Új Ifjúság, 1982. július-december (30[31]. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-02 / 44. szám
(M 3 Amíg élünk, valamit mindig elkezdünk és befejezünk. Végigjárjuk a megismerés összes állomását, eiöbb-ufóbb benyitunk minden ajtón, amelyre az van ráírva: Az első. Valahol, valamelyik fiók alján talán őrizgetjük az első játékainkat, azt a cipőt, amelyben az első lépéseinket megtettük, az első bizonyítványt, az első fizetési szalagot — őrizgetjük, de ritkán fogjuk kézbe őket. Valamennyi fontos számunkra, de nemcsak azért, mert egyszeri és megismételhetetlen élményeket idéznek fpl, hanem azért is, mert megajándékoznak bennünket az emlékekkel és a jövő reményével. Riportalanyainkat most arra kértük, hogy töröljék le a port az első munkanapjukkal kapcsolatos emlékeikről. Telefonkezelő Szemsebész felelek, és ez a nagy megtiszteltetés. Volt már egy önálló szolgálatom Is, legnagyob esetem ez Ideig egy Idősebb asszony volt, aki egy ampulla desztillált vizet dobott a tfizbe, és az felrobbant. A néni szeme mintha mákos lett volna, úgy telement üvegszilánkokkal. A sebet én varrtam ösz- sze, és nekem kellett eldöntenem, hogy kell-e operálni vagy sem. Gépjavító Xs én első munkanapom nagyon mozgalmas volt. Otthontól, Rimaszombattól (Rím. Sobota) messze, Prágában játszódott le. Egy hónappal az érettségi után két hatalmas bőrönddel vonatra ültem, és elindultam f— a szó szoros értelmében — világot látni. Otthoni munkahelyem főnöke azt mondta, Prágában a vasútállomáson fognak várni, mert munkahelyem, a telefonközpont elég messze van az állomástól. Vasárnap este szerencsésen megérkeztem, az állomáson természetesen senki sem várt. Mire eljutottam a megadott címre a két hatalmas sü-s lyos táska feltörte a tenyerem, na-i gyón elcsigázott volam, mintha csak két hétig megállás nélkül kapáltam volna. A elmen azt sem tudták, hogy ml tán terem Rimaszombat, elküld-i tek egy szomszédos épületbe, amelynek bejárata vagy kétszáz méternyi re volt az elsőtől. Onnan visszaküld-- tek az első címre, Így egy harmadikat kaptam, ahol végre „valamit mondtak“, mégpedig azt, hogy legjobb lesz, ha elszállásolom magam. Szót Is fogadtam volna szóvesen, de a szállásról visszaküldték, hogy ajánlás nélkül ók nem adhatnak szállást Visszamentem — Inkább vlsszaván-^ szorogtam — a telefonközpont épületébe, letettem a poggyászomat egy terem közepére, és ha van egy kls- vánkosom, akkor ott helyben elalszom. A postás látva tehetetlenségemet, felajánlotta segítségét, de szállást így sem sikerült találnom, pedig négy szállodában Is kerestünk. Csomagjaimat otthagytam, és cél nélkül nekivágtam a városnak. Este egy lány, még a Prágánál kisebb városban Is feltűnő — pláne ha egyedül nézegeti a kirakatokat. Egyesek köny- nyen azt gondolják, hogy csupán az alkalomra vár. Engem az egyik moziba hívott, a másik diszkóba, a harmadik sétálni, a negyedik a Lucernába, egyedüli mentségem a hiányos cseh nyelvtudásom volt, mert mindegyiknek magyarul válaszoltam. A vasútállomáson kötöttem ki, ahol úgy három óra felé a vasúti rendőrség felébresztett, Igazoltattak, mert elég sok csöves aludt a földön. Fél négytől ötig megpróbáltam kldörzsöl- nl az álmosságot a szememből, úgy ahogy rendbe szedtem magam, és elindultam, hogy visszataláljak abba az épületbe, ahol a táskáimat hagytam. Már hat órakor vártam egy felelős személyre, aki úgy kilenc felé meg Is érkezett. A formalitásokat hamar elintéztük, és végre elindulhattam szálláshelyemre, Slapyra. Ez Prágától egyórai buszjárásra van. Ott azt mondták, aludjam ki magam, de ón ehelyett elkezdtem kicsomagolni a motyómat, s az alvásról teljesen megfeledkeztem. Délután türödtem egy nagyot a tóban, és másnap klpíhen- ten mentem munkába. És minden kezdődött elölről. Egyik helyről a másikra küldtek, mert először nem volt fülhallgatóm, majd nem volt számom (aláírás helyett, most már van; 233), nem volt szekrényem az Öltözőben, szolgálati Igazolványom stb., stb. Most már végre mindenem megvan, nagyon aranyos a mesternőm, aki remekül szórakozik azon, ha nem találom meg a megfelelő cseh vagy szlovák kifejezést arra, amit éppen mondani szeretnék. Megszoktam már a várost, a munkahelyemen csaknem mindenki úgy Ismer: aha, az a magyar kislány. Elmondta: Dösa Renáta A műtőben minden steril: a ruhák, a tálcákon csillogó műszerek, a leve- gO, sót talán még a gondolatok Is. A figyelem arra a kicsi, de érzékeny felületre Irányul, amelyet a takaró szabadon hagyott a beteg arcából. A műtőlámpa éles fényében a nyitott, mozdulatlanná merevített szem olyan, mint valami különös kocsonyás képződmény. A parányi, borotvaéles olló hajszálftnom sebet ejt a kötőhártyán. Az áttetszőén vékony szövetet ráhajtNémeth Lajos Ogyallán (Hurbano- vo) végezte el a mezőgazdasági gépjavító szaktanlntézetet. Előzőleg már megkötötte a szerződést a naszvadi (Nesvady) szövetkezettel, így miután megkapta a szakmunkás-bizonyítványt. Ide jött dolgozni. A környezet nem volt Idegen számára, mert már a ta- nulóévek alatt a kötelező szakmai gyakorlatra Is ebbe a szövetkezetbe járt Mikor arröl faggatom, hogyan emlékszik vissza az első munkanapjára, Így válaszol: — Az első naptól kedzve mindig ott dolgoztam, ahol éppen szükség volt a munkámra. Ha kelleltl, traktorra ültem, szalmát hordtam, és a szervizbe Is beküldtek néha. Majd bevonultam katonának, s a tényleges szolgálati idő letelte után bét hónapig állandóan délutáni műszakban a szervizben dolgoztam. Mezőgazdasági sen fogadták, de semmilyen munkát nem kapott. Egy kicsit körülnézett az üzemben és utána hazamehetett. Arra számított, hogy pontosan kijelölik munkakörét, s olyan dolgokra hívják fel a figyelmét, amit a tölskolán nem tanultak. A következő napokban aztán megbízták néhány egyszerű feladattal, majd műszaki tervezőasszisztenssé nevezték ki. Ezután egy év gyakornokoskodás következett, legalább ennyi Időre van szükség ahhoz, hogy valaki képes legyen egy gép mikroelektronikai részét önállóan megtervezni. Most, hogy letelt ez az Idó, reméli, hogy végre önálló feladatot Is kap. Mert eléggé elszomorító, hogy egy kitűnő felkészUtségú mérnöknek olyan munkát kell végeznie, amire egy szakérettségivel rendelkező egyén Is képes. Ahhoz, hogy valaki jó szakemberré váljon, akire népgazdaságunknak nagy szüksége van, legalább hat-hét év gyakorlatra van szükség, ennyi Ideig viszont kevesen maradnak. A műszaki feltételek kissé mostohák, az anyagi érdekeltség Is kicsi. — Ogv érzem — mondja a mérnök —, hogy néhány szakterületen nem értékelik eléggé a mikroelektronikát. Különösen most, az energia- válság Idején kellene sokkal Jobban kihasználni ezt az ágazatot. gyakran fordulnak hozzám ügyese bajos dolgaikkal. Én mindenkit meghallgatok, s ha módomban áll, segítek is. Munkásszállón lakom, Bratisla- vát szintén megszerettem, nagyon sok barátom van. Nagyszerű olyan helyen dolgozni, ahol mindenki ismeri egy« mást, figyel a másikra. A légi Irányi* tásban dolgozókat egy nagy családnak is nevezhetném. í a .orvos Titkárnő AZ ELSŐ lifina Markévá, ez a huszonkét éves, örökké mosolygó lány szintén végigjárta a pályakezdés göröngyös útját. Most már úgy érzi, sikerült megtalálnia a helyét. A kezdetről így vall: — A gimnázium befejezése után — Az az érzésem, hogy mostanában valahogy lejáratták azt a szót, hogy hivatástudat. Pedig szükség van rá, nélküle tényleg csak diplomája lesz az embernek, és az egész életét végig robotnak érzi. Megfigyeltem, nem attöl fáradnak el legtöbben, hogy sokat tanulnak vagy dolgoznak, hanem attól, hogy nem találnak örömet benne. Muszájból elvégzik, amit kell, de nem élvezik, és ettől fáradtak, ingerlékenyek. A megoldást a helyes pályaválasztásban látom. Nem szabadna pályát választani divatból, szeszélyből vagy egyszerűen a szülök kívánságának eleget téve. A hivatástudatot nem a diplomával osztogatják, az abban a pillanatban jelentkezik, amikor a kisdiák felfedezi, hogy az egyik tantárgy szebb, mint a másik. Molnár Gábor nem véletlenül a pályaválasztással kezdte. Tizenkét évvel ezelőtt a komáromi gimnáziumban fedezte fel a biológia, az élővilág jelenségeinek kimeríthetetlen gazdagságát. Nem nyert biológiai olimpiát, de minden évben bekerült az országos döntőbe, így a pályaválasztás nem okozott különösebb gondot számára. Kassán (KoStce) tanult az ják a szaruhártyára, majd ollóval azon Is sebet vágnak. Nyitva az út az elszürkült szemlencséhez. Most már csak el kell távolítani a hályogot, és apró biztos öltésekkel vlssza- varrni a hártyákat. A sötétség szaka- dékai összehúzödtak. Az ember a takaró alatt visszakapta legnagyobb kincsét, a látását Mindezt el kellett modanunk ahhoz, hogy olvasóinkkal érzékeltessük, milyen környezetben dolgozik a 29 éves Haluzka Márta szemsebész. Tavaly avatták doktorrá a prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán, két hónappal azután kezdett dolgozni a prágai II. Szemészeti klinika nöl osztályán. I— Az első munkanapomra nehéz visszaemlékezni, mert Itt már régen nem számítok kezdőnek. Az egyetemre harmadszori nekifutásra vettek fel, bárom éven át a klinika szakmai könyvtárban dolgoztam. Közben férjhez mentem, de nem tágítottam elhatározásomból: szemész leszek vagy semmi más. Ötödéves koromban Itt végeztem a tudományos diákköri munkát a szürkehályog keletkezéséről. Most még általános orvos vagyok, de szeretném letenni a szemész szakorvost vizsgát Márta, aki különben Sellyéről (Sala) származik, leveszi arcáról a gézmaszkot és most látni csak, hogy milyen kislányosan fiatal. ^ Jelenleg legnagyobb problémám, hogy mindent megtanuljak bal kézzel végezni: a jobb szemhez ugyanis csak bal kézzel lehet hozzáférni, bal kézben kell tartani az ollót, a hártyákat varró tüt stb. Itt a klinikán nagyon felkarolják a kezdőket segítenek bennünket. Tegnap megkaptam az első saját betegeimet, értük, ezért az öt emberért most már én gépek, főleg traktorok karbantartása volt a feladatom. í— Hogyan kerültél a mostani munkakörödbe? (—i A műhelyben egyáltalán nem voltam elégedett. Olyan munkát kellett végeznem, amihez nincs szükség szakképzettségre, no meg az állandó délutáni műszak sem volt előnyös, s bizony a fizetési borítékra sem foghatta senki rá, hogy vastag. A főnökömet többször kértem, hogy helyezzen át szakmámba vágó munkakörbe, mert ha nem teszik, kénytelen leszek más munkahely után nézni. Kicsit meglepődtem, amikor azt felelte, hogy nyugodtan beadhatom a felmondást. Erre végül Is nem került sor, az öntözőberendezéseknél kaptam munkát' Itt három, illetve két műszakban dolgozunk, a szaktanintézetben tanultakat is felhasználhatom, és hát a fizetés Is több. Az az érzésem, hogy könnyelműen bánunk a fiatal szakmunkásokkal, nincsenek kihasználva azok az Ismeretek, amelyeket az iskola nyújt. Villamosmérnök Tóth László, a Nővé Zámky-1 Elek- trosvlt nemzeti vállalat dolgozója villamosmérnöki diplomával rendelkezik. Már főiskolás korában Is kapcsolatban volt az üzemmel, a harmadik évfolyamtól pedig vállalati ösztöndíjat kapott, majd a diploma* munkájához Is Itt gyűjtötte az anyagot, tehát nem vadidegen helyen kezdett dolgozni. Világmegváltó tervei nem voltak, „csak* az öt év alatt kemény tanulás árén szerzett ismereteit akarta gyümölcsöztetnl. Talán csak akkor érzett.egy kis csalódást, amikor első munkanapján bár kedveBesztercebányán (Banská Bystrica) a közgazdasági szakközépiskola utasforgalmi szakosító osztályában szereztem szakérettségit. Ideiglenesen az érsekújvái (Nővé Zámky) Cedok- ban kaptam munkát. Bizony, nem fűznek kellemes emlékek ehhez a két hónaphoz. Éppen a nyári csúcsforgalom alatt kerültem oda, okmánybélyegeket árultam, valutát kezeltem. Az első nap leültettek, elmondták, ezt és ezt kell csinálnom, attól fogva aztán nem törődtek velem. Este el kellett számolnom a pénzzel, senkit sem érdekelt, voItak-e nehézségeim, nincs-e hiányom, pedig nyolc órán keresztül pénzzel dolgozni nem köny- nyű feladat, különösen a legelején gyakran el voltam keseredve. Kolléganőimet elfoglalták saját problémáik, s nem nagyon jütott Idejük arra, hogy engem gyámolltsanak. Kicsit megkönnyebbültem, mikor lejárt a szerződésem, mert akkor még nem tudtam, hogy mindig jobb olyan körülmények között dolgozni, mint egyáltalán nem dolgozni. Ugyanis pár hónapig nem volt állásom, esetleg olyan beosztásba mehettem volna, amely távol állt a szakképzettségemtől. Talán modanom se kell, mennyire megörültem, mikor megtudtam, hogy barátnőm Poprádra költözik, s Bratlslavában a repülőtéren felvesznek a helyére titkárnőnek. Tele voltam Izgalommal, de valahogy a negatív tapasztalatok után nem tudtam bízni. Annál kellemesebben csalódtam. Barátnőm végigvezetett az új munkahelyemen, mindent pontosan elmagyarázott. A főnököm Is kedvesen fogadott. Azt hiszem, nagyon fontos, milyenek az első benyomások a munkahelyről. Ez nagy hatással van a továbbiakra Is. Itt kitűnően érzem magam, munkatársaim is befogadtak, Állatorvosi főiskolán. Még diákévei, alatt megnősült, családot alapított. Tudományos dolgozó, de néhány évvel ezelőtt körzeti állatorvosként kezdett dolgozni, tehát első munkanapja is a gyakorlati élettel kapcsolatos. ^— Az állami gazdaságban azt mondták, na mérnök úr, most aztán felejtse el, amit tanult, az életben minden más, mint az egyetemen. Ez a biztatásnak egyáltalán nem mondható kijelentés akkor nagyon rosszul esett, mert mondhatom, hogy én az első naptól kezdve nagy hasznát vettem a tanultaknak, és sikerült nem egy ÚJ ötletet meghonosítanom. Ehhez természetesen szükséges volt az igazgató és a főmérnök támogatása. Minden pályakezdőnek szívből kívánom, hogy olyan segítőtársai legyenek, mint nekem voltak pályakezdésem Idején a Kysakl Állami Gazdaságban. Az évfolyamomból ketten szerződtünk a gazdasághoz, és az Igazgató azzal fogadott bennünket, hogy nem szabja meg feladatainkat, Inkább nézzünk szét az Istállókban, és tegyük, amit tennünk kell. De ne felejts'ik el soha, hogy a mezőgazdaságban az állatorvos olyan, mint az ozlgén. Akkor kezdik észrevenni, amikor nincs, de nélküle nem tudnak mozogni. Sajnálom azt az Időt, mert már talán soha nem lesznek olyan merész, bátor ötleteim, mint akkor, ott, talán soha nem fogok olyan hatalmas lelkesedéssel és odaadással dolgozni, mint akkor, amikor szinte naponta láttam, hogy munkámnak van eredménye. Az oldal anyagát Irta: DOSA RENATA TOTH ERIKA ÉS ZACSEK ERZSÉBET
