárólag az ő ér­deme. Sikerült valamit átplántál­nia magából a fiaiba. Miként vé­lekedik róluk és a csapat jelenle­gi helyezéséről és esélyeiről? i— Egyesek véletlennek tartják, hogy az élen állunk. Nem osztom a véleményüket. Nagyon is tuda­tos és kemény munka rejlik e mö­gött. Az utóbbi időben sok minden megváltozott Dunaszerdahelyen. Más az illetékes szervek, az egye­sület és a szakosztály vezetőségé­nek a hozzáállása a dolgokhoz, mint koiábban. Nagy segítségem­re van a munkámban elsősorban Weisz Mihály egyesületi elnök, a szakosztály elnöke, Gyurcsik Jó­zsef, hogy csak néhány nevet em­lítsek. Ha ez a változás nem kö­vetkezett volna be, nem jutottunk volna előbbre. — Ezenkívül olyan nyári felké­szülést végeztünk, mint még so­ha. Egy meglehetősen szétzilált, rosszul edzett együttest örököl­tem. Gondoltam, hogy most vagy- -vagy. Ha nem fogom komolyabb ^munkára a fiúkat, az alacsonyabb régiókban kulloghatunk. Ha ke­mény edzésre fogom őket, esetleg nem bírják a megterhelést vagy megfutamodnak. A kemény mun­ka mellett döntöttem. Szerencsé­re a fiúk vették a lapot, jól dol­goztak, és ennek meg is van az eredménye, jó a csapat erőnléte. Ráadásul néhányan képesek voltak kihozni cúcsformájukat. Konkré­tan Tóth Lacira gondolok, akit itt egy időben már leírtak, és most úgy játszik, hogy sok I. ligás csa­patban is megállná a helyét. Em­líthetném még Majorost, Audit, a fiatal Hornyákot, de a többiek is tartósan jól játszanak. Nagyon so­kat jelentett Gőgh érkezése. Az ö tudása, tapasztalata és taktikai érzéke felhozta az egész védel­met. Neki és Vesel^ kapusnak kö­szönhető, hogy rendkívül szilárd, kompakt védelem alakult ki, és az eddigi mérkőzések során a legke­vesebb gólt kaptuk. /— Sokan kérdezték már tőlem, hogy milyen különleges edzésmód­szert alkalmazok, hogy a csapat olyan könnyedén, látványosan és mégis nagy iramban játszik. Nincs ebben semmi ördöngösség. Igyek­szem olyan edzéseket tartani, a- melyek élvezetesek a játékosok­nak. Ügyelek arra, hogy kiéljék magukat, jól szórakozzanak, s egy percig se lustálkodjanak. Az az el­Tóth László vezeti az SZNL góllö­vőlistáját. vem, hogy labda nélkül egy lépést sem. A fiúk nagyon jól viszonyul­nak a dolgokhoz. Szó nélkül vé­gig csinálják az igényes gyakor­latokat. Egyelőre az életvitellel sincs baj, a játékosok felnőttek a feladathoz. Az utóbbi időben egyebet sem hallok, minthogy felkerülünk-e az I. ligába, vagy sem. Ogy vélem, hogy erről még elég korai lenne beszélni. A Szlovák Nemzeti Liga mezőnye olyan kiegyensúlyozott, hogy egyetlen forduló után min­den fejtetőre állhat. Rajtunk kí­vül van még néhány jó képességű eg^yüttes: a Banská Bystrica, a ZTS Kogice, Humenné, Senica, sőt még a Petríalka is. Legnagyobb ellenfelünknek természetesen a besztercebányai katonákat tartjuk. Várjuk ki tehát a végét. Nem tit­koljuk, hogy a bajnokság megnye­résére törekszünk, de elégedettek lennénk akkor is, ha az első há­rom hely valamelyikén végez­nénk. — Ha felkerülnénk, akkor lesz némi javítanivaló a játékoskereten és a játékon is. Meg kell erősí­tenünk a középpályát, amely a csapat egyik gyenge pontja már hosszú ideje. Alkalmazkodni kell Majoros György csapatkapitány a labdát bűvöli. azonban a szervezésben és az irá­nyításban is, még jobban felnőni a feladatokhoz, de ez még a jö­vő zenéje. — Egyébként a két osztály kö­zött nincs nagy különbség. Sőt, abból ítélve, amit a közönség Szerdahelyen lát, arra következ­tethetne, hogy a Szlovák Nemzeti Ligában magasabb a színvonal. Jó­magam is úgy vélem, hogy nálunk nagyobb az iram, nagyobb erőbe­dobással játszanak a csapatok, kevesebb a spekulálás. Ami kü­lönbséget látok: az I. ligában min­den csapatban van három-négy nagy egyénisége — mint az Inter- ben például Jurkemlk —, akik meghatározzák a Játékot, a csa­patok magasabb taktikai szinten küzdenek. Ezeket a hátrányokat pedig könnyen lehet pótolni. Nekünk ezenkívül csodálatos közönségünk van, amelyhez fog­hatót keresve se találnánk, és az egész ország irigyelheti tőlünk. Még az Idegenben játszott mérkő­zéseken is lelkesen buzdítja a csa­patot, és ez sokat Jelent. Persze elhangzanak ebben a jól működő zenekarban Időnként hamis han­gok is, és egyes szurkolóknak bi­zony alkalmazkodniuk kell majd az Igazán hozzáértőkhöz, hogy ne hozzanak szégyent a csapatra és a városra. A játékosok nevében is ígérhetem, ml mindent megte­szünk azért, hogy a nagyszerű du­naszerdahelyl közönségnek to­vábbra is színvonalas és élvezetes játékot nyújtsunk. PALAGYI LAJOS a szerző felvételei A fiatal Hornyák Gabi, csehszlo­vák Ifjúsági válogatott máris jól beilleszkedett a csapatba.

Next

/
Thumbnails
Contents